Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1928-03-28 / 13. (961.) szám
f L y Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 március 28 13 (961) szám n»miiiHnimiinniBiiniiiiDilitifflBillblliaiübiiiBiiiniHailiBiiiauiainaiiioiuaiiinuiaiiigiiiauiPiuauiqini:i ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................................24 pengő Fé lévre................................................12 pengő Ál landóan: GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACS Ó EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kia dóhivat al BUDAPEST TI.. SZÍV UCCA 18 SZ. Postato karékpénzt csekkszámla 40.424 TEL EFONSZ AM: TERÉZ 137-15 Zenebona, burleszk operett az, amit a harci fegyvereit túlságosan tisztelő ellenzék obstrukciónak nevezett el. A szegény Községi Takarékpénztár, amely évtizedek óta ott yan minden komoly városi párt programjában, sohasem hitte volna, hogy ilyen harcokat folytassanak — ellene. Legfőként talán azon csodálkozik az eljövendő Községi Takarékpénztár, hogy éppen az a párt obstruál ellene, amely párt Vázsonyi Vilmos vezérlete alatt még keményen követelte ezt az intézményt, amelyért évtizedes harcokat folytatott. Most, hogy ime, a megvalósulás stádiumába jutott a Községi Takarékpénztár, amikor a közgyűlésben meg van a többsége és amikor a kormány hozzájárulását is biztosította, akkor előállnak a demokrácia zászlóvivői és felmasiroznak a Községi Takarékpénztár ellen olyan furcsa menetben és olyan hozzájuk nem illő marsban, mintha ehhez a marshoz a nagybankok vernék a dobot. Nagyon szomorú és nagyon fájdalmas esték és éjszakák jelzik az új Községi Takarékpénztár útját. Sajnos, kiderült, hogy a közgyűlésben Kossuth iratait ugyan nem tudják elég folyékonyan olvasni, de annál nagyobb az elán, amikor dulakodásra kerül. Tulajdonképpen más baj azután nem is igen történt, mert a Községi Takarékpénztárt elgáncsolni mégsem tudják. A legfőbb haszon azonban, hogy világosság derült a baloldal harci eszközeire. Mi ugyanis tovább megyünk, mint a parlamentarizmus védői és el tudjuk képzelni azt, hogy ultima rációként egy lelkiismeretes, elszánt városi párt Budapest érdekeiért akár az obstrukcióig is képes elmenni. De egyrészt akkor nagyon nagy érdekeknek kellene kockán forogniok, másrészt pedig annak az obstrukciónak komoly és mély erkölcsi alapjának kellene lenni. Vájjon van-e a mostani obstrukciónak erkölcsi alapja. Azt kell válaszolnunk, hogy nincs és nem is lehet. Mert nézzük csak, mi történt. December 29-én ajánlat érkezett a városházára az Egyesült Tóvárosi Takarékpénztár keretének átvétele ügyében. Ez az ajánlat annak rendje és módja szerint a tizenkettes bizottság elé került, majd a többi összes illetékes fórumok is foglalkoztak vele. Minden ilyen tanácskozás az ellenzék bevonásával történt meg és a tárgyalások során a baloldal tényleg számos engedményt ki is harcolt. A közgyűlés elé tehát ezek szerint pártközi megállapodás alapján került az előterjesztés. Nem ismerjük a baloldali érveket, amelyekkel az obstrukció immoralitását leplezni szeretnék, de a mi véleményünk szerint erről az obstrukcióról semmiféle argumentummal sem lehet bebizonyítani, hogy erkölcsös alapon indult volna, mert mindenki látja, hogy a megegyezések egész sorának felborítása után ötletszerűen, megrendelésszerüen ugrottak bele az obstrukcióba. A másik kérdés az, hogy elég nagy veszedelem tornyosodott-e fel Budapest fölött a Községi Takarékpénztár megalkotásával, hogy ez az óriási veszedelem megokolttá tehetné a baloldal nagy harci felvonulását és obstrukcióját. Azok a fiatal várospolitikusok, akik a baloldali padsorokban ülnek és ob- strukcióval szórakoznak, bizony még a porban játszottak, amikor a budapesti városházán már becsületes és komoly küzdelem folyt