Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-12-19 / 51-52. szám

T /

Ára 50 fillér

ÁizenhetediU évfolyam Budapest, 1928 december 19. 31—J>2. szám

eillOBI80!»g3HIEBilE3118831S5Bim5graBISIBHIB8liD»liai»iaiil^;;ai

ELŐFIZETÉSI ARAK:

Egész évre................................................24 pengő

Félévre.............................................................12 pengő

Állandóan:

GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: ER1IL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN S 3 er kész tő s é g és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarélcpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137-15

BUDAPEST KARÁCSONYA

A FŐVÁROSI HÍRLAP számára irta:

RIFKA FERENC dr, főpolgármester

Hogy ránk köszönt újra a kereszténység magasztos, nagy ünnnepe, Budapest karácsonyfája előtt azzal a hittel és meggyőződéssel állok meg, hogy a lelkek, amelyekből ez a fa áhítatot és szeretetet vált ki, mind közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz. És ennek a karácsonyfának mintha élénkebb színűek lennének az ágai, fényesebbek, meghittebbek a lángjai. Ebben a milliós családban kezd minden szív melegebben, őszintébben verni és ha a gondok felhője nem is oszlott még el egészen a karácsonyi égboltozatról, de az újjászületés, a reménykedés bethlehemi csillaga biztatóan, fényesen világítja meg a haladás útját.

Pedig néhány esztendő előtt a szent estén Budapesten még több volt a sötét ablak, mint a világos. Több a szenvedő, borús lélek, mint a megenyhült, a melegen érző szív. A karácsonyfa gyertyáinak hideg fénye, a karácsonyfa sivár szegénysége meg fagyasztotta a reménységeket és a jó szándékokat. Ebben a dermedt világban vállaltam én és vállalták velem barátaim, akik hitiek a hihetetlenben, hogy Budapest gyommal fölvert földjét újra termő talajjá műveljük és hogy Budapest egész erejét a termelő, tápláló munkának adjuk át. Nem igen biztattak, inkább lebeszéltek még a reménykedők, még a hitükben erősek is. Bizony nagyon távolinak, nagyon nehezen elérhetőnek láttam akkor azt a karácsonyfát, amely most mégis ismét családiasán meleg fényt fog árasztani Budapest polgárságéira.

A karácsony nyugalma és derűje kell ahhoz, hogy elfogulatlanul tekintsünk vissza a viharos időkré, amelyek vesztébe, romlásába sodorták ezt a várost és a nyugtalan, izgatott napokra, amelyek továbbhajtották a lejtőn. Ma már mindenki tisztában van vele, hogy a társadalomnak azonos törvényei vannak a természettel. A természet és a társadalom erőinek veszedelmes megnyilatkozásait egyaránt meg lehet regulázni, csak ismerni kell a jelenségeket, amelyek azokat létrehozzák és élni kell tudni velük. Ha a szelet, a víz rohanását, a tüzet és a villámot a kultúra szolgálatába tudta állítani az ember, miért ne lehetne akkor a haladás irányába fordítani a káros célok felé törő társadalmi erőkett

Mindössze ezeknek a törvényeknek az ismerete állott segítségemre, amikor bölcs utasítással, megtisztelő küldetéssel egyetlen szál emberként indultam neki a fölbomlott, egymás ellen küzdő erők összesítésének és a hétköznapi munka rendjéből kizökkent tömegek lecsillapításának. A nyugalom csitító szava, az egyszerű, de józan logika rábeszélő ereje voltak a harci eszközeink, de győzni kellett, mert a lelkek ki voltak fáradva, nyugalomra, becsületes, eredményeket Ígérő munkára vágytak. Ez a lelki egyensúlyát vesztett, de nyugalom után áhítozó város előbb meglepetve hallotta a békés munka igéit, amelyek nem gyújtogattak, hanem tüzeket oltottak el és áradásokat csapoltak le. Nem sok idő tellett bele és ebben a városban, amely előbb még lángolt, vagy tunyálkodott, mindenki a magáénak vallotta a békés alkotómunka jelszavát.

Örömmel, boldogan fogadta ez a város a világ legszelídebb harci riadóját, a munka dalát.

Mert természeténél fogva sem lázadó, sem tunya nem volt ez a polgárság, amelyet az idők izgatott, mérges levegője sodort a szenvedélyek útjára. A szelíd harci dal visszaadta ennek a lakosságnak kedvét, lelkes készségét, önbizalmát, jövőjébe . vetett hitét, amelyek mind kellettek ahhoz, hogy az egészséges fejlődés kapuit feltárhassuk számára.

Az isteni csodatevés leggyönyörűbb napján el kell mondanom, hogy Budapest népét nem csodatevéssel, hanem a józan szó vonzásával, az emberszeretet mindent elsimító voltával tereltük vissza a békés megértéshez és a teremtő munkához. Azután pedig lépésröl-lépésre szántottuk meg a földet, amelybe egészséges magot vetettünk, hogy annak termésén áldást remélhessünk. Karácsony szent estéjének meleg, békés, emberszerető hangulatával akartuk Budapest népének lelkét megtölteni és hogy ez sikerült, azért a Megváltás magasztos ünnepén adunk hálát a Teremtőnek. Budapest karácsonyfájának meghitt gyertyafényében boldog örömmel állapítjuk meg, hogy győzött az igazi keresztényi szeretet. ■BEBKIflBBRBBBBflflflBBflBBBBflBBBBBBBBBfl

ff

A

EGY HALALRAITÉLT TÁRSASÁG

unesztétikus vergődése az egész komédia“

demokrata-front orgánumának lesújtó kritikája a taxi-ügy közgyűlési botrányáról — Fájdalmas konzekvenciák

