Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-22 / 21. szám
Budapest, 1929 május 22. ^omEojfjSImEp Régen érte Budapest székesfővárost ilyen melyen sújtó csapás, ilyein kihcverhctetlennck érzett veszteség, mint azon a tragikus péntek estéi), amikor Szabó Imre dr. tisztifőügyészt, a fővárosi tisztviselői kar országos értelemben vett büszkeségét holtan találták hivatali szobájában. A szomorú véletlennek őszinte és igaz, de lesújtóan fájdalmas játéka volt, hogy ez a nemes élet ott roskadt ösz- sze abban a szobában, ahol másfél évtizeden át, mint a város legfőbb fiskálisa, mindenki által nagy- rabecsült, pompás eredményekkel ékes,, odaadó,^ lelkes munkáját végezte. Ez a hivatali helyiség a városháza egyik legnagyobb tiszteletben álló része volt, amely előtt mindig lelkileg szinte kalaplevéve mentek el, akik ismerték a nagyszabású, sikeres és puritán munkát, amely odabent folyt. Általában Szabó Imre egész lénye, amilyen kellemes és szeretetreméltó volt, épen olyan tiszteletet parancsoló jelenségnek is bizonyult. Szabó Imre tekintély volt, mint városi fő- tisztviselő, tekintély, mint kiváló jogász, akiről az volt a szállóige, hogy még soha sem vesztette el a fővárosnak egyetlen perét sem. A főügyészi szék minden irígylésreméltó magassága ellenére is, nem lehetett végső stáció Szabó Imre számára, akinek hatalmas koncepcióit a városházán mindenki, pártok és tisztviselők egyaránt elismerték. Az ő jövőjének iránytűje magasabbra mutatott és Budapest közvéleménye előtt méltán szerepelt ez a nagytehetségű, széles horizontú, kiváló modorú, lelkes,, mélyen szociális érzésű, szorgalmas férfiú, mint a jövő embere. Gyönyörű karrierjét igen korán, élete delén, ötvenöt éves korában törte derékban a halál. Folkus- házy Lajosnak a BSzKRt vezérigazgatói állásába történt távozásakor meglett volna a mód és az alkalom, hogy ez a kivételes tehetségű férfiú meginduljon az igazi érvényesülés útján, de akkor az Egységes Községi Polgári Párt lelkes támogatása ellenére is, gáncsot vetett Szabó Imrének a politika. Pedig ő maga soha sem politizált, hacsak annyira nem, hogy szívéből óhajtotta és minden erejével küzdött a társadalmi békéért, a politika- mentes városkonnányzásért. A politika útvesztőiben mindenkor csodálatos objektivitással állott kemény meggyőződései mellett és soha nem látott párt- vagy egyéni szempontokat, amelyek egy pillanatra is elhomályosíthatták volna előtte a főváros nagy érdekeit. Meleg, nemes emberi szíve, praktikus esze és fenkölt gondolkodása révén a modem, a hivatali megkövesedettségtől mentes, az emberi bajok iránt mélyen fogékony, a szociális jólét, az emberi egyenlőség gondolatát istápoló tisztviselő mintaképévé tettek. Olyan kevés van ebből a fajtából, hogy mérhetetlen a veszteség, amely Szabó Imre halálával ért bennünket, betölthetetlen a hely, amely nem egyedül a főügyészi széket, de egy magasan kiemelkedő vezéregyéniségnek árván maradt piedesztálját is jelenti. Valószínűleg abban a pillanatban érte a halál, amikor hivatali szobájából iratokat akart magával vinni a tanácsterembe. A rosszullét hirtelen lephette meg, erre vall, ‘hogy íróasztalán nem volt helyén a telefonkagyló, hanem a készülék mellett hevert az asztalon. Utolsó ereje megfeszítésével minden bizonnyal valahova telefonálni akart, de már nem volt j ereje s ekkor vánszorgott ki, talán segítséget keresve, a másik szobába, a fogadóterembe s itt esett össze élettelenül. Segélykiáltását, ^ vagy haláltusáját nem hallhatta j senki, mert a városháza hosszú, Gerlóczy uccai folyo- ! sója a késő délutáni órákban mindig néptelen s ezen ! a környéken még altiszt sem tartózkodott. Az elhunyt tisztifőügyész temetése iránt szombaton délben rendkívüli tanácsülés intézkedett. A gyászülésen Sipőcz Jenő polgármester parentálta el látható megrendüléssel Szabó Imrét, hangoztatva, hogy benne elsősorban a nagy magyar jogászt siratjuk, akinek kiváló jogérzékét, rendkívüli nagy tudását és törvénytiszteletét bámultuk, ele bámultuk nemcsak mi, hanem, mondhatni az egész ország jogász- közvéleménye. Rendkívüli volt az ő tekintélye jogászkörökben és rendkívüliek voltak a feladatok is, amelyek reá, mint ^tisztifő ügyészre hárultak, különösen azokban a nehéz időkben, amelyeken átmentünk. Kém volt a fővárosnak olyan nagy kérdése, amelyben ot meg nem kérdeztük s amelyben ne az ő tanácsára cselekedtünk volna. Ahol felszólalt, mindenütt páratlan tekintély övezte és ez nemcsak tudásának, elméjének, hanem szívének is szólott. Soha senkit sem akart legyőzni, hanem mindenkit csak érvekkel győzött meg. Temetése kedden délben volt oly általános nagy és őszinte részvét külső megnyilvánulásai között, amely csak igazán kivételes egyéniségeket illet meg. Ott volt a polgármesterrel az egész tanács és Ripka Ferenccel az élén teljes számban a törvényhatóság, a főváros összes intézményeinek, üzemeinek vezetői, a tisztikar, az alkalmazottak testületileg. Sok intézmény tisztviselői és alkalmazottai zászló alatt vonultak fel a temetésre, ott voltak utolsó tiszVASBUTOR csak e VÉDJEGGYEL ÜLLŐI ÚT 48 FIUMEI UT 3 HAIDEKKER' Kapható mindenütt! MINŐSÉG tességet adni a városi ■ vámőrség, a tűzoltóság- csapatai s a koporsó körül díszruhás városi hajdúk álltak díszőrséget. A temetés 11 óra után kezdődött. A ravatalt a kerepesi úti temető halottas háza előtti téren állították fel, meri a gyászterem nem tudta volna befogadni az egybegyült közönség hatalmas tömegeit. A temetésen képviseltette magát az Ügyvédi Kamara, a Jogászegylet, az Ügyvédi Kör, a törvényhozás, a legfelsőbb bíróságok és a különböző intézmények stb. A gyászszertartás után •— melyet Nemes Antal püspök végzett nagy segédlettel — Sipőcz Jenő polgármester lépett a ravatal elé és megrázó beszéddel búcsúzott el a város tisztifőügyészétől, majd az ügyészség nevében Váradi Jenő dr. tisztifőügyész- helyettes mondott búcsúztatót. Az ügyvédi kamara részéről dr. Papp József elnök, főrendiházi tag, az Ox-szágos Ügyvéd Otthon nevében pedig Bakonyi Pál ügyvezető elnök mondtak gyászbeszédet. A törvényhatósági bizottság tagjai részéről mondott istenhozzád után megindult a hatalmas gyászmenet az ötvennegyedik parcella felé, ahol a tanács a főváros elhunyt többi nagyjai között jelölt ki díszsírhelyet Szabó Imre részére, akiben a székesfőváros az utolsó évtizedek egyik kétségtelenül legnagyobb értékét veszítette él. A sír-halmot elborító koszorúk tömegéből kiemelkedett a Család pirosrózsa koszorúja, a főváros óriási pálmakoszorúja, az ügyészség fehér orgonából font koszom ja, valamint a főpolgármester, a polgári egység klubja s a pártok koszorúi. A múlt évben megrendelt 110 új autóbusz szál lítása egyre erősebb tempóban közeledik a befejezéshez. Az Állami gépgyárak és a Ganz-gyár a kis- és középtipusú autóbuszok gyártásával már annyira előre haladt és az új kocsikból már oly mennyiség áll rendelkezésre, hogy a közlekedési ügyosztály