Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-06-06 / 23. (971.) szám
2 Budapest. 1928. június 6. Kassay Károly és Sándor PáJ elfiagyfálc a demolcratálcat és sxce'Íjcici elvíi pártot alapítanak Mit jelent az erzsébetvárosi „betörés" — Mozgalom a Keresztény Községi "Pártban A budapesti községi politikában az utóbbi hónapokban meglehetősen éles és erős harcok játszódtak le, amelyeknek gerincében a baloldalnak a Községi Takarékpénztár ügyében indított akciója szerepelt. A közgyűlési terem tehát meglehetősen mozgalmas volt, de a pártok berkeiben csönd honolt. Most azután kiderült, hogy ez csak vihar előtti csend lehetett, mert a kulisszák mögött lezajló újabb események a városházi pártkeretek újabb megbomlását tükrözik. Egyelőre ezek az események teljesen a kulisszák mögött játszódnak le és ezideig csak apró jelenségekben mutatkoztak a közvélemény előtt. Ilyen apró, de erősen figyelemreméltó jelenség volt Rassayék- nak a múlt héten az Erzsébetvárosi Körbe történt úgynevezett „betörése“. Az Erzsébetvárosi Körben kitört ellentétek tulajdonképpen nem is jelentősek és nem is érdekesek. Annál érdekesebbek azonban azok a mozgató erők, amelyek egyelőre a háttér titkai. Tény az, hogy az Erzsébetvárosi Kör egy csoportja, amely Ehrlich G. Gusztávot vallja vezérének. Rassay Károllyal és Sándor Pállal kívánt politikai frigyre lépni. Ehrlichék azonban nem csinálnak titkot abból sem, hogy politikai nézeteiket nem változtatják meg, nem csatlakoznak a demokratapárthoz és tudni sem akarnak arról, hogy ők budapesti értelemben vett demokratákká vedlenének. Ehrlichék szigorúan azon az állásponton állnak, hogy az ő politikai meggyőződésük és irányuk változatlan és nem Ehrlich G. Gusztáv csatlakozik Rassay Károlyhoz és Sándor Pálhoz, hanem Rassay Károly és Sándor Pál vállalják Ehrlich G. Gusztáv asztaltársaságának vezérsé- gét. Úgy is formulázzák ezt az alakulást, hogy nem Ehrlich G. Gusztávból lesz demokrata, hanem Rassay Károly és Sándor Pál húzzák rá régi politikájukat a liberális kaptafára. A legegyszerűbb logikával lehet azonban arra is következtetni, hogy a régi, Vázsonyi Vilmos alapította demokratapárt nem fogja elhagyni terézvárosi fellegvárát, amikor új és rövidlejáratú vezére, Rassay Károly Ehrlich G. Gusztáv erzsébetvárosi asztalához helyezi át főhadiszállását. A logika hipotéziseit azonban erőteljesen alátámasztják a politikai világban immár szárnyra kelt hírek is. Ezek szerint a hírek szerint azok a régi és lappangó ellentétek, amelyek Rassay Károly vezérré avatása óta közte és a demokratapárt között egy pillanatra sem szűntek meg, hanem mindig élesebbé váltak, ma már odáig fejlődtek, hogy vezér és párt megindították egymás ellen a válópert. A párt nincs megelégedve és túlzottnak tartja azt az erélyt. amelyet Rassay Károly a vezéri székben kifejt. Rassay Károly pedig a párt fegyelmezetlensége miatt panaszkodik. Elháríthatatlan akadályok ezek és a hírek szerint Rassay Károly úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg súlyosabb'komplikációk támadnak a pártéletben. Elhagyja hát a kiöregedett pártot, amely nem tudott elég mély fejet hajtani az ifjú vezér, nyilván tiszteletreméltó törekvései előtt. A demokrata jelzőt és címet azonban — fájdalom — egy Vázsonyi Vilmos nevű fiatal ügyvéd 1897 november 7-én lefoglalta annak a pártnak a számára, amely ma is őt vallja vezérének és a jövőben esetleg az ifjú Vázsonyi Jánost kívánja apja örökébe