Fővárosi Hírlap, 1928 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1928-03-14 / 11. (959.) szám

tr/. Tizenhetedik évfolyam Ara 50 fillér Budapest, 1928 március 14 11 (959) szám rHHraniúniaiiimiiPniainnniaiMbiliblllQHibflimimtiiP»ibiiinuiBUiaiiiDiiiamamaiiiaiiigniBmiEiiiqíHci E£ÖFIZETÉSI ÁUÁKi: Egész évre ............................24 pengő Fé lévre....................................12 pengő Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTESÍTÖ VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: DACSÓ EMIL, MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és ki a dó hivat al: BUDAPEST TI., SZÍV UCCA 18 SZ. Postatakarékpénzt csekkszámla 40.424 T EL EFON SZÁM: TERÉZ 137-15 ——— hogy a budapesti polgár szerény, egyszerű, de na­gyon fontos életkérdéseibe újra belevigyék a poli­tika mérgét. Örömmel vettünk tudomást a minapában a BSzKRT-békéről, amelyet úgy láttunk, mint a vá­rosházi harcok utolsó mohikánját. Azt hittük, hogy ezzel a politikai herce-hurcának sírján meg is lehet fordítani a családi címert, hogy azután új erőre kap­jon, ellenállhatatlanul hódítson a városházán az al­kotó, a teremtő munka. Most azonban egyszerre megint arra eszmélhetünk rá, hogy a politika mérgét sokkal hegyesebb, sokkal mélyebben járó tűvel akar­ják beleszúrni a budapesti polgár testébe. Többé nem arról van szó, hogy ki gazdálkodott jól, vagy rosszul a BSzKRT-nál, hogy ki helyezte B-listára a zsidóvallású tanítókat, vagy hogy ki vezette a nép­biztosok tanácsának jegyzőkönyvét; hanem arról, hogy ki javasol nagyobbarányú villamostarifa-leszál- lítást. Tessék jól megjegyezni, a demagógiának ma nem az a jelszava, hogy ki tud olcsóbb villamos- jegyet adni, hanem az, hogy ki állhat vérző sebbel a nép elé: ime én ingyen akartalak fuvarozni ben­neteket vadonatúj, párnázott BSzKRT-kocsikon, de a többiek nem engedték. Mert hát legyünk tisztában vele, hogy Budapesten sehol annyi javítani való nin­csen, mint a közlekedés terén és ne csodálkozzék senki se azon, ha a demagógia éppen a közlekedési kérdések körül véli megtalálni a maga nagyszerű konjunktúráját. Az Egységes Községi Polgári Párt letagadhatai- lanul és elvitathatlattanul elsőként ismerte fel a közle­kedési problémák rendkívüli aktualitását. Ez a párt már tavaly, július közepén rendkívüli közgyűlést hí­vott össze a jó és olcsó közlekedés megteremtése érdekében. A párt szónokai egymásután vonultak fel és pontos, hiteles, komoly adatok alapján bizonyí­tották többek között azt is, hogy mód van a BSzKRT viteldíjainak leszállítására. A BSzKRT régi vezető­sége a negáció álláspontjára helyezkedett. A Scheuer- féle javaslat azonban, amely megjelöli a tarifaleszál­lítás révén beálló hiányok pótlási forrásait, ma is meg van és ma is olyan, amely tökéletesen végre­hajtható. És itt kezdődik a politikai versengés, amely­nek nem szabad térhez jutnia, mert ellensége a vá­rosnak nemcsak az, aki a közlekedési kérdésből po­litikumot csinál, hanem azt is, aki közlekedési kérdés­ből politikumot enged csinálni, Nincs nekünk arra szüksékünk, hogy helyettünk a demokrata Szőke Szakáll álmodjon boldogat és szépet. Vagyunk mi is olyan fantaszták, hogy el­mélázzunk azon a talán soha be nem következő gyönyörű jövendőn, amikor a közlekedést éppen olyan közszükségleti cikknek fogják minősíteni, mint a levegőt és szintén ingyen mérik majd a pesti pol­gároknak. Ám nemcsak mi. akik betűvetéssel fog­lalkozunk, de a legkisebb pesti uccagyerek is ál­modni tud arról, hogy milyen jó lenne ingyen villa- mosozni és nem kellene hátul, a pufferen kuporogni és félni a kalauztól, aki a kalapját akarja zálogba venni. Egyszóval az