Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-25 / 4. (952.) szám
Tizenhetedik évfolyam Budapest, 1928 január 25 (t, ■fo./ 4 (952) szám rjmmDii!aiimmpifm!iiouiO3i!D!9iQi!8Qumsimiiiom0mQsiia!isaiiiaiiia9iittiiiaiKiai8iBVi{aHga32seByqaits ELŐFIZETÉSI ÁDÁK: Egész évre.............................24 pengő Félévre............................... ... 12 pengő Ál landóan: G SIZ'D AS ÁGI ÉDTESSTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSO EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFONSZÁM: TERÉZ 137-15 valami nincs rendben, valahol bajnak kell lenni. Mindenki megállapíthatja ezt. aki látta azt a nagy felkészülődést, amely várospolitikai körökben hónapok óta a nyilvánosság előtt folyik és aki hallotta azokat a komoly, kommunális ügyekkel foglalkozó férfiaktól származó beszédeket, amelyek az újesz- tendőt útjára indították. Maga Rikpa Ferenc főpolgármester volt az első, aki óriási fontosságúnak deklarálta a most elkövetkezett esztendőt, amelynek szerinte meg kell hoznia Budapest reneszánszát. Valóban, Budapest főváros közönsége ezt is várja. Várja pedig mindenkitől, akinek hatásköre van a városházán, akinek hozzászólása van a város ügyeihez, akit odaállítottak a kormányrúdhoz és akit elküldték, hogy figyelje, kritizálja, előre lendítse a főváros regenerálódását és új fejlődését. A cselekvés akaratát, a munka vágyát nem is akarjuk, nem is tudjuk megtagadni senkitől. A helyzet azonban mégis az. hogy van tettrekészség. van alkotási alkalom és tulajdonképpen mégsem történik semmi. Előre megszabott óriási feladatok várnak megoldásra. Van program, amelyet meg kell valósítani, van pénz, amelyet a főváros nagyszerűen helyreállotí hitele révén sikerült biztosítani. Valami azonban mégis hiányzik, valami olyasmi, ami teljesen egyenlőrangú ezzel a két másik feltétellel. Pedig nem lehet késlekedni, nem lehet ezt a huzavonát tovább folytatni, mert bár januárt írunk még. de az idő kereke ilyenkor gyorsan forog. Egy-két hónap még és ránk köszönt a tavasz, amelynek Budapest népét már talpig a munka fegyverébe öltözötten keli találnia. Amíg a tél tart. addig kell megtörténnie minden előkészületnek, mert a tavasz már a sürgős, gyors, halaszthatatlan munka időszaka. Az indulás időszakát éljük és ez az indulás olyan vontatott, hogy minden reménységünket amelyet a nagy esztendőhöz fűztünk, kezdi tönkretenni, elher- vasztani. A városházán, úgv látszik, elfelejtik azt a csalhatatlan és múlhatatlan fizikai törvényt, amely az elindítás erejetől származtatja a sikerek és eredmények mértékét. Fia az indulás lanyha, vontatott, kedvetlen, akkor semmi okunk nincs arra. hogy magához a munka mértékéhez és eredményéhez komoly reménységeket fűzzünk. Mi az tehát, ahol minden megakad, ahol semmi sem stimmel, ahol a bajok forrása van. A törvény- hatósági bizottságban meg van minden készség, a pártok nem akadályozzák a munka megindulását, a bajokat tehát csak a főváros tanácsában kereshetjük. Hogy azután itt mi okozza a lanyhaságot, mi okozza a tetterő hiányát, azt megállapítani nem a mi kötelességünk, hanem elsősorban a polgármesteré. Egészen bizonyosan jönni fog a törvényhatósági bi- i zottság, amely hamarosan kritika alá veszi a tanácsi tétlenséget, de éppen ezért időszerű lenne, ha a polgármester és a tanács már most feleszmélnének és megpróbálkoznának a tempó gyorsításával, a saját lelkesedésük fokozásával. Nem akarjuk a példák egész hosszú sorát a tanács fejére