elérkezettnek látta az időt a régi, villamosüzemű és tömörgummis autóbuszok kiselejtezésére. Ezek a kiselejtezett kocsik egyelőre a Lipták-gyár telepén várják további sorsukat s ezzel eltűntek a budapesti uccákról a régi, kopott, tömörgummis kocsik, amelyeket a főváros még a háború előtt Bécs városától vett át és amelyek iizembentartása annyi gondot és költséget okozott a fővárosnak. Lohrsiayer Jenő tanácsnoknál, a közlekedési és közgazdasági ügyosztály vezetőjénél érdeklődtünk az Autóbuszüzemnél történő változások iránt, aki az alábbiakban! tájékoztatta a Fővárosi Hírlap munkatársát: — Az Autóbuszüzem ellenőrzésére és felügyeletére kiküldött bizottság hozzájárulásával az üzem e héten kiselejtezte az összes régi kocsikat és ezidősze- rint már csak javarészt új s kivétel nélkül légtömlős kocsik vannak forgalomban. Kiselejtezte az üzem az úgynevezett bécsi kocsikat és pedig hat villany- motoros, két Márta, négy Büsszing és 4 Benz kocsit. Ezzel az eméletes kocsik menetrendszerinti járatása meg- is sziint s a két új imperiálos angol típusú autóbuszt is ezentúl csak különjáratokra használják. A régi 37 kocsiból álló autóbuszparkból eszerint 21 maradt üzemben, ezek azonban mind újabb keletűek és mint említettem, valamennyien pneumatikon futnak. A 16 végleg kivont kocsit a főváros értékesíteni fogja. Hogy ez az értékesítés hogyan történik, nyilvános versenytárgyalás útján, vagy egyébként, még nincs eldöntve, de minden bizonnyal akadnak vidéki városok, magánvállalatok, amelyek reflektálnak. ezekre a kocsikra, amelyek egyébként még mind használható állapotban vannak. Nem hivatalosan ugyan, de értesültem arról, hogy többek között a belgrádi autóbuszvállalat érdeklődik a kocsik iránt. Az -új kocsik átvétele úgyszólván naponta történik, éppen most vette át az üzem az első nagytípusú alvázat is, a szállítás tempója állandóan gyorsul s remélem, hogy a kombinációba vett terminusokat betarthatjuk lohn! Károly és Hállay Géza Építőmester, oki. mérnök építési vállalkozók Telep — Iroda: Budapest, X,, Kőbányaiját 43/E _____________ Telefon : lőzsef 565—23. LAM PL ÖDÖN MÜLAKATOSÁRU ÉS VASSZERKEZETI GYÁRA BUDAPEST Mhlngton sz imifpilp r.-t BucSaoest, V., Váczi-út 4» Telefonszám : 222-10. Sürgönyeim : Duplex. Vársti Üzem : V., Bálvány u. 14 Telefon: Aut, 133—16 Gyár : VII,, Hungária körút 178 Telefon: József 388—93 MUNKÁCSY ©TULA Cégtulajdonos: Munkácsy Ernő épület- és műlakatosme8ter, íaka- réktüzhely és kályhakészítő Budapest, VII., Rózsa-u. 39. Telefon: J. 312—30. % * 13 hangszergyár Budapest, @X„, Üllöi-út Í9. sz. Gyárt és szállít mindennemű hangszereket, harmdniumokat, gramofonokat stb. SZÁLÚT: Gőz«, centrifugái«, iurbina-, erőmű- és vácuumszivattyúkat, minden célra és teljesítményre. — Benzinmotorokat. — Hűtőtornyokat. — Kondenzációs berendezéseket. — Autömosógépeket. Specialitás: asztali Harmóniai P 82‘—■-tői ingyen dsszárjegyzók! BUCHWALD és TSA ezelőtt fiocgmagai £ts. Gyermekkocsik, vas- és réztsuíorok, paplanok gy&rí lerakaícs VII., Erzsébet Körút 4. szám Telefon: J 418-90 Telefon: J 418-90 KOSZTELÁN MIKSá" MŰSZAKI ÉS OLAJ NAGYKERESKEDŐ Telefon: Aut. 287-19. BUDAPEST, VI., Eötvös n. 23Ib. LZBMEE ÉS TAUSZ kemónvfál Iroda : 9UDAPEST kémé nyfakereekedök Főraktár: VIII, Szeszgyár-u. 8. Tol i J. 310-23 és 394-24. VII, Thököly ut 145 SZVETICS JÓZSEF építési vállalkozó BUDAPEST, TELEP UCCA 8. Eltűntek a budapesti uecákrói a tömörgummis, emeletes régi autóbuszok
