Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-05-01 / 18. szám
Tizennyolcadat évfolyam Budapest, 1929 május 1. 18, szám msminBiuQitiaiUGiVIöhibkibintíiHasii^iimHimiKQiiidüirjjiiaiiiofriQiiianiQEiiQiibiííbíTI^^TíföilioiiilöriiÉákl ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre................................24 pengő Félévre ........................................12 pengő Áll andóan : gazhasAgi értesítő VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEK SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15 Huszomötödször nyílik meg szombaton a budapesti nemzetközi vásár és ha az ezeréves magyar nemzet még csak hu- szonötödször tárja is a nagyvilág elé iparának kincseit, büszkék vagyunk erre a jubileumra. A nemzeti fejlődés hatalmasabb,, átfogóbb, tökéletesebb megnyilatkozásai teszik gazdaggá ezt a negyedszázadot, amelyből pedig még a háborús és zavaros esztendőket is le kell számítani. A magyar élet ezer éve virul ezen az áldott földön, megtermetté gyümölcseit a magyar barázda, a magyar kultúra, de az idők nehezültével az élet igényeinek új és új kielégítéséért új és új eszközökhöz kellett folyamodni. Ezek az okok csináltak világpolgárt a magyar iparból és magyar kereskedelemből, amelyek mindegyike előbb természetesen csak házi cselédje volt a magyar életnek. Huszonöt nemzetközi vásár azonban a tanúja, hogy a magyar ipar és kereskedelem többé nem elégszik meg, nem elégedhetik meg az itthoni, a' házi szükségletek kielégítésével, hanem izmait nekifeszítve, kemény akarattal, a siker pompás reményeivel úszik a világverseny végeláthatatlan tengerében. Az egymást követő nemzetközi vásárok lélekemelő grafikonját adják a magyar ipar haladásának, a grafikon azonban még erőteljesebb lendülettel ugrik fölfelé, amióta ránkszakadt a trianoni szerencsétlenség. Mint mikor a jómódból nélkülözésbe zuhant család legkisebb gyereke is kenyérkeréső munkára vállalkozik, a nemzeti öntudattól áthatott magyar ipar is arra szánta magát, hogy nemzetközi viszonylatban 'is dicsőséget szerez a maga 'és az ország számára. Jól is van ez így, mert az ország és Budapest nagyon rászorult arra, hogy pillanatig ne henyéljen, egészen a fantasztikumig kihasználjon minden érvényesülési lehetőséget és bravúros alkotásokkal vonja magára a figyelmet. A nemzetközi vásár minden esztendőben megújuló nagy egzámenje nemcsak a magyar munkának, de a magyar élelmességnek is. Ezekben a napokban kell bemutatnunk a világ színe előtt haladásunkat a termelésben, szomszédainkkal szemben való gazdag felsőbbségünket a kultúra terén és ezekben a napokban kell igazi alapjait megvetni a nemzetközi versenyben a levegő szükségességével vetekedő nagyszabású idegenforgalmunknak. A negyedszázados jubileum a haladásnak becsületre váló képét tárja a világ elé, ma azonban,, amikor már a magunk törte úton kezdünk határozottabb, biztosabb lábbal járni, bölcs dolog, ha egy kicsit meg- edzük magunkat a céltudatosság irányában is. Ezek a nemzetközi vásárok biztos orientációt nyújtanak nekünk, mert ezek az alkalmak mutatják meg, honnan, mely oldalról fordul felénk a legélénkebb érdeklődés és a magyar haladás hegyormáról merre látszik legzavartalanabb, legtisztább kilátás. Ezek a tapasztalatok megerősítik bennünk a régi föltevéseket és megerősítik bennünk a természetalkotta együvétar- tozásokba vetett hitet, a geográfia élesen kiütközött törvényeinek csalhatatlanságát. Sok meddő kísérletezés után be kell látnunk, hogy a magunk szegénységében, a történelem viharai által ránk zúdított fájdalmas elmaradottságunkban hiába ábrándozunk arról, hogy nyugat felé nyerhetünk döntő győzelmet. Tekintetünket kelet felé kell tehát fordítanunk és abból a sarkalatos 'igazságból1 kell