citálni, csak a burjánzó jelenségek közül egyet, kettőt kapunk ki példaként. Nem említünk mást, mint azt az általános > félelmet, amely a város lakosságában uralkodik és amely szerint az autóbuszok előbb lesznek készen, mint azok az utak. amelyeken az autóbuszoknak járni kellene. Nem említünk mást. csak azt a lehetetlen anomáliát, amit éppen a Fővárosi Hírlap múlt számában említettünk me£, hogy a ferencvárosi kikötő a tavaszra elkészül, de a főváros még semmit sem cselekedett abban a tekintetben, hogy ennek a hatalmas intézménynek adminisztrációját ellássa, a raktárakat bérbeadja, a szükséges szerződéseket az állammal és az érdekelt közgazdasági intézményekkel megkösse. Nem említünk egyebet, csak azt. hogy a következő évben világra szóló fürdőügyi kiállítást terveznek a Gellérthegyre, de hogy az ehhez szükséges gellérthegyi liftet hogyan, mikor és milyen módon építik meg. azt még senki sem tudja. Ha hozzávesszük mindezekhez, hogy a főváros műszaki adminisztrációja nem tud lépést tartani a legkisebb mértékben sem azzal a beruházási programmal, amelyet a törvényhatóság eléje ír. akkor igenis, mindenki láthatja, hogy komoly bajok vannak. Az 1928-ik esztendő is ugyanolyan esztendő a kalendáriumban, mint a másik. Budapest székes- főváros szempontjából azonban ez az esztendő egészen más beszámítás alá esik. Példátlan feladatok megoldása számára utolsó időszaknak jelölték ki ezt az esztendőt a parancsoló szükségességek. Ezt az esztendőt elvesztegetni, lanvhán kezelni, félmunkával, fél köteleségtudással végigülni, halálos bűn volna. Fűinek az esztendőnek minden óráját, minden napját teljes munkával, teljes odaadással a végletekig ki kell használni. Aki ez ellen vét, azt Budapest polgársága kíméletlenül feMősségre fogja vonni. A villaniDStarih leszállítását az Egységes Községi Polgári Párt tovább is a Scheuer-fólg tervek alapján követeli Kozma Jenő dr. nyilatkozata — A villamastarifa leszállításából nem leltet politikai kérdést csinálni — Ereky Károly a tarifaleszállítás feltételeiről A BSzKRT igazgatósági ülése pénteken foglal- j kozott a vili amosvitéldí jak leszállításának kérdésével. A BSzKRT vezetősége előterjesztett jelentésében | — mint ismeretes — a viteldíjak leszállítása ellen | foglalt állást. Ez az előterjesztés természetesen nem [ elégítette ki az Egységes Községi Polgári Párt igaz- gatósági tagjait, akik hónapok óta szorgalmazzák a villamostarifa leszállítását. Magát az akciót az Egységes Községi Polgári Párt indította meg és pedig a legnagyobb eréllyeí. A párt akcióját a legnagyobb örömmel és szimpátiával fogadta Budapest közönsége. A kezdeményező szerepei az Egységes Községi Polgári Páritól már csak azért sem lehet elvitatni, mert július hónap közepén ez a párt volt az. amely rendkívüli közgyűlést hívott össze a jó és olcsó közlekedés megteremtése érdekében. A párt részéről ezen az ülésen Kozma Jenő, Becsey Antal, Scheuer Róbert és Horváth Károly bizottsági tagok szólaltak fel. Amikor azután a költségvetés tárgyalására került a sor, az Egységes Községi Polgári Párt többé nemcsak elméletben hangoztatta, hogy a budapesti polgár életét olcsóbbá kell tenni, hanem konkrét javaslatokkal állt elő. Az egységes villamostarifáról szóló tervezetet, — mint ismeretes, — Scheuer Róbert bizottsági tag készítette. Teljesen kidolgozott tervvel állott a törvényhatóság elé. amely tervek értelmében sem a főváros háztartása, de még a BSzKRT sem károsod- hatik. A. terv