Fővárosi Hírlap, 1929 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1929-04-24 / 17. szám
Ára SO fillér Tizennyolcadih évfolyam Budapest, 1929 április 2é. 17. szám ^iltíihfiKilQkfiaiiiameinianiDlItiöHi^siiiaiiiiainBiiimMiiiaiiiDuiijiiiaiiiQiiiúiiiDiiCiTIföiirOTtbiMQlíiQTsiBiiiiáiil ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egész évre................................24 pengő Félévre........................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ ÉS VÁROSI, POLITIKAI KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 Siralmasan meddő korszak után, mintha grandiózus fejlődés örvendetes jelei mutatkoznának. Bevalljuk, inkább a szükségesség parancsoló jelentkezése kelti ezt a hitet a budapesti emberben, nem pedig az illetékes tényezőknek nagyarányú, hatalmas fölkészülődése. Hogy ez mennyire így van,, nem kell egyébre hivatkozni, mint arra, hogy a székesfőváros tanácsa az elmúlt esztendőben harmincöt millió pengő értékű olyan beruházást nem hajtott végre, amelyekre a fedezetet annak rendje és módja szerint megszavazta a közgyűlés, a közgyűlés határozatát pedig jóváhagyta a belügyminiszter. Történt pedig ez olyan időben, amikor a gazdasági élet pangása, a kereskedelem és ipar szorult helyzetbe jutása, és a munkanélküliség fenyegető emelkedése ezer gonddal árasztotta el azokat, akiknek erről az országról és annak fővárosáról gondoskodniok kell. A pénz nem veszett el, nem hiányzik egy krajcár sem, megvan tehát a remény arra, hogyha mindezt az összeget beledobják a jövő nagy alkotásaiba, akkor annak a hatalmas fejlődésnek, amelynek csírái a köztudatban már erős gyökeret vertek, hamarosan meg kell indulnia. Nem vádolunk senkit, de bajoknak kellett lenni, a tehetetlenségnek kellett felütni a fejét ott, ahol felelősséggel intézik a főváros ügyeit, mert különben meg kellett volna hallani a gazdasági élet panaszait és meg kellett volna indítani jótékony,, fellendítő útjára azokat a pénzeket, amelyeket a közgyűlés a beruházásokra megszavazott. Fölösleges, célt nem érő vádaskodás helyett Budapest népe mai azt követeli, hogy minél gyorsabban és minél nagyobb erővel feküdjék bele a tanács az alkotó munkába, ami Budapest új fölvirágzását és fejlődésének új korszakát jelentheti. A grandiózus fejlődés szükségessége -— mint mondottuk, — benne él ma már a köztudatban, sajnos, azonban eddig mindössze egyetlen bizottsági ülés az, amely pislákoló reménységet nyújt. Az Erzsébet-su- gárút kérdésében folytatott komoly és nivós vitát ez a bizottsági ülés, azonban egyelőre megint csak odáig vitte el ebben a harminc esztendő óta kisérto kérdésben, hogy albizottságot küldtek ki. Ugyanakkor azonban teletűzdelték a megjárandó utat az aggodalomakadályok egész légiójával. Hogy mi lesz majd a kereskedelemmel és az iparral, amjelynek méhkasát megzavarja a városrendező erélyes kéz? Mi lesz a tömérdek költséggel, amelybe a nagy városrendezési terv kerül? Nem akarjuk csökkenteni az aggodalmakat, sőt hozzátesszük mindehhez még azt is, hogy ugyanakkor, amikor az Erzsébet-sugárút kérdését meg kell oldani, komolyan napirendre kell kerülnie a Tabán fölépítésének, az új Nemzeti Színház létesítésének, az Andrássy út meghosszabbításának és még igen sok nagyon fontos kérdésnek is. Eloszlik minden aggodalom azonban abban a pillanatban, amikor az illetékesek a nagy időkre és a nagy emberekre gondolnak, akik megindították a világváros útján Budapestet és akiknek munkáját csak a világrengés akaszthatta meg. Emlékezzenek a hetvenes évek elejére, amikor palánkokból és libalegelőkből építettek várost és amikor