kiindulnunk, hogy mi vagyunk az európai kultúra végállomása. És ez az, amit nem szabad lekicsinyelni, mert igenis, a magyar haladás hegyormáról kelet felé páratlan perspektíva nyílik. Éppen ezeken a hasábokon fejtette ki pár hét előtt Becsey Antal, hogy Bu- dapastre még szívesen eljönnek minden világtájról az emberek, a gyárosok, a kereskedők, mert itt gyönyörű,, mindent nyújtó milliós metropolist találnak. Tovább, keletre már nem szívesen mennek, mert arrafelé már esik a kultúra, silányabb a haladás és kisebb a jogbiztonság. A tervek és gondolatok egész áradata rajzik a Becsey Antaléhoz hasonló művelt és világlátott fejekben, hatalmas lehetőségek nyílnak meg, mihelyt tudjuk az irányt, amelyben haladnunk kell. A nemzetközi vásároktól egészen a folyamhajózással kombinált tengeri közlekedésig rengeteg eszköz van arra, hogy kelet és nyugat áruit kicserélő centrummá emelkedjék Budapest. Közvetítői lehetünk nyugat áruinak a keleten és rengeteg olyan magyar árut és terményt tudunk fölsorolni, amelyek a megfelelő gazdasági kapcsolatok kiépítése után köteten rendkívül könnyen értékesíthetők. De el tehet menni a reális tervezések vonalán egészen odáig, hogy kelet nyersáruit Budapest és a magyar ipar váA városházán eléggé nem helyeselhető módom — legalább is egyelőre — kikapcsolódtak a politikai momentumok. Az ügyosztályokban készül a jövő évi költségvetés előirányzata, a bizottságok komolyabb problémák megoldásán fáradoznak, általában mindenfelé érezhető, hogy megkezdődött a komoly tavaszi munka. Ezek között az aktuális városgazdasági kérdések között az első helyre került az Erzsébet- sugárút terve. Tekintettel arra a körülményre, hogy bizonyos politikai körökben érthetetlen okokból támadásokat intéznek a főváros vezetősége ellen az Erzsébet-sugárút megépítésének előtérbe állítása miatt, szükségesnek tartottuk megkérdezni erről dr. Kozma Jenőnek, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének a véleményét. ICozgua Jenő dr. a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — A nxai gazdasági viszonyok között teljességgel érthetetlen, mi indít egyeseket arra az elhatározásra, hogy az Erzsébet-sugárút nagyszerű ötletének a megvalósítása elé akadályokat gördítsenek. Azoknak, akik kizárólag a rideg gazdasági szemüvegen keresztül nézik ezt a kérdést, én figyelmébe ajánlom, hogy most nem az Erzsébet-sugárút a lényeg, hanem az, hogy itt van az alkalom nagyarányii építkezések megindítására, közmunkák kiadására, a munkanélküliség enyhítésére és általában arra, hogy kenyeret adjunk azoknak, akiknek nincsen és nagyobb darab kenyeret adjunk azoknak, akiknek kis darab kenyér jutott. Én is szükségesnek tartom hangsúlyozni a magam részéről, hogy bár az Erzsébet-sugárút tervének a megvalósítását helyeslem, nem tudok helyeselni semmi olyan tervet, ami már a fantasztikumok birodalmába tartozik. Józan, reális programot kell itt csinálni és meg kell találni a módot arra, hogy a közérdek szempontjait megvédelmezzük. — Fantasztikumnak tartom például azt a felmerült tervet, hogy a Dohány uccáig fel kell bontani az egész területet. Nem tartom helyesnek a tervnek azt a részét sem, amely több nagyobb teret akar kiképezni az Erzsébet-sugárút vonala mentén. Természetesnek tartom ugyanis, hogy • egy kimondottan kereskedőnegyedben nem szokás nagy tereket létesíteni. A nagy terek megölik a kereskedelmet, van erre példánk Budapesten is, hogy egyebet ne említsek, csak a Szabadság térre hivatkozom. Ismétlem tehát, hogy a fantasztikus tervezgetések lenyirbálásával az Erzsébet-sugárút megépítését helyeslem és támogatom. Ha az Erzsébet-sugárútat megcsináljuk, lüktető étet fog kifejlődni ezen a területen. Kereskedőnegyednek a gócpontját akarjuk