Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-15 / 20. szám
Tizennyolcadéi évfolyam Ara 5 CB fillér Budapest, 1929 május IS. 20. szám Ázommstlíimnp Effiíl 83Í 8Í8S?S1IE3 SlÍIEíSSIQÍHHIIII3í28BinS1ISIK3ISI@SI3l3IIISIII IS3IIO inO'J3!Í3!if OiUOIIiniií £3811 EíSíOlílSlllO^-SíllfeiSlSSjiHESlíiSTfil ELŐFIZETÉSI ÁHAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ................................... 12 pengő Áll andóan: GAZDASÁGI ÉDTES\ÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST rí., szír UCCA is sz. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON : A UTÓMAT A 137—15 ——1^■—a*——■ «m—wM A iintg’wstr sikerek szezónja, Irta: Dr* ^IPKA FERENC főpo3gármesf@r Számszerű adatok még nem állanak rendelkezésre, de minden kétségen felül bizonyos, bogy az idei Nemzetközi Vásár egészen kivételes nagy sikert ért el. Azt máris elkönyvelhetjük, hogy nemcsak az idegenforgalom emelése terén, de gazdasági szempontból is igen jelentős a haladás és így Budapest is, de maga az ország is megelégedéssel veheti tudomásul, hogy a Nemzetközi Vásár intézménye nagy szerepet játszik és mindig nagyobb szerepet fog játszani a magyar jövendő útjának egyengetésében. Ennek a magyar jövendőnek pedig három főirányban kell elébe mennünk. Az egyik az ország és a főváros szellemi, kulturális és gazdasági megerősödése, kulturális és gazdasági fölényünknek a szomszédos államokkal szemben való érvényesítése. A másik Magyarországnak és Budapestnek a nagyvilággal való igaz megismertetése, az ellenségeink terjesztette rágalmaknak közvetlen megcáfolása azáltal, hogy a külföld szemtől-szembe lássa a magyarság erényeit, a főváros szépségeit. A harmadik főirány a tőlünk elszakított magyarsággal a lelki, kulturális és gazdasági kapcsolatok megőrzése és állandó erősítése. ' ' Mindezeknek a feladatoknak eszközeit nagyon jól ismerjük és minden irányító magyar elme, minden hazájáért dobogó magyar szív küzd és lelkesedik ezeknek a céloknak a megközelítéséért. A küzdelemnek, a munkának most érkeztek el igazi napjai. A magyar előretörésnek, a magyar egzámennek, a magyar eredmények aratásának két természet- és történelemadta sarkpontja van. Az egyik ilyen pólus a Nemzetközi Vásár, a másik pólus pedig Szent István Hete. Ezek a pompás tavaszi és nyári napok tulajdonképpen minden ország idegenforgalmának a koronáját adják. Mi Magyarországon és főként Budapesten szintén május elejétől augusztus végéig, a Nemzetközi Vásártól Szent István napjáig tudjuk főként a természet szépségeivel,, az emberi alkotások remekeivel, szellemi produktumainknak az idegen számára meglepetésként ható nagyszerűségével, magyaros barátságunkkal, vendéglátó udvariasságunkkal bizonyítani, hogy ez a föld és ez a nép méltó arra, hogy a nagyvilág szeme megakadjon rajta, hogy a külföldi vendég itt jól érezze magát és hogy a rajtunk esett igazságtalanság korrigálása érdekében lelkes és tevékeny barátok álljanak mellénk. A magyar sikerek idei szezonja jól és biztatóan kezdődött a Nemzetközi Vásárral, nemcsak az ország kultúrát szerető közönsége, nemcsak az elszakított területeken élő magyar véreink özönlötték el Budapestet, hanem erőteljesen képviselve volt ezekben a napokban a magyar fővárosban a külföld is és legelsősorban — ami gazdasági szempontból rendkívül fontos — a Balkán-félsziget országainak lakossága is. Tökéletes a reménységünk, hogy ez az érdeklődés a nyár folyamán tovább is és többször is megnyilatkozik irántunk és ez az érdeklődés Szent István Hetében impozáns módon fog kulminálni. Szent