Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-03-21 / 12. (960.) szám

A Gellérthegy sorsa A Fővárosi Hírlap számára irta: Horner Gyula min. tanácsos (II.) A székesfőváros törvényhatósasi bizottsá­gának közgyűlése megadta a felhatalmazást arra, hogy a gellérthegyi citadella és annak környéke 40 évi használatra átadassák a Budapest Fürdőváros Egye­sületnek, illetőleg a hasonló nevű részvénytársaság­nak. Ügylátszik tehát, hogy ez az elhatározás hosszú évtizedekre megpecsételte a Gellérthegy sorsát. Ez azonban nem bizonyos. Nem tudja ugyan senki, — amint az a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból is ki­tűnik, — hogy a fürdőváros egyesület mit és .hogyan akar építeni, az azonban igen valószínűnek látszik, hogy a tervezett létesítmények rentabilitása bizto­sítva nincsen. Mivel pedig az egész vállalkozás a be­fektetés jövedelmezőségére van alapítva, könnyen megtörténhetik, hogy a főváros elhatározási szabad­ságát néhány év alatt visszanyeri, s ismét ott fog lebegni a főváros közönsége előtt a nagy kérdőjel: mi is történjék liát a citadellával? Nem új kérdés ez. Régóta foglalkoztatta a festői sziklaorom beépítése azoknak a polgároknak fantá­ziáját, akik a hétköznap küzdelmein, bajain, nyomo­rúságain felülemelkedve, e páratlan fekvésű termé­szeti kincs kihasználásával, olyan alkotásról álmod­tak, ami a fővárosnak és a nemzetnek büszkesége, zarándokhelye lehessen. Akiket ez a gondolat meg­ihletett, sohasem számítottak jövedelmezőségre, eszükbe sem jutott a szórakoztatás, nem kápráztatta el őket egy kiállítás múló, pillanatnyi sikere! Nagyot, fenségeset akartak alkotni, olyas valamit, ami a fő­város és a nemzet küzdelmes, bajjal, szomorúsággal és dicsőséggel teli múltjának képeivel, új küzdelemre és egy szebb jövőért való munkára, lendületre ser­kentse a lelkeket. Búcsújáró helyet akartak teremteni, amelyek kü­szöbén lerázhassuk a hétköznap porát, felszáríthas­suk a nehéz napok verejtékét, s ahol a magyar lé­lek megtalálja azt, ami mindnyájunkat egyesít, ahol erőt nyerünk egy szebb jövőért való küzdelemre. Ne feledjük el e magasztos eszméket! Ne rántsa le gondolataink szárnyalását a ma szerencsétlen­sége, baja és ■ szegénysége az út porába! Emlékez­zünk! ... Talán másfél-két évtizeddel ezelőtt, az alábbi so­rok jelentek meg az egyik fővárosi újságban: Hí „A Gellérthegy, melyhez egyaránt fűződnek val­lási és történeti események, mintegy predesztinálva van arra, hogy a magyar székesfővárosnak karakte- risztikonja legyen. De nemcsak a székesfővárosnak, hanem valamely országos jelentőségű monumentális alkotás által magának az egész országnak szimboli­kus jelképe lehetne. Nemzedékről nemzedékre hagyományszerüen szállott át ez a meggyőződés és már igen sokan lép­tek fel különféle tervekkel, hogy mit kellene a Gel- lérthegyre építeni. Sokan ábrándképeket álmodtak erről, megvalósíthatatlan terveket, melyek ép úgy tűntek el, mint ahogy keletkeztek. De azért a vágy, hogy a Gellérthegy fenséges csúcsát egy monumen­tális alkotással kell megkoszorúzni, ébren maradt