Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-01-18 / 3. (951.) szám
ELŐFIZETÉSI ÁUÁSC: Egész évre.............................24 pengő Félévre ....................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉUTFSÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A CS O E MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BUDAPEST, VI.f SZÍV UCCA IS SZ. Postatakar ékpénzt, csekkszámla 40.424 T EL EFON SZÁM: TERÉZ 137-15 ill sir megint kezdődik az a furcsa, de tudatosnak látszó játék, amelyből nem egyszer bebizonyosodott már, hogy túlon-túl ártalmas a fővárosra nézve. Mintha csak receptre történne, mintha csak program volna, hogy a beteg fővárossal minden órában bevétessemk egy-egy evőkanál panamavádat. A héten ismét találkoztunk olyan jelenséggel, amely megdöbbent bennünket és ha a jelenséggel kapcsolatban szereplő bizottsági tag feje fölött elszállt a szangvinikus óra. valószínűleg maga is belátja, hogy nem cseLeíkedett helyesen. Kétségtelen, hogy a kommunális köröket érdemén fölül izgatja mostanában egy kérdés. Ez a Vásárpénztár és az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár egybeolvadása. Elismerjük, hogy a kérdés nagyfontosságú. De tudni kell, hogy a megoldás ma még tökéletesen kiforratlan állapotban van. Mi fog történni, mi lesz a vége a dolognak, megcsinálják-e a fúziót és lesz-e községi takarékpénztárunk ezen. vagy más úton, — mindez a főváros törvényhatósági bizottságának bölcsességétől függ. Kíváncsiak vagyunk tehát, hogy azok, akik ennek a megoldásnak ellene vannak, miért izgatottak oly kétségbeesetten, miért verik olyan kriminális erővel a nagydobot és miért harsogják tele a világot panamás és proviziós vádakkal. Nem tudjuk megérteni, hogy miért kellett ama demokrata Szőke Szakádnak az elmúlt pénteken a pénzügyi bizottságban ismét elhinteni a panamavádakat és pedig olyan módon, hogy az amúgy is hiszékeny közönség ismét a legvadabb dolgokat tételezze fel a városházáról. Közbeszólások áradatában, külön filippikában számtalanszor hallottuk, hogy „kiválasztott urak tárgyalnak zárt ajtók mögött“, meg hogy „amiben nincs panama és provízió, azt nem tárgyalják zárt ajtók mögött“. A visszatérő refrain pedig az volt, hogy „itt sok űr kapott províziót''. meg hogy „sok úrnak érdeke, hogy ez a fúzió létrejöjjön“. Hallottunk „igen jelentékeny tényezőkéről. Wolff Károly volt az. aki többször, néha magából kikelve követelte, hogy mondja meg az illető bizottsági tag, hol van a panama, kik a panamisták, kik kaptak províziót. A demokrata Szőke Szakáll azonban egy pillanatig sem volt hajlandó neveket mondani, hanem csak makacsul azt ismételte, hogv „Megismétlem a panamavádakat.“ A legegyszerűbb és a legtermészetesebb logikával, ezekből a közbeszólásokból és kiszólásokból nem lehet másra következtetni, minthogy az egész városháza panamista, panamisták ülnek a városi kormánykeréknél és panamisták ülnek a törvényhatósági bizottságban. Egészen természetes volt tehát mindenkinek a felháborodása, aki ezeket az általánosító vádakat hallotta. A végén pedig kiderült, hogv sem a polgármester, sem az alpolgármesterek, sem a tanács, sem a városatyák nem panamáztak, a demokrata Szőke Szakáll mindössze arra a hat úrra. arra a hat „jelentékeny tényezőre“ gondolt, akiket Debrecenben már régen letartóztattak. Hát bocsánatot kérünk, mi ismerjük a közönséget, mi tudjuk, hogy a