a Községi Takarék- pénztár megvalósításáért. Olyan küzdelem volt ez a budapesti városháza számára, mint amilyen becsületes küzdelmet az országos politikában folytattak egykor az önálló magyar bankért. Hát ezeknek az ijfú várospolitikusoknak, ha utána néztek volna az utolsó évtizedek történetének, boldog örömmel, kalapot lengetve kellett volna fogadniok a városháza önálló bankját, amely íme, most a kormány hozzájárulásával megszületendőben van. Szeretnénk látni azokat a régi budapesti polgárokat, akik ma már őszbecsavarodott fejjel emlékeznek vissza a Községi Takarékpénztárért folytatott küzdelemre és akik meg tudnák érteni a baloldal mai ellenállását és ob- strukciós zenebonáját. Azoknak utódai, akik a Községi Takarékpénztárért küzdöttek, most obstruálnak, hogy elodázzák — mert hiszen meghiúsítani nem tudják — ennek az intézménynek a létesítését, amely hivatva lesz a főváros pénzügyeit egy kézben tartani és hivatva lesz a nyomorgó kisiparon és kereskedelmen segíteni. A kisipar és a kiskereskedelem soha nem fogja megérteni és soha nem fogja megbocsátani az obstrukciós felvonulást egy olyan intézmény ellen, amely nekik lesz hivatott segítségükre sietni akkor, amikor a többi pénzintézet már nem nyújthat segedelmet. A budapesti polgárság, de főleg a súlyos gazdasági viszonyok között sokat szenvedő kisiparosok és kiskereskedők tehát nem fogják elfelejteni, hogy amikor a Községi Takarék- pénztár végre a megvalósulás stádiumába jutott, akkor ott találják annak ellenségei között a demokratapártot. Maguk a demokraták, a demokratapárt fővárosi bizottsági tagjai elkeseredve látják, hogy mint a múltban annyiszor, most is mérhetetlen taktikai hibát követtek el és a hibáért egyaránt okolják Rassay Károlyt, a párt vezérét, aki távolról irányítja a községi párt dolgait és okolják Baracs Marcelt, aki a vezér laikus utasításait kénytelenkelletlen végrehajtja. A zenebona azért mégsem tudja elgáncsolni a Községi Takarékpénztárt, de szomorú színben mutatja be a választóközönség előtt a baloldal harcieszközeit és a bololdali különös célkitűzéseket. Sokszorosan sajnos azonban az, hogy nemcsak a baloldali ingadozó presztízs szenvedett sokat ebben a harcban, de sokat szenvedett maga az autonómia is. Ez a zenebona csak azokból váltott ki örömet, akik eddig is túlságosan soknak találták a főváros autonómiáját és akikkel szemben az új fővárosi törvény megalkotásánál csak a belügyminiszter jóindulata tudott megküzdeni. Sajnos, a baloldali pártok azonban ezzel az oktalan obstrukcióval, az ultima rációnak lehetetlen esetben való alkalmazásával nagyon erősen súrolták a Rakovszky-féle választójogi törvény ama szakaszát, amely jogot ad a belügyminiszternek, hogy munkaképtelenség esetén feloszlathassa a törvényhatósági bizottságot. Nem ismerjük a belügyminiszter véleményét erről az obstrukcióról, de a közvélemény igenis, úgy látja, hogy a veszedelmes törvényszakasz nagyon fenyegetően mered ma a városháza felé. A közvélemény ugyanis azt sem felejtette el, hogy a baloldal harcmodorában nem először találkozott a mesterségesen felidézett viharokkal, müfelháborodásokkal és botrány- kavarásokkal. A közvélemény még mindig nagyon jól tudja, hogy esztendőkig éltek abból, hogy a BSzKRT-szálkákból BSzKRT-gerendákat csináltak. Esztendőkig éltek a BSzKRT-botrányból, végül pedig szép csöndesen körülülték azt a kis pásztor- tüzet, amelyet egy BSzKRT-igazgatói állás tiszteletére gyújtottak. De nem felejtette el a közvélemény azt a szörnyű zenebonát sem, amelyet a hiteltúllépések körül rendeztek. Botrányt kiabáltak, tüzeket gyújtottak, panama után szagláltak, mindenkit panamistának, tolvajnak deklaráltak, a végén pedig maguk voltak kénytelenek beismerni, hogy a városházán sem panamisták, sem pedig tolvajok nincsenek. Ennek