Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-30 / 22. (970.) szám
7 '*= Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 május 30 22 (970) szám llllHWVhbiiiiaiiidíiíaiirEiíiiáitibiilibilfBillHI<ifailiniiinhiriilihfHbili5i|TB nm ílifl^lliK^iiiOKII^IIfiOfflICIlllEglIiniXM'i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A.C S O E J\11L MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 Elmélkedésre, tani, mert meg lehet találni a fedezetet akkor, amikor a szociállis bajok egyik legsúlyosabbikát kell kiküszöbölni és amikor a szociális bajok elhárítása egyben munkaalkalmat, az építő tevékenység megindítását és így a gazdasági fellendülés egy bizonyos lehetőségét is jelenti. Ilyen kilátásokkal és ilyen lehetőségekkel indulunk neki a nyárnak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a nyár már itt is van és fenyegetően sürgeti, hogy siessünk a munka megindításával. Gondolkodtunk, elmélkedtünk, terveztünk eleget, az elhatározásunknak többé akadályai nincsenek, egyedül csak a jóindulatnak, a helyzet megértésének szabad most már diktálnia azt az iramot, amellyel megindítjuk a közmunkákat és amellyel hóna alá nyúlunk a magánvállalkozásnak. Kozma Jenő: Tovább dolgozunk a közszolgáltatások árának Beszállításáért „Én, a jogász, készítek útépítési programot“ — Julius előtt nem kerülhet sor a Községi Takarékpénztár megalakulására — A Talhot cenfráüéf a fővárosnak keli kezelésbe venni töprengésre, a dolgok meghányására-vetésére, a lehetőségek kiszámítására, a szükségességek fölismerésére éppen elegendő időnk volt. Elérkezett az óra, amikor többé töprengeni nem szabad, hanem nekivágva a nyár munkás birodalmának meg kell indulnia végre a teremtő, az alkotó tevékenységnek. Esztendők készülődésének cselekvéssel kell végződnie és a papiros-programokból, amelyek eddig írott malasztnak látszottak, kő épület elmek kell emelkedniük. Hogy mennyire elérkeztünk a tervek megvalósításának küszöbére, semmi nem bizonyítja jobban, mint az a gazdag munkaprogram, amelyet a Fővárosi Hírlap legutóbbi számába írott vezércikkében Ripka Ferenc főpolgármester jelölt ki Budapest számára. Hatalmas perspektívát nyit meg ebben a programadó cikkben a főpolgármester, akinek szava a város ügyeit intéző körükben — mint mindig — ezúttal is mély hatást keltett. Szinte végeláthatatlan feladatok sorakoznak előttünk, amelyek bízvást keltik azt a reményt, hogy Budapest iparát, polgárságát és munkásságát bőven el lehet látni munkával és így egyben kenyérrel is. Hogy pedig a törvényhatósági bizottságban szintén meg van az akarat az alkotó tevékenység megindítására, annak bizonyítéka az Egységes Községi Polgári Párt most készülő, nagyarányú gazdasági munkaprogramja és az a kiváló előadás, amelyet legutóbb az Egységes Községi Polgári Pártban Becsey Antal, a nárt munkaprogramjának tervezője, a gazdasági helyzet feljavítása érdekében elvégzendő sürgős teendőkről tartott. Mindezekből dúsan virágzik ki a reménység, hogy van akarat, vannak tervek és vannak lehetőségek. Előttünk áll annak a nagy munkaprogramnak a végrehajtása, amelyre a Dénzügyi alapot a főváros húszmillió dolláros kölcsöne adja meg. Ennek a programnak a végrehajtása előtt nem szabad akadályokat találni és akadályokat ismerni. Ennek simán, gyorsan és gazdaságosan kell leperegnie, hogy minél előbb és minél több vért ömlesszen gazdasági életünk vérkeringésébe. Ugyanakkor azonban módot és lehetőséget kell adni a magántevékenység fejlesztésére is. Annak a gazdasági programnak, amelyet az Egységes Községi Polgári Párt készít és nemcsak a közgyűlési teremben akar képviselni, hanem az élet minden vonatkozásában is, ez a legfőbb és legelsőrendű célja. A főváros beruházásai mellett óriási hivatása van a magántevékenységnek is, amit semmi sem illusztrál jobban, mint azok a megdöbbentő adatok, amelyeket előadásában Becsey Antal hozott nyilvánosságra. Ennek a magántevékenységnek azonban ma még súlyos korszakok