apró pesti uccagyerek még sokkal szebbet tud álmodni, mint a demokrata Szőke Szakáll, aki mindössze csak tizenkét millió pengővel akarja csökkenteni a BSzKRT kiadásait. Budapest közönsége sokkal érettebb, sokkal ko­molyabb, mondhatnánk talán, hogy sokkal pesszi­mistább is, semhogy hinni merjen az ilyen Ígéretek­nek. Ez a polgárság tudja nagyon jól, hogy a BSzKRT nem hagyhat minden hónapban egymillió pengőt a zsebében, ez a polgárság nem álmodozik és csak a realitásokban hisz. A realitás pedig a BSzKRT-tarifa leszállítása körül maximálisan a Scheucr-féle terv, amely megjelöli a forrásokat a 20 filléres egységes viteldíj körül keletkező deficit pót­lására. Ez az a terv, amelynek alapján az Egységes Községi Polgári Párt ma is áll, de amelyből egy pil­lanatig sem kíván politikumot csinálni, csak boldog a tudatban, hogy fantazmagóriák helyett realitások­kal tud segíteni Budapest polgárságán. Úgy érezzük egyébként, hogy közeljutottunk a BSzKRT tarifa-leszállitásának megvalósulásához. Nem akarunk a BSzKRT takarékosjcodó politikájának tápot adni, mégis meg kell már ma jóelőre állapítani, hogy a tarifaleszállítás nagy boldogsága lehet a pesti kö­zönségnek. Nagy örömmel kell ezt fogadni, mert ha a tarifát a mainál mélyebbre szállítjuk, aligha lesz Európának egyetlen nagyvárosa, amely a villamos olcsósága tekintetében mérkőzhetnék a magyar fő­várossal. Általában le kell szerelni végre a külön közlekedési demagógiát, amely talán táplálkozhatott a régi BSzKRT-viszonyokból, de amelynek most már végleg éhen kell majd halnia. Éhen kell halnia, mert ha a BSzKRT hivatalosan konstatált mintaszerű ad­minisztrációja mellé a tarifaleszállítás is elérkezik, akkor a közlekedési demagógiának biztosan fölko­pik az álla. Vitatkozni, sem iehet róla, hogy Buda­pest közlekedése ma sem drága, a jövőben pedig l egyenesen olcsó lesz, bár el kell ismerni, hogy javí- i tanivaló még akkor is bőven akad. Reménykedni kell s azonban az új rezsimben, amelyet két olyan kiváló vezetőegyéniség, mint Folkusházy Lajos és Márkus Jenő, kétségkívül közelebb fognak hozni nemcsak az autonómiához, hanem a közönség szívéhez is. A BSzKRT a jövőben nem lehet az elzárkózottság ma­gaslatán álló bagolyvár, meg kell nyílnia a kapuk nak a közönség kívánságai, a közönség akarata előtt. Ezt várjuk az új rezsimtől és ha az új rezsim belátja, hogy szeretettel kell szolgálnia a közönség érdekeit is, akkor már el is érkeztünk a tarifaleszál­lítás küszöbére. Mert a tarifaleszállítást meg kell csinálni, de bölcsen, mindennel számolva, a BSzKRT- nak, ennek a hatalmas intézménynek az épségére, az egészségére is ügyelve. Aki másképp akarja, az tönkre akarja tenni a BSzKRT-t. Aki pedig elérhe­tetlen lázálmokat csillogtat a közönség felé, az jó­előre tudja, hogy nem spekulál másra, csak arra, hogy a bölcs és egészséges, de nem demagóg tarifa­leszállítás után martirpózban jelenhetik meg a fóru­mon. A nép azonban csak nevetni fog rajta. Scifovszky belügyminiszter nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a fővárosi törvény revíziójáról, az üzemek ieépítésérőS és az ügyosztályok szaporításáról A törvényjavaslatot a pár ok vezetőivel a min szfer az amerikai ut után ismerteti meg — „Idejét múlta üzemekkel kár a fővárosnak foglalkoznia“ A főpolgármesteri állás megszüntetése alaptalan, önkényes kombináció Scitovszky Béla belügyminiszter háromhetes külföldi útjáról visszatérve átvette hivatala vezeté­sét és megkezdte azoknak a nagyszabású munkák­nak folytatását, amelyek már régen felhívták az or­szág, de főként a főváros közönségének figyelmét. Máris több Ízben folytatott tárgyalásokat a főváros