Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-02-08 / 6. (954.) szám
Ttöornoliok, diákok, bnkc&k is mindenki nuiötoxi-rendszdmot kér Budapesten Loinnayar tanácsnok szerint n kérdés megoldóin csuk nz úi sznkályrendeletben történhetik. Lánckereskedést az antótnxi-rendszámokkal nem szabad folytatni, — mondja Becsey Unta! hogy csak azok kaphatnak új taxiengedélyt, akik ezt az ipart saját személyükben gyakorolják. A protekciót teljes mértékben ki kell zárni. Lánckereskedést az autótaxi rendszámokkal nem szabad folytatni. Elsőbbségben kell részesíteni természetesen azokat, akik az eddigi engedélyezé-snél kimaradtak és azokat az iparos fuvarozókat, akik a meghosszabbított terminus alatt sem tudták kiváltani a rendszámokat. — A további ilépés az, hogy a taxisokat testületekbe kell tömöríteni. Az első autótaxiknak a budapesti uccán történt megjelenése megpecsételte a száz évesnél idősebb Bérkocsis Ipartársulat sorsát és megkezdődött a harc a bérautó-rendszámok, taxiengedélyek megszerzéséért is. A főváros tanácsa méltányolta a szerzett jogokat. így született meg a Marta r.-t. szürke kocsijai mellé- a hajdani bérkocsisok „pirostaxija“. A nyugalom azonban csak pillanatnyi volt. hogy annál nagyobb erővel induljon meg az ostrom újabb és újabb rendszámok megszerzéséért. A harcban most már nemcsak a Márta és a Bérkocsis Ipartársulat, illetve a bérautósok vesznek részt, hanem a legkülönbözőbb alakulatok és érdekeltségek is ott sorakoznak az igénylők között. Közel húsz különféle érdekeltség és félezernél több magános ember kérvénye fekszik már a közlekedési ügyosztályban és napról-napra nő ezeknek a számuk. A legelszántabbau a pirostaxisok harcolnak, akik szerzett jogokra hivatkoznak és azt kívánják, hogyha a főváros egyáltalán kiad új rendszámokat, — amit ezidőszerint feleslegesnek tartanak, —- akkor azokat kizárólag a régi bérkocsiipar kötelékébe tartozó kisembereknek juttassa, kárpótlásul a „bakon elvesztett existenciáért“. A maga súlya és ereje tudatában a Marta r.-t. hallgatagon, nyugodtan nézi a tülekedést, de természetesen mereven ragaszkodik a maga szerzett jogaihoz. Tülekedés a rendszámokért A helyzet a mostani zűrzavaros állapotban a következő: Budapesten tényleg nem sóik az autótaxi: összesen van kerekszámban 750. Bérkocsi \ békében már több mint í200 volt. Igaz ugyan, hogy nem egész nap futnak az összes taxik és van idő, mikor az állomásokon henyélnek, de bizonyos forgalmasabb pontokon, a nap bizonyos szakában, esős időben, egyes nevezetesebb események idején félóraszámra sem lehet bérautót találni. Valósággal taxihiány van. a közönség tehát feltétlenül a kocsik szaporítását sürgeti. Az autótaxik szaporításának kérdésébe időközben bekapcsolódott a tarifamérséklés kérdése' is, amit úgy a nagyközönség, mint maga a tanács is régtől fogva szorgalmaz. Az Autótaxi r.-t. hajlandóságot mutat a mérséklésre, ha kocsijait szaporíthatja, a pirostaxisok azonban sem a szaporításnak, sem a tarifaemelésnek nem hívei. Az új rendszámigénylők sorában első helyen az Autótaxi r.