Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-23 / 21. (969.) szám
J'-N Ti zenhetedik évfolyam Ara 50 ffmér Budapest, 1928 május 23 21 (969) szám E® SÍIÉ iHiaiúHihgumnrffiWnaflfci ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D ÁCS 0 E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivat al: BUDAPEST VI., SZÍV TJCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 TELEFONSZAM: TERÉZ 137-15 Nagy problémák előtte írla dr. Sipka Ferenc főpolgármester Dereka felé járunk az esztendőnek, amelyet megindulásakor kivételes fontosságú esztendőnek mondottam. Ez a szerény jóslatom, — úgylátszik, — minden tekintetben be fog válni. Budapest tényleg nagy esztendejét éli, aminthogy nagy esztendő ez az ország számára is, hiszen most jutottunk el oda, hogy az állam és a főváros háztartásának óriási erőfeszítéssel történt rendbehozása után elérkezettnek láthatjuk az alkotások idejét. Eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol Magyarország pénzügyminisztere nyugodj lélekkel hivatkozhatik optimizmusára és kijelentheti: „Meg kell mutatni erőnket és akaratunkat, hogy képesek vagyunk rendbehozni gazdasági viszonyainkat.“ Ugyanez a helyzet a budapesti városházán is és most, amikor a kivételes fontosságú esztendő közepe táján járunk, mi is nyugodt optimizmussal tekinthetünk a fejlemények elé. A főváros számára is rendkívül fontosságú Emi János pénzügyminiszternek imént idézett kijelentése, mert az utóbbi esztendők — mégha eddig nem tudtuk, vagy nem akartuk voi na is tudni — erősen beigazolták azt a tökéletes egymásra utaltságot, amely az ország és a főváros között fennáll. Be kell vallani aziti is, hogy ebben az egymásra utaltságban a főváros a gyengébbik fél, amelynek szinte minden életmegnyilvánulásánál, minden fejlődési mozzanatánál szüksége van az ország kormányának támogató, gyá- molító kezére. Nem azt mondjuk ezzel, hogy a főváros az ország kegyelméből él, mert hiszen a fővárosnak is bele kell kapcsolódnia a maga nagyszerű erejével az ország mindinkább fellendülő fejlődésébe. Az ország, az állam sem létesíthet intézményeket anélkül, hogy a főváros hatalmas erejét igénybe ne vegye. Hogy másokat ne említsünk, csak leginkább az aktuálitás előterében álló kérdésekről szólunk. Ott van a most napirendre kerülő Talbot-centrálé ügye, amelyet megalkot a kereskedelmi kormány, de szüksége van a fővárosra, mint nagyfogyasztóra. Ott vannak a kultuszminiszter úr ragyogó tervei, amelyekért hálás lesz az egész nemzet, de amelyeknek létesítéséhez örömmel viszi segedelmét Budapest székesfőváros, mint azt a lágymányosi egyetemi város megvalósításánál látjuk és látni fogjuk akkor is, amikor az új Nemzeti Színház megteremtése eleven valósággá! érik. Ebben a reciprocitásban azonban még mindig a főváros az, amely jobban rá van szorulva az állam, a kormány támogató kezére. A kivételes fontosságú esztendő telve van a nagy alkotások tervével. Itt van mindenekelőtt a nagy beruházó program, amelynek végrehajtásához a szükséges nagy külföldi kölcsönt lehetővé tette ugyan Budapest tökéletes hitele, de amelynek megszerzésében mégis erőteljes segítséget nyújtott a pénzügyi kormány. A legutóbbi nagy harcok eredményeként megvalósul végre a Községi Takarékpénztár is. A főváros gazdasági autonómiáiáit fogja hatalmasan megerősíteni ez a szerv, amelynek megvalósítása terén ismét rendkívül sokat köszönhet a főváros a kormány jóindulatának. Azután sorra következnek mindazok az alkotások, amelyeknek a nagy esztendő nevéhez kell fűződniök, vagy legalább is megvalósításuk irányában ennek az esztendőnek rendkívüli fontosságú lépéseket kell meghoznia. Csak néhány nagy problémát’"említek, mint amilyen Budapest közlekedésének rendezése, a közélelmezési kérdések páratlan fontosságú megoldása, az idegenforgalom fellendítése, a magángazdaság szanálása és a magánépítkezések tovább folytatásának lehetővé tétele. Vájjon elképzelhető-e, hogy a budapesti közlekedés ezer betegségét meg lehet szüntetni, az új intézmények egész sorát meg lehet teremteni a magyar állam és a magyar kormány segedelme nélkül? A forgalomból eddig kizárt útvonalakon rövidesen az autóbuszok seregének kell közlekednie, a város életébe mind erősebben bekapcsolódó kültelkekről gyorsvasútinak kell szállítania a lakosságot a város belsejébe, a túlzsúfolt villamosforgalmat lassankiit vagy' a föld alá, vagy a magasba kell átplántálni. A közélelmezést egész terjedelmében át kell szervezni, a felhozatalt, a szétosztást szervezett adminisztrációval tökéletessé kell tenni, vásár- csarnokokat kell építeni, nagyvásár-telepet létesíteni, hogy Budapest lakossága mindig friss és egészséges élelmiszerhez jusson, lehetőleg, minél olcsóbb áron, Azután itt vannak a közegészségügy nagy