közönség emlékezetében nem ez a szomorú, füstbement poén fog megmaradni, hanem az a hosszú hősköltemény, amelyet a pénteki pénzügyi bizottságban a demokrata Szőke Szakáll elszavalt. Tessék csak emlékezni a hiteltúllépési ügyekre, milyen szomorú és végtelenül fájdalmas eredményei voltak az akkori felelőtlen gyanúsításoknak és túlzó attakoknak. Azóta régen kiderült, hogy anyagi hasznot a hiteltúllépésekből a világon senki sem húzott, csak egyes városi tényezők túllépték hatáskörüket és mégis meggyőződésünk, hogy a nagy- közönség emlékezetében az egész hiteltúllépési affér, mint a városházi panamák Csimborasszója könyvelő dőlt el. Hát mondják meg végre nekünk, hogy kinek az érdeke, kinek a programja az. hogy a városházát mindenáron és minden eszközzel be kell feketíteni és a panamák fellegvárává kell avatni? Egy igen komoly, igen tekintélyes újságban olvassuk és más helyen idézzük is azt a megállapítást, hogy a demokratapárt szétzüllését az ilyen }e- ieríségek okozzák. Az a józan közönség, amely az ujságbetűk és a kiáltó torkok ijesztő színezésén túl is lát, kétségkívül hamarosan levonja a konzekvenciákat és elfordul attól a városi politikától, amely nem a főváros javát keresi, hanem örökkön alaptalan panamavádakat emel és az események jóindulatúnak nem nevezhető gruppirozásával sötétre festi a városháza erkölcseit. Nekünk igazán nem fáj a demokrata párt feje és nem érdekel az állandó szét- züllési folyamat sem. Ezek a jelenségek azonban, amelyekre rámutatunk, nem lehetnek egy párt belső ügyei és ez a taktika, amelyet a közgyűlési terem egyik szögletéből, úgy látszik, tudatosan folytatnak, több, mint párttaktika. Ennek a taktikának, ennek a tárgyalási modornak végének kell szakadnia minél előbb, mert olyan csorba esik majd az örök gyanúsítások révén a főváros becsületén, amelyet a választóközönség azzal sem reparálhat. ha az ismeretlenség homályába süllyeszti vissza azokat, akik ezt a taktikát kitalálták és követik. A- városi pártok kozott számbeiiieg is első helyre kerül az Egységes Községi Polgári Párt Kooperáiás és új belépések a pártba — Lesisifó bírálat a demokratákról Az országgyűlési választások után történt, hogy ezeknek a választásoknak az eredménye erőteljesen kezdte éreztetni hatását a községpolitikai életben is. A főváros közgyűlési termében ez azt jelentette, hogv az Egységes Községi Polgári Párt városatya-tagjainak száma igen jelentékeny mértékben emelkedett számos kiváló erő csatlakozása révén. Már akkor érezhető volt, hogy a közgyűlési teremben történt átcsoportosulás nem fejeződött be még teljesen és mindenki tisztában volt azzal, hogv előbb, vagy utóbb az Egységes Községi Polgári Párt lesz számbelileg is a legnagyobb párt Budapest székesfőváros közgyűlési termében. Most olyan jelenségekkel találkozunk. amelyek ezeknek a reménységeknek. — bár más formában való — kielégítését helyezik kilátásba. Újabb mozgalom indult meg ugyanis, amely a közgyűlési pártok erőviszonyainak újabb megváltozását jelenti. Valóban kilátás van arra. hogy — ha nem is az Egységes Községi Polgári Párt tagjainak száma. — de azoknak a száma, akik az Egységes Községi Polgári Párt községi politikáját támogatják, a legnagyobb csoportot fogja jelenteni a közgyűlési teremben. Nem belépés, csak együttműködés Ezeknek az eseményeknek hamarosan híre kelt és mindenfelé arról beszéltek, hogv úgy az úgynevezett