Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-09-19 / 38. szám

tMsaniBiumiittiiiüTngiFaiiiaiiiLiiiiatmFre

.miiiumíí i -JüJ -in i • rftbiJiiitiii*

mEmmramnfuiahitauffiriihtiiEi

ECÖF1ZETÉS1 AUAK:

Egész évre

...............................24 pengő

Fé

lévre........................................12 pengő

Állandóan:

GAZDASÁGI éutfsítö

VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15

Az utak sorsa

— most már biztosan reméljük, — végre valahára dűlőre jut. Ripka Ferenc főpolgármester napokon át száguldja be autóján a főváros területén lévő^ utakat, amelyek lassankint a főváros legújabb botrányának tárgyai kezdtek már lenni. Ma még biztosan nem tudjuk, hogy mi van az utak körül, terhel-e valakit, vagy valakiket mulasztás, történtek-e vállalkozók részéről viszaélések, vagy sem, azt azonban máris nyíltan lehet állítani, hogy jobb, tartósabb és relatíve olcsóbb utakat is lehet építeni, mbit ahogy ezt eddig Budapesten cselekedjék. Valószínűleg becsületesen és száz százalékig le fogják vonni a főpolgármester vizsgálatának tanulságait és akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy célt értünk. Mindenesetre jobb és hosszabb életű, egyben pedig gazdaságosabban kezelhető utakat fognak a jövőben építeni. Ez az eredmény megnyugtató, annál szomorúbb azonban, hogy milyen hosszú és kanyargós úton jutottunk el a segítség küszöbéig.

Az ember azt hinné, hogy az ilyen hibákra és bajokra, igen természetes úton-módon, azok jönnek rá, akiknek gondjaira vannak bízva az utak és akik nyilván minden nap, vagy legalább minden héten szemfől-szembe látják a rájuk bízott úttesteket. Azt hinné az ember, hogy a mérnök is észreveszi, ha beteg az út, amint a huszár meghallja, hogy a lova megkehesedett. Ám nem ez történt, hanem az, hogy a törvényhatósági bizottság egyik legtekintélyesebb jogász tagja, Kozma Jenő dr. csapott az asztalra és jelentette ki, hogy tűrhetetlen állapotban vannak a budapesti utak és lehetetlen az, ahogyan ezeket az utakat építik és kezelik. Ezóta bizony meglehetősen szép idő telt el. Most megint arra kell gondolni, hogy Kozma Jenő felszólalása óta biztosan a mérnökök raja rohamozta meg a bizottsági teremben megtámadott utakat, hogy az útkaparók százai, az aszfaltos kocsik ütegei vonultak ki a helyszínére és boszorkányos gyorsasággal rendbehoztak mindent. Azt hinné az ember, hogy a mérnökök vad és viharos viták során a kritika elhangzása után azonnal tisztázták a kérdéseket, hogy milyen anyagból, milyen módszerek szerint, a takarékosságnak és az állandóságnak milyen biztosításával kell a jövőben a budapesti utakat építeni. Hát nem ez történt. Mindössze az történt, hogy a tanács előtt az illetékes tanácsnok teljes megelégedését fejezte ki az utak fölött és a polgármester a tanácsnok működése fölött.

Hát Budapest polgárságának ez kevés. Ez az eredmény nem az, amit vártunk. Elhisszük és látjuk, hogy Kozma Jenő kritikája egy kis mozgalmat mégis csak indított a városháza álmos falai között, mert hiszen az is mozgalom, hogy a tanácsnok dicséri az utakat, a polgármester pedig a tanácsnokot. Sokkal többet jelent azonban ennél, hogy Ripka Ferenc főpolgármester erélyes, hivatalos vizsgálatot indított és személyes tapasztalatai alapján fogja leszögezni megállapításait. A mi véleményünk szerint a dolognak nem lett volna szabad idáig jutnia, mert szerin- I tünk a főpolgármester vizsgálata az ultima ratio. Ott, ahol a közigazgatás tökéletesen rendben van, ott, ahol invenciózus, leleményes, az idők szavát megértő emberek ülnek felelősségteljes állásokban, ott nem szabad a dolgoknak annyira fejlődni, hogy a főpolgármesternek kelljen beavatkoznia. Szerencse, hogy Pinka Ferenc főpolgármester annyira gyakorlati ember és annyira a kor gyermeke, mint amilyennek mostani gyors és erélyes cselekedetével is bizonyult, mert ha ez nem így lenne, a budapesti városházán nagyon szomorú állapotok elé nézhetnénk.

A főpolgármester megint olyasmit cselekedett, amire bízvást mondhatjuk, hogy Budapest polgársága helyett lépett akcióba. Mi azt szeretnénk, hogyha nem egyedül a főpolgármesterben élne a budapesti polgárság lelkiismerete, hanem a városi adminisztráció legnagyobbjától kezdve a legkisebbjéig mindenki azzal a szeretettel és azzal az agilitással látná és csinálná a dolgokat, amilyen szeretetet és agilitást a polgárság jogosan megkövetel. Ez a polgárság mélyen a szívébe gyökerezetten tisztelője a törvénynek. De úgy érzi ez a polgárság, hogy a városi adminisztrációnak ma nem lehet megállania a törvény rideg betűjénél. Budapest kommunitása ma egy óriási üzem, az ország legnagyobb üzeme, amelynek eleven testét élő és tápláló nedveknek kell áthatnia. A törvény regulázza Budapest életét, de az eleven testnek a törvényen túl is vannak követeléséi. Ezeket a követeléseket csak a józan észnek, a becsületességnek, a teremtés vágyának, a munka

szeretetének eleven törvényei elégíthetik ki, amelyek az életből és a korszellemből táplálkoznak. Az utak nagy problémáját szintén nem lehet úgy megoldani, hogy ugyanazt csináljuk, amit az őseink csináltak, vagy hogy a minőség és a tartósság rovására alkalmazzuk a takarékosság elvét. Az út-problémát nem lehet aktákkal elintézni, mert akkor megtörténik az, hogy a vállalkozó, aki még csak nem is magyar és akinek útját félesztendő alatt háromszor bontották

fel, újabb nagy összegre rugó megbízatást kap a fővárostól. Nem ütközik ez törvénybe, csak egyedül a jól látás törvényébe, mert nem láthat jól az, aki csak a törvényt silabizálja és nem veszi észre, hogy a verekedő, marcangoló élet nagyversenyében nemcsak az egyén, de egy olyan nagy üzem, mint Budapest székesfőváros, sem lehet élhetetlen.

Az olyan példaadás, mint amilyennel most ismételten szolgált Ripka Ferenc főpolgármester, falán majd egyszer meghozza az eredményt, hogy a városházán is ráeszmélnek a gyakorlatiságra és észreveszik, hogy a kommunitásnak, ennek a hatalmas és mozgalmas üzemnek szintén élet-szaga van.

KORHAZPROBLEMANK MEGOLDÁSA miatt nem lehet leszáfBitani a villanyáram és a gáz egységárát

KOZMA JENŐ DR. NYILATKOZATA A KÖLTSÉG- VETÉSRŐL ÉS KÁLLAY TIBOR KILÉPÉSÉRŐL

Deficites költségvetés veszedelme fenyegeti a fővárost. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke mindjárt a költségvetési előirányzatok összeállításánál megállapította, hogy az egyes ügyosztályok felfokozott igényei mellett „művészet lesz megcsinálni az új költségvetést“. Megindultak tehát a tárgyalások minden irányban, hogy az igényeket az egész vonalon visszaszorítsák és az új költség- vetést lehetőleg az idei költségvetés keretei' közé illesszék be. A tanács több ízben is kénytelen yolt összeülni, hogy elfogadható formába öltöztesse az előirányzatot. Az elterjedt hírek szerint kevés eredményt hoztak ezek a tárgyalások, nem kétséges tehát, hogy

a költségvetés bizottsági vitája szokatlanul viharos lesz.

A költségvetés körül támadt bonyodalmakról megkérdeztük Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnökének véleményét.

Kozma Jenő dr.

a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

— Annyi bizonyos, hogy súlyos gondjaink vannak a jövő évi költségvetés összeállításánál. Az eddigi tárgyalásokból ugyanis kiderült, hogy a rendes keretek közé aligha lehet a költségvetést visszaszorítani. Főként a tanügyi költségvetésnél kell számolni szinte legyőzhetetlen akadályokkal. Ha a tanügyi tanácsnok igényeit nem tudjuk normális mederbe terelni,

nem marad más hátra, mint a bevételi tételek megfelelő felemelése.

Én a magam részéről nem habozom kijelenteni, hogy a tanügyi költségvetést a legalaposabb revízió alá kell venni. Minden fölösleges, kevésbé időszerű és nem égetően sürgős problémát ki kell küszöbölni, vagy jobb időkre halasztani. Minden takarékossági eszközt igénybe kell venni,

csak egyet nem lehet megtenni és ez a tanerők létszámának csökkentése.

Egyes tanerők elbocsátásának eszközéhez semmi szín alatt sem szabad nyúlni. Ha csak a tavalyi közoktatási költségvetés kereteit tartjuk is meg, akkor is kell fedezetinek lennie a tanerők fizetésére, illetve a tavalyi létszám változatlan fenntartására. Purébl tanácsnok 16 millió pengővel kér többet a jövő évi költségvetés céljaira. Ebből a többletből feltétlenül le kell faragni egy jelentősebb összeget annál is inkább, mert

a kórház-probléma megoldására is kell fedezetet találnunk.

Ügy hallom, hogy a költségvetési előirányzatból már ki is hagyták a kórházépítés céljaira szánt első részletet.

Pártunk minden rendelkezésre álló eszközzel segítségére siet a közegészségügyi ügyosztálynak. hogy a Rókus-kórház kitelepítése és az új gyüjtökórház felállítása céljából megfelelő összeg állíttassák be a költség- vetésbe.

Ennél a kérdésnél ki kell térnem a gáz és a villany árának alakulására. Hangsúlyoznom kell, hogy a gáz és a villany árának megállapításánál nem szabad kortescélokat szolgálni. Egy guvernamentálisan gondolkodó politikusnak a népszerűségi és kortescélokból könnyén exponálható szempontokon felül kell emelkednie. Sehal a világon nincs egyetlen ország, ahol olcsóbb volna a villany és a gáz. Ha a mai árak mellett feleslegek gyűlnek össze, amelyek alapján egyesek az árleszállítás lehetőségét vetik fel, akkor egy guvernamentális pártnak a költségvetés általános és egyetemes szempontjából kell állást foglalnia. Abból, hogy egy-egy fogyasztó havonként néhány fillérrel kevesebbet fizet villanyért és gázért, a közre nagyobb haszon nem származik. Ellelnben abban az esetben,

ha az esetleges felesleget költségvetési célokra fordítjuk, fontos közérdekű célt szolgálhatunk.

Itt függ össze a gáz és villany árleszállításának kérdése a kórház-probléma megoldásával. Itt keresem én az elintézés módját és remélem is, hogy sikerülni fog olyan megoldási módot találni, amely mellett a kórházépítés első részletét már beállíthatjuk az 1929. évi költségvetésbe.

A beszélgetés során szóvátettük Kállay Tibor kilépését. Megkérdeztük, hogy Kállay Tibor kilépése hoz-e^ különösebb változást az Egységes Községi Polgári Párt életében. Kozma Jenő dr. ezeket mondotta:

— A pártot egyáltalán nem érinti Kállay Tibor kilépése.

Elképzelhetetlen ugyanis, hogy a községi politikában a kormánypártból kilépett Kállay Tibor ellentétes álláspontot képviseljen azzal a Kállay Tiborral, aki az Egységes Községi Polgári Pártnak tagja volt.

Nézetem _ szerint a további együttműködés lehetőségének nincs semmiféle akadálya. A közös fővárosi célok érdekében továbbra is a legnagyobb egyetértéssel küzdhetünk. Kállay Tibor egyébként is kevéssé volt érdekelve az Egységes Községi Polgári Párt életében, az ő kilépése tehát pártunkat egyáltalán nem érinti.

Megemlítettük a húsfogyasztási adó eltörlésének kérdését is. A következő választ kaptuk:

— Egyelőre nem tudom még, hogy ilesz-e mód a húsfogyasztási adó eltörlésére. Ezt az akciót pártunk indította meg és pedig eredményesen. Az idei költségvetésben nem lehetett végrehajtani az eltör-