Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-22 / 8. (956.) szám
Budapest, 1928. február 22. 7 A Gellérthegy sorsa Irta Corner Gyula min. tanácsos, bizottsági tag Csak úgy izzik a székesfőváros közéletének levegője a sok kipattant gondolat kohójában. Repülnek a jelszavak! — Fürdőváros, citadellu. földalatti vasát, sportliget, lágymányosi egyetemi város és a többi és a többi... A boldog budapesti polgárok csakúgy szédülnek az örömtől, mivé lesz egy-kettőre ez a mi gyönyörűséges Budapestünk! Az örömek ebbe a méztengerébe, csak egyetlen csöppecske üröm vegyül, a mérlegelés, a hideg meggondolás áirömcseppje. Mert hiszen ha jól megy, ha minden sikerül, akkor persze nem lesz más gondja a budapesti polgárnak, minthogy babérkoszorút fonjon annak a Zeusnak a homlokára, akinek fejéből ezek a szép és nagyszabású gondolatok kipattantak. De ha baj lesz, ha a költségekkel, sikerekkel nehézségek lesznek, —. aminthogy bajok és nehézségek a legtöbb esetben vannak és lesznek — akkor ezeket a bajokat és nehézségeket majdnem mindig a budapesti polgár zsebe bánja. Nem árt tehát, ha egy kissé megvizsgáljuk ezeket a terveket, gondolatokat. Szóljanak hozzá sokan, csiszoljuk az eszméket, hogy azok igazi drágakövekké válhassanak. Egy közös jellemvonásuk van ugyanis ezeknek a terveknek, gondolatoknak, s ez az, hogy rendszerint minden tervszerű előkészítés, részletesebb pénzügyi megvilágítás nélkül, hirtelen robbannak a közönség elé, s ezt szinte elkápráztatva, ideje és alkalma sincs a higgadt megfontolásra. Ezúttal a gellérthegyi citadella felhasználásával kívánok foglalkozni. Nagyon szükséges ebben az esetben a körültekintés, a gondos mérlegelés, mert ha ennek a megbecsülhetetlen természti kincsnek, ennnek a királyi hegynek sorsát eldöntöttük, —- a tervek szerint — 40 évig nem változtathatunk ezen az elhatározáson. A Gellérthegy a magyarság szent hegye, amelyhez a nyugati kultúrához való csatlakozásunknak emléke fűződik, s amelyet szabadságharcunk legázol- tatásának emléke koronáz. Könny és vér avatja szentté a Gellérthegyet és igen nehezen tudom megérteni, hogy ne találjunk szebb, magasztosabb rendeltetést az ősi sziklák számára, mint hogy kiállítást, vendéglőt, kávéházat, kaszinót rakjunk ormára. Tudom, érzem jól. hogy mai nyomorúságunkban, elesett- ségünkben. méltóképen nem bírjuk beépíteni a Gellérthegyet; de inkább maradjon mai állapotában, minthogy oda nem egészen illő építkezéssel elébe vágjunk egv ezután elkövetkezhető szerencsésebb nemzedék elhatározásának. Egész szállóigévé vált már Budapesten, hogy a citadellánál művésziebb hatású építményt alig lehet alkotni a Gellérthegy ormaira. Elismerem, hogy a citadella mai formájában nem rontja a hegy fenséges hatását. De hogy oda valami szebbet, méltóbbat ne lehessen építeni, azt elismerni és elhinni hajlandó nem vagyok. Ma neraJürunk, de hogy egy jövő nemzedék se juthasson soha abba a helyzetbe, hogy gondolatban nagyobbat, méltóbbat, anyagi eszközökben bőségesebbet ne bírjon nyújtani, ilyen kishitű nem vagyok, mert szent meggyőződéssel hiszek a magyarság eljövendő nagyságában. Nem hiszem, hogy akadna a világon még egymilliós főváros, amelynek kellős közepén, egy hatalmas folyam partján, ilyen gyönyörű sziklaorom kínálkozzék, vajami nagyszerű alkotás helyéül. Ezt a sziklacsoportot véglegesen csak egy olyan műalkotás koronázhatja meg. amely múltúnk, jelenünk és jövőnk minden szenvedéséből, nagyságából és reménységéből fakad, s amelynek minden helyiérdeken túlemelkedve, egyetemes nemzeti jelentősége van. A mai tervek zseniális megalkotója is az Akro- polishoz hasonlítja a Gellérthegyet, egyik nyilatkozatában. Készséggel írom alá ezt a megállapítását, de én egy lépéssel tovább megyek, s a magyar Akropo- Uszt nem kiállítással, előadó teremmel, kaszinóval, kávéházzal, vendéglővel akarnám megalkotni, hanem múzeummal, templommal, pantheonnal s mindazzal a naggyal és széppel, amit a magyarság ezeréves történelme kitermelt s aminek emléke ott ragyoghatna a magyar Akropolisz — a Gellérthegy