illetékes tényezőivel, legelsősorban Ripka Ferenc fő­polgármesterrel, egyben pedig tudomására hozta a főváros illetékes tényezőinek, hogy nincs megelé­gedve azzal a közgyűlési határozattal, amely mind­össze öt községi üzem leépítését tartotta szükséges­nek. A belügyminiszter állandóan a legteljesebb ér­deklődéssel viseltetik a főváros ügyei iránt, ame­lyekre nagy elfoglaltsága mellett is igen sok időt ál­doz. Legelsősorban természetesen a fővárosi tör­vény reformja az a kérdés, amelynek megoldását sürgősnek látja. Erre vonatkozóan az utóbbi napok­ban számos álhír került forgalomba, ezek között bő­ven akadt olyan is, amelyek szin:e az együgyűség bélyegét hordják magukon. A Fővárosi Hírlap mun­katársa éppen ezért magához Scitovszky Béla belügyminiszterhez fordult, aki a fővárosi törvény reformjára vonatkozólag a következőket volt szíves mondani; — A fővárosi törvényjavaslat, majdnem teljesen elkészült. Már csak az utolsó simítások vannak hátra. Azt terveztem, hogy a javaslatot hazaérkezésem után bemutatom a községi pártok vezetőinek, mint ahogy a vármegyei törvényjavaslatot is ismertettem már a parlamenti pártok vezéreivel. Erre azonban egyelőre nem kerülhet sor. mert Kozma Jenő. Wolff Károly és Bródy Ernő képviselők, a köz­ségi pártok vezetői Amerikába utaztak. Különben sem sürgős ez a kérdés, mert előbb a vármegyei reformmal akarok végezni. A vármegyei javaslatot, amelyet ezen a héten bemutatok a miniszterelnök úrnak, még a költségvetés vitája alatt a képviselőház elé terjesztem. Feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy a vármegyei reform még a nyári szü­net előtt tető alá kerüljön. A fővárosi törvényjavaslat parlamenti tárgyalásának időpontja a íiáz munkarendjének alakulásától fiigg. nem hiszem azonban, hogy a reform az ősz előtt foglalkoztassa a képviselőházat. Szóvátettük ezután az üzemi kérdést. Scitovszky belügyminiszter erre vonatkozóan ezeket mondotta: — A főváros közgyűlésének egyes üzemek megszüntetéséről hozott határozata nem elégít ki. Ebben a kérdésben ugyanis arra az álláspontra helyezkedem, hogy még több üzemet kell megszüntetni. Főként ipari üzemekre gondolok. Idejétrnúlta üzemekkel kár a fővárosnak foglalkoznia. Erről a kérdésről beható tanácskozást folytattam az illetékes fővárosi tényezőkkel. Felfogásomat abban a leiratban fogom precizirozni, amelyet ebben a tárgyban rövid időn belül a fővároshoz intézek. Ezután abban az irányban érdeklődtünk, hogy a tanácsi ügyosztályok szaporítása és a harmadik alpolgármesteri állás visszaállítása tekintetében mi­lyen álláspontra helyezkedik a miniszter? Scitovszky belügyminiszter véleményét a következőkben kör­vonalazta: — Én ragaszkodom a szigorú takarékosság álláspontjához. Szükségesnek tartom, hogy az egész vonalon a takarékosság elve érvényesüljön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elzárkóznék jogos és mél­tányos követelések teljesítése elől. A konkrét esetről azonban majd csak akkor tudok nyilatkozni, ha a tanácsi javaslatot megismerem. Végül megemlítjük egy reggeli lapnak azt a hírét, amely a főpolgármesteri állás megszüntetésének ter­véről szólt. A következő választ kaptuk: Most hallok előszűr ilyen állítólagos terv­ről. Alaptalan, önkényes kombináció ez... Teljesen beavatott helyről, ahol a belügyminisz­ter intencióit közelről ismerik, közölték a Fővárosi Hirlap munkatársával, hogy Scitovszkv Béla beliigvminiszter jelzett le­irata legkésőbb március végéig megérkezik a városházára. A belügyminiszter ebben a leiratban jóváhagyólag tudomásul veszi a közgyűlésnek egyes üzemek megszűnteié­ifi ár megint próbálkoznak,

Next

/
Thumbnails
Contents