nemcsak az Erzsébet-sugárút proliiémá,ja kísértett, hanem egyszerre tökélték el a sugárút^(mai Andrássy út), a belső körút, a Nagykörút, sőt a Margithíd megteremtését. A pénz akkor sem állott mérhetetlen tömegben rendelkezésre, a kereskedelem és ipar pedig sokkal kiskorúbb volt, mint ma, ahhoz, hogyha köreit megzavarják is egy pillanatra, a másik pillanatban újra nagyobb erővel és nagyobb önbizalommal talpra ne álljon. A hetvenes évek elején sokkal más,, sokkal nagyobb problémák kerültek szőnyegre. A mai Andrássy út helyén nem kevesebb, mint 219 ingatlant kellett megvásárolni, a Nagykörútat pedig húsz öl szélesre és 2378 öl hosz- szúságra tervezték. És egy évtized alatt készen állott a nagyszerű sugárút, meg volt a belső körút, megépült a Margithíd. Mindössze a Nagykörút megalkotásának tervét kellett elodázni, annál is inkább, mert hiszen a hetvenes évek elején azon a helyen, ahol ma a Teréz, Erzsébet, József és Ferenc körút húzódik, Reitter Ferenc miniszteri tanácsos tervei szerint nem is közlekedési utat, hanem csatornát akartak építeni. Ezeknek az időknek a lelkesedését és iramát kellene belevinni a mostani napok lanyhaságába és pety- hiidtségébe. Ha olyan teremtőerő állana ennek a városnak és vezetőinek rendelkezésére, mint amilyen alkotó akarattal akkor tették meg az első kapavágásokat, bizony nem kételkednénk egy pillanatig sem, hogy a grandiózus tervek alapján kolosszális alkotá| sok dicsérnék a mai időket és az elkövetkezendő decenniumot. Ötven esztendő távlatában III. Napoleon Párizsa csillan meg, amelynek nagy városfejlesztési akciói sodorták magukkal Budapestet is. De ma is, Párizs, Berlin és a világ más nagyvárosai hatalmas városrendezési munkákat hajtanak végre,, Budapestnek sem szabad elmaradnia tehát akkor, amikor a világvárosok útja a nagy alkotásokon vezet el a világ előtt való érvényesülés felé. Azután volt az .ötven év előtti budapestieknek még egy ösztökélő gondolata. Ez pedig az volt, hogy 1873-ban világkiállítást rendezett Bécs városa. A pestiek azt remélték, hogy a Bécsbe látogató idegenek majd Budapestre is kirándulnak. 1870-ben tehát a nagy városrendezési terveknek hatalmas lökést adóit az 1873-ban megnyíló bécsi világkiállítás. Mennyivel lelkesítőbb, mennyivel nagyszerűbb, mennyivel hatalmasabb gondolatok állnak nekünk, a ma gyermekeinek rendelkezésére, mint az ötven év előtti budapestieknek. Nekünk ki kell ábrándulnunk abból a hitünkből, hogy az idegenek majd egyedül és kizáróan Budapest természeti szépségeiért látogatnak el ide. Nekünk tudnunk kell, hogy itt nem a bécsi kiállítás-' ról átszállingózó néhány külföldiről van szó, hanem arról, hogy Budapestet világhíres fürdővárossá kell emelnünk és Budapest nagyszerű fejlődésével, klasz- szikus kultúrfölényével Ndgymagyarország útját kell egyengetnünk. HERRMANN MIKSA MINISZTER bejelenti a közszolgálati szabályzat új végrehajtási utasítását és a közszállítások ügyének egy kézbe való letételét ———íMIMI MIT’ -------Ä n apokban összebivja a miniszter a közszállítási ankétot — Hz értékmepllapí eljárás revíziója és a bánatpénz leszállítása-----mmwuiiu > ffwanra--------- ---Bec sey Antal a generálvállalkozókról és az álmagyar cégekről A fővárosi iparosok évek óta panaszkodnak, hogy a közszállítási szabályzat végrehajtása körül bajok vannak, amelyeket orvosolni kell. Az érdekeltségek nem új közszállítási szabályzat megalkotását kérik, hanem csak a végrehajtási utasítás reformját, abból a célból, hogy a visszaélések lehetőségét kiküszöböljék. A Fővároái Hírlap hónapok óta folytat erőteljes küzdelmet az ipari érdekek védelmében és ennek az akciójának máris komoly eredményei mutatkoznak. Beszéltünk ugyanis Hirrmann Miksa kereskedelmi miniszterrel, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Változatlanul azon az állásponton vagyok, hogy a közszállítási szabályzat elvi szempontból nem kifogásolható, éppen ezért szükségtelen volna egy egészen új összeállítású szabályzat megalkotása. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi időben a közszállítások intézése, odaítélése és lebonyolítása körül különböző bonyodalmak, visszásságok, sőt visszaélések is fordultak elő, éppen ezért már régebben elhatároztam, hogy új végrehajtási utasítási készítek. Nemcsak arról van szó, hogy új végrehajtási utasítás álljon rendelkezésre, hanem arról is, hogy az ügyek intézését egységesítsük. Az egyes minisztériumokban a közszállítások ügyét egy kézbe akarom letenni és azt tervezem, hogy minden egyes minisztériumban külön, felelősség mellett működő, úgynevezett gazdasági előadó intézkedjék az összes állami beszerzések és közszállítások odaítélése körül. *— A részletkérdések megvitatása már igen el őrehaladott stádiumban van, mielőtt azonban a végleges döntés megtörténnék, meg akarom hallgatni az érdekeltek véleményét is. Már a legközelebbi napokban, esetleg a jövő héten összehívom a közszállítási ankétet, amely a szó szoros értelmében vett szaktanácskozás lesz. A szaktanácskozás során módjuk lesz az érdekeltségek kiküldötteinek arra, hogy észrevételeiket a múltra vonatkozóan és kívánságaikat a jövőre vonatkozóan feltárják. Meg akarom hallgatni az érdekeltek véleményét az értékmegállapítási eljárás revíziója tekintetében is, valamint a bánatpénz leszállítása ügyében. Generálvállalkozók és álmaqvar céqek A Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése szerint a kereskedelmi minisztérium törvényelőkészítő osztályában a takarékossági bizottság elaborátuma alapján készítették el a közszállítási szabályzat reformját. Ez a reform igen közelről érdekli a budapesti iparosokat és kereskedőket, akik nagy örömmel fognak értesülni a Fővárosi Hírlap bejelentésében arról, hogy a kereskedelmi miniszter már a legközelebbi időben ankétet hív össze a közszállítási szabályzat reformja ügyében. A Fővárosi Hírlap munkatársa ennek a döntésnek fővárosi jelentőségéről megkérdezte Becsey Antal mérnöknek, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökének, az elismert gazdasági szakértőnek a véleményét. Becsey Antal a következőket mondotta munkatársunknak: —• A közszállítási szabályzatnak az a célja, hogy az állam, általában valamely közület, így tehát a főváros is a szállításokat úgy adja vállalatba, hogy a közérdek és a köztisztesség követelményei betartassanak. A köztisztesség szempontjai megkívánják, hogy a munkák kiírása, a költségvetés előkészítése olyan pontosan történjék meg, hogy sem a mennyiségben, sem a szolgáltatások minéműsége tekintetében kétség ne lehessen. Az eddigi közszállítási gyakorlatban a legfőbb baj az volt, hogy szélsőséges ajánlatok érkeztek be. A legdrágább ajánlat kétszerakkora volt, mint a legolcsóbb. Ez lehetetlenség. Ma is napirenden vannak az ilyen esetek. Magam láttam egy ilyen esetet az egyik bizottságban, amikor egy nagyon olcsó ajánlattevő a föld élfuvarozására mindössze egy fillért állított be. Ez képtelenség, mert nyilvánvaló, hogy az illető vállalkozó arra számított, hogy földdel való fuvarozás nem lesz, ellenben lesz olyan munka, ami a hirdetményben nem szerepel. Vannak régi, klasszikus, családi tradícióval rendelkező cégek, amelyek ezt az iramot nem bírják el, mert nem ismerik a csalafinta