-t., a pirostaxisok, a volt bérkocsisok és a bérautófuvarozók csoportja, az újabb jelentkezők között pedig ott vannak: a Műegyetemi Hallgatók Segítő Egyesülete, amely ötvenöt rendszámot kér, ott van továbbá a Nyukosz. amely ötven rendszámra reflektál, a Hadviseltek Szövetsége, a Turul Szövetség, a sofförök csoportja, végül a Műnk és Davidsohn bankcég is. amely száz taxira kér engedélyt azon a ámen, hogy a cég alapítói voltak hajdanában az Omnibusz-koncesszió tulajdonosai. A rengeteg egyéni kérvény között van mindenféle rendű és rangú emberek írása. A kérvényezők nagvrésze kisember, de van a jelentkezők között sok nyugdíjas tisztviselő, ; bíró, katonatiszt, sck tábornok, altábornagy, vezér- i ezredes is, gépészmérnök, sőt akad művészember is. J A Fővárosi Hírlap munkatársa felkereste Lofomaysr Jenő tanácsnokéi, a közlekedési ügyosztály vezetőjét, hogy a rendszámok körül dúló harc eshetőségeiről és az aktuális kérdésekről: a tarifaleszállítás és rendszámszaporítás problémájáról felvilágosítást kérjen. Lobmayer tanácsnok a következőket mondotta: — Mindenféle izgalom, amely az érdekeltek között mutatkozik — korai. Mindenféle kombináció, amely arra vonatkozik, hogy hány új rendszámot ad ki a főváros, kétszázötvenet, százötöt. vagv százhúszat — teljesen önkényes és alaptalan. Tényleg foglalkozunk az új rendszámok kiadásának gondolatával és a tarifamérséklós lehetőségeivel, de egyelőre semmiféle konkrétumról nincs szó. Annál kevésbbé lehet ma még arról beszélni, vagy dönteni, hogy kik és milyen arányban kapják a rendszámokat. — Az összes kérdéseket a most készülő autótcixi- szabályrendeletben oldjuk meg. A rendelet fogja megállapítani a budapesti autótaxik végleges számát, az új rendszámok elnyerésének feltételeit, módját. az ipar gyakorlásának végleges formáit, a torf/fl-problémát és az összes összefüggő kérdéseket. A szabályrendelet tervezetet most küldjük szét az érdekképviseletekhez hozzászólás végett, azután értkezleteken tárgyalunk, megvárjuk a társhatóság, a közlekedési rendőrség állásfoglalását, azután a bizottságok veszik tárgyalás alá a kérdést és ha végül meg lesz a közgyűlés szankciója is. meg kell még várnunk a belügyminiszter döntését. csak azután keriii inaid sor az új rendszámok szétosztására. Mines protekció Azonnali, vagy közeli intézkedésről tehát szó sincs a taxiszaporítás dolgában. A tarifa leszállításra vonatkozó előtanulmányokat már megkezdte az ügyosztály és bekérte a külföldi adatokat is. Abból ami a kezünkben van, megállapítható, hogv a tarifa nálunk nem túl drága és ahol eddig külföldön olcsóbb volt, ott is emelésre készülnek. Bécsben például a túlalacsony viteldíj az ipar lezülléséhez. leromlásához vezetett. — Az állomások problémája nem egyszerű és részben rendészeti kérdés. Mindenesetre rajta leszünk, hegy ezt1 is közmegnyugvásra és a közönség érdiekéinek megfelelő módon oldjuk meg. Elsősorban az érdekeltségeket kell e tekintetben megegyezésre bírni. — Az az aggodalom, mintha az autótaxi rendszámokra igény ttartó egyes alakulatok és csoportok tulajdonképpen nem a magúik tagjai számára kérik a rendszámokat, hanem tőkeérdekeltségeknek, általában az az aggály, hogy „tábornokok“ és „egyéb protekciósok“ kapnak rendszámokat, alaptalan és felesleges. Alaptalan először azért, mert — ismétlem — nincs döntés, másodszor azért, mert a tanács álláspontja az, hogy az új rendszámokat elsősorban az arra jogosult kisemberek és azután az arra hivatott vállalkozó töke kapja. A főváros vezetősége átérzi a régi bérkocsisok, a szakmabeliek kívánságainak méltányosságát és mindenképpen keresni fogja a