Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1929-06-12 / 24. szám

Ara 50 fillér

Tizennyolcadih évfolyam Budapest, 1929 június 12. 2é. szám

f«hmirsiaiiiDhiiahjOk2bf!iDi!!OinakiiQi0i0iiiainmiiQiBiQiiionmiiiouiDniaiiiaiimifOiímiiídíúQikhií!búmii8di!

FCÖF1ZFTÉS1 ÁHÁK:

Egész évre

...............................pengő

Fél

évre........................................12 pengő

Állandóan:

GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: D AC S Ó E MIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat a l BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTÖ3IATA 137—15

A törvény hatóság'

kompetenciáján kívül esik, hogy gazdasági politikánk irányelveit megállapítsa, mert „a gazdaságpolitikai irányelvek lefektetése és azok megvalósításig módjainak eszközlése elsősorban a m. kir. kormány és a törvényhozás feladatát képezik”. így mondja ezt a fővárosnak az a vegyes bizottsága, amelyet a súlyos gazdasági helyzet tanulmányozására és megfelelő javaslatok megléteiére küldtek ki. Ha nem tartozik is a törvényhatóság kompetenciájába a programadás és az ötlet-termelés, a kormány mégsem veheti rossznéven azt a „beavatkozást”, hogy a főváros rendelkezésre bocsátja a maga tapasztalatait, terveit, gondolatait. Sőt az sem eshetik zokon, hogy a kormány gazdasági politikáját némi enyhe kritikával is illeti, amihez minden magyar polgárnak, tehát a fővárosnak is joga van, Ez a kritika különben sem lehet sem bántó, sem elfogult, hiszen a városházán is nagyon jól tudják, hogy a jelenlegi magyar gazdasági válság nem egyedülálló, hanem világjelenség.

A fontosabb a főváros állásfoglalásában amúgy is az, hogy igyekszik tapasztalatainak tanulságait leszűrni és praktikus tanácsokkal szolgálni. A főváros csak akkor lett volna fogadatlan prókátor, ha üres szólamokkal és jelentéktelen panaszokkal állt volna elő -és jogosulatlan túlérzékenységnek adta volna tanujelét. A kormányhoz intézendő felterjesztésnek anyaga azonban igen értékes és gazdag tapasztalatokról, a dolg'ok komoly megvitatottságáról tesz tanúságot. Az Egységes Községi Polgári Párttól indult ki a gondolat, hogy a fővárosnak nem szabad tétlenül néznie a gazdasági élet vergődését és ugyancsak ez a párt volt az, amely a tervek tömegével gazdagította az előterjesztés igen szép anyagát. Budapest polgársága és munkássága érdekében történt ez a döntő fontosságú lépés és meg kell állapítanunk, hogy nem feledkeztek meg a lakosság egyetlen rétegéről sem, a munka, amelyet a kiküldött vegyes bizottság végzett, egész Budapest egyetemes érdekeit teljesen kielégítheti és ha az egészséges prepozícióknak illetékes helyen visszhangja támad, akkor hasznára válik ez a tevékenység az országnak is.

Mindent felölelő, a gazdasági élet jelenségeket generálisan vizsgáló munkáról lévén szó, egészen természetes, hogy a kormány találkozni fog a főváros felterjesztésében olyan gondolatokkal is, amelyek nem lesznek számára újak és amelyeknek megvalósításán már régóta és igen komolyan törik a fejüket az illetékes tényezők. Aligha lepi meg például a kormányt, hogy a főváros túlmagasaknak találja a közterheket, vagy „a túlméretezett adminisztráeió”-ról beszél. Mind a két példa olyan, amelyeket bőven hallottunk már kormányférfiak szájából is, a közterhek mérséklése szempontjából történtek is már tiszteletreméltó, sőt eredményes kísérletek, míg a túlméretezett adminisztráció kérdésében csak a minap jelentette ki Wekerle pénzügyminiszter, hogy kevesebb, de tisztességesen fizetett tisztviselői kart ,akar. Bevalljuk, nagyon szeretnénk, ha a főváros jószándékú lépéséből több cselekedet, mint vita származnék. Félős mégis a dolog, mert például kitűnő és izgalmas vita-anyagként jelentkeznék a kormány számára, ha azt felelné, miért nem csökkenti a főváros a közterheket és a tisztviselői létszámot. Meddő volna azonban a vita, mert a főváros is minden erejével a közterhek csökkentését kívánja, a tisztviselői létszám apasztásáról azonban a városházán szó sem lehet, mert az ilyen kísérlet a közelmúltban csúfosan kudarcot vallott, hiszen ha Nagy-Magyarországból — fájdalom — Csonka-Magyarország lett is, de Budapest Nagy-Budapesttó nőtt.