veszedelmei, amelyeket mind el kell hárítani. Budapest ezen a téren rengeteg áldozatot hozott már és pedig olyan áldozatokat, amelyeknek hasznát nemcsak a budapesti polgárság, de az egész ország látja. A régi kórházak rendbehozatala, a felszerelések megújítása, az új központi kórház megteremtése rengeteg új terhet ró a fővárosra, És ez még mindig nem elég, még mindig kórházra van szüksége, kórházra, amelyet már nem a főváros, de az ország, vagy a legjobban érdekelt Pest vármegye készítsen. Budapest idegenforgalmának fellendítése is nagyban országos érdek, hasonlóképpen az ország életébe kapcsolódva lehet csak remélni Budapest magángazdaságainak szanálását és a magánépítkezések újabb fellendülését. íme, mennyi feladat, mennyi megoldandó probléma, mennyi munka, mennyi fáradság, mennyi tennivaló, amelyeknél valamennyinél érezzük, látjuk, szükségünk van a kormányzat gyámolító kezére. Mindenkinek, aki objektiven szemléli az eseményeket, el kell ismernie, hogy gróf Bethlen István kormánya jóindulattal és szeretettel foglalkozik állandóan a főváros ügyeivel és még sohasem tagadta meg támogató kezét akkor, amikor a főváros vitális érdekeiről volt szó. Ezután is reménykedünk abban, hogy a kormány minden alkalommal segítségünkre lesz, a fővárost a nagy esztendő nagy problémáinak megoldásában támogatja. A fővárosnak csak egy kötelessége van és ez az, hogy példát adjon az országnak abban, hogy komolyan, bölcsen intézze saját ügyeit és tanácskozó termét nem teszi a politikai harcok és személyes torzsalkodások csataterévé. Herrmann Miksa miniszter kijelenti a Fővárosi Hirlap-nak, hogy a dunántúli centrálé felépítése előtt a legkisebb akadály sem ái! Ä kelenföldi telep fejlesztése a főváros autonom joga Május 15-én járt le a Talbot-kölesön kibocsátásának határideje. A jegyzési felhívások — az eddig beérkezett jelentések szerint — teljes eredménnyel jártak, Amíg egyrészről a dunántúli villamoscentrálé létesítésének problémája pénzügyileg elintézettnek tekinthető, addig a másik oldalon: a fővárosnak a dunántúli villamoscentráléba való bekapcsolódásának ügyében még több fontos kérdés vár elintézésre, Bizonyos oldalról úgy állítják be a helyzetet, mintha kiküszöbölhetetlen ellentétekről volna szó a főváros és a kormány között és ezekből az ellentétekből szóló hírekből azt a következtetést vonják le, hogy a főváros oldaláról még súlyos komplikációk fognak felmerülni. Ezekkel az állítólagos ellentétekkel hozzák kapcsolatba a főváros^ világítási bizottságának a kelenföldi telep fejlesztéséről hozott határozatát is. Ezekről a hiresztelt ellentétekről megkérdeztük Herrmann Miksa kereskedelmi minisztert, akinél érdeklődtünk a Talbot-kölcsön kibocsátásának eredménye és a legközelebbi teendők ügyében is. Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának-: — A Talbot-kölcsön kibocsátása megtörtént, a jegyzések befejeződtek. A legnagyobb megelégedéssel és örömmel közölhetem, hogy a jegyzések eredménye legmesszebbmenő várakozásunkat is felülmúlta. E kitűnő eredmény révén a dunántúli villamoscentrálé ügyét pénzügyi szempontból a legteljesebb mértékben megalapoztuk. Most már a bánhidai centrálé felépítésére vonatkozó tervek végrehajtása következik. Ebben a tekintetben a legkisebb akadály sem áll előttünk. A centrálé felépítése a fővárostól teljesen függetlenül történik. Kijelenthetem azonban, hogy azok a hirek. amelyek a főváros és a kormány közötti ellentétekről szólanak, alaptalanok. Mint már — épen a Fővárosi Hírlap hasábjain — megállapítottam, valóban vannak még elintézendő kérdések a főváros irányában, ez azonban ' még nem jelenti azt, hogy kiküszöbölhetetlen ellentétek akadályoznák a békés megegyezést. Ellenkezőleg én bízom abban, hogy az országos közérdek szemelőtt tartása mellett sikerül elintézni a fővárossal az úgynevezett Taüboí-ügyet. Szóvátettük a miniszter előtt a kelenföldi telep fejlesztésének ügyét is. Erre vonatkozóan Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter a következő kijelentésekre szorítkozott: — A kelenföldi telep fejlesztésének ügye a főváros autonómiájának a hatáskörébe tartozik. Az autonómiának módjában áll állást foglalni és határozatot hozni. Ez a határozat — minthogy pénzügyi előfeltételei vannak — jóváhagyás céljából a pénzügyminiszter és a belügyminiszter elé kerül. Ök hivatottak arra, hogy a közgyűlésnek e tárgyban hozandó határozatáról véleményt mondjanak. A Fővárosi Hírlap munkatársának értesülése szerint a kelenföldi telep fejlesztése a kormány részéről különösebb akadályokba ütközni nem fog. Ez a mű ugyanis kiegészítő része lesz a dunántúli centrálé- nak. Erről a kérdésről egyébként lapunk más helyén Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke is nyilatkozik.