István Hetét évről-évre nagyobb sikerrel ünnepeltük meg már az elmúlt években is, az idén pedig reménykedve számítunk rá, hogy minden eddiginél vonzóbbá és magasztosabbá tudjuk tenni ezt a lelkűnkhöz nőt nemzeti ünnepet. Ma már ott tartunk, hogy a Szent István Hét nemcsak nemzeti érzéseink, magyar összetartásunk dokumentálásának ünnepe lesz, hanem olyan gazdag, az egész művelt világ elragadtatását kiváltani hivatott művészi és kultúrális programmal lesz ékes, hogy ez a hét méltán szolgálhatja a magyar nép egész világon való becsültté és tiszteltté tételének szent célját. A nyári hónapoknak, a magyar sikerek szezonjának azonban van még egy igen hathatós eszköze is. Ezt az eszközt pedig minden magyar a kezében tartja, aki ebben az időszakban akár gyógyulást, akár szórakozást, akár tapasztalatokat keres a külföldön. Pünkösd ünnepe előtt állunk és én szeretném a külföldi útra készülő magyarok elé idézni az apostolok A népjóléti minisztériumban most van előkészítés alatt a fürdőtörvény végrehajtási utasítása, arnely- e nek megszövegezésén nagy gonddal dolgozunk. Fontos feladat vár Budapest székesfővárosra is a fürdőtörvény gyakorlati végrehajtása terén. A reánk köszöntött tavasz és a fürdőtörvény végrehajtásának elérkezése új lökést ad annak a törekvésnek, hogy Budapest fürdőváros jellegét kidomborítsuk és azt az idegenforgalom fejlesztésének szolgálatába állítsuk. Budapest fürdőváros már az esztendők hosszú sora óta nemcsak jelszó, hanem program is, amelynek megvalósításáért minden tehetséget és minden szervezőerőt csatasorba kell állítani. A gondolat megvalósítása terén sokan szereztek nagy érdemeket, de külön ki kell emelni József Ferenc királyi herceg példáját, aki úgyis, mint a Budapest Fürdőváros Egyesület elnöke, de mint magánszemély is esztendők óta rendkívüli szeretettel, nagy tehetséggel és kivételes munkabírással propagálja ezt az eszmét, idehaza és a külföldön egyaránt. Mindnyájunknak a királyi herceg munkatársai közé kell szegődnünk, akik szívünkön viseljük a csonka ország hatalmasan fejlődő gyönyörű fővárosának jövőjét. Ennek a jövőnek pedig számolnia kell azokkal az áldásos gyógyforrásokkal, amelyek messze földön párjukat ritkítják. Csak a G eltért fürdőt, a Császárfürdőt és a Lukácsfürdőt említem, amelyeknek kihasználása körül sajnálatos lanyhaságot kell tapasztalni. Fájdalom, igen sok esetben látjuk, hogy Budapesten nem ismerik föl a lehetőségeket és szükségességeket. Rá kell mutatnom ebben a tekintetben a Rác-fürdőre, amellyel kapcsolatban egy nagy koncepciójú terv merült föl. Miniszteremnek az volt az intenciója, hogy a fővárosnak érdeke megszerezni a magántulajdonban levő Rác-fürdőt, amelyből modern fürdőt, kórházat kell létesíteni. Elodázhatatlan szükségesség, hogy ez a fürdőkórház megvalósuljon, és pedig már a legközelebbi jövőben, mert csak ezen a réven lehet elérni, hogy a tehetős embereken kívül a főváros és az ország szegényebb lakosai is hozzáférhessenek a kösz- vény és a csúz eredményes gyógyításához. Elsősorban tehát Budapest közegészségügyi szempontját szolgálná a Rác-fürdő megvásárlása és a fürdőkórház megépítése, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ennek a tervnek a megvalósítása és általában a főváros fürdőpolitikájának a kimélyítése az idegenforgalom fejlődésére is igen kedvező hatást gyakorolnak. Egészen természetes ez, hiszen be kell látni, hogy hiába vannak Budapestnek áldásos gyógyforrásai, ha mellettük nem építünk kórházakat. Ha a beteg nem részesül megfelelő orvosi kezelésben