Ehrlich-csoport, mint a dr. Posta Sándor elnöklete alatt álló Kispolgárok Városi Pártia belép az Egységes Községi Polgári Pártba. Előre meg kell állapítani, hogy a hír ebben a formájában nem állhat meg. mert nem belépésről, hanem csak kooperá- lásról van szó. Az Ehrlich-csoport egy időben már mutatott hajlandóságot ebben az irányban, most azonban tényleges tárgyalások történtek, amelyeknek során megállapították. hogy az Ehrlich-csoport programja azonos az Egységes Községi Polgári Párt községi programjával és így semmi akadálya annak, hogy az Egységes Községi Polgári Párt törekvéseit, ha nem is beolvadással, de kívülről támogassák. Az Ehrlich csoport tudvalévőén hat fővárosi bizottsági tagot számlál, akik a következők: Ehrlich G. Gusztáv. Déry Ferenc, Vita Emil. Lédermann Mór. Elek Hugó és Gaiduschek Marcel. Ami a Kispolgárok Városi Pártját illeti, itt arról van szó, hogy a párt öt tagja közül hárman hajlandók az Ehrlich csoportéhoz hasonló módon támogatni az Egységes Községi Polgári Párt városházi működését. A párt, amelynek elnöke dr. Posta Sándor, tagjai közzé számítja B. Virág Géza. Latinák Jenő, dr. Kiár Zoltán és dr. Kolmann Dezső fővárosi bizottsági tagokat. Egyelőre még nem került nyilvánosságra. hogy a párt öt tagja közül ki az a három, aki az Egységes Községi Polgári Párttal a jövőben egy úton kíván haladni. Az Egységes Községi Polgári Pártnak ma hetvenkilenc városatya tagja van, míg Wolff ék nyolcvannyolc városatyát mondhatnak magukénak. Ha azok az események, amelyeket itt jeleztünk, tényleg bekövetkeznek, akkor az Egységes Községi Polgári Párt tagjainak száma az egv Wolff-párti belépővel nyolcvanra emelkedik, a Wolff-párt tagjainak száma pedig' nyolcvanhétre csökken. Ha hozzávesszük ehhez, hogy hat E/íH/c/z-csoportbeli és három kispolgár. tehát összesen kilenc bizottsági tag szintén az Egységes Községi Polgári Párt törekvéseit fogja támogatni, akkor kiderül, hogy a legközelebbi közgyűlésen már az Egységes Községi Polgári Párt nyolcvankilenc szavazatot tnd Wolfiék nyolcvanhét szavazatával szemben felvonultatni. Mit mond Egységes Polgár^ Párt elnöke A községpolitikai átalakulásokról és eltolódásokról egyelőre maguk az érdekelt pártok természetesen semmit sem közölnek. A E ővár ősi Hírlap munkatár- j sának alkalma volt dr. SCozma Jenő országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével beszélni, aki a következőket j ol'Giitki * — Az aktuális feladatok között első helyen kell megemlíteni az összeíró küldöttségek munkájának megindulását. Ebben a tekintetben meg kell említenem azt a körülményt, hogy az Ehrlich G. Gusztáv körül csoportosuló bizottsági tagok velünk az öszeíró küldöttségek összeállításának kérdésében blokkot alkotnak. Az Ehrlich-csoportnak ebben a kérdésben velünk azonos felfogása van. Riadalom a hatoldalon Az a körülmény, hogy az Egységes Községi Polgári Párt újabb segédcsapatokkal vonulhat fel az alkotómunka frontjára, természetesen nagy riadalmat kelt a baloldalon. A baloldali pártok látható idegességgel szemlélik ezt az erősödést, annál is inkább. mert a baloldal szétforgácsolódott és bár most mozgalmat akarnak indítani a baloldali pártok koalíciója érdekében, erre az egységesítésre nem sok remény van. A szocialistákban, akik büszkék a maguk szervezettségére. nem igen van hajlandóság arra. hogy együtt masírozzanak a minden kákán csomót kereső de8) d-A'DAf'É 7