ültetni. Rassay Károly azonban keményakaratú férfiú és mindenáron be akar lovagolni a várospolitikába. Most, hogy a demokratapárt kiugrarii készül alóla — mint a hírek mondják, visszatér régi paripájához, a Fővárosi Szabadelvű Párthoz. Ez a paripa ugyan a községi választások előtt egyszer már hűtlenül kivetette Rassay Károlyt a nyeregből, de Rassay Károly úgy véli, hogy nincs az a paripa, amely az idők során meg ne szelídülne. Egyszóval Rassay Károly, úgy mint a községi választások előtt, ismét szabadelvű pártot alakít. amelynek egyelőre a vezéren kívül egy tagja volna, Sándor Pál személyében. Hogy azután az Ehrlich G. Gusztáv asztaltársaságának hajlandóságát sikerül-e megnyernie, ez egészen a jövő titka. Ha sikerül is azonban Rassaynak és Sándor Pálnak Ehrlich G. Gusztávval megnövekednie, az objektív szemlélő mégis kétségesnek látja, hogy ez a triász meg tudja-e hódítani Budapest szabadelvű polgárságát, amellyel időközben az a kalamitás is megesett, hogy régen csatlakozott az Egységes Községi Polgári Párthoz, amelyet hosszú idő óta lelkesen és hűen támogat. Hogy Vázsonyi demokratáival mi lesz, ezzel Rassay Károly aligha törődik ma már sokat. A községi politika számára mindenesetre megnyugtató jelenség lesz, hogy ezt a méreteiben ugyan nagyon lecsökkent pártot a jövőben legalább nem telefonon irányítják. ■2f A demokratapárt válsága mellett figyelmet érdemel az a mozgalom is, amely az utóbbi időben a Keresztény Községi Pártban fejlődött ki. Ez a párt Wolff Károly vezérlete alatt erőteljes guvernamen- tális érzéket árul el a községi politikában, a párt kebelében azonban, amilyen tiszteletben tartják Woff Károly személyét és törekvéseit, ép olyan elégedetlenek azokkal, akik ma a hangadó szerepet játszák. Az elégedetlenek csoportja igen akcióképes, szimpatikus, tehetséges, nagyrészt fiatalokból álló gárda, amely természetesen igen ambiciózus is. Ennek a csoportnak tagjait mindig ott lehet látni, ahol Budapest közügyéit komoly és életrevaló ötletekkel támogathatják és talán éppen ez az aktivitásuk adja meg nekik a jogot arra, hogy a pártéletben is nagyobb szerepet kívánnak a maguk számára. A gárda tagjai között a közgyűlés régi tiszteletreméltó alakján, Szigethy Jánoson kívül ott lehet látni Friedrich Istvánt, Eckhardt Tibort, Milotay Istvánt, Lipthay Lajost és másokat. A mozgalom, amelyet a párt keretein belül megindítottak, ma még korántsem fajult el palotaforradalommá és legkevésbé sem irányul Wolff Károly személye ellen, de a vezérkar felfrissítését, a tehetséges elemek érvényesülését igen komolyan követelik. Wolff Károly, aki nemcsak kiváló községpolitikus, de okos pártvezér is, aligha tud majd elzárkózni a fiatalok kívánságai elől és így minden valószínűsége meg van annak, hogy a Keresztény Községi Párt életében a közeljövőben jelentős változások lesznek. H Polgári Egység Klubjának közgyűlése Egyhangú lelkesedéssel újból Kálíay Tibori uáíasztoffák elnökké A Polgári Egység Klubja csütörtökön délután 6 órakor tartotta második évi rendes közgyűlését Akadémia uccai helyiségének dísztermében. A közgyűlésen a tagok oly nagy számban jelentek meg, hogy a hatalmas termet zsúfolásig megtöltötték. A közgyűlést Kozma Jenő társelnök vezette. Kozma Jenő elnöki megnyitójában visszaemlékezett a klub alakulásának körülményeire és kifejtette, hogy ez a tömörülés, amely a polgári egység gondolatát tűzte ki lobogójára, ez a program, ez az j elgondolás, amely