és a fürdés után nem jut hozzá az elmulaszthatatlan pihenéshez, akkor a fürdés sem bibliai példáját. Emlékezzenek a tanítványokra, akiknek feje fölött lobogó lángnyelvek jelentek meg. És* szóltak az apostolok olyan nyelven, amelyet mindenki megértett. Azt kívánom, hogy minden külföldön járó magyar kövesse az apostolok példáját, érezzet tekintse magát a magyar ügy apostolának, hirdesse a magyar igazságot, a rajtunk esett szörnyű igazságtalanságot, a mi országunk és fővárosunk szépségeit, népünk előnyeit, kultúránk felsőbbséges voltát. Hirdesse ezeket mindenki, aki egy külföldi emberrel találkozik, mert csak így eszmélhet rá a nagyvilág, hogy van itt egy ország, van itt egy nép, amely méltó arra, hogy otthonában fölkeressék, amely méltó arra, hogy az egész világ rokonszenvét megszerezhesse. járhat azzal a gyógyító eredménnyel, amelyet tőle várunk. Amikor alkalmam van ennek az előkelő fővárosi orgánumnak a hasábjain cikket írni, nem mulaszthatom el, hogy nyomatékosan föl ne hívjam az illetékes- városházi hatóságoknak figyelmét a fővárosi fürdőpolitika nagy jelentőségére. Bizonyára nem veszik tőlem rossz néven, ha fölvetek itt egy eszmét, amelynek megvalósításával szintén hozzájárrúnánk Buda- peát-fürdőváros jellegének kidomborításához. Ügy találom ugyanis, hogy a városligeti Artézi-forrást sem használjuk ki eléggé. Ennek a forrásnak a vize nagyrészt a városligeti tóba és a Rákos-patakba folyik át. Márpedig az én véleményem szerint Isten ellen való vétek ennek a természetes melegvíz-forrásnak ilyetén elpocsékolása, amikor azt igen fontos közegészségügyi célok szolgálatába lehetne állítani. A magam részéről a legteljesebb készséggel jelentem be, hogy nagy örömmel támogatom a főváros minden olyan törekvését, amellyel Budapest-fürdőváros nemes gondolatát szolgálni lehet. Nincs még a világon, olyan' metropolis, amelynek természeti szépségei és gyógy- hatású vizei olyan értékesek lennének, mint Budapest székesfővároséi. Mindezek a tényezők bőségesen nyújtanak módot arra, hogy idegenforgalmunkat fejlesz- sziik. A fejlesztés azonban természetesen céltudatos, komoly és kemény munkát igényel. Feltétlenül szükség van áldozatkész propagandára is, emellett azonban komoly alkotásokkal kell ezt a propagandát alátámasztanunk. Ugyanakkor azonban, amikor Budapest világvárosias fejlődéséért, idegenforgalmának emeléséért dolgozunk, nem szabad megfeledkeznünk a főváros lakosságának szegény néprétegeiről sem. Soha olyan élesen ki nem domborodott ez a szükségesség, mint az elmúlt esztendőben, a nagy kánikulában, amikor bebizonyosodott, hogy elsőrendű szociális kötelesség a nagy tömeg fürdőzési igényeinek kielégítése. A fürdőzés igazán nem lehet a gazdag emberek privilégiuma és így az egészségnek ehhez az egyik legfontosabb követelményéhez hozzá kell juttatni a budapesti munkásság és a szegényebb kispolgárság ezreit is. Ekkor vetettük föl a fővárosi népstrandfürdő gondolatát. El kell ismernünk, hogy a főváros részéről megértéssel találkoztunk, sajnos azonban, egyelőre látható eredménye nincs akciónknak. A főváros vezetőségének tehát sürgősen hozzá kell fognia, hogy mielőbb megoldja a népstrandfürdő kérdését. Ennek a nyárnak nem szabad elmúlnia anélkül, hogy ez a gondolat valóra ne váljon. Szerintem tökéletesen mindegy, hogy hol létesül ez a tömeg-strandfürdő, a fontos az, hogy ezen a nyáron legalább egy ilyen intézményt meg kell nyitni a nagyközönség számára. BUDAPEST FÜRDŐVÁROS ÉS AZ IDEGENFORGALOM Irta: &HÉHI3 mm dr. né-ipl&éti és munkaügyi államtitkár
