Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-11-21 / 47. szám
Ara 50 fillér Tizenhetedül évfolyam Budapest, 1928 november 21. 17. szám hmniimísi ümm íMbíi ssisiaiiirairsaiBlöiiiHisEOlíiRiiiasiiBiiíoilmlIí oííTés i mcs i i i ks i i i o s i o g i i otrn^rrf»íím s ^ irnil ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre................................................24 pengő Félévre ............................................................12 pengő Ál landóan : gazdasági értesítő VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: A UTÓMAT A 137-15 A tisztviselőkről, meg a tanügyi személyzetről meglehetősen sok szó esett a költségvetési vita során, megtalálta hangját az elismerés, de volt bőven kritika is, sőt ma már egészen világosan áll, hogy akadtak olyanok is, akik túllőttek a célon. Az az egy azonban egészen bizonyos, hogy a munkás, szorgalmas tisztviselőkkel és tanerőkkel széniben a közgyűlés igen nagy többségében méltányló baráti érzés él. A tanszemélyzetet ért támadások igen könnyen és igen simán reparálha- tók, mert a pártok között, amelyek ma a városházát kormányozzák, nem akad egyetlen egy sem, amely elfogult volna Budapest nevelőivel szemben, azzal a testülettel szemben, amely gyermekei kultúráját, fővárosunk jövendő nagyságát alapozza meg. Hogy ez így van, semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy az elmúlt pénteken a pénzügyi bizottság már a köztisztviselők és a tanszemélyzet lakbéremelésének kérdésével foglalkozott. A költségvetési vitából még fölényesebben került ki a tisztviselői kar, amely- ivei szemben hangzottak el ugyan jogos kritikák, de •ezzel a tisztviselői karral szemben animozitásnak nyoma sem akadt. Azok a régi támadások, amelyek magukon hordták az igazságtalanság bélyegét, ma már nincsenek többé. De szó sem lehet erről, mert hiszen a tisztviselői kart a nyomorúságos időkben annyira megnyirbálták, hogy szinte mindenki kettőnek a dolgát végzi. Meg azután annak a tudatára is ébredt a törvényhatósági bizottság, hogy nem a tisztviselőt kell felelősségre vonnia, hanem azokat a felelős vezetőket, akik a tisztviselők munkáját irányítják. Egészen természetes, hogy ilyen hangulatban nyugodtan vihette a pénzügyi tanácsnok a pénzügyi bizottság elé azt a javaslfitót, amely a tisztviselők számára karácsonyra egy havi segély megszavazását kívánja. Nehéz hónapokat élt át ez a tisztviselői kar, amely a drágaság emelkedését fokozottan érzi. A karácsonyi egyhavi segítség valójában nem arra való lesz, hogy a tisztviselői kar rendkívüli szükségleteit szerezze be, vagy hogy ajándékokkal lássa el önmagát és családját, hanem arra való, hogy az elmúlt hónapok fölgyülemlett hiányait valamiképen pótolja. A főváros karácsonyi gondoskodásainak másik része az a kétszázezer pengő, amelyet a munkanélküliek immár szokásossá vált karácsonyi megsegítésére akarnak fordítani, ügy a tanácsban, mint a pénzügyi bizottságban, de nyilván az egész közgyűlésben is meg van a jószándék, hogy a tisztviselőle és a munka- nélküliek számára biztosítsák a szükséges összeget, Az elmúlt költségvetési vita azonban élénk bizonysága annak, hogy a főváros ma a legeslegszükségesebbekre sem tud pénzt áldozni. A város életbevágóan fontos szükségleteinek fedezését kellett jobb időkre elhalasztani, mert nincsenek pénzügyi lehetőségek a terjeszkedésre. A tisztviselők is, meg a munkanélküliek is minden esztendőben megjárják azt a kálváriát, hogy reszketniük