Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-13 / 24. (972.) szám
Ára 50 fillér Tizenhetedik évfolyam Budapest, Í928 junius 13. 24 (972) szám f^TOTiifähiüräiiiaiHfeiiiaiiifaindtiihiiiliM&hTCTi'äiimTiidifihiiiauibiinaiTiaiiiaiiTauiauiKiniPinanigiuqmn JELŐFIZETÉSI ÁUÁK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Állandóan: GAZDASÁGI ÉUTSzSÍTÖ VÁll OSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ KMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST TI., SZÍV TJCCA 18 SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 Két közgyűlés van még hátra a nyári szünetig. A két tanácskozás után szerte-szélednek a városatyák és megáll a malom vitorlája, amelyet majd csak az őszi szelek lendítenek munkára. Bevalljuk, nem minden aggodalom nélkül írjuk le ezt a híradást, mert bármilyen munkaképes legyen is a törvényhatósági bizottság, két közgyűlés mégis csak két közgyűlés marad, amelyen a feladatok óriási tömegét megoldani aligha lehet. De elvégre. akárhogy daráljon is a malom, őrölnivaló nélkül a szél csak a vitorlát hajtja. Máris előttünk van az egyik, a most szerdán összeülő közgyűlés napirendje és bármily megnyugtató, hogy a Regnum Marianum és a Rókusi egyház tiszteletreméltó lelki pásztorhoz jut, ennél a napirendi pontnál fontosabbat nem igen találunk. Mint az egész esztendőbei most is a halogatás jelszavait halljak és ismét cs; mindenre az a stereotip válasz, hogy majd a szünÉt előtt való utolsó közgyűlés mindent elvégez, mindent megemészt, mindent ledarál. Ezek után ne is igen beszéljünk arról, hogy még két közgyűlés lesz a nyári szünetig, mert hiszen az egyik, a most szerdai, aligha nyom valamit a latban, A kérdésünket tehát úgy kell megformuláznunk, hogy vájjon olyan kevés elintéznivalónk van-e, olyan gyéren vannak-e megoldandó problémáink, hogy egyetlen közgyűlés mindennel végezhet és a nyár mégis olyan munkás, olyan termékeny, olyan alkotó lesz, mint amilyennek Budapest népe elképzelte? Mert ne tessék elfelejteni «az Ígéreteket, a nagy programadásokat, amelyekből valamennyiből azt éreztük, hogy Budapestnek már évtizedek óta, vagy legalább egy évtizede nem volt olyan munkás és gazdag nyara, mint az idei lesz. Hát, kérdezzük mi, hol van az a töméntelen tennivaló, az a sok munkaalkalom, amelyről nap-nap után beszéltünk és amellyel egy esztendőn át büszkélkedtünk? Bizony nem látjuk sehol. Nem látunk mást, csak szükségességeket, csak hiányokat, csak megoldandó problémákat, csak a munka vágyát, amelyeken túl üres az alkotások egész horizontja, Itt van a húsz millió dolláros kölcsön és az arra épített beruházási program. Édeskevés az, amit ennek keretében a nyáron akarnak elvégezni. Csak röviddel ezelőtt hallottuk Becsey Antal érdekes előadását a lakástermelés elősegítéséről. Hát mikor akarják már a lakásproblémát megoldani, hát nem érzik-e vájjon a lakásfelszabadulás mindinkább közeledő rémét, amely abban a pillanatban szelíd báránykává változnék, amikor az intenzív lakástermelés megindulna. Történtek-e már lépések a főváros részéről abban az irányban, hogy a kormány elősegítse a magánépítkezést és vájjon sietett-e a főváros tanácsa Vass József népjóléti miniszterhez, aki legutóbb a Fővárosi Hírlap hasábjain üzente meg a mélyen tisztelt tanácsnak, hogy vannak tervei és vannak eszközei a magánosok lakástermelésének elősegítésére? Nem hallotunk róla, hogy a városháza részéről csak egyetlen lépés történt volna, pedig a népjóléti miniszter jószándéka, előzékenysége talán megérdemelte volna, hogy a városháza elébe siessen. Vagy hát mikor várják az urak. hogy a magántőke építkezésre vállalkozik, ha nem az