ormán! Mély tisztelettel hajlok meg a mai tervek megalkotói előtt, hisz a főváros fejlődését akarják szolgálni alkotásukkal. Csak a terület negyvenéves lekötése kelt bennem aggodalmat. Negyven év igen hosz- szú idő! — Akkoráig amai felnőtt nemzedéknek legnagyobb része a sírban lesz, s nem tudja senki sem megmondani, hogy az alkotó részvénytársaság vezetői kik lesznek, azoknak mentalitása, felforgása milyen lesz; már most kell tehát gondoskodni arról, hogy a főváros közönségének elhatározását ilyen hosszú időre feltételek nélkül le ne kössük s a szerződést úgy szövegezzük meg. hogy 15—20 év múlva a főváros, a létesítményeket méltányos áron megválthassa s a területet és a citadellát — akkor már esetleg kialakuló — végleges rendeltetésének adhassa át. Fenn kellene tartani a fővárosnak azt a jógát is. hogy úgy a mai, mint a későbbi befektetéseket a főváros jóváhagyáséitól tegyék függővé, hogy így meg lehessen gátolni az eredeti céltól való minden eltérést. Tekintsük a mai beépítési tervezetet ideiglenes megoldásnak s már most gondoskodjunk arról,, hogy egy boldogabb korban, egy szerencsésebb nemzedék ezt a fenséges természeti csodát, egy céljában, rendeltetésében s kivételében fenséges műalkotással koronázhassa meg. Jl szivattyútelep négy év alatt Kifizeti önmagát A Kórfpáz sem leijei tisztább és ragyogóbb, mint a szenny és piszok kiapaáJfjatatlan bányája : a szivattyútelep A Fővárosi Hírlap karácsonyi számában közöltük Rimbach Dezső tanácsnoknak, az út- és csatorna- éüítési ügyosztály vezetőjének szenzációs nyilatkozatát, amelyben a központi csatorna- és szivattyútelep újjáépítéséről szólva kijelentette, hogy ez az üzem a munkálat befejeztével európai viszonylatban is a legelső helyre kerül. A munkálatok azóta serényen és úgyszólván szakadatlanul folynak, úgy hogy az új szivattyútelep nemsokára olyan stádiumba kerül, hogy bemutathatják a nyilvánosság képviselőinek. A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste a csatornafenntartási osztály, agilis vezetőjét. Zaitz László műszaki főtanácsost és érdeklődött a nagyarányú rekonstrukciós munka ezidőszerint való állásáról. A következő nagyon érdekes választ kaptuk: — A központi csatorna- és szivattyútelep rekonstrukciós munkája negyedik éve tart. 1924-ben kezdtük meg az előmunkálatokat, a tervek készítését, míg 1926 március 7-én megkezdődött a tulajdonkénem építő munka. Akciónk kétirányú volt: az elavult és drága régi gőzgépes szivattyúk kauzálása. a telep elektrifikálása és másodszor a régi, ósdi iszapkamrák és az iszapkezelőház teljes átépítése és úiiászerefése. T eher autópótkocsik Teher autokarosszériák Autóbuszok Gyártja : NAY és RÓNA ''1IIIIIII1IIIIIHIIIII gép«és száliitóeszközgyár nfllllllllllllllllllir Budapest. X, Kápolna tér 27-29. Telefon: J. 395-80. A fögépész a szivattyú-zongora előtt — Az elektrifikálás munkájával nagyrészt készen vagyunk. A szivattyúk egyrészét már elektromotorok hajtják, két villamos szivattyú felszerelése most készül. Két régi gőzszivattyú maradt meg egyelőre tartaléknak, de az a tervünk, hogy jövőre ezeket is Dieselmotorokkal cseréljük ki. A régi leromlott szivattyú- teleppel másodpercenkint maximum 15.000 köbméter szennyvizet tudtunk a csatornákból átemelni, az újjáépítés után pedig 28.500 liter (28.5 köbméter) lesz a másodpercenként való teljesítőképesség, úgy hogy a legnagyobb csapadékkal. vagy áradással is megbirkózhatunk. A rekonstrukciós munka befejeztével összesen 7 elektromotor fog dolgozni nyolc szivaty- tyúval és két Diesel-motor négy tartalékszivattyúval. Á tizenkét szivattyú összesen 1865 lóerőnek felel meg, amely minden teljesítményre elég lesz. —- A tolparti csatornahálózatból évenként mintegy 70—80 millió köbméter vizet szivattyúzunk megszűrve és derítve a Dunába. Másodpercenként 2000 liter a csatornák vize. Az áramlás, így a szivattyútelep munkája is, éjjel-nappal szakadatlanul tart. Természetesen a vízbőség nem állandó, hanem változik. A minimum leginkább hajnali 3—4 óra körül van, ilyenkor 1.2 köbméter folyik le