megalkotni, tehát a konkrét munkálatok lefolytatásánál ezt a szempontot semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni. Nyugodtan, alapos megfontolás után kell hozzákezdeni a terv megvalósításához. súrolja meg,, dolgozza föl és becsületes munkájának becsületes keresetével adja vissza a nálunk kevésbé kulturált keleti vidékeknek. Yége-hossza nincs ezeknek a lehetőségeknek és a magyar látókör, minél távolabb megyünk, annál jobban kiszélesedik. A nemzetközi vásár szerény jubileuma napjaiban olyan perspektívánk nyílik, amelyet talán eddig is láttak a magyar haladás vezetői, de amelyeknek kihasználására most érett meg igazán az idő, most kell hatalmunkba keríteni azokat az eszközöket, amelyek a terveket és álmokat valóvá varázsolják. Minden körülmények között a közérdek sérelme nélkül kell végrehajtani ezt a tervet, de azzal a feltett szándékkal, hogy a bajbajutott magángazdaság szanálása érdekében is dolgozunk. Az aktuális városházi kérdések közül megemlítettük az üzemi szabályzat régóta húzódó problémáját. Kozma Jenő ezeket jegyezte meg: —• Külön, speciális közüzemi törvényre van szükség. Rapszodikusan nem tehet ilyen kényes kérdést tisztázni. A közüzemi kérdés, mint jogi személy, nincs szabályozva. Ez a magyarázata annak, hogy a főváros mindenféle formákkal próbálkozik, minthogy azonban hiányzik a közüzemi társaság struktúrája, törvényhozási intézkedés nélkül ezt a kérdést nem lehet nyugvópontra juttatni. Ami a közüzemben alkalmazott közigazgatási tisztviselők ügyét és általában a státus kettéválasztását illeti, ennek a kérdésnek az elintézése a fővárosi reformnak tesz a feladata. Ez a reform készül, most tehát egyelőre várakozó álláspontra kell helyezkednünk, A beszélgetés további során Kozma Jenő szóvátette a Vásárpénztár reorganizációja körül mutatkozó késedelmet. A következőket mondotta: — Már hónapok óta vár a Vásárpénztár ügye végső elintézésre. Már hónapokkal ezelőtt végleg elhatároztuk a Vásárpénztár reorganizációját és már többízben tárgyaltunk is bizonyos részletkérdésekről, de még mindig nem tudtuk teljesen likvidálni ezt az ügyet. Ez a késedelem nem a bizottsági tagok hibája, ellenkezőleg az illetékes hatóságoké, amely hetek óta nem hívta össze a tizenkettes bizottságot, amelynek hivatása volna végre megadni a végső utasításokat a tanácsnak. A leghatározottabban felszólítom a tanácsot, szerezzen érvényt a bizottság határozatainak és minél előbb hívja össze a tizenkettes bizottságot, hogy végre likvidáljuk a Vásárpénztár múltját és megalapozzuk a jövőjét. Kozma Jenő ezután a taxikérdésről beszélt. Megemlítettük, hogy a tanács már kiosztotta az 580 új rendszámot, de a kocsik nagyobbrésze még nem állott ki a standra. Kozma Jenő ezzel a kérdéssel kapcsolatban a taxaméterek kérdésére hívta fel az illetékesek figyelmét: •—• A taxifronton nem lehet nyugodt állapotokat teremteni, amíg a taxameterkérdés és ezzel kapcsolatban a tarifakérdés nincs végleg rendezve. Vigyázni kell, hogy a közönség érdekei oltalmat találjanak. Méltányosaknak kell tennünk az árak megállapításában, de úgy a közönség, mint a vállalkozók felé is, mert ne felejtsük el, hogy az autótaxik forgalma a közel jövőben erősen csökkenni fog. Az új engedélyesek közül eddig még csak százan helyezték üzembe taxijukat és a taxisok máris panaszkodnak, hogy 30 százalékkal csökkent a forgalom. Felvetem a kérdést, mi lesz majd akkor, ha mind az BSBBBfiBBBBBBBBanBBBSiSBaBflBGBnBSnaBSBBBBflBBBnBaBBBBBSBBBBnBaneBnnaBnBBa KOZMA JENŐ FELSZÓLÍTJA a tanácsot, hogy a Vásárpénztár ügyében sürgősen hivla össze a tizenkettes bizottságot----- —i—■rv—!■ ------üem az Erzsébet sugárút a gényeg, hanem a közmunkák megindítása — Az autótaxik forgalma erősen csökkenni fog