a politikának volt szüksége a Községi Takarékpénztár megobstruálására, de szerencsére a közvélemény régen átlát a szitán és ez az obstrukció valószínűen a baloldali heccpolitika sírját ásta meg. Scitovszky Béla belügyminiszter nyilatkozik a közmunkatanács elnöki állásának betöltéséről, valamint az intézménynek az egész országra kiterjedő fejlesztéséről A legutóbbi napokban sok szó esett a közmunka- tanács elnöki állásának betöltéséről. Politikai körökben ugyanis már régóta sürgetik ennek a kérdésnek a megoldását annál is inkább, mert a képviselőházban a közmunkatanács hatáskörének a vidéki törvény- hatóságokra, illetve az egész országra történő kiszélesítését is követelték. A Fővárosi Hirlap munkatársa ebben az ügyben beszélt Scitovszky Béla belügyminiszterrel, aki a következőket jelentette ki: — Magam is azon az állásponton vagyok, hogy a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának elnöki székét mielőbb be kell tölteni. Az elnöki szék — mint ismeretes —- éveken át betöltetlen volt, most azonban már nem késhet sokáig ennek a kérdésnek a megoldása. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az elnöki szék betöltetlensége miatt a közmunkatanács működése meg van bénítva, pedig erre az intézményre épen most és a közeljövőben fontos szerep vár. A legélénkebb gazdasági élet van megindulóban, mindenfelé építkezési kedv észlelhető, ami rendkívül kedvező jelenség. Ez a körülmény is szükségessé teszi a közmunkatanács elnöki állásának betöltését és általában az ezzel összefüggő kérdések rendezését. Kétségkívül szükség van ugyanis mindenekelőtt a közmunkatanács intézményének fejlesztésére és kiszélesítésére. Ezek a kérdések előreláthatóan a törvényhozást is foglalkoztatni fogják. A Fővárosi Hirlap munkatársának teljesen beavatott helyről szerzett értesülése szerint a miniszterelnökségen már készül is a törvényjavaslat a közmunkatanácsról. Arról van szó ugyanis, hogy a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét bizonyos vonatkozásokban ki kell terjeszteni. A jelenlegi formában ugyanis a közmunkatanács csak városszabályozási kérdésekben dönt. a tárgyalás alatt álló tervek szerint a közmunkatanácsot kezdeményező hatáskörrel is fel akarják ruházni. A készülő törvényjavaslat — hír szerint — fontos újításokat fog tartalmazni. A javaslatban ugyanis a közmunkatanácsot országos intézménnyé szélesítik ki. Az új intézmény címe Országos Közmunkák Tanácsa lesz. Ebben a nagy átfogó intézményben három alosztályt szerveznek. Az első és legfontosabb osztály a Székesfővárosi Közmunkák Tanácsa lesz. amely Budapest építkezési ügyeinek legfőbb irányítását veszi kezébe. Külön osztályokba sorozzák azután a városokat és a községeket. Ezek a tervek egyelőre csak előzetes tárgyalás alatt állanak ugyan, de annyi már is valószínű, hogy a Közmunkák Tanácsáról szóló törvényjavaslat még a nyári szünet előtt a képviselőház elé kerül. Beavatott kormánykörökből közölték még a Fővárosi Hirlap munkatársával, hogy a közmunkatanács elnöki állását most már haladéktalanul betöltik. Befejezett ténynek tekinthető, hogy a Közmunkatanács elnöke Rakovszky Iván volt belügyminiszter lesz. akinek kinevezését maga Bethlen miniszterelnök szorgalmazza. Rakovszky Iván volt belügyminiszter a legna- gyobbfokú agilitással vállalkozik erre a díszes állásra, amelyben messzemenő, igen komoly terveket óhajt megvalósítani. Minthogy a közmunkatanács elnöki állásának közeli betöltésével kapcsolatosan sokat beszélnek az állás dotációjáról is, illetékes helyen érdeklődtünk a helyzet iránt. Azt a választ kaptuk, hogy a közmunkatanács elnöki állása nem jár fizetéssel, csak tiszteletdíjjal. amelyet esetenként a minisztertanács állapít meg. Ez a tiszteletdíj a reprezentációs költségek megtérítésére szolgál.