másodpercenként, később emelkedik; van úgy, hogy 4 köbméter; természetesen a nappali órákban megsokszorozódik, s záporok idején, hóolvadáskor éri el a maximumot. — Az egyik főcélunk az. hogy a szivattyútelep munkája minél rentabilisabb. a szivattyúzás költsége minél olcsóbb legyen. Éppen ezért a különböző víztömegeknek megfelelően minden időben más és más erejű és teljesítőképességű gépeket indítunk meg. vagy álllítunk le. A fögépész előtt valóságos klaviatúra van. ezen a billentyűsoron szabályozza a megfelelő szivattyúerőket. — Örömmel mondhatom, hogy az elektrifikálás költségeit teljesen visszatérítik az elért megtakarítások. Az utolsó két és fél év alatt 1700 milliót takarítottunk meg. míg az egész elektrifikálás 4500 millióba kerül. A szivattyútelepek rekonstrukciója tehát négy év alatt kifizeti önmagát és az óriási, modern berendezéshez ingyen jut a főváros. — Az iszapkamrák átépítése is rövidesen befejeződik. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a szennynek és piszoknak ez a kiapadhatatlan bányája olyan ragyogóan tiszta lesz. mint egy modern kórházi am- bulatortum. Menekülés az alvilágból — A két iszapkamra és' a felette levő gépház hófehér csempével lesz borítva és nyoma sem akad benne annak a szennynek, amelynek eltakarításán dolgozik. Azelőtt tíz méteres mélységben a föld alatt állandóan tíz ember dolgozott a szennyvízből leülepedett iszap kiemelésén kibírhatatlan bűzben és alvilági .környezetiben, egészsége, élete kockáztatásával. Ezentúl a leülepedett iszapot automatikusan működő markolódaruk emelik ki és transzportörszalagok viszik tovább zárt tartálykocsikban. míg a csatormaié felszínén úszó sűrű. pépszerü szeny- nyet^ rézsútosan mozgó rostélyszalag emeli ki hasonló módon, ugyancsak önműködően. Azt iá munkát, amit régen tíz szerencsétlen pária végzett, most egy gépmester a gépházból fogja elintézni. — Erősen dolgozunk a régi. nagyrészben elavult csatornahálózat fenntartásán is. A háborús és az utána következő évek (alatt a hálózat legnagyobb részben eliszaposodott. A 440 kilométeres csatorna- hálózat legnagyobb részét rendbehoztuk, kitisztítottuk. 1927-ben 16.600 folyóméter csatáradból 21.100 köbméter lerakodott iszapot takarítottunk el. A csatornák karbantartása átépítése állandóan tart. 1926- ban 18 új közcsatornát építettünk 4610 méter hosszúságban, míg 1927-ben 55 készült el. 17.880 méter hosszúságban. Az idén újabb ötvenet építünk, amelynek a hossza 18.460 méter lesz. — Ezektől a munkálatoktól függetlenül folyik az angyalföldi és a kelenföldi főgyűjtők építése és az ottani általános csatornázás. — 1926-ban 11.869 szivattyúzási üzemóra aliaitt összesen 85,449.600 köbméter szennyvizet emeltünk át a Dunába, a szennyvízszivattyúzás egv év alatt 2.059,395.751 papirkoronát emésztett fel. vagyis egy köbméter szennyvíz szivattyúzása 0:166 aranyfillérbe került. Remélhetően ez a tétel is még redukálódni fog. »STEJUJA« Kőolajkereskedelmi R.-T. Budapest, V., Nádor>ucca 8. szám »R i X«-B E N Z I N Cs úszóra Jaj /into-, motor- és Kenőolajok Aszfalt ívflüntlfí«' okI. gépészmérnök vas és fémUUÍISUU& DőSsü ipari üzeme Tel. J. 458—52. BUDAPEST, VII., DOB-UTCA 92-96. S2. | iryf HAVERLAMÖ AíMTAL H-ea i a 1 a Budapest VIII, Nap ucca 22. T.: J. 329-66 S Hambach ütóda [.EUTWYLER FERENC PAPIRNAGYKERESKEDÉSE ÉS PAPIRNEMÜ GYÁRA „Budapest Vili, Tisza Kálmán-térl, Telefon; J, 368-21 épület-, géplakatos BUDAPEST GARZOG9ULA és autogáuforrasztó VI., Podmaniczky-ucca 33. Telefon : 263—21. Vitéz HANTAY ES GALA VITS oW mérnök elektrotechnikai vállalat Badapoet, VUI- Szlgony-ucoa 84. — Telefon : J, 873—69. Ki&ZELY GÉZA festö-mázoló Vili., Vai-ulM 7. Talalonhlvói J. 14-«1 PROCKL A. GYULA Speciális autó-elektromechanikai üzeme BUDAPEST. VIII, MÁ rYAS-TÉR 15. Tel. J. 325-21. TÖMPE KÁROLY ÁCSTELEP, ÉPÍTÉSI ANYAGKERESKEDÉSE építési anyagok gyári áron kaphatók építőmester, építési _ . f , al«n. Budapest,VII. vállalkozó TeJefon 1 * Cuobor-u 89. LISKA BÉLA oki. mérnök, építőmester Budapest. VUL, Mária Terézis- Tatofon 1 József