betegségei után erőteljes támasztékokra van szüksége, egyben pedig el kell hárítani az útjában álló terhek és akadályok igen tekintélyes részét. Ezeknek a terheknek és akadályoknak könnyítését célozza az Egységes Községi Polgári Párt legújabb nagy akciója, amely azzal a reménységgel kecsegtet, hogy életrekelti Budapest életének eddig legjobban elalélt részét, a magán- vállalkozást. Mindezek mellett meg kell említenünk még Becsey Antalnak azt a megállapítását is, hogy a főváros építkezési tevékenysége, beleértve a szükség- lakásokat és a magántevékenységet is, 600—700 lakás termelésére zsugorodott össze. Ez a technikus megállapítása, ami mellett azonban ott van a szociológusé is, aki viszont szintén keserűen konstatálja, hogy a budapesti lakásproblémát még mindig nem sikerült megoldani. A főváros tehát nem szüntetheti be ezen a téren sem tevékenységét. Biztos tudomásunk van róla, hogy ez nem is szándéka a városházának, mert a tanács éppen úgy, mint a közgyűlés igen jelentős többsége a hatósági lakástermelés tovább folytatása mellett foglal állást. Ennek a gondolatnak legfőbb mozgatója Liber Endre tanácsnok, aki legjobban ismeri azt a lehetetlen helyzetet, amelyet Budapesten a lakásprobléma teremtett. Liber tanácsnok folytatni akarja a lakásépítést, mert tudatában van annak, hogy Budapesten még többezer lakás termelésére van szükség, mielőtt a lakások felszabadulhatnak. Előterjesztését, amely reménysége az építőiparnak és reménysége a legkomolyabb szociális törekvéseknek, úgy a főpolgármester, mint a polgármester, kedvezően fogadták. A terveknek és szándékoknak azonban egyelőre még akadályaik vannak, mert nincs meg a szükséges pénzügyi fedezet. Ezt az akadályt azonban el kell és el lehet háríBár közeledik a nyár, a főváros nagy elánnal készülődik az új és nagy munkálatokra, amelyek a jövő fejlődés útját egyengetik. Előljár a kezdeményezésben, a munka iramának megszabásában, a gazdag ötletek termelésében az Egységes Községi Polgári Párt, amelynek elnöke, Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő a következőkben volt szíves a Fővárosi Hírlap számára a legaktuálisabb kommunális kérdésekről nyilatkozni: — A pénzügyi bizottságban legutóbb a villany árának a leszállítása foglalkoztatott bennünket. Kötelességemnek tartom, hogy rámutassak arra a körülményre, hogy a villany árának további leszállításáról csak akkor lehet véglegesen dönteni, amikor elkészül a zárszámadás és ennek eredményeként megkezdődnek a jövő évi költségvetés megszerkesztésének előmunkálatai. Erről a kérdésről ebben a pillanatban csak az csinál korteseszközt, aki reális meggondolás nélkül beszél. A sötétbe nem ugorhatunk. A reálisan gondolkodó ember csak addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. A villany árának a leszállításáról tehát csak akkor dönthetünk, ha a jövő évi költségvetés elénk kerül. Amidőn ezt megállapítom, egyben hangsúlyozom, hogy pártunk programjának megfelelően tovább dolgozunk a közszolgáltatások árának leszállításáért. Ebben a tekintetben a villany árának a leszállítása is a legsürgősebben megoldandó problémák között szerepel. Megkérdeztük Kozma Jenő dr.-t, mikor kerül a sor azoknak az üzemeknek a végleges beszüntetésére, amelyek fölött a közgyűlési határozat jóváhagyásával már a belügyminiszter is kimondotta a halálos ítéletet. A következő választ kaptuk: — Ezeket az üzemeket kétségkívül rövidesen likvidálni kell. A megszüntető határozat azonban nem jelentheti azt. hogy a megszüntetésre ítélt üzemek anyagát el kell pocsékolni. Az üzemek gazdaságos likvidálása, valamint ciz üzemek nyersanyagának és gyártmányainak megfelelő értékesítése érdekében hosszabb időre van szükség ahhoz, hogy ezeknek az üzemeknek a kapuit végleg bezárhassuk. A főváros közlekedésügyének fejlesztéséről dr. Kozma Jenő ezeket mondotta: — Az autóbuszközlekedés fejlesztése egyike legfőbb követeléseinknek. Ebben az irányban megtörtént az első lépés azzal, hogy