szerint az egységesviteldíj felnőtteknek 20 fillér, gyermekeknek 12 fillér lenne. A Scheuer- féle terv ezenkívül továbbra is fenn akarja tartani a munkások és alkalmazottak számára a menettérti jegyet, amelynek árát az eddigi 40 fillér helyett 36 fillérre kívánja leszállítani. A Scheuer-féle terv, amely ma aktuálisabb, mint volt bármikor, azonkívül felsorolja azokat az új bevételi forrásokat is, amelyek révén a BSzKRT a tarifaleszállítás összegét pótolni tudja. Az Egységes Községi Polgári Pártnak az olcsóbb villamostarifa érdekében indított akcióját bizonyos politikai pártok, amelyek sokat vesztettek népszerűségükből, elejétől fogva irigykedve nézték. Most azután a baloldalon politikai kérdést csináltak a villamosviteldíj íeszáilításának problémájából és az egész akciót maguknak szeretnék kisajátítani. Az egyik demokrata BSzKRT igazgatósági tag egyéni tervet is dolgozott ki, amelyben abból indul ki, hogy a BESzKRT kiadásait évi 12 millió pengővel' lehetne csökkenteni, amiből a villamosvitcldíjak leszállítása megoldható volna. Ebben a kérdésben beszéltünk Jersö országgyűlés: képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Pártunk kezdettől fogva a villamostarifa leszállításának álláspontján áll. Az a javaslat, amelyet demokrata oldalról terjesztettek elő, nélkülözi a realitást. Ez a javaslat — ellentétben minden guvernamentális elgondolással. — túlzásba visz minden kérdést és így 12 millió pengőt hoz ki, mint amely összeggel csökkenteni lehet a BESzKRT kiadásait. Ilyen hatalmas megtakarításról nem beszélhetünk. Elengedtük a terület- használati díjat, vagyis egymilliónyolcszázezer pengőt. Itt tehát nem 12 millió pengőről, hanem csak 1,800.000 pengős fedezetről beszélhetünk, a viteldíj leszállítása szempontjából. Mi tehát. változatlanul Scheuer Róbert tervei alapján állunk. A Scheuer-féle tervezet egységes tarifát óhajt létesíteni, amely a közönség javára 3 millió pengő olcsóbbodást fog jelenteni a szakaszok meghosszabbítása, átszállási könny ebbit ések és más egyszerűsítések révén. Táskapénzhöl m lehet kocsikat építeni és pályatestet rekonstruálni,-mondja Ereky Károly Megkérdeztük a tarifaleszállítás lehetőségeiről Ereky Károly volt minisztert, aki a BSzKRT igazgatóságában az Egységes Községi Polgári Párt egyik képviselője. Ereky Károly a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Az Egységes Községi Polgári Párt már az új költségvetés bizottsági vitája során akciót indított a villamastarifa leszállítása érdekében. A mai helyzetben — nézetem szerint — a székesfőváros közönségének érdekében elérkezett az ideje annak, hogy ezt az ügyet alaposan megvizsgáljuk. Kétségtelen, hogy a tarifaleszállitás könnyen megtörténhetnék. ha a BSzKRT egész szervezetét, minden mellékkörülménytől eltekintve, rideg üzleti- alapra helyeznék. A BESzKRT-nak ma túlzottan nagy személyzete van. Az alkalmazottakat azonban nem lehet az uccára kidobálni. A régi időkben a Közútinál és még régebben Jellineknél sohasem fordult elő, hogy kimondottan szociálpolitikát kellett volna csinálni a villamosvasutak keretein belül. A BESzKRT a szociális politika szempontjain egykönnyen nem teheti túl magát.—• Ha azt a kérdést vizsgáljuk, hol lehet megtakarításokat elérni abból a célból, hogy a mllamos- tarifát leszállíthassuk, akkor ennek a lehetősége a legnagyobb tételben a személyzeti kiadásoknál mutatkozik. Hogy a közönség fogalmat alkothasson magának Valami nem stimmel,