kell, elő lehet-e teremteni valahonnan azt az összeget, amely igen szerény, igen szomorú karácsonyi örömeiket megszerezheti. Budapesthez az volna méltó, ha mód és eszközök adatnának arra, hogy ez a minden esztendőben visszatérő gond egyszer és mindenkorra elimináltassék. Úgy gondoljuk, állandó forrást, állandó fedezetet kellene találni a főváros karácsonyi ajándékai számára, amelyek tulajdonképpen úgysem ajándékok, hanem csak kiegészítői a tisztviselőkről való gondoskodásnak és annak a becsületes szociális törekvésnek, amely a főváros egész politikáját áthatja. Nem szívesen megyünk gondolatokat kölcsönkérni Bécs riasztóhírű szociálista tanácsnokának, a kapitalizmus lerombolását célul kitűző Breitnerhez, de nem kell Macchiavel- linek lennie az embernek, mégis kimondhatja, hogy a jó és okos ötletet akkor is meg kell csinálni, ha az magától az ördögtől származik. A vörös Breitner, igenis, tizenegymillió schilling adót hajt be Bécsben abból a luxusból, hogy az emberek víz helyett sört isznak. Jogos az az álláspont, hogy ne fizessen adót senki a legelsőrendű életszükségletekért, tehát azt mondhatnánk, hogy a húsért sem, de még — és itt élesen szembekerülünk Breitnerrel — a kultúráért sem; de nem tudjuk megmondani, hogy mi tarthatná vissza a fővárost attól, hogy Budapest sörivói is hozzájáruljanak az előirányzott 300.000 pengő fogyasztási adónál lényegesen nagyobb összeggel a főváros szociáils természetű kiadásaihoz. A sör nem elsőrendű szükségleti cikk, sör nélkül meg lehet élni és aki megengedi magának a sörivás luxusát, vagy élvezetét, az valószínűen nem is sajnálna egy-két fillért városa ügyeinek rendbehozatalára. Lehet, hogy a tőkeerős sörgyárak talán berzenkednének ez ellen a gondolat ellen, pedig nem ők fizetnék a megpótlékolt söradói, nu,>.ym a közönség. Egészen fölösleges az az aggodalom, hogyha behozná a főváros a söradópótlékot, akkor kevesebb sört fogyasztanának az emberek. A sörgyárak riadozásának tehát nem szabad hitelt adni, mert meggyőződéssel állíthatjuk, hogy ma már exportra is termelő sörgyáraink nemcsak akkor nem mennének tönkre, ha a közönség fizeti a megpótlékolt sörfogyasztási adót, de még azt sem igen éreznék meg, ha nekik maguknak kellene áldozatot hozni a köz javára. Pedig ha Bécs tizenegymillió schilling jövedelmet tud a sör gyönyöréből biztosítani a maga számára, egészen bizonyos, hogy ilyen fedezetből Budapest is ki tudná fizetni azt a négy-öt millió pengőt, ami a tisztviselők karácsonyi ajándékára, a munka- nélküliek karácsonyi segélyére és egyéb sürgős szociális természetű igénylésekre szükségesek. A leghangosabb hirdetői vagyunk annak, hogy Budapestet már nem szabad új adókkal megterhelni. Ez az elv azonban nem vonatkozhatni a sörre, amely tipikusan luxuscikk, nem. vonatkozliatik főként akkor rá, amikor az egész világon erős antialkoholista, száraz áramlatok kezdenek úrrá lenni. Ebben a kérdésben nincs szenti- mentalizmus, itt nem kell könnyeket hullatni sem az adózók, sem a sörgyárak miatt. Könnyű és nyugodt lelkiismerettel hozzá lehetne csapni a habzó nedű árához azt az egy-két fillért, amely összegyűlve a főváros pénztárában, készen állana minden esztendőben, amikor a tisztviselők karácsonyi ajándékáról, a munka- nélküliek karácsonyi segélyéről és más egyéb téli szociális kiadásokról van szó. a a SCITOVSZKY BELÜGYMINISZTER: A feloszlatás jogát ultima-ráclóként kívánom gyakorolni A költségvetés párnapos késése nem ok arra, hogy