megrendeltük a 100 új autóbuszt. Az autóbuszközlekedés fejlesztését megelőzően azonban meg kell javítanunk az utakat. Az útépítésre vonatkozóan nagy elaborátumot dolgoztam ki, amelyben ki fogom mutatni, hogyan lehet — külföldi szakértők véleménye alapján — a legkitűnőbb utakat építeni. Clevelandban 20—25 éves bitumenutakat láttunk, amelyekhez megépítésük óta soha hozzá nem nyúltak. Nálunk még a bitumenutakat is évenként kétszer javítják. Én, a jogász, fogok most útépítési programot készíteni. — Természetesen rendkívül fontos kérdés itt a pénzügyi fedezet. Én garantálom, hogy programom betartása mellett három esztendő alatt meg lehet javítani a főváros összes útjait, úgyhogy 25 esztendeig nem kell hozzányúlni egyetlen úthoz sem. Ezek .az utak természetesen valamivel drágábbak lesznek, mert az alapozást a nálunk divatos rendszertől eltérően, másként kell megalkotni. Ha a budai márgához alulról víz ér, az út összerogy és szétmálik. A felső burkolat a legerősebb anyagból készülhet, az út mégis tönkremegy. Kétségtelen tehát, ha 20—25 évig tartó kitűnő utakat akarunk csinálni, nagyobb befektetésekre van szükség. A befektetések fedezetének kérdését a főváros költségvetésén belül, három évre elosztva lehet elintézni. Itt takarékoskodni nem szabad. Terveimet ismertettem Scitovszky Béla belügyminiszter úrral, aki azokat nagy megértéssel fogadta. Megvan tehát minden reményem arra, hogy három év alatt ezt a fontos kérdést közmegelédésre, hosszú időre szólóan intézhetjük el. A Községi Takarékpénztár létesítésével kapcsolatos kérdésekről Kozma Jenő így nyilatkozott: — A legközelebbi esemény az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár közgyűlése, amely felemeli az alaptőkét. Ezután újabb közgyűlést tartanak, amelyen a régi igazgatóság megállapítja az alapszabályokat. Ezeket az alapszabályokat módosítani fogjuk, illetve a szükséghez képest állapítjuk meg a Községi Takarékpénztár alapszabályait. Ha ezek az alapszabályok jogerőre emelkednek és ha cégbíróság is hozzájárul az előfeltételekhez, — végre megkezdheti működését a Községi Takarékpénztár, a főváros polgárságának 30 esztendős álma, amelynek megvalósításáért kemény harcokat kellett folytatnunk. Mint már a Fővárosi Hírlapban is kinyilatkoztattam, elengedhetetlenül kívánatosnak tartom, hogy már az előkészítő munkálatokban úgy a törvényhatóság megfigyelői, akiket egyébként delegáltunk is, valamint a főpolgármester ellenőrző közege, sőt már a községi takarékpénztárnak a vezérigazgatója is résztvegye- nek. Nézetem szerint egyébként július eleje előtt nem kerülhet sor a Községi Takarékpénztár megalakulására. Azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy a Községi Takarékpénztár idegen betéteket nem fogadhat el, teljesen alaptalanok. (Ezt egyébként lapunk más helyén Scitovszky belügyminiszter is megerősíti. A szerk.) Önkényes híresztelésekről van itt szó, amelyeket sikereink gyöngítése céljából terjesztettek el. A belügyminiszteri leirat csak a kockázatos üzletekkel való foglalkozástól tiltja el a Községi Takarékpénztárt, — igen helyesen. Aggodalomra semmi ok sincs. Ellenkezőleg, a legnagyobb reménységekkel tekinthetünk a Községi Takarékpénztár működése elé. Szóvátettük végül a Talbot-centrálé építésének problémáját. Erre vonatkozóan a következő felvilágosításokat kaptunk dr. Kozma Jenőtől: — A Talbot-centrálét már építik. A fővárossal való kapcsolat körülményeinek és feltételeinek a megállapítása előreláthatóan az őszre marad. Addig dolgoznak a centrálén. Az állam a saját felelősségére és saját számlájára végezteti Bánhidán a munkálatokat. Én a magam részéről aggodalommal nézek a jövő elé, mert szükségesnek tartanám, hogy mielőbb megállapíttassanak a főváros bekapcsolódásának módozatai. Véleményem az, hogy a centrálét a fővárosnak kezelésbe kell vennie, már csak azért is, hogy a bán- hidai centrálé és a kelenföldi üzem között biztosítsuk az eredményes együttműködés feltételeit.