építkezések istenadta évszakában, a nyárban? Olvashatták azonkívül a főváros urai Ripka Ferenc főpolgármesternek ugyancsak a Fővárosi Hírlap hasábjain megjelent nagyfontosságú, figyelmeztető cikkét, amely szeretettel és jóindulattal sorolta fel a feladatok egész tömegét. Ezek a feladatok végesvégig mind olyanok, amelyekről Budapest polgársága joggal hihette, hogy még ezen a nyákon, ennek a főváros számára nagynak Ígérkezett esztendőnek legmunkásabb időszakában megoldást nyernek. A legeslegsürgősebb feladatok is a pihenő akták rengetegében hűsülnek. Olyan kérdésben, mint például a gellérthegyi tervek, amelyeknek kivitelére már egy egész esztendő sem áll rendelkezésre, a főváros még mindig halogatja a válasz megadását. Vagy szóljunk-e a ferencvárosi kikötő sorsáról, amelynek megépítésével csaknem egy évtizeddel megelőztek az ellenséges utódállamok, nálunk pedig éppen most készül az ügyosztályok bábái között elveszni a gyerek. Az állam már megkezdte építeni a Talbot-centrálét, a főváros akaratnyilvánu- lását azonban még mindig nem hallottuk, a közlekedési kérdések nagy komplexumából mindössze annyi valósul meg az idei nyáron, hogy kétszázzal szaporítják az autótaxik számát, a közélelmezés problémájának megoldása, a vásárcsarnokok építése, a nagy élelmiszervásár létesítése ma még mindig csak papiros, meg papiros. Új kórházak építéséről csak a tárgyalások távoli reménye kecsegtet, a köztisztaság kérdéseinek megoldása, a portalan szemétgyűjtés, az új öntözőkocsik, a szemétégetés ma még mind csak délibábszerűen jelennek meg a városháza egén. s^#émmi vigasztalót mondani, ha azt nem, hogy- egy esztendei, nem túlságosan megfeszített munka után teljes és zavartalan lesz a városháza nyári pihenője. Mi elismerjük azt, hogy azoknak az uraknak, akik a várost kormányozzák és akik a város újjáépítéséhez az ötleteket volnának kötelesek adni, nyári pihenőre van szükségük; de tudjuk, hogy a kőműves keze alatt nyáron szökik legfrissebben az ég felé a fal, nyáron dolgozik leg- vígabban az ács és a cserepes. A nyár a munkás, az iparos és a vállalkozó egész esztendeje. A város urai pihenhetnek, — sajnos, azonban az az érzésünk, —- hogy az idei nyáron a munkáskezek is pihenni fognak és bevalljuk, ezt mi Budapest rettenetes szerencsétlenségének tartjuk. EBg^^mSBlaaMBffiTO'r-mrT.nn..- — ........... , , --A KORMÁNY JÓVÁHAGYTA a Wenckheim palota meg vásárlását és a Fővárosi Könyvtár berendezését A kultuszminisztériumból hétfőn délben értesítették Liber Endre tanácsnokot, a szociálpolitikai és közművelődési ügyosztály vezetőjét, hogy a kormány a Wenckheim-palota megvásárlására és a palotának a Fővárosi Központi Könyvtár elhelyezésére vonatkozó felterjesztését jóváhagyta. Ez az aktus a Wenckheim-palota régóta húzódó ügyét végleg lezárta, de egyúttal eklatánsán megcáfolta azokat a híreszteléseket is, amelyek bizonyos körökben arról szóltak, hogy a kormány a palota felhasználását nemcsak ellenzi, hanem kereken visszautasította a Fővárosi Könyvtárnak a palotában való elhelyezésére vonatkozó terveket. Mint ismeretes, a kultuszminiszter, illetve a belügyminiszter néhány hónappal ezelőtt az erre vonatkozó közgyűlési határozat felterjesztése után leiratot intézett a fővároshoz, amelyben pontos adatokat kért az átalakítás költségeire vonatkozólag. Ezt a kiegészítő jelentést akkor sürgősen felküldték a kormányhoz, amely az alapos áttanulmányozás és elbírálás után, most meghozta a határozatot, ami által immár semmi akadálya nincs annak, hogy a belső berendezés és átalakítás munkáját haladéktalanul megkezdjék. Az átalakítás és a szükséges állványzat, az olvasótermek. és