a belügyminiszter beavatkozzék, de figyelmeztetni fogia a fővárost a törvényes terminusok betartására Végre tető alá került a főváros 1929. évi költségvetése, amit — két napi késedelemmel — a belügyminiszter elé terjesztett a polgármester. A községi háztartások ellenőrzéséről szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a főváros új költségvetésének legkésőbb november 15-ig a belügyminiszter asztalán kell feküdnie. Arra az esetre, ha a költségvetés a törvényben meghatározott időn belül nem kerülne a belügyminiszter elé, a törvény jogot ad a miniszternek arra, hogy felügyeleti hatáskörében maga állapítsa meg az új költségvetést. A költségvetési terminus túllépésével kapcsolatosan híre kelt, hogy Scitovszky Béla belügyminiszter a fővárossal szemben szigorú lépésre szánta el magát. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt erről a kérdésről beszélni — Az igazolóválasztmány a törvényes rendelkezéseknek megfelelően járt el, amidőn az 1928 december 31-én lejáró mandátumokra kiírta az időközi választás napját. A mandátumok meghosszabbítása csak akkor emelkedik törvényerőre, ha a képviselőház által letárgyalt javaslatot a felsőház is megszavazta. A felsőház még e hónap végéig abban a helyzetben lesz, hogy a javaslatot letárgyalhatja. A törvény kihirdetése után természetesen tárgytalanná válik a választás kitűzése. Megemlítettük a belügyminiszternek azokat a hireket is, amelyeket bizonyos oldalról a törvény- hatósági bizottság feloszlatásának lehetőségéről terjesztenek. Baloldali politücai körökben ugyanis egyre konkrétebb formában hiresztelik, hogy a kormány a közgyűlés feloszlatásának gondolatával foglalkozik. Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket állapította meg: — Képviselőházi beszédemben foglalkoztam azzal a beállítással, amely szerint a mandátummeghosszabbítás mögött bizonyos hátsó és rejtett cél húzódnék meg. A feloszlatás veszedelmének hirdetése a törvényjavaslatnak azon a rendelkezésén alapul, amely szerint abban az esetben, ha a belügyi kormányzat élne a feloszlatás jogával, akkor ennek érvényessége addig tart, ameddig a törvény a mandátumok érvényességét fenntartja. A Plázban a leghatározottabban kijelentettem, hogy nekem e rendelkezés fölvételénél épen az volt az intencióm, hogy se jobbról, se balról senki bele ne kényszeríthesse a kormányzatot az autonómia feloszlatásába. Ennél korrektebb álláspontot elfoglalni nem lehet. Minden fővárosi pártról feltételezek annyi komolyságot, hogy nagyon meg fogja gondolni, rákényszerítse -e a belügyminisztert a feloszlatási jog gyakorlásába. Epen azért, mert korrekt álláspontot foglalok el ebben a kérdésben, hajlandó voltam olyan- irányú módosítást elfogadni, amely szerint ezzel a joggal csak azokban az esetekben élek, amelyeket Szovatettük, hogy a tovaros igazoló választmánya kitűzte az időközi választás napját, annak ellenére, hogy a képviselőház már megszavazta a Í mandátumok meghosszabbítását. Scitovszky Béla belügyminiszter ezeket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: Scitovszky Béla dr. belügyminiszterrel, áld érdeklődésünkre a következőket jelentette Id: — Minthogy mindössze két napi késedelemről van szó, nem látok okot arra, hogy beavatkozzam. Az idei késedelmes elintézés természetesen nem szolgálhat precedensként s adandó alkalommal leiratomban figyelmeztetni is fogom az illetékes városházi tényezőket a törvényben megállapított terminusok betartására.