minden magyar ember szívében és mindinkább köve­teli a megvalósulást. Igen sokan külföldi példák mintájára, Walhallára, mauzóleumra, Pantheonra gondolnak. Engem is a Pantheon eszméje ragadott meg. De első sorban az az eszme vezet, hogy a Gel­lérthegyre oly alkotást kell emelnünk, mely, elte­kintve imponáló külsejétől, végtelen távolságot domi­nálna és már a messze távolról lekötné a figyelmét a magyar székesfőváros iránt, egyszersmind fogal­mat nyújtana a látogató idegennek Magyarország ezeréves dicsőségéről, országokat hódító egykori nagy hatalmáról, vitézi múltjáról ,vagy küzdelmeiről, di­cső hőseiről; halhatatlan nagy alakjairól. Pantheon volna építendő a Gellérthegy csúcsára, melyben azonban nemcsak elhunyt nagyjaink alud- nák örök álmaikat s nemcsak kegyeletes kripták őriznék héroszainkat, hanem fel volnának halmozva benne mindazok a drága ereklyék, történeti emlékek, dicső tettek által megszentelt tárgyak, írások és ok­levelek, történeti kincsek, melyeket a múlt évszáza­dokból megmenteni tudtunk a jelenkornak s melyek most szinte minden rendszer nélkül, mondhatnék hozzáférhetetlenül vannak szétoszolva különféle he­lyeken, múzeumokban, levéltárakban, magánosoknál. Ez a panfheon pedig esetleg hű másolata lehetne a nagy Mátyás király egykori csodaszép várának, ha­talmas tornyaival, bástyáival, holdjaival. Mátyás büszke várának újjáépítése nemcsak monumentális alkotás volna, de egyúttal arra is emlékeztetne, hogy Magyarország egykor nagy volt és hatalmas. És ehhez a csodálatosan szép várhoz messze földről jönnének az idegenek, hogy {megcsodálják a nagy Mátyás király újjászületett büszke várát és elzarán­dokolnának ahhoz a haza gyermekei, hogy az ősök emlékének kegyeletesen szánt ezen a szent helyen áldozzanak a hazafiság oltárán. Búcsújáróhelye volna Mátyás király vára minden magyar embernek, mert egybegyűjtve találná itt nemzeti hőseink szent porhüvelyeit, megmentett maradványait, hőseink, ál- lamférfiaink, költőink, íróink, művészeink aludnák ott örök álmaikat és a nemzet szívének lüktetése zsoloz- maként fogná őket körül végső nyugvóhelyükön. Ez a vár a magyar dicsőség kegyeletes hirdetője, a magyar nemzeti öntudat örök ébrentartója volna. Emlékeztetne a nagy és dicső múltra; lekesedést és biztatást hirdetne a jelennek és beleszőné magát a jövő ábrándjaiba. Szent áhítattal tekintene föl na­ponta a székesfőváros minden lakója, minden láto­gatója a múltak dicsőségének e monumentális hir­detőjére, erőt, lelkesedést merítene a nemzeti ideá­lokért való továbbkíizdésre. És Mátyás király gellérthegyi várának oszlopos csarnokai egy-egy korszaknak dicsőségét vagy szo­morú emlékeit, ereklyéit, okiratait és jelzőköveit fog­lalnák magukban. És csarnokból csarnokba haladva, feltárulna a látogató előtt ezekben a megőrzött, meg­mentett, visszahódított ereklyékben Magyarország egyes korszakának dicsősége, küzdelme, ragyogása és szomorúsága. Ügy, hogy az idezarándokolt láto­gató egy rövid óra alatt megismerhetné ezeréves nemzetünknek dicső küzdelmeit, történeti fejlődését. Ilyen Pantheont