Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-04-18 / 16. (964.) szám
Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 április 18 16 (964) szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DAC SÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal BED AFEST VI., SZÍV UCCA IS SZ. Eostatakarékpénzt csekkszámla 40.424 TELEFONSZ AM: TERÉZ 137-15 A solymári rózsalányok nem lehetnek olyan erkölcsösek, nem viselhetnek olyan patyolatfehér ruhát és nem tűzhetnek a fejükre olyan illatos mirtuszkoszorút, mint azok az urak, akik a közerkölcs nevében obstrukciót indítottak a városházán Budapest évtizedes vágyának megvalósítása ellen. Amikor a húsvéti szünet után az ásításos unalom eszközeivel folytatni kezdték az ünnep előtt megkezdett „harcukat“, Ripka Ferenc főpolgármester bölcs intő szavára azzal válaszoltak, hogy ők a közpénzek tisztes kezelésének védelmében öltötték magukra Cato tógáját. És Baracs Marcel meglengette a Rassay Cato által rábízott „patyolattógát“, szenvedelmesen bús elhatározással bemondta a húsvét előtti refraint: ceterum censeo Carthaginem esse delendam. El kell pusztítani Budapest régi vágyát, amelyért egykori nagynevű vezérük, Vázsonyi Vilmos is harcolt és amely talán még ma is ott szerepel a bemohosodott pártprogramban. Különben is érdemes volna ezekben a napokban előhalászni a porlepett sarokból azt a pártprogramot, amelyet az elfelejtett vezér mindig szem előtt tartott és amely az utódok kezében haszontalan, fölösleges kerékkötőként ' szerepel. A solymári erkölcsökkel ékes obstruálok egyébként hamarosan és túlságosan csalódni fognak, ha azt hiszik, hogy nem kapják meg a megérdemelt leckét azért a harcmodorért, amelyet az egész kampányban tanúsítanak. Nem az obstrukcióról, nem a szószátyárkodásról, nem az időlopásról, nem a szájukból áradó unalomról beszélünk most, hanem beszélünk arról a harcmodorról, amellyel az erkölcsök védelmét a maguk számára akarják kisajátítani és ezzel a demagógiával akarják leplezni szerencsétlen taktikai lépésüket. Nagyon gyakran kezdjük már észlelni, hogy amennyiben az urak a töméntelen üres szó közé imitt-amott mégis értelmet próbálnak csúsztatni, akkor ez az értelem rendszerint telve van gyanúsítással. Lesz majd alkalom és mód arra, hogy mindenki meg is védje magát ezekkel a gyanúsításokkal szemben, de már most azon melegében a legerélyesebben tiltakozni kell az ellen, hogy a közgyűlés két nagy vezető pártját is állandóan úgy állítsák oda, mint a korrupció tenyésztőjét. Az obstrukció szónokai tegyenek le egyszer s mindenkorra az olyan beállításokról, mintha a közpénzek tisztes kezelésének ők lennének egyedüli őrei és védelmezői. Az a másik két nagy párt, az Egységes Községi Polgári Párt és a Keresztény Községi Párt legalább olyan erkölcsi bázison állanák, mint amilyennel most egyszerre dicsekedni kezdenek a baloldalon. Ezek a pártok nem tűrhetik tovább a burkolt gyanusításokat, nem tűrhetik, hogy a baloldal a közerkölcsi védelmét a saját pártmonopóliumává tegye. Ez többé nem technikai obstrukció, amely ki fog múlni magától, hanem ez már olyan harcmodor, amely kiprovokálja a legélesebb visszavágást. Nem hihetünk mást, mint hogy az obstruáló társaságot az elhibázott taktikai lépésben gyökerező leküzdhetetlen idegesség vitte erre a meg nem engedhető útra. Valószínűen kezdik érezni már a bukás szelét, de valószínűen tudatára ébredtek annak az erkölcsi kárnak is, amelyet különös és visszataszító harci eszközeik miatt mindnyájunk legféltettebb kincse, a főváros autonómiája, szenved. Talán tudatára kezdenek ébredni már, hogy milyen szomorú jelenség, amikor az ország belügyminiszterének kell kijelentenie, hogy „aggodalommal néz a közgyűlés további működése elé és hogy akik ilyen eszközöket vesznek igénybe, nem tesznek szolgálatot az autonómia gondolatának“. Ez a véleménye az obstrukcióról annak a belügyminiszternek, aki eddig ' minden egyes esetben és mindenkivel szemben védelmére kelt a főváros autonómiájának, sőt nem egyszer bizalmát fejezte ki a közgyűlés munkaképességével szemben. / Üdvös lett volna az is, ha az obstruálok kicsit mélyebben megfontolták volna Ripka Ferencnek az elnöki székből elhangzott szózatát is. Vagy nem vették volna észre azt a fájdalmas rezignációt, amely a főpolgármester szavait áthatotta, amikor a közgyűlés három éves múltjának komoly, tiszteletreméltó emlékeire hivatkozott? Fájdalom, nem volt hatása annak sem, amikor a főpolgármester kérte a közgyűlést, hogy „tegyék lehetővé azt az alkotmányos munkát, amely Budapestnek viharok által felizgatott lelkű letét jótékonyan csillapította és a megértést a főváros érdekeinek ápolását elősegítette“. Süket fülekre talált ez az emlékeztetés, de érdemes volna utána kutatni, hogy mi az a körülmény és ki az az egyén, aki ezeket a máskor jó szóra hajló füleket most bedugja, süketté teszi. A közgyűlési ciklus vé- gefelé jár. fia visszatekintünk, igazat kell adnunk Ripka Ferenc főpolgármesternek, mert a mostaninál százszor és ezerszer nehezebb helyzetekben sikerült az alkotmányos munkát elvégezni. Százszor és ezerszer súlyosabb problémákat oldott meg ez a közgyűlés és ha most a könnyebb problémánál az oktalan makacsság fekszik oda az alkotmányos munka haladó gőzmasinája elé, akkor nincs mód rá tovább, hogy ezt az erőtől duzzadó gőzmasinát tovább lehessen fékezni. Az úf fővárosi törvényben csökken a bizottsági tagok létszáma, de a választottak szerepe nem szenved csorbát Huszonkettő-huszonöt tagfa lesz a „kis közgyüiés‘c-n@k — A választás titkos Eesz, de a választókerületek számáról még nincs döntés Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az új fővárosi törvényről, a községi választásokról, az obstrukcióról és az üzemek sorsáról A városázán folyik az obstrukció, Budapest kommunális életében példátlanul álló eszközökkel fecsérlik az időt, ugyanakkor pedig Budapest autonómiájának sorsa messze előre került a legsürgősebb aktualitások közé. A városházán áll a bál, vígan vetik kockára az autonómia sorsát: a belügyminisztériumban pedig elkészültek, a fővárosi tő- vényjavaslattal, amely rövidesen az illetékes tényezők elé kerül. A kérdések egész komplexuma forog kockán és Scitovszky Béla belügyminiszter teljes odaadással foglalkozik a megoldás nagy problémáival. Az aktuális kérdésekről alkalmunk volt beszélgetést folytatni Scitovszky Béla belügyminiszterrel, akinél mindenekelőtt a fővárosi törvényjavaslat sorsáról érdeklődtünk. Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket jelentette ki a Fővárosi Hírlap munkatársának: A fővárosi törvényjavaslat elkészült — természetesen ma még csak tervezet formájában. A javaslatot most már rövidesen megismertetem a községi pártok vezetőivel. akiknek a véleményét meghallgatom. Azok a hírek, amelyek az utóbbi időben a javaslat egyes rendelkezéseiről elterjedtek, nem egyebek önkényes kombinációknál, mert én a javaslatot még a legközelebbről érdekelt tényezőkkel sem ismertettem meg és így a nyilvánossággal sincs módomban részleteket közölni. Ezúttal is csak az alapelveket illetőién tehetek kijelentéseket. A javaslat tendenciája a bizottsági tagok létszámának csökkentése. Ez a csökkentés azonban természetesen nem jelenti azt. hogy a választott bizottsági tagok szerepének a jelentősége csorbát szenvedne. Ellenkezőleg: a választott bizottsági tagok kategóriája többségben lesz az érdekeltségek, az intézmények és hivatalok kiküldöttei, valamint azok mellett a tagok mellett, akik hivatali állásuknál fogva lesznek tagjai az új törvényhatósági bizottságnak. — Az adminisztráció egyszerűsítése és főként meggyorsítása szempontjából tervbevettem úgynevezett kisközgyűlés létesítését. A kisközgyűlés tagjainak a száma nincs még véglegesen megállapítva, úgy gondolom, hogy ezt a számot 22 25 között fogjuk megszabni. Ugyancsak nincs még megállapítva a törvényhatósági bizottság tagjainak összlétszámú sem. A választás titkos lesz, de a választás módjáról és a választókerületek számáról csak ezután fogunk dönteni. Felmerült ugyanis az a kérdés, hogy a tíz közigazgatási kerületet tartsuk-e meg. vagy készítsünk más választókerületi beosztást. pítható-e már, Scitovszky belügyminiszter a következőket volt szíves válaszolni a Fővárosi Hirlai munkatársának: fővárosi törvényjavaslatot a képviselőház még a azonban az idő most már rendkívül előrehaladt és kell tárgyalni. Arra a kérdésre, hogy a fővárosi törvényjavas- : lat letárgyalásáínak időpontja és ennek következmé- nyekép az új községi választások terminusa megálla— Én a magam részéről szerettem volna, ha a nyári szünet előtt letárgyalhatta volna. Minthogy a nyári szünet előtt más sürgősebb javaslatokat is te a fővárosi reform aligha kerül a nyári szünetig tető alá. A javaslatot én mindenesetre még a nyári szünet előtt beterjesztem a Ház elé. hogy a képviselőház vakációja alatt a rendkívül terjedelmes törvényjavaslatot úgy a törvényhozás tagjai, mint a szakkörök is alaposan áttanulmányozhassák. Össze! kerül tehát a parlament napirendjére a fővárosi reform és a törvényerőre emelkedés időpontjától függ, hogy szükség lesz-e az 1928 december 31-én lejáró mandátumok A Községi Takarékpénztár megalkotása ellen indított ob str akcióról és ennek következményeiről — A közgyűlésnek az a feladata, hogy az eléje I Scitovszky Béla belügyminiszter a következőket je- I gyezte meg: tartozó kérdésekről határozatot hozzon. Azok tehát, akik az obstrukció eszközének igénybevételével akadályozzák a közgyűlési akarat megnyilvánulását. nem tesznek jó szolgálatot az autonómia gondolatának. Ezt legutóbb is hangsúlyoztam. Ami a kérdés érdemi részét illeti, ehhez én most a magam részéről nem akarok hozzászóíani, mert hiszen ez az ügy a közgyűlés előtt fekszik. Ha a közgyűlés meghozta a masa határozatát részletesen ki fosom feiteni álláspontomat. Szóvátettük az üzemek kérdését is és megemlítettük azokat a híreket, amelyek szerint további üzemmegszüntetésekre kerül a sor. Ebben, a kérdésj ben Scitovszky Béta belügyminiszter a következők- | ben fejtette ki álláspontját, amely bizonyára befo- l lyással lesz a közeljövő eseményeire: — A közgyűlésnek egyes üzemek megszüntetése tárgyában hozott határozatát — mint ismeretes —
