Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-08-29 / 35. szám
Budapest, 1928 augusztus 29. ^O^ho^T^IßMP 5 DÖNTŐ FELADATOK KÜSZÖBÉN Irta: BECSEY ANTAL, az Egységes Községi Polgári Párt aleinöke A törvényhatóság új mu'/ika-évadjának küszöbén joggal merül fel a kérdés: vájjon mit hoz a jövő? Komoly, eredményes munkát, avagy meddő vitákat. Céltudatos alkotások, avagy pártozenvedé- lyektől fűtött harcok színhelye lesz-e a közgyűlés viharvert terme? Sok valószínűség szól mind az egyik, mind a másik eshetőség mellett. Sohasem volt alkotásokra nagyobb szükség, mint ma. de régen volt feszültebb a közgyűlés politikai atmoszférája is, mint most. Soron van a jövő évi budget tárgyalása, amelyről ma már annyit tudunk, hogy az ügyosztályok által bejelentett igények messze túlhaladják a remélhető fedezetet. Valóban művészet lesz a mérleget egyensúlyba hozni anélkül, hogy az a közérdek rovására menne. Pedig vannak a rendes budgetális kereteken túl is égetőjen sürgős problémák, amelyek felett napirendre térni nem lehet. Ott vanak például a kultúrális feladatok. Hiába állapítjuk meg újra és újra, hogy a közgazdasági megfontolás csak oly beruházásokat enged meg, amelyek a befektetett tőke lukra.tivítását biztosítják, — azért iskolaügyünk fejlesztését feladnunk öngyilkosság lenne. Iskoláink túlzsúfoltak, elégtelenek. De a szorosan vett pedagógiai szempontokon túl a gyermekvédelmi intézmények, napközi otthonok, tanonc-otthonok, stb. létesítése mindmegannyi nemzetvédelmi probléma. És mindez annál inkább közfeladat, minél szegényebb a társadalom. Az égető kérdések Ott vannak a közegészségügy égető problémái. Kevés a kórház! Avagy ha úgy tetszik, sok a beteg. A tiszti főorvos igen talpraesett megoldással akarja az egyensúlyt megteremteni Azt mondja, csináljuk meg az Egészség Házát, s azzal alapozzuk meg intézményesen a közegészségügy modern irányelvét: a prevenciót. Én is azt mondom, hogy nem a kórházak.és a kórházakban ápolt betegek minél nagyobb száma közegészségügyi kultúránk fokmérője, hanem az az előrelátás, amellyel a népbetegségeknek preveniálunk és ezzel a megbetegedések számát csökkentjük. E célra intézmények kellenek. Fejlesztenünk kell a népfürdőket s általában a köztisztaság problémáit. Meg kell szüntetnünk a népbetegségek még mindig nagy számban dísztelenkedő melegágyait: a lakásoknak csúfolt odúkat. Vagv ott vannak a közlekedési problémák. Ezek közt elsősorban az uccák burkolásának sürgető kérdései Az illetékes ügyosztály messzemenő erőfeszítésének ellenére, e téren még rengeteg sok a tenni- yaló. Fő-útvonalaink egy része (pl. a kelenföldi pályaudvartól a városba vezető utak) képtelen állapotban van. Az autóbusz-közlekedés nagyarányú kifejlesztése küszöbön áll, anélkül, hogy ejt) megelőzően a szükséges burkoló-programm pénzügyi megoldásáról gondoskodtunk volna. Villamos közlekedésünk szerves reformját sem lehet tovább halasztani. Anrnt a Közmunkák Tanácsának legutóbbi állásfoglalása is bizonyítja, belvárosi hurokvágányokkal és egyéb beteg fél-rendszabályokkal a közlekedésügy nagy reformját sem megoldani, sem elodázni nem lehet többé. De minek is folytassam tovább! Az egyik oldalon a kultúrális, közegészségügyi, 0EIS1 MIHAU OIL. MÉRNÖK ÉPÍTÉSI VÁLLALKOZÓ BUDAPEST, V, BALATON UCCA 2. ' TELEFON: T. 257—66. MAGYAR ÁLTALÁNOS GÉPGYÁR R. T. M ATYAS FÖLD GYÁRTÁSI ÁGAK : Személyautomobilok, teher- automobilok, autóbuszok Gyári eladási központ: Méray Motorkerékpár-Gyár r. t, IV., Váci ucca 1. Holman Pál építőmester Budapest VII, kér., Gizela-út 47. * József 308—15 városfejlesztési problémák egyre fokozódó tehertételei', — a másik oldalon a pénztelenség, a végletekig megfeszített teherviselő képesség! Hol van hát ebből a labirintusból a kivezető út? Van. Két irányban látom a lehetőségeket!. Egyfelől az államnak kell bizonyos terheket átvállalnia, másfelől új belső erőforrásokról kell gondoskodnunk. A kibontakozás módja Az egyik irány: a tehermentesítés oly közszolgáltatások területén, amelyek amúgy is meghaladják az önkormányzat kötelezettségeit. Ilyen elsősorban a közkórházak ügye, amelynél jórészben illetéktelen terhek lefékezik a főváros alkotó készségét. Köztudomású, hogy a főváros közkórházainak létszáma több mint egyharmad részben nem fővárosi illetékességű betegekből adódik. Úgy tudom, hogy a népjóléti m'niszter úr nagy megértéssel foglalkozik ennek a régi, a fővárosra nézve végzetesen, súlyos problémának megoldásával. A törvényhatóság feladata az erre vonatkozó döntő elhatározások szorgalmazása. Megvallom, hasonló megértést szeretnénk látni a közoktatásügyi problémák elbírálásánál is, annál is inkább, mert az iskolához fűződő feladatok ma már messze túlhaladják a szorosan vett népnevelési feladatokat, hiszen közismerten messzemenő szociális, embervédelmi: feladatok terhei is hárulnak már e tekintetben a fővárosra. * De vannak az államnak ezen túlmenően is feladatai a várossal szemben. Vannak tagadhatatlanul oly jövedelemforrások, amelyek karakterüknél fogva arra lennének hivatva, hogy községi feladatokat alimentáljanak. Ilyen a házadó. Régi törekvése a kommunalitásoknak, hogy ezt a jövedelmet a városoknak engedjék át, hiszen e jövedelem forrása a ház, a városiasságnak ez az alkotó eleme, a városba tömörült polgári társadalom legsajátabb vagyonfé- tele. Szabadítsa fel a kormányzat ezt a tipikus városi közszolgáltatást a község javára, hogy az ily- képen természetes hivatását: a város fejlesztésének ügyét szolgálhassa. A másik irány, amely a kibontakozás felé vezet: saját belső erőforrásaink felismerése és fejlesztése. Nem új adókra gondolok, hiszen abszolút meggyőződésem, hogy a teherviselés húrját tovább feszíteni nem szabad. De vannak kiaknázható lehetőségeink. Üzemeink fejlesztése, modernizálása, az eddig elhanyagolt kikötőügy. mint országos, sőt nemzetközi vásárok bázisa, az ide'genforgalom céltudatos továbbfejlesztése le nem kicsnyelhető erőforrások. És szemébe kell néznünk végre az értékemelkedésben jelentkező, s a közt megillető jövedelmek problémájának is. Az a hatalmas lendület, amelynek tempóját a főváros anyagi és kulturális ereje diktálja, nem lehet csak az élelmes spekuláció jövedelemforrása. A kényelmes, de ócska recept Hallom az aggályoskodók ellenvetéseit, akik szerint csak egy orvosság van: takarékoskodni a végletekig.. Hát én fenntartás nélkül perhorreszkálom ezt a kényelmes, de ócska receptet, ezt a közgazda- sági negatívumot, amely lefékez minden tevékenységet, minden haladást, s amelynek nyomán nem nő fűszál. Takarékoskodni igenis kell. Ám mindaddig, amíg a közalkalmazottak jövedelme mélyen alatta van a békebeli paritásnak, ameddig az ipar és kereskedelem válságos időket él, addig örökké a takarékosságot hirdetni hipokrizis, mert az csak további nyomorúságot, újabb B-listásokat, tehát csupa negatívumot termel. Pártom és én a minél több ember, minél több munkaalkalom és kereset, minél több új erőforrás elvi álláspontján állok. E törekvések valóra- válásával állunk, vagy bukunk. Az államnak és fővárosnak kötelessége együttes erővel, vállvetve cselekedni, -ezért meddő viták, szenvedélyektől izzó hangulat, nem alkalmasak e problémák megérlelé- sére. Igaz, hogy a községi élet horizontján ott sötét- lik a Tcdbot-kérdés, a közigazgatási reform stb. ügye, mindmegannyi viharfelhő. Úgy tudom azonban, hogy a Talbot-ügy sokat vesztett aktualitásából, mert a kormány aligha fogja forszírozni a főváros bekapcsolódását. Hiszem, hogy az új centráléra az ország energiagazdálkodásának feltétlenül szüksége van, sőt nem is erre az egyre, hanem minél többre, hiszen az ország fejenkénti energiafogyasztása alig fele, vagy harmada haladottabb országok hasonló szükségletének. Ha azonban arról van szó, hogy az új centrálénak bizonyos mérvű alapterhelésre van szüksége, úgy a főváros bekapcsolódásán kívül vannak egyéb lehetőségek is. Rámutattam én is arra, hogy olcsó energiaforrással hazai aluminiumterme- lésiinket nagy arányúvá fejleszthetnők. Eddig csak bauxit-ércet, vagy legjobb esetben félgyártmányt vittünk külföldre aluminiumtermelés céljából a nagy hidroelektromos telepekhez. Az újabb eljárások már több, mint felére csökkentették az aluminiumtermelés áramszükségletét. Ez a tény és a bauxit-tclepeknek a centráléhoz való közelsége új perspektívát nyitott meg az alapterhelés biztosítása szempontjából. Mindamellett fenntartás nélkül állom, hogy végzetesen súlyos hiba lenne, ha a főváros nem kapcsolódnék bele az országos elektriflkálás akciójába, amelyben a fővárosnak a maga nagyobb ipari készültségével, látókörével, vezető szerepet kell vállalnia. A fővárosi törvény sorsa nem a közgyűlés termében, hanem a parlamentben fog végeredményben eldőlni. Indokoltnak látszik tehát az az optimista felfogás, amely a közgyűlés horizontján az oszladozó viharfehökön át a napot keresi. A napot, amely a maga világosságával és melegségével termöbbé teszi a közélet talaját. HIKKES; Q ¥ U L A Réz-, vasbutor-, sodronyágybetét gyára. Szálloda, kórház és penzió teljes berendezések Budapest, Vtl. kér,, Hoíié ucca 3. Mintaraktár: VII., Dohány ucca 6, (Izr. templom mellett.) Telefon: Gyár: József 424—12. Mintaraktár: József 3617.0— SZMOLEN FAL lakatos mester és szerszám készítő BUDAPEST, Vili., LÉGSZESZ-U. 6 ALAPÍTÁSI ÉV 1897 I Legszakszerflbben és legolcsóbban készít uj szerszámokat a kőfaragó, szobrász, műkő, burkoló, parkettázó, kövező, kő- müves stb. ipar részére | Alapítva LUDVIG JÁNOS másoló- ós fényező - mester Budapest, IX., Angyal ucca 34. Telefon: J. 302-76 FISCHER HENRIK Telefoni i J. 523—09. épületfakereskedő Budapest, III. kér., Szent Endrel-út 8189. SOLTY LÁSZLÓ KERTÉPÍTŐ Kertészeti telepei: BUDAPEST TELEFON: SOLTSZENTIMRE II.. PASARETI-UT 129 968-92 PES T-MEGYE CSŐN Z A DL AK ES FLEISCHMANN Műszaki éí elektrotechnikai vállalkozók, rádió és villamosági anyag külföldi képviselete, neon utánzóit égők képviselete BUDAPES T, Vil!., IN József körút 19. Tel.: Aut. 300-47 IPARTELEP KISPEST Üllői-út 107. sz. Tel.; J. 353—87 cusroDis MÉRNÖKI IRODA É3 ÉPÍTÉSI VÁLLALAT IPARI BERENDEZÉS RÉSZÉRE BUDAPEST, V., NÁDOR UCCA 19 Telefon: Aut. 120-07 ALPHONS ALAPÍTÁSI ÉV 1876 Gyárkéményépítés Gőzkazánbefalazás Ipari kemencék építése és tervezése SCHEIBER HIKLlS OKLEVELES OÉPÉSZMÉRNÖK Központi fűtés, vízvezeték és egészségügyi berendezések Budapest, VII, Vörösmarty sooa 19. Telein: józsef 415—98,