óhajtanék én a Gellérthegyre. Nemcsak a porló ősök szentelt nyugvóhelye volna tehát ez, hanem egykori hatalmunk dicsőségének hir- ! detője, vagy történeti emlékeink kegyeletes kincses- j háza. í Szent meggyőződésem, hogy a nemzet áldozat- : készsége, mely államiságunk szilárd kifejezésére sem j riadt vissza egy hatalmas parlamenti épület, királyi i kastély építésétől, örömmel járulna hozzá ennek a i Pantheonnak, Mátyás büszke várának a felépítésé- ; hez, melynek költségeit tetemesen csökkentené a Gel- ; lérthegyen felhalmozott építőanyag. Építőművészeink bizonyára nemes versenyzést i fejtenének ki, hogy a meglevő keretet egy ilyen alko- j tásra használják fel, mely századokról századokra I hirdetné a magyar állam régi dicsőségét, hatalmát, örök életét.“ j * Glück Frigyes, a főváros nagyszívű, minden ; szépért lelkesedni tudó ősz polgára írta e sorokat, ( amelyekből ma sem kell egy betűt sem elvenni s egy ! betűt sem kell hozzá tenni. Örökéletű sorok ezek, j amelyek élni fognak a polgárság lelkében, mindaddig, amíg egy szebb jövő valóra váltja az eszmét, meg- j testesíti a gondolatot. Ma talán gyengék vagyunk e nagyszabású terv í megvalósításához, de gyorsan eljöhet az az idő, ami­kor állam és főváros évről-évre beállíthatnak egy­két milliót költségvetéseikbe s egy-két évtized alatt testet ölthet ez a dicső, szép magyar álom ... OsszKladűsdnoK csoRnsm i leiét „személyzeti kiadásokra“ költötte az autóbuszüzem Tavaly hét millió ember utazott autóbuszon Az autóbuszüzem igazgatósága most számolt be az elmúlt esztendő munkájáról és eredményéről a közlekedési bizottságnak. Az üzleti eredmény az igaz­gatóságot kielégíti és azt „általánosságban kedvező­nek“ mondja. A mérlegszámla szerint a múlt év 1,382.785 pengő vagyonnal és 1,376.845 pengő teher­rel, az üzemi eredményszámla pedig 1,863.430 pengő bevétellel, 1,860.425 pengő kiadással és 3005 pengő tiszta nyereséggel záródott. Az tizem 151.555 pengőt értékcsökkenési-, nyugdíj- és jótékolnysági alapra tartalékolt. Személyzeti kiadásokra összesen 743.842 pengő 91 fillért, vagyis az évi összkiadás 39.97%-át, dologi kiadásokra összesen 725.429 pengőt, az évi összkiadás 38.99%-át költötte az igazgatóság. „Kí­sérletekre, tanulmányokra, külső eljárásokra, közle­kedési és szakértői díjakra ' 20.127 pengő .33 fillért költöttek. A kísérő jelentés beszámol arról, hogy a sokat hánytorgatott 11 próbaautóbusz ára teljesein ki lett fizetve és azok véglegesen az tizem tulajdonába mentek át. Ezzel a főváros tulajdonában levő autóbu­szok száma 34-re emelkedett. A Margitsziget igazgatóságától, a Posta-beteg- segélyzötől rendelkezésre bocsátott és a Békeíi- cégtől használatba vett kocsikkal együtt 68 autóbusz van üzemben a főváros területén és a vonalak száma egyelőre nyolcra emelkedett, ha­marosan pedig 12 lesz. A több minit kétszeresére emelkedett kocsipark elhelyezésére a hajdani istálló­kat garázsokká alakították át, a személyzet számát 87-el szaporították. Az elmúlt év érdekesebb forgalmi adatai a kö­vetkezők : A menetek száma 429.672, a hasznos kilométerek száma 1,303.359, a teljesített személykilométerek száma 18,708.294, a kocsikban rendelkezésre álló férő­helyek száma 14,446.656 volt. A férőhelyeket azon­ban, úgylátszik nem vette teljes mértékben igénybe a publikum, mert a szállított öszes utasok száma 7,146.184 volt. Az összes forgalmi bevétel 1,853.083 P 33 fillérre rúgott az autóbuszüzemínéi. AEG LINK) magyar villamossági r.