Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-09-12 / 37. szám

E.CÖF1ZFTFS1 ÍRÍK: Egész évre ...............................24 pengő Fé lévre........................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatal BÚD AFEST rí., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla, 40.424 TELEFON: A UTÓMAT A. 137—15 Wekerle Nándor, az új pénzügyminiszter nagy feladatra vállakozott, } amikor átvette az ország pénzügyeinek vezetését. Az j egész ország bizalma fordult feléje nemcsak azért, i mert édesatyjának nagy emléke a magyar pénzügyek j terén fogalommá tette a Wekerle nevet, de azért is, I mert kivételes tehetsége, tudós mivolta egyenesen j predesztinálják erre a helyre és erre a munkáira. Még j az ország bizalmánál is melegebb szeretettel fordul ■ azonban Wekerle Sándor felé Budapest polgársága, j mert ennek a városnak életében a Wekerle név az | egyik legelső helyet foglalja el. Budapest az ifjabb i Wekerle kormányrakerülésekor újra és mélységesen ! átérzi azokat a nagyszerű emlékeket, amelyek ezt a j várost az idősebb Wekerléhez fűzik. Szeretettel kö­szönti Budapest az ifjabb Wekerlét és azt kívánja neki, hogy necsak az ország pénzügyeinek intézésé­ben, de Budapest szeretetében is érje el édesapja nagyságáit. Régi pesti embernek megható és fölemelő ez az j óra, mikor a nagynevű apa tudós fia kerül abba a j helyzetbe, hogy a családnak tradíciójává vált sze- í retetet a magyar főváros iránt tovább fejlessze. Ez a nagyszerű óra csak úgy lehet teljes, ha megemlé­kezünk az idősebb Wekerle Sándor hatalmas mun­kájáról, amelyet Budapest érdekében végzett. Az » emlékek fölrajzásában meg kell állapítani, hogy az ' idősebb Andrássyn kívül senki a magyar kormány­férfiak közül annyit nem tett Budapestért, mint We* kerle Sándor. Az ifjabb Wekerle, az új pénzügymi­niszter pedig, ha majd rákerül a sor — aminthogy | hamar rá fog kerülni, — hogy Budapest ügyeivel is | foglalkozzék, tegye az asztalára az 1894. évi XX. törvénycikket és az 1908. évi XLVIII. törvénycikket, amelyek édesatyjának Budapest fejlesztéséről szóló halhatatlan alkotásai. A Wekerle név, amióta Budapest Budapestté lett, állandó szerepet játszott ennek a városnak az életében. Hiszen Wekerle Sándor neve Budapest annaleseiben akkor szerepel először, amikor az egye­sítést kimondó közgyűlésen 1873-ban mint ferenc­városi póttag jelent meg. Akkor indult, amikor Széchenyi rettenetesnek mondta „Buda-Pesten a szőke Dunát, a szennyes Dunapartokat, kivégzett budai szőlőket, kert nélküli házakat, minden fátul el­tiltott utcák és tereket, szóval az egész láthatárt mindig s mindent hamuszínű köntösben nézni s a természet sok színű bájai helyett örökleg a homok bajaival küzködni“. Ezekből a szennyes Dunapartok- ból a hamuszínű köntösből és az örök homokból Wekerle Sándor hatalmas segítségével 3 fett a mai Budapest. Az ő segítő keze sohasem nyugodott, ami­kor Budapest szükséget szenvedett. Az ö gazdag fantáziája száz ötlettel segítette ezt a várost és a segedelemhez mindig megnyitotta az állam kasszáját is. Ezúttal azonban csak a két nagy feledhetetlen örökéletű alkotására, két hatalmas törvényére és a két törvényből kinőtt palotasorokra és közinézmé- nyekre emlékezünk vissza. Az egyik törvényhez érzelmi kötelékek is fűzik ezt a várost. Ez a törvény, az 1894. évi XX. törvény­cikk tüntette el a föld színéről a magyarság egyik legszörnyűbb emlékét, a Neugebaudét, amelynek ka­puja mögül fülbedugva is a keresztrefeszített ma­gyarság véres jajait hallotta a pesti ember. A ma­gyarság megalázásának ez a szörnyű épülete We­kerle törvényének parancsszavára tűnt el. És fölépül­tek helyette a külvárosi kaszárnyák, amelyek ezrek és ezrek számára adtak új életlehetőséget és ame­lyek közül ilyenformán rövid esztendők alatt a ma­gyar fővárosnak új külvárosai nőttek ki a földből. De nemcsak új külvárosokat teremtett Budapesten Wekerle Sándor, hanem megteremtette a nagyszerű, az éltrevalóságában és ifjúságában ma virágzó Lipót­várost, a budapesti Cytit. Az a hatalmas fejlődés, amely a három város egyesítését megelőző időben megindult, de amely később ismét lehanyatlott, Wekerle törvényével, Wekerle alkotásával új életre kelt. Az ő emlékét dicséri az újjáéledt magánépítke­zés, a gyönyörű Szabadság-tér, két Dunahíd és az immár lassan Budapest testévé közeledő Wekerle- lelep. ■ Budapestet a gazdasági bajok hínárjából men­tette meg Wekerle második ii at almas alkotása, a fő­város fejlesztéséről szóló törvény (1908—XLVIII. te.). Ez a törvény egy csapásra rendbehozta Budapestet és ismét beállította a fejlődés egyenes útjába. Régi ígéretét váltotta be Wekerle ezzel a törvénnyel, de nemcsak az alkotásért illeti őt hála, hanem azért a nemes, kitartó és lelkes harcért is, amellyel Buda­pest ellenségeit a törvényjavaslat körül folyó harc­ban legyőzte. Egy álló esztendeig tűrte és verte vissza a támadásokat, de törvény lett a törvény- javaslatból, amely nemcsak a Margitszigettel aján­dékozta meg Budapestet, hanem egyébként is rend­kívüli előnyöket juttatott a magyar fővárosnak. A fő­város úgyszólván ellenszolgáltatás nélkül kapott mintegy öt millió koronát, részben készpénzben, rész­ben pedig súlyos terhek átvállalásában. Ez a törvény alapozta meg az Attila-körút szabályozását, ez sze­rezte meg a fővárosnak a Sáros-fürdőt és a Rudas- 5 fürdőt és ez hatalmazta föl a kormányt, hogy a Hungária-kör út és Óbuda között Dunahidat létesítsen, végül pedig tizenötéves adómentességet biztosított az épülő Budapestnek. Mivel tudja mindezt meghálálni az idősebb Wekerle Sánor emlékének Budapest polgársága? A hála legcsekélyebb jele az volt hogy az egyház- politikai harc idején Budapest közgyűlése a város díszpolgárává választotta. Hálájának lerovására azonban most elérkezett a második alkalom: szere­tettel öleli szívére a nagy ember fiát, aki nehéz kö­rülmények között vállalkozott arra, hogy az ország kormányzásában részt vegyen. Wekerle Sándor fiá­tól pedig csak azt az egyet kéri ez az örökkön hálás polgárság: szeresse úgy ezt a várost, mint ahogy feledhetetlen atyja szerette. Bőven lesz rá alkalma, hogy ezt a szeretetét megmutassa, mert Budapest ma sokkal jobban rászorul a támogató kézre, mint bármikor és alkalma lesz, mert olyan kormányban foglal helyet, amelyben Bethlen István gróf, Vass József, Scitovszky Béla, Klebelsberg Kunó gróf, Bu­dapest igaz és nagyszerű barátai ülnek. SCITOWSZfCY BELÜGYMINISZTER a deficites költségvetés hírére takarékosságra mii a fővárost Az Egységes Községi Polgári Párt és a kőit' ségvetés — Felhívás © kerületi szervekhez A főváros jövő évi költségvetésén most végzik az utolsó simításokat. Az egyes ügyosztályok még jú­liusban elkészítették költségvetésük előirányzatát. Ezek az előirányzatok a főváros pénzügyi ügyosztálya elé kerültek, amely most dolgozza fel a hatalmas anya- . got. Az összesítési munkálatok során kiderült, hogy | — amint a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában kö- ! zöltük — az ügyosztályok költségvetési előirányzatai végösszegükben ötvenmillió pengővel lépik tű! az 1928. évi költségvetés kiadási oldalát. ] Tekintettel arra a körülményre, hogy a főváros be- j vételei az előirányzat szerint ugyanazok maradnak, j mint amekkorák a tavalyiak voltak., Kozma Jenő, az ! Egységes Községi Polgári Párt elnöke a Fővárosi I 1 Hírlap munkatársának adott nyilakozatában épen e ; körülményre célozva állapította meg, hogy művészet 1 lesz megcsinálni a jövő évi költségvetést. Az adókat í és a fővárosi közszolgáltatások árát emelni nem le­het, sőt 'az Egységes Községi Polgári Párt arra tö­rekszik, hogy a villany, a gáz árában további mér­sékléseket érjen el, a villamosviteldíjat leszállíttassa és a húsfogyasztási adókat eltöröltesse. Ilyen körülmények között már is meg lehet álla­pítani, hogy a főváros jövő évi költségvetésének meg­állapításánál rendkívül súlyos nehézségeket kel! a megoldás útjából elhárítani. Az ügyosztályok követeléseit az egész vonalon a ta­valyi mederbe kell visszaszorítani, különben valóban a deficites költségvetés rémének feléledésével kell számolni. A deficites költségvetés bekövetkezésének lehető­ségét megemlítettük Scitovszky Béla belügyminiszter előtt, aki a főváros gazdálkodásának hivatott ellen­őre. A községi háztartások ellenőrzéséről szóló tör­vény nemcsak jogot ad a belügyminiszternek az ellen­őrzésre, hanem kötelességévé is teszi a költségvetés felülvizsgálását és bizonyos esetekben a jóváhagyás megtagadását. Scitovszky Béla belügyminiszter érdeklődésünkre, hogy mi a véleménye a deficitesköltségvetésről szóló hírekről, a következőket mon­dotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Nekem csak az elkészült és készen felterjesztett költségvetésről lehet véleményem. A készülő költségvetésről szóló hírek egyelőre hivatalosan nem érdekelhetnek. Annyit azonban máris kijelenthetek, hogy a legmesszebbmenő takarékossági elvek alapján állok és ezt a felfogásomat a főváros jövő évi költségvetésével szemben is érvényesíteni fogom. Scitovszky belügyminiszter rövid, de annál hatá­rozottabb nyilatkazata nem hagy kétséget afelől, hogy milyen szempontoknak kell érvényesülniök azokon a tárgyalásokon, amelyeknek a jövő évi költ­ségvetés megállapítása lesz a feladatuk. Mint a Fő­városi Hírlap munkatársa a legbeavatottabb helyről értesül, a belügyi kormányzat deficites költségvetés­hez nem adja meg a jóváhagyást. A jövő évi költségvetés erősen foglalkoztatja az Egységes Községi Polgári Pártot, amely^ nyári szünet előtti utolsó értekezletén felhívást intézett a kerü­leti szervekhez aziránt, hogy a főváros jövő évi költ­ségvetésével kapcsolatosan igényeiket jelentsék be az elnökségnek. Ezt a felhívást most a Fővárosi Hír­lap útján megismétli a pánt vezetősége annál is in­kább, mert egyik legközelebbi értekezletén a részle- tekbemenően fog a költségvetés problémájával fog­lalkozni. Az egyes kerületi szervek tehát minél előbb jelentsék be igényeiket és szükségleteiket az Egysé­ges Községi Polgári Párt elnökségének, hogy a párt bizottsági tagjai ezeknek a bejelentéseknek a tárgya­lások során érvényt szerezhessenek.

Next

/
Thumbnails
Contents