Karácsony hava hangulatát alaposan megrontotta az autotaxi-probléma. Farizeus volna az, aki csodálkoznék rajta, hogy ez a kérdés nagy hullámokat vet a mai nehéz megélhetési viszonyok között. Meglett volna a módja azonban annak, hogy simán és nyugodtan lehessen az egész kérdést megoldani. Nem azt jelenti ez, hogy a megoldás rászolgált volna a közmegelégedésre, mert ebben a kérdésben ilyet produkálni teljes lehetetlenség. De a lehetőségeket, elsősorban az autótaxin utazni kívánó közönség, egy- ben pedig a székesfőváros érdekeit is figyelembe véve és komolyan mérlegelve, nem lett volna szabad ennek a kérdésnek olyan port fölverni, mint amilyet fölkavart. Ebben a kérdésben mindenkinek, aki komolyan ,és megfontoltan cselekszik, népszerűtlen szerep jutott. Pedig milyen könnyű volt egy kis demagógiával a népszerűség délibábjában tündökölni.

Olyan könnyű volt népszerűnek lenni az elmúlt héten, hogy az ember szinte el sem tudja képzelni, miért volna szüksége például Gál Jenőnek arra, hogy komikus módon és hajánál fogva előráncigálva, politikai dolgokat keverjen be. Ugylátszik szüksége volt egy kis vereségre, hogy mulassanak rajta azok, akiket otthagyott, vagy akik otthagyták őt.-*

Furcsa hangulata lehetett Gál Jenőnek a múlt szerdai közgyűlésen. Nem lehet tudni, hogy honnan hozta: a Nagy István tárgyalásról, vagy az Erdélyi Béla tárgyalásáról. Rendesen úgy szokott lenni azonban, hogy amikor az ember nagyon nekibúsul és nagyon nekiszilajodik, bevert fejjel távozik a harc színhelyéről.

Ki tudná megmondani például, hogy miért fájt Gál Jenőnek az Egységes Községi Polgári Párt feje. Miért fájt Gál Jenőnek az, hogy Kozma Jenő a haladás logikus és tiszta törvényei szerint elhagyta azt a Keresztény Községi Pártot, amelynek kebelében a legkritikusabb időkben — mint maga mondta —• „többet tudott segíteni a kisembereknek, mint ha onnan kimegy”. És vájjon miért fájhat Gál Jenőnek az, hogy Kozma Jenő, aki évtizedek óta a komoly, a reális városi politika zászlóhordozója és a polgári érdekek védelmezője, kezébe fogta a Ripka Ferenc által kibontott Bethlen-lobogót és megcsinálta a konszolidáció, a békés, alkotó polgári munka pártját és annak élén eredményesen működik. Olyan eredményesen, hogy volt idő, amikor a párt iránt Gál Jenő is igen melegen érdeklődött és még éjszakáit is arra használta föl, hogy a Kozma Jenő elnöklése alatt álló párt felé „orientálódjék”.

Azokra a komikus gyanúsításokra, amelyek a polgármesterválasztásról elhangzottak, igazán nem kell külön válaszolni, mert azokra megfelelt és pedig alaposan megfelelt maga Kozma Jenő:

— A polgármesterválasztás alkalmával, igenis, teljes erővel és becsülettel állott pártom Ripka Ferenc mellett. Hogy Ripka nem lehetett polgármester, az nem ennek a pártnak a hibája, azoknak a hibája, akik Ígérgettek és nem teljesítettek.

Valószínűleg megköszöni Éber Antal is azt a „védelmet”, amelyben Gál Jenő részesítette. Védelmébe vette a magyar közéletnek ezt a kiváló reprezentánsát azért a súlyos tévedéséért, hogy tagjává lett az Egységes Községi Polgári Pártnak. Védelmére azt hozta föl, hogy Éber Antal nem tudta, hova jutott. Ezt a kiváló elmét igazán nem lehet meggyanúsítani azzal, hogy meggondolatlan lépésekre határozta el magát és különösen nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy esztendőket töltsön egy helyen anélkül, hogy tudná, hogy hol van. Ezt a védelmet Éber Antal valószínűen külön is meg fogja köszönni Gál Jenőnek.

A liberalizmusnak és demokráciának is külön köszönni valója lesz. Azt a kijelentést kockáztatta meg ugyanis Gál Jenő, hogy a szavazás elől való kitérés ellentéte a liberalizmusnak és a demokráciának. Ha pedig állna a Gál Jenő tétele, akkor a liberalizmus és a demokrácia nem volna egyéb, mint a szavazásnak gyakorlása.

Kozma Jenő különben Gál Jenő ama szörnyű vádjával szemben, hogy elhagyta a Keresztény Községi Pártot és a Polgári Egység létesítése céljából új pártot alapított, mindössze ennyit felelt:

— Amkor pedig azt láttam, hogy a polgári egység gondolatának lehetősége elérkezett, akkor, igenis, a polgári egység gondolatában dolgoztam és dolgozom azóta a mai napig is.

Vannak tehát a polgári egység gondolatának harcosai és vannak ellenségei is. Ellenségei azok, akik