a klubot vezeti, sokkal jobban és gyorsabban érvényesült a fővárosban, mintsem azt a megalakuláskor gondolni lehetett volna. Ma már a főváros közönsége megértette annak a szükségességét és fontosságát, hogy a jelszavas politika helyett a komoly munka politikáját kell követni. — Ma már — mondotta — a főváros közönsége nem idegenkedik attól, hogy politikánk vezérmoti- vumaként a munkát állítsuk oda. Mindenki irtózik a jelszavas politikától. Örömmel látja, hogy egyrészt a tagok agitációja, másrészt az elért eredmények folytán minden egyes kerületben tömegesen csatlakoznak a mi zászlónkhoz. Ennek az eredménynek az elérése oroszlánrészben Kállay Tibor és a klub tisztikarának, választmányának az érdeme. Ezért erről a helyről köszönetét mondok a klub nevében Kállay Tibor elnöknek, aki munkájával, fáradságot nem ismerve, nap-nap után talpon volt, dolgozott a klub érdekében és annak olyan irá'nyt szabott, amely tömegesen vonzotta a főváros lakosságát. Ügyeltünk arra, — mondotta, — hogy társadalmi utón, Ls propagáljuk irányító eszméinket, e célból rendeztük nagysikerű vitaesténket is. Azt hiszi, hogy valamennyi tag érzéseit tolmácsolja, mikor megállapítja, hogy a Polgári Egység Klubja eddigi működésével nagyon meg lehetnek elégedve és ezt lehet megállapítani az évi jelentésből is. Gerlóczy Lajos titkár olvasta fel ezután az évi jelentést, amelyet a közgyűlés egyhangúan elfogadott, ugyanúgy a számvizsgáló bizottság jelentését és az 1929. évre szóló költségvetéstervezetet is, amelyeket Benczúr Valdemár ismertetett. Ezután, Baesinszky Vladimir a delegált tizes bizottság jelentését terjesztette elő a tisztújításra vonatkozó jelölésekről. Ennek alapján a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel és percekig tartó viharos ováció közepette a klub elnökévé újból Kállay Tibort választotta meg. Társelnökök lettek: Kozma Jenő, Tolnay Kornél és Ugrón Gábor; alelnökök: Becsey Antal, Bódy Tivadar, Chorin Ferenc. Dési Géza, Éber Antal, Ereky Károly, Gaár Vilmos és Szilágyi Lajos. Igazgatók: Görgey István, Scheuer Róbert, Baesinszky Vladimir; háznagyok: Dárday Ede, Fejér Ottó, Morvay Zsig- mond ny. főispán, Battenberg Lajos, Usetty Béla. Ügyészek: Gerlóczy Endre, dr. Medvigy Gábor; périztá- nos: Holtzer Nándor; ellenőrök: Bittner János és Erdei Henrik. Számvizsgálók: Benczúr Valdemár, Galambos Jenő, Rossányi Antal és Pirkner Konrád. Az intézőbizottság tagjai: Andréka Károly, Bayer Antal, Biró Ármin, Bohn József, Bánó Dezső, Bittner János, Csécsi-Nagy Miklós, Diniek Vidor, Hoór-Tempis Mór, Hubert Vilmos, Merky Jenő- Molnár Lajos. Németh Béla, Orova Zsigmond, Popelka Benő, Rakovszky István, Sajó János, Szalay József, Szarnék Emil, dr. Szilágyi Sándor, Schmidt Richárd, Thury Zoltán és Ziegler Géza lettek. Választottak azonkívül kétszáz tagú választmányt. A tisztújítás befejeztével a közgyűlés Bethlen István, Kállay Tibor és Kozma Jenő éltetésével ért véget. az Egységes Községi Polgári Párt hivatalos lapja. * Előfizetési árak: fél évre ................................................12 oengö. eg ész évre................................ , 24 pengő. Sta ndard-billentyűzettel, világszerte legjobban bevált irodában, otthon és utón egyaránt. 18 havi részletfizetésre is kapható. Felhívásra díjmentesen, vételkényszer nélkül bemutatja Budapesten és vidéken Remington írógép Rt. Budapest, VI. kerület, Andrássy-út 12. szám. Telefon: Teréz 218 09, Lipót 975—20.