Hasonlóképen ne legyen vita abból se, hogy tegnap a belügyminiszter szólította fel a fővárost a közmunkák megkezdésére, ma pedig a főváros kéri a kormányt ugyanerre. Ebből ne legyen vita, hanem legyen belőle minél több munka és alkotó tevékenység. Adjon munkát a kormány is, meg a főváros is, minél sürgősebben) és minél többet.

A fővárostól származó ötletek között azonban újak és igen egészségesek is vannak. A letárgyalt anyag egész komplexuma a gazdasági válság megoldásának igen becsületes vágyáról tesz tanúságot. Örülni kell az őszinteségnek, amely hadat üzen az „üvegházi ipaP’-nak, a szubvenciók és magas vámok rendszerének, a vízumnak. Jogos az a követelés, hogy az idegenforgalmi propaganda költségeit az állam

| ne hagyja kizárólag a főváros nyakában, a külföldi gyárosokkal szemben pedig, hogy ezek ha elviszik a drága és verejtékes magyar pénzt, legalább az irodájukat rendezzék be Budapesten. Nemes szociális gondolkozásra vall az a kívánság, hogy emelni kell a munkabéreket, mert a termelésben a munkabérek nem jelentenek nagy terhet, viszont a belföldi fogyasztást csak magasabb munkabérek mellett lehet fokozni.

A főváros maga is felsorolja azután, hogy közismert szándékain túl még mi mindent szándékozik

Az elmúlt hétnek politikailag, de főként város- politikailag igen nagy eseménye volt az a beszámolóbeszéd, amelyet Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke mondott. Ennek a beszámolónak két igen nagy erénye volt. Az egyik, hogy nemcsak tényeket konstatált, hanem a tények komoly, hozzáértő, objektiv kritikáját 1is adta, a másik pedig hogy nemcsak beszámolt a múltról, hanem megjelölte a jövő útjait is. Különösen a várospolitikában van óriási jelentősége mindannak, amit Kozma Jenő ezen az emlékezetes estén mondott. Ennek a beszédnek, ahol Budapest jövőjét érintette, minden egyes szava, különös fontosságú és örömet keltő, mert a kép, amelyet Kozma Jenő megfestett, a magyar főváros gyönyörű fejlődését állítja elénk. Köszönettel kell adózni Kozma Jenőnek ezért a pompás összefoglalásért, amely a jövő terveket olyan tömör egységben mutatta be, hogy azoknak láttán Budapest minden polgárának önbizalmat és kedvet kell magában

éleszteni. * * *

*

Amikor a belső politikáról, valamint Bethlen István gróf hatalmas külpolitikai koncepciójáról szólott Kozma Jenő, talált egy olyan kifejezést, amelynél jobban Bethlen István munkásságát még nem igen jellemezték. „Előzetes dobverés nélkül“ — így mondotta Kozma Jenő. Igenis,

Bethlen István mindent előzetes dobverés nélkül csinál,

sohasem állt ki még a fórumra, és homloka izzadságát törölve sohasem jelentette ki: „Én most konszolidációt csinálok.“ Es megcsinálta mégis előzetes és utólagos dobverés nélkül. Ugyancsak előzetes dob verés, vagy bejelentés nélkül,

az érdemek hangoztatása nélkül vitte keresztül hatalmas külpolitikai programját, megcsinálta az olasz és a lengyel barátságot, Madridba pedig a saragosszai herceg vezetésével futott be a vonat, amely Bethlen Istvánt Briand és Zaleski társaságában vitte a spanyol fővárosba.

Joggal' mondta tehát Kozma Jenő:

„Külpolitikánk aktivitását repeső szívvel látjuk és talán már elérkeztünk ahhoz az időponthoz, amidőn igazságunk fölismerése mellett a hatalmas államok velünk is számolnak.“

*

A belső politikát — így állapította meg Kozma — a gazdasági kérdések dominálják. Az ország súlyos helyzete olyan szituációt teremtett, hogy a kormánynak és a kormányt támogató államférfiaknak csak védekezés lehet a szerepe. Ma nem lehet ebben az országban senkinek büszkén a mellére ütni, mert a gazdasági pangást megszüntetni nem, csak enyhíteni lehet, mert ez a gazdasági pangás világjelenség. Kozma Jenő beszámoló beszédének rendkívül értékes része volt az, amelyben kimutatta és csoportosícselekedni a válság leküzdése érdekében. Egyik legjelentősebb ilyen tervnek kell neveznünk, amit a Fővárosi Hírlap már többször ismertetett: a Községi Takarékpénztár záloglevélkibocsátását a magánépítkezés fellendítése érdekében. Eredeti és okos terv a főváros gyümölcstermelési akciója, amelynek szép eredményeket kell hoznia a főváros lakosságának olcsó élelmiszerellátása terén.

Gazdag és jól megkonstruált program ez, amely nem tévesztheti el hatását. Most már csak arról kell gondoskodni, hogy a tervek és ötletek sürgősen eljussanak az illetékes helyre, a főváros pedig addig is, amíg terveit méltányolják, kezdjen el dolgozni a maga portáján olyan okosan és olyan intenziven, amilyennek a kormány munkáját kívánja látni.

tóttá azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a lehetetlen helyzet legyőzése érdekében tett. Ezeknek az intézkedéseknek a sora hosszú és értékes, kétségkívül meg lehet tehát a kormánynak az a megnyugvása, hogy minden lehetőt elkövetett. De az eddig történtek után joggal lehet a kormánynak önbizalma is a jövővel szemben, mert csak folytatnia kell eddigi tevékenységét.

*

De nemcsak a kedvező tényeket állapította meg. Kozma Jenő, hanem beszédének éppen az adta meg legnagyobb értékét, hogy objektiv kritikával kísérte a kormány gazdasági tevékenységét és becsületes őszinteséggel mutatott rá a hiányokra.

— A sok jóindulatú ténykedés mellett, — mondotta, — bizony nem hunyhatjuk be szemünket olyan gazdasági jelenségek és ténykedések előtt sem, amelyek a jogos kritikát kihívják és amely kérdésekben gyökeres változásokat kívánunk.

Nagyon érdekes és megszívlelendő volt, amiket a vámvédelem szükséges mértékéről mondott és igen találó volt az a példája, hogy

az autó-alkatrészeket mégegyszer akkora vám terheli, mint a kész autókat, amikor az alkatrészek csak a hazai iparosok munkájával használhatók fel és így azoknak beépítése kereseti lehetőséget biztosít a magyar iparnak.

Kívánta az iparfejlesztési politika revicöiálását, kívánta, hogy ne akadályozzák meg egyes olyan iparágaknak, amelyek a külföldön már kulminációt értek el, nálunk való megtelepedését, hogy az itt gyártott olcsó áruval a nagyközöség érdekeit szolgálják.

— Példaképen említem meg, — mondotta, — hogy nem tartom helyes gazdasági politikának, ha nem engedjük be és nem támogatjuk a külföldi legnagyobb, napi tizenkétezer darab kocsit előállító autógyáraknak nálunk való megtelepedését csak azért, mert itt ráfizetéssel évenkint kétszáz-háromé száz darab motort gyártanak. Ha egy nagy külföldi cég itt gyárat akar alapítani és itt akar évi tíz- tizenötezer autót összeállítani és innen akar nyolc országot olcsón, világmárkás autókkal ellátni, akkor az ilyen vállalkozást minden eszközzel elő kell mozdítani.

Sürgette aztán az ipari termelés decentralizálását, a házi- és középiparnak a faluba való telepítését, országos textilipari szakiskola létesítését, az országos energia-törvény megalkotását, a középiskolai és felsőiskolai oktatásnak közgazdasági irányban való kimélyítését, az úthálózatnak erőteljesebb kiépítését, az ipari exportnak számlahitel nyújtása mellett való támogatását.

*

A gazdasági kérdések megoldásánál a legfontosabb szerep a fővárosnak jut. Ezért mondotta Kozma Jenő beszámoló beszédében:

„A kormánynak minden gondja az legyen, hogy a fővárosban lüktető életet teremtsen“

A budai hegyvidék hozzájut a régen óhajtott körvasúihoz — A budai oldalon egész új városrészek épülnek — ICozma Jenő nagyszabású beszámoló beszéde