irodák berendezése összesen 693.878 pengőbe kerül, amelynek első részletét, nevezetesen felét, a könyvtári bizottság hozzájárulásával már be is állították a jövő évi költségvetésbe. Itt említjük meg, hogy a főváros 1929. évi költség- vetésében a könyvtárra 1,207.817 pengőt irányzott elő, de ebből a pénzből a Fehérvéri úton és a Róna uccában egy-egy új fiókkönyvtárat is létesítenek. Kozma Jenő : Csali életképes, protekciómentes Takarékpénztárai sz alkotni Jl nyár folyamán fixirozzák a fővárosi törvény alapelveit — Ji fövő tfónaptól kezáve lOOO autóíaxi jár Budapesten A városházán — mintha fontosabb kérdések nem is volnának — a kombinációk áradata indult meg a nyugalombavonuló két alpolgármester állásának betöltéséről. Nem érdemes ezeket a kombinációkat még csak felsorolni sem, hiszen — hogy csak mást ne mondjunk — például Folkusházy Lajos alpolgármester csak az ősszel foglalja el alelnöki állását a BSzKRT-nál, a főváros 1929 .évi költségvetését pedig még ő akarja letárgyaltatni a közgyűléssel. A Fővárosi Hírlap munkatársa a nyári szünet küszöbén beszélt az aktuális kérdésekről ár. Kozma Jenő országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta: — Az alpolgármesteri állások betöltéséről még csak tárgyalások sem indultak meg. A döntés minden körülmények között őszre marad. Azt természetesen nem lehet megakadályozni, hogy önkényes, kombinációk merüljenek föl, ezek azonban nyári kacsáknál egyebeknek nem tekinthetők. Ezeknek az önkényes kombinációknak az elhelyezői nyilvánvalóan ki akarják ugratni a nyulat a bokorból, erre azonban az idő még nem alkalmas. Megemlítettük a Községi Takarékpénztár megalakításának ügyét is, tekintettel arra, hogy június vége, a megalakítás végső terminusaként bejelentett időpont erősen közeledik. Erre vonatkozóan Kozma Jenő a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A Községi Takarékpénztár ügyében már konkrét tárgyalások vannak folyamatban. Ezek a megbeszélések ezidőszerint az igazgatói állás betöltésére irányulnak. A személyekről, -^■•'•az eredeti közös megállapodásnak megfelelően, — pártközi konferencián fogunk dönteni. Én a magam részéről erősen sürgetem ennek a pártközi konferenciának az összehívását. Általános az a nézet, hogy a Községi Takarékpénztár igazgatóságának elnöke a mindenkori polgár- mester legyen. mert csak így lehet a főváros és a Községi Takarék között biztosítani a megfelelő kapcsolatot. Minthogy azonban a főváros polgármestere a legelíoglaltabb emberek közé tartozik, gondoskodni kell egy ügyvezető alelnökről. Az ezzel összefüggő más kérdések is nagyon sürgős megoldást igényelnek. Véleményem szerint ezt az egész kérdéskomplexumot még ebben a hónapban meg kell oldani és még e hónapban dűlőre kell juttatni az igazgatóság személyi kérdéseit is, mert a takarékpénztár vezetőségének készen kell állani akkor, amikor az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár likvidálása bekövetkezik. A pártok vezetőségei között folynak a megbeszélések, ezek azonban egyelőre a legdiszkrétebb formában bonyolódnak le és így a személyi kérdésekről a nyilvánosságot ezidőszerint még nem tájékoztathatom. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy mindnyájan el vagyunk határozva a legerősebb küzdelemre abban a tekintetben, hogy csak teljes mértékben életképes, protekciótól mentes és minden tekintetben puritán Községi Takarékpénztárat szabad megalkotni és ennek az élére eröskezü, szakszerű vezetőséget kell helyezni. A beszélgetés során ezután szóba került az autótaxi-probléma is. Budapest nagyarányú fejlődése szükségessé teszi, hogy az autótaxik számát szapo-