-t. Budapest, V., Rudolf tér 5. —“Mm—a—— Teljes AEG rendszerű villamos berendezések, AEG anyagok raktárról. — Malmok, községek, ipartelepek, uralalmak elektriiikáiása. — Speciális javítóműhely villamosmotorok, dinamók, translormálorok és készülékek számára Budapest, 1928. március 21. Böhm Károly és Köllay Gésa Építőmester, oki. mérnök építési vállalkozók Telep — Iroda ; Budapest, X., Köbányai-út 43/E _______ Telefon : lózsef 365—25. Szá va Sándor EGÉSZSÉGÜGYI BERENDEZÉSEK GYÁRA Budapest, I., Budaffoki-út 73. szám Telefon : József 416—07 NEKOLNY és EIBENSTEIN vasüzeme | Telefon; Lipói 999-26~| Budapest, VI, Aréna-út 65 SZABADALMAZOTT FACSAVARNÉLKŰLI FAREDÖNY BAKés POGÁNYjefcfii Acéllemez görredőny és különleges napellenzö gyára BUDAPEST, VIII., JÓZ3EF-KÖR5JT 69. \ ! |CT| HAVERLAND ANTAL | Fsán i n sí ■ Bu(japes( Vili, Nap ucca 22. T.: J. 329-66 iskolák helyes világítására a gazdaságos D l | P a | && armatúrák a legjjob- Off***B» bak! .. Képviselet: FALS NÁNDOR Budapest, ’V, Városház-u. 6. TELEFON: 210—03 GONDA és ERDŐS Hat. eng villanyszerelési és mechanikai vállalat Budapest ¥11, Rombach-u. 11. Tel. J. 423-06 Szerelési cikkek és izzólámpák nagy raktára VASUTA GUSZTÁV LAKATOSÁRU ÉS MÉRLEGGYÁR Budapest, VII, J-zseó-u. 79. Telefon: Józset 324-56 MAGVAR FAÁRÚ is FAKERESKEDELMI VÁLLALAT FAKERESKEDÉS schusdex és vajda LÁDA6TÁB KSzíoati iroda: BUDAPEST, V., VáCZI-ÚT 140. SZÄH. Telefon; L. 913-62­Telepek; VI, Frangepán ucca 16 és VT, Lomb ucca 22 Repőny. és iihkhtoshrú üzem Gulyás György NAGY és GULYÁS BUDAPEST, Vili, BAR0SS-U. 18. - TELEFON J. 458-90. OBTX, AHTAL VASÖNTÖDE és GÉPGYÁR RÉSZV.-TÁRS. X. KE/?. ASZTALOS SÁNDOR UCCA 9. TELEFON/ JÓZSEF 8-31-32. Vitéz KANYAY ES GALA VITS oW slsktrotsohnlkal vállalat Bjidapavt, V»|M Szlgony-uooa 84. — Telefon ; J. 373—69. KAUFMANN GYULA BUDAPEST nyomdai és papíripari gép raktára Kertész ucca 48. Telefon J. 405—70. MELOCCO PETER Közp, iroda: VI. Nagymező u, 51 Elvállal mindennemű betonmunkát, vala­mint terazzó-. műkő- és lapburkolatot Telefon: L. 966—52 Telefon: L. 912-87 GOTSCfl Kőlyhűs ißsfer _ Budapest, II. kér., Batthyány ucca 13. sz. Szabadalmazott töltőkályhái utolérhetetlenek 8 kilogramm szénnel egész nap meleget ad BURSCH MIKLÓS BUDAPEST, I., Krisztina-korut 101. festő- és mázoló­vállalkozó MURÜR9 JUHOS BUDAPEST VI., Benczúr-ucca 3. (Feisócrdősor sarok) Telefon: T. 263-56, SOVANYJTO GYÓGYTORNA-fWi&WW ^ Szent Gellért Gyógyfürdő leg- tökéletesebben berendezett gyógy­torna (Zander) termében Mérsékeli arak l lfj. HAL ASZ HUBERT —építési vállalkozó J—>■ Tel.: J. QQO-yoB UDAPES T Vll,Tclep-u.3i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents