Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-07-25 / 30. szám
riamoigii3?iiQfiBOim FCÖFIZFTÉSI ÁUAK: Egész évre ...............................................24 pengő Fé lévre...........................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁMOSI, POLITIKÁÉI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SO EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Post atakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFON: AUTOMATA 137—15 A rakáHő a törvényhatósági szünet nem jelentheti és nem jelenti a város életének megakadását. A megcsappant aktualitások inkább arra adnának módot, hogy a jövő tervei annál nagyobb elánnal készüljenek. Szeretnénk a városházának példaként odaállítani a kormányt, amely — hogy tovább ne menjünk — a főváros igen fontos kérdéseinek megoldásával is éppen most, a kánikulába^, foglalkozik. Csak e hé- j ten alakította meg a kereskedelmi miniszter az ide- I génforgalmi tanácsot és a Fővárosi Hírlap mai számában jelenti be Vass József népjóléti miniszter, hogy őszre meg akarja oldani a főváros kórház- ügyét. A városházán pedig? Nos igen, a városházán mint egy örökké visszajáró rossz szellem, ott kisíért ci Széchenyi-fürdő ügye. Egyik nap az emberi életet veszélyeztető vakolathullás és falomlás kerül napirendre, a másik napon pedig a fürdő áremelése körül hullámzik a hangulat. Ez az utóbbi az aktuálisabb, mert a másik a főügyésznél erős kézben van. Az áremelésnek és a körülötte zajló eseményeknek azonban nagyon súlyos tanulságait kell levonnunk. Maga az áremelés antiszociális intézkedés, amely arra vall, hogy a'z a szociális szellem, amely a közgyűlést áthatja, nem ejtette túlságosan rabul a tekin- j teles tanácsot. Vagy váltják be őszintén, hogy még | mindig nem ért véget a Széchenyi-fürdő botránya és • még mindig akadnak számítási hibák, amelyek most í sülnek ki. amikor kiderül, hogy négy-ötezer strand- j látogató mellett sem rentábilis ez a fürdő. Helyes tehát a harc az áremelés ellen. De ha egyszer már pártközi megállapodás történt, ha meg van a paktum, akkor a városkormányzás lehetősé- j gét ingatják meg azok, akik bármilyen tiszteletre- i méltó megokolással, de felrúgják ezt a maguk kő- j tötte paktumot. A szocialistákról van szó, akik miután megegyeztek, most mégis pénzügyi bízott- j Ságot, vagy netán, rendkívüli közgyűlést emleget- ' nek. Veszedelme, megölője az ilyesmi a békés, a normális városvezetésnek. A pártközi megállapodások eddig is többször forogtak már veszedelemben, de éppen a szocialisták voltak azok. akik ellen ebben a tekintetben nem lehetett panasz. Kár. hogy éppen most iratkoznak be — a demokraták poltikai iskolájába. * Bécs városát döntötték a héten a német dalosok tízezrei. Velencében' Mascagni mester a Szent Márk téren az Isten szabad ege alatt négyszer tízezer ember előtt dirigálja világhírű operáját. És mindenhol, az öreg Európa minden inagy városában óriási megmozdulások vannak az idegenforgalom soha nem látott fokozása érdekében. Európa nem akar kiöregedni és az országok egymás kulturközönségének kicserélésével, a kutturközönség nagy népvándorlásával akarják felfrissíteni vérkeringésüket. Soha aktuálisabb nem lehetett tehát, hogy a kereskedelemügyi miniszter megvetette alapját a magyar idegen- forgalmi tanácsnak is. Nálunk évtizedekig pislákoló tűz volt csak az idegenforgalom iránt való vágyakozás. Amikor Ripka Ferenc átvette a főváros vezetését, akkor kezdett az ő nagyszerű agitációja révén testet ölteni az addig csak halkan suttogott ige. Ma -már egész Magyarország és elsősorban Budapest követeli az idegenforgalom fejlesztését és annak a mérlegnek a megjavítását, amely a kulturközön- ségnek ki- és be-áramlás}ából származik és amely van olyan fontos majdnem, mint egy országnak külkereskedelmi mérlege. Végre hivatalos állami szerv veszi kezébe ennek az ügynek irányítását és mi ezt a legnagyobb örömmel üdvözöljük, mert éppen ezeken a hasábokon követeltük a legerélyesebben, hogy az országnak és a fővárosnak ez az életérdeke ne legyen örökké Csáki szalmája. * Megint csak nem a fővárosi adminisztráció agyveleje és munkás keze. hanem a kormányzat termékeny munkája. Éppen mai számában jelenti a Fővárosi Hírlap, hogy Vass József népjóléti miniszter hozzáfogott az adatgyűjtéshez és "még a nyár folyamán rendbehozza a főváros kórházügyét, megcsök- kentl a terheket, amelyek eddig Budapest lakosságának vállát nyomták, mert ez a jószívű város kétszer annyi vidéki beteget gyógyít, mint amennyit a maga polgárai közül ápol az ispotályban. Nem akarunk a múltért rekriminálni, de mégis toliunkra tóiul a kérdés, miért nem gondoltak erre eddig is, miért éppen Vass József az, aki elsőnek látja be, hogy ezt a kézenfekvő igazságtalanságot meg keil szüntetni. Már pedig Vass Józsefet olyan embernek ismerjük, aki szavának áll és ha azt mondja, hogy elintézi Budapest kórházügyét, akkor erre biztosan számíthat Budapest közönsége. Évtizedeken át tartó és A demokrata pártban nem egy fogas probléma vár még megoldásra. Ezek a kérdések azonban teljesen a párt belső ügyei, amelyekhez másnak nem igen van beleszólása. A demokrata párt, mint minden párt, maga veti meg az alapját annak, hogy milyen súlyt biztosíthat magának a törvényhatósági bizottságban és hogy milyen figyelemben részesülnek kívánságai a pártok együttesében. Most azonban olyan jelenség merült fel a demokrata pártban, amelynek helyes megoldása iránt természetszerűen az egész törvény- hatósági bizottság érdeklődik. Általános elvnek kellene lenni ugyanis, hogy a főváros bizottságaiban és házi bizottságaiban ne csak politikai tekintély és érdem szerint helyeződjenek el az egyes bizottsági tagok, hanem a szakértelem szerint is. Arra kellene törekednie minden pártnak, hogy^ az egyes szakbizottságokban a maguk kitűnő szakértői foglaljanak helyet. Az egyes nagyfontosságú kérdések letárgyalásánál ennek az elhelyezkedésnek igen fontos szerep jutna. Természetes, hogy a legtöbb párt a lehetőség határai között eleget is tesz ennek a követelménynek. A demokrata párt bizottsági tagságainál azonban olyan elvek érvényesültek, amelyek ellen maguknak a párttagoknak is kifogásuk van. Elsősorban vonatkozik ez a demokrata párt iparos és kereskedő tagjaira, akik nincsenek megelégedve a bizottsági tagságoknak mai elosztásával. Éppen ezért a demokrata párt kereskedő és iparos ; tagjai között már hetek óta tanácskozások folynak egy olyan akció megindítása érdekében, amely azt eredményezné, hogy az egyejs szakbizottságokban a demokrata párt szakértő tagjai erősebb mértékben legyenek képviselve. Eddig ugyanis vagy nagyon gyönge, vagy egyáltalán semmi hely nem jutott a szakembereknek éspedig elsősorban a kereskedőknek és az iparosoknak. Ezeken az értekezleteken, amelyeket az Erzsébetvárosi Demokrata Kör helyiségeiben szoktak megtartani a kereskedő és iparos demokraták, mint elsőrendű sérelmet szokták említeni, hogy a pártot a pénzügyi bizottságban négy, a közlekedési bizottságban pedig öt demokrata ügyvéd képviseli. A pénzügyi bizottságban Bródy Ernő, Bedő Mór, Ba- rács Marcel és Láng