megfelelő megoldás útjait. Becsey Antal nyilatkozata Az autótaxi problémát Becsey Antal törvényhatósági bizottsági tag a következőkben ismertette a Fővárosi Hírlap számára: —- Az autótaxi ügyében a közönség és az iparosok érdekei látszólag ellentétesek. Ezt a látszólagos ellentétet minél előbb meg kell szüntetni. Az a közmondás, hogy az idő pénz. egyre jobban tért hódít, úgy hogy ma már az auótaxi nem luxuscikk, hanem fontos közszükséglet, amely lehetővé teszi az idő gazdaságosabb kihasználását. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a forgalom minél nagyobb legyen, ehhez kellő számú és megfelelően olcsó autótaxira vau szükség. Ez mindkét félnek egyaránt érdeke. A felmerülő ellentéteket pedig megfelelő intézkedésekkel kell áthidalni. A közönség megítélése szerint a jelenleg működő autótaxik száma kevés. A forgalmasabb helyeken huzamosabb ideig kell várni taxira. A publikum tehát az autótaxik szaporítását követeli. Viszont óvatosan kell ezt a kérdést megoldani, mert nem lehet érdekünk, hogy a fejlődésnek indult autótaxi- ipart megöljük. — Sokan Berlinre szoktak hivatkozni, ahol három nap alatt bárki taxiengedélyt kaphat. Ezt a felfogást Budapesten érvényesíteni nem volna helyes, mert ez azt jelentené, hogy rövidesen leromlott autó- taxiparkkal állnánk szemben, amely nem tudná jól kiszolgálni a közönséget. Korlátok nélkül tehát nem lehet dolgozni. Különben is most fejlődik a főváros autóbuszközlekedése, amely nyilvánvalóan érinteni fogja a Beszíkárt és az autótaxivállaiatok forgalmát is. Kétségtelen, hogy a közhangulat nyomása alatt az autótaxik számának szaporítása elöl nem lehet kitérni. A korlátot ebben a tekintetben úgy állíthatjuk fel, Az autótaxiipar egészen más természetű, mint amilyen a bérkocsiipar volt, mert az autóiparhoz nagyobb tőke, több nyersanyag beszerzése szükséges, a javítás és karbantartás is többe kerül. Tehát csak szervezetten és nagy felkészültséggel lehet ezen a téren a követelményeknek eleget tenni. Arra biztatjuk tehát a taxisokat, hogy csoportokat alakítsanak és szervezettségüket vigyék bele a kon- kurrenciába. Ebből az következik, hogy egyéneknek csak kivételes és méltányos esetekben lehet engedélyt adni. A taxik beszerzését kell olcsóbbá tenni. természetesen a hazai ipart kell pártfogolnunk és mindenkinek a köztudatába kell beilievinni, hogy külkereskedelmi mérlegünk javítása szempontjából csakis hazai ipart szabad foglalkoztatni. A hazai gyártmányú taxikkal a fuvarosok meg vannak elégedve, a taxik jók ugyan, de drágábbak, mint a vámmal terhelt külföldi taxik. Erősen drágítja az autó- taxifuvarozást az a körülmény, hogy a nyersanyagokat erős vám terheli. A benzinnél például a vámon kívül kincstári részesedést is kel1! fizetni, ami 25—30%-ot tesz ki. Ezt a íinánctechnikai szempontot alaposan revízió alá kell venni. Meg kell értetnünk az illetékes tényezőkkel, hogy a benzin nem luxusanyag, hanem ipari üzemanyag. Ebben az irányban sürgősen lépéseket teszünk a pénzügyminiszter úrnál. — Ezek azoik a szempontok, amelyeket figyelembe kell vennünk az au tó taxi-probléma megoldásánál. Annyi bizonyos, hogy mindent el kell követnünk ennek a kérdésnek méltányos és mindkét félt kielégítő rendezése érdekében, ha azt akarjuk, hogy Budapest székesfőváros közlekedésügye világvárosi nívóra emelkedjék. ____________
