Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-05-02 / 18. (966.) szám
Ára 50 fillér Tizenhetedik évfolyam Budapest, Í928 május 2 18 (966) szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ iiiMiii-iiiHni-iiii.inr-iiiL-iHr-iTnamit líHTinaiHBmnmpiHBuTBlKt VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ KAHL MEGJELENIK MINDEN SZEL DÁN Szerlcesztöség és kiadóhivatal BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakar ékpénzt csekkszámla 40.424 TELEFONSZ AM: TERÉZ 137-15 Május is itt van, napja hevesen kezd tüzelni: ezek már a tavasznak nyárba hajló napjai. A természet barátja, a munka hadserege ujjongva ünnepli meg május első napját, mert érzi mindenki azt a mély szimbólumot, amelyet ez a nap elénk tár! A polgári társadalom egy időben mintha megtorpant volna a májusi ünnep előtt, de lassan újra ráeszmélt, hogy a május ünnepében nem a vörös poézis megnyilatkozását kell látnia. Igenis, nemzetközi ünnep május első napja, a természet ébredésének nagy nemzetközi ünnepe, amelyet tálán évezredek óta ül meg egységesen, nagy szeretetteljes összehordással az egész emberiség. A tavaszt meghozza a március, amely megbontja a földbe vetett mag burkát, de a természet életrekeltése a május nagy és szent feladata. A természet nagy életrekelése viszont parancs az ember számára is, mert a természet ébredése munkára űzi a teremtés koronáját is. Megszabdalt, árvaország számára ■ százszorosán nagy ünnep a természet ébredésének, a munkának ünnepe. A zsendülő vetésnek minden zöld szálát örvendő szeretettel simogatja szemünk tekintete és boldog lelkesedéssel köszöntünk minden kapavágást, minden kalapácsútést, a vakolókanálnak minden len- dülését. Aláás a mi számunkra az újjáéledő természet, a meginduló munka, mert ezek és csak ezek visznek közelebb bennünket az integer Magyar- országlioz. Jbs Budapest hogyan ünnepli a természet és a. munka ünnepét? A természet itt is megtette kötelességet, a gondviselés nem leledkezett meg rólunk sem. A nap pirítja sápadt arcunkat es minden ránk köszöntő fiajnal megsokszorozza a iák zöld levelét. A munka vágya is megvolna budapest polgáraiban és munkásaiban. A gazdasági viszonyok is megjavultak valamennyire, nem állják többé útját Budapest alkotó vágyának. Es mégis akad a májusi napsütésben, a kizoidulö természet árnyékáDan egy monumentális ppsti epület, amelynek aolakai zárva vannak, odaoent meg az igazak álmát alusszák. Minden éled, minden elő testben iriss nedvek keringnek, egy, csak egy lusta van: eljött a május, a nap is delelöre jár mar, a városnáza pedig most tordul a másik oldalára. A budapesti városháza nem vesz tudomást arról, hogy Budapest népe a munka ünnepét üli. betegség este meg a városházát, a betegségben legyengült test alszik, izzasztó nyugtalan álmot. A tavász langyossága helyett éjszakai fagyok jártak a városháza fölött, amelyek lecsípték az alkotások fájának fejlődő bimbóit, mielőtt kipattanhattak volna. Nem panaszkodunk, a kertészek, ahogy tólük tellett, megtették kötelességüket, de az éjszakai fagy ellen nem tudtak védekezni. Mert hát mi lett volna a városháza számára az oktalan és ízléstelen obstrukció, ha nem sorvasztó betegség, termésrontó fagy? Vájjon meggon- dolták-e azok, akiknek a politikai lᣠkezébe adta az obstrukció lovagiatlan fegyverét, meggondolták-e, hogy Budapest népe előtt nemcsak a saját fakó népszerűségüket homályosították el teljesen, de egyben elpocsékolták a rengeteg drága időt, amely soha olyan drága nem lehet, mint ilyenkor, amikor a tavasz belehajlik a munkás nyárba. Jó lett volna az urálinak arra gondolni, hogy nyolcvan-száz millió pengő értékű munkát akar végeztetni az iáén a székesfőváros. Jó lett volna meggondolni, hogy ezt a munkát már régen meg kellett volna kezdeni és jó lett volna saját fontosságukra, a saját felelősségükre eszmélni, hogy ennek a munkának nekik kellene a karmesterének lenni, ők, ott a közgyűlési teremben kezelik a karmesteri pálcát, amely ha egy hónappal ezelőtt meglendült volna, akkor a májusi napsütésben sok-sok ezer munkás rakhatná már egymásra a téglát, amely egyúttal az ipart is nagy lendületre serkentette volna. A karmesteri pálca azonban nem lendült meg a levegőben, az urak a közgyűlési terem padjainak letört darabjaival verték a taktust. Nem érdekel bennünket, hogy milyen lelkiismerettel állának majd azok elé a munkások elé, akik elküldték őket Budapestet kormányozni és akiknek munka és kenyér helyett obstrukciós szerenádot adtak. Nekünk fáj, hogy még mindig hatalmas munkástömegek vannak, amelyek már régen dolgozhatnának, nekünk fáj, hogy tétlen az iparos és gondokkal telt a kereskedő, nekünk fáj, hogy nem futnak az ég felé az új épületek falai és nem büszkélkedhetünk az új alkotások láttán. Mindezért azonban a felelősség azokat terheli, akik Az ellenzéki obstrukció megakasztotta a városházi munkát. Egész sereg sürgős megoldásra váró probléma megvitatását kellett az obstrukció miatt elhalasztani, úgyhogy az illetékes tényezőknek most emberfeletti erővel kell dolgozniok, hogy a mulasztásokat pótolhassák. Azok között a kérdések között, amelyek sürgős elintézésre várnak, első helyen a kórházügyet kell megemlíteni, de nem kevésbé sürgős a halálsorompóknak, a pályaudvarok elhelyezésének, az utak rendbehozatalának, a Rókus-kórház kitelepítésének a megoldása is. Ezekről az aktuális kérdésekről beszéltünk dr. Kozma Jenő országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, akit mindenekelőtt arról a vitáról kérdeztünk meg. amely a pénzügyi bizottságban a rendőrségi kiadásokhoz való húsz százalékos hozzájárulásról folyt. Dr. Kozma Jenő a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munkatársának: A rendőrségi kiadásokhoz való hozzájárulás. — Ezt a vitát el lehetett volna kerülni, ha valaki a kérdés érdemleges tanulmányozásába bocsátkozott volna. A költségvetés indokolásának harmadik oldalán olvasható, hogy a rendőrségi kiadásokhoz való húsz százalékos hozzájárulás a vidéki törvényhatóságokra és rendezett tanácsú városokra vonatkozik. A székesfőváros ebben a kérdésben csak mint példa szerepel, amelyre illetékes helyen hivatkoznak. Szó sincs arról, minthogyha a kormány a fővárostól 20%-os hozzájárulást követelne a rendőri költségekhez. Az egész vita teljesen fölösleges volt és most csak legfeljebb bosszankodni lehet azon, hogy olyan kérdés volt napirenden, amelyet senki elintézendő problémává nem tett. A kórházak ügye. Szóvátetük Kozma Jenő előtt a főváros tanácsának azt a fölterjesztését, amely a kormánytól azt kéri, hogy Budapesten vagy az állam, vagy Pest vármegye építsen közkórházat, mert a főváros nehéz anyagi viszonyai közt nincs abban a helyzetben, hogy idegen illetőségüeknek nyújtson kórházi ápolást. Dr. Kozma Jenő erre vonatkozóan ezeket jegyezte meg: —Teljes mértékben helyeslem a tanács föl- terjesztését. A kórházi terhek rendkívül súlyos és égető gondokat okoznak a fővárosnak. Az ápolási díjaknál állandóan túlkiadások merülnek föl a főváros háztartásának súlyos megterhelésével. Senki sem veheti tehát rossznéven a fővárostól, hogy meg akar szabadulni azoktól a terhektől. amelyeket idegen, nem budapesti illetőségű egyének kórházi kiadásai okoznak. A fedezet kérdésének megoldása álláiidóan nehézségeket támaszt, ezektől a nehézségektől meg kell szabadítani a főváros amúgy is erősen megterhelt május elsejét, a munka ünnepét a fölösleges obstrukció kongó szavaiból font koszorújával és a henye politikai harc rongyos zászlójával várták. Ök hozták a betegséget, amely tétlenné tette a városházát, ők hozták nz éjszakai fagyot, amely lemarta Budapest munkájának fakadó életét. Zárják be ablakukat a vidám napfény elől, bújjanak el, hogy ne lássák őket Budapest májusi uccáján, sötét szobában üljenek szembe a lelkiismeretükkel és számoljanak. büdzséjét. Budapestnek nem feladata, hogy vidéki betegeket gyógyítson. Ez állami, helyesebben vármegyei feladat. A fővárosi kultúrintézmények nem lehetnek közjótékonysági intézmények akkor, amikor más autonómia keretébe tartozó egyének terhes költségeket rónak rá. — Ezzel a kérdéssel kapcsolatos a Rókus- kórház kitelepítésének ügye is. Attól a követelménytől nem lehet eltekinteni, hogy Budapesten lennie kell egy központi gyüjtőkórháznak. Amíg azonban bizonyos, hogy e közszükséglet kielégítése elől nem lehet elzárkózni, addig kétségtelen az is, hogy a Rókus-kórháznak a kitelepítése indokolt. Az Egységes Községi Polgári Párt erélyes akciót indít ennek a kérdésnek rendezése érdekében: követeljük a Rókus-kórház mielőbbi kitelepítését és célszerű helyen, minden modern követelménynek megfelelő központi fővárosi gyüjtőkórháznak a felépítését. E célra legalkalmasabb területnek a Tisza Kálmán teret, vagy közvetlen környékét tartom. A beszélgetés során megemlítettük, hogy az amerikai. tapasztalatok alapján a budapesti útak rendbehozatalának problémája a legaktuálisabb feladatok közé került. Kozma Jenő erről a kérdésről így nyilatkozott: Kapkodás as útépítés körül. — Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire kellemetlenül érint az a kapkodás, amely ezen a téren tapasztalható. Még mindig csak a próbálkozások első lépéseinél tartunk! — A külföldön száz és ezer kilométeres utak kitűnően, minden elismerésreméltó nagyszerűséggel épültek föl úgy, hogy 15—20 éves használat után is alig van rajtuk valami kopás. Cleveland- ban láttunk egy 15 esztendős utat, amelyen nincs egyetlen karcolás sem. Nálunk hosszú esztendők telnek el, óriási pénzpocsékolás folyik az utak építése körül anélkül, hogy félévre szóló alkotásokat kaphatnánk. Folytonosan arról hallunk, hogy kitűnő mérnökeink vannak, ezt magam is elismerem és ennek ellenére az útépítés terén nálunk még mindig csak próbálkoznak. Többek között a Hidegkúti úton és a Hűvösvölgyben is láthatók ezek a kísérletezések. Állandóan megismétlődő próbálkozások váltogatják egymást nagy költségekkel ahelyett, hogy külföldi tanulmányútra küldenénk három-négy szakembert teljes felelősség mellett. Elérkezett az utolsó óra. Én a magam részéről állandóan napirenden tartom ezt a kérdést. — Az útkérdéssel kapcsolatos a hídkérdés is. Ebben a tekintetben^ örömmel állapíthatom meg, hogy programmbeszédemnek megfelelően Kozma Jenő éles kritikája az útépítés körül folyó pénzpocsékolásról Követeljük a Rókus kitelepítését és a modern központi gyűjtő- kórház felépítését — Fölösleges izgalmak a rendőrségi kiadásokhoz való hozzájárulás körül — A kórházi terhek rendkívül súlyos és égető terheket okoznak a fővárosnak