Lajos ügyvédek, a közlekedési bizottságban pedig Bedő Mór, Láng Lajos, Fábián Béla, Hajdú Marcel és Kabakovits József ügyvédek ülnek bent. Viszont a kereskedők és az iparosok, a közlekedési szakemberek és gazdasági tekintélyek legmindjobban Budapest kárára alakuló vita és küzdelem folyt e kérdés körül, amely most végre nyugovóponthoz jut. Vass József népjóléti miniszter — már ami a maga személyét illeti — úgylátszik nagy ellensége a nyári szabadságnak. Ezek a feláldozott nyári vakációk azonban mindig hasznára vannak a fővárosnak, mert Vass József pihenés helyett Budapest érdekében dolgozik. Tavaly a közélelmezés betegségét kutatta ki nagy odaadással és adta a kezébe a városnak a megoldás bölcs módszereit. Az idén a kórházügyet fogja megoldani. Vass József feláldozott nyári szabadságai több munkát és több eredményt jelentenek Budapest számára, mint sokaknak egész esztendős tevékenysége. nagyobb részt kiszorultak ezekből a bizottságokból. Erőteljes mozgalom indult meg tehát a demokrata pártban ez eilen az ügyvéd-hegemónia ellen és annak érdekében, hogy a kereskedők, az iparosok és egyéb szakemberek méltó helyeket kapjanak a bizottságokban. Elhatározták tehát, hogy ezentúl minden kereskedelmi és ipari kérdést ők fognak letárgyalni és ennek megfelelően munkát kérnek a bizottságokban. Ismerve azonban azt az erélyt és hajthatatlanságot, amely a demokrata párt legfőbb vezetőségében uralkodik, valószínű, hogy ez az egészséges akció is csődöt fog mondani. Egyelőre azonban nyári pihenőre ment a politika és a demokrata pártban is elültek azok az izgalmas kérdések, amelyek ott már hónapok óta kísértenek és amelyek most megnövekedtek az ügyvédek hegemóniája ellen indított küzdelemmel. Pihen tehát most a demokrata párt vezérségének nagyon fogas kérdése is, amelyet a pártkör helyiségein kívül meg önmaguk előtt is szeretnek letagadni a demokrata tábor tagjai. Annál élesebb a helyzet azonban a párt kebelén belül, ahol óriási tábora van annak a gondolatnak, hogy Vázsonyi Vilmos halála után is csak a Vázsonyi név tudja megszervezni és tudja együtíartani a budapesti demokrata tábort. Rassay Károly, a párt új vezére nem tudott a maga számára olyan népszerűséget biztosítani, amely a Vázsonyi-kultuszt helyettesíteni tudná. Az „üreg demokraták“ — ahogy magukat a Vázsonyi-kultusz leglelkesebb ápolói nevezik — éppen ezért Vázsonyi Vilmos halála óta sem adták fel a gondolatot, hogy a párt élére olyan személynek kell kerülnie, aki vére és nevének viselője Vázsonyi Vilmosnak. Nem adták fel a gondolatot, hogy a demokrata pártot a fiatal és tehetséges Vázsonyi János vezérlete alá kell állítani. aki leginkább hivatott atyja tradícióit átvenni. Rassay Károly szűkebb tábora természetesen a legélesebben küzd ez ellen a gondolat ellen, mert arra az álláspontra helyezkednek, hogy egy párt vezérségét hosszú és kemény politikai küzdelmek árán lehet csak bárkinek is vállalnia és kiérdemelnie. Az ifjú Vázsonyi János tényleg nem vett részt eddig politikában, visszavonultan él és maga nem is folyik be abba a küzdelembe, amely az ö vezérréütését követeli. Annál lelkesebbek és hajlíthatatlanabbak azonban hívei, akik abból a gárdából származnak még. amelyet Vázsonyi Vilmos politikai pályájának eleién gyűjtött maga köré. Olyan tábor ez, amely egyedül tudja megmentem a m 1 ^Hr■ —runnm^wiwr-uifr-rnt«■lu.rír- w. ŐSSZEL KITÖR A HARC a demokratapárt vezérségéért Rassay Károly, vagy Vázsonyi János?-Mozgalom az ügyvédek hegemóniája ellen —Az öreg demokraták mellőzése a Községi Takarékpénztárnál
