Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-23 / 47. szám
si ' Ära_ 50 ffillér Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927 november 23 47 szám ^iii(!SfiimíidliimimiiiDiiiaHihinbiliüitíüiriBinDiim(iiaiirai9SE3uis3iiBaie!aiübisiausaiEis3iiDisga8ii^EiiPíncii ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évve....................................24 pengő Félévre .............................................12 pengő Ál landóan: G QZÜASÁGI éutesítö VÁROSI, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő: D A C S 0 JE MIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VI., SZÍV UCCA 18 SZ. Fostatakarékpénzt. csekkszámla 40.424 T EL EFON SZÁM: TERÉZ 137-15 A husángé és az épnlelfa gyönyörű példázatát Ripka Ferenc főpolgármester szájából hallotta Magyarország közéletének és Budapest társadalmának hétszáz vezető egyénisége azon az ünnepi vacsorán, amelyet Kozma Jenő névnapja alkalmából rendeztek. Kozma Jenőt nem lehetett volna jobban jellemezni és szebben ünnepelni, mint ahogyan a főpolgármester ezzel a jövő számára irányt szabó példázatta] tette. Megszoktuk azt, hogy Ripka Ferenc, amikor a szó fegyveréhez folyamodik, mindig az idők és az események vezető gondolatát tudja érzékeltetni. Amióta a magyar politika nagymestere, gróf Bethlen Jutván, ezt a csöndes, munkás, hasznos polgárt elöszólította elmélyedt munkájából és kezébe adta Budapest polgárságának zászlaját, azóta az események minden komoly fordulójánál ő | az, aki megtalálja a legjellemzőbb szavakat, megtalálja a vezető gondolatokat. Most is ez történt. Varázslatos és magával ragadó, közsorsért aggódók ezreit lebilincselő példázatot hallottunk Ripka Ferenc ünnepi beszédében. Amikor hitet tett „az ismét homloktérbe került keresztény és nemzeti gondolat“ mellett, a kereszténység kimeríthetetlen, örök kincstárára, az evangéliumra j hivatkozott. Az evangélium kétezer esztendős őserdejéből —- mondotta, — mi nem a husángiát vágjuk ki, hogy azzal agyonüssük az embereket, hanem mi ebből az erdőből az épületfát szedjük össze, hogy megépítsük a boldogabb Budapestet és a boldog Nagy-Magyarországot. Nem ok nélkül mondotta ezt éppen most Ripka Ferenc, mert ismét jelentkeznek azok, akik az evangéliumban a husángfát keresik. Pedig az evangéliumban csak épületfák vannak, akik mégis husángfát keresnek, az evangéliumi épületfát csúfolják meg és az evangéliumi épületfának adnak hamis, hazug hivatást. Hiszen maga Ripka Ferenc mondja, hogy az evangéliumban sohasem tudta felfedezni azt a tanítást, hogv ne hagyd élni a te felebarátodat. A Ripka Ferencek és a Kozma Jenők az evangéliumból csak azt olvassák, ami benne van: szeresd a te felebarátodat, mint tenmagadat. A párt. amelynek élén Kozma Jenő áll és amelynek nevében őt Ripka Ferenc üdvözölte, keresztény etikája a felebaráti szeretetben kulminál. Igenis, a felebaráti szeretet zászlaját adta három évvel ezelőtt gróf Bethlen István Ripka Ferenc ke_zébe, aki viszont Kozma Jenőre bízta a zászló őrzését. Amint végignéztünk a pénteki ünneplő közönségen, látnunk kellett azt a példátlan, eddig Budapest társadalmában soha nem észlelt hatalmas átalakulást, amely az utolsó három esztendő alatt ment végbe. Történeti idő ez a három esztendő, amely a gyűlölet helyére odaplántálta a három év előtt még oly satnya felebaráti szeretetet és a rombolás helyébe az építő munkát. Három esztendővel ezelőtt, amikor Ripka Ferenc és Kozma Jenő először hangoztatták a gyűlöletmentes alkotás szükségességét, fellélegzett Budapest polgársága, de ma meg kell vallani, hogy a hit és a bizalom akkoron erőteljesen még csak ennek 11 két férfiúnak a szívében élt. Budapest polgársága akkor még rajongó, a lehetetlennel megküzdeni akaró apostolokat látott bennük. Ma azonban, amikor Ripka Ferenc szájából a husángfa és épületfa pompás hasonlatát hallottuk, Budapestnek ez az egykor reménykedő, de hinni nem merő polgársága már két nagyszerű reálpolitikust tisztel bennük. A szeretet igéi valósággá, életté váltak, amelyre fölesküdött ennek a városnak óriási többsége. Hogy mégis újra apostoli munkára kényszerülnek ezek a férfiak, hogy megint aktuális lett a husáng- és épületfa példázata, az szomorúan jellemző az időkre. Egy viharos korszak lázban született intézkedését akarja jóvátenni az az államférfiú böl- cseség, amely áldása ennek az országnak. Ezt az alkalmat a husáng politikusai, a husáng demagógjai újból zavarkeltésre akarják felhasználni. El kellett hát hangzania az apostoli szónak, ki kellett hát nyilatkoztatnia az igazi kereszténység képviselőinek, A városházi politikában teljes csönd uralkodott ezen a héten és a november 30-i közgyűlésig nem is igen várhatók események. Inkább az országos politika felé irányul minden üg.yelém. ahol erősebbek a megmozdulások. A mroer|S clausus, á király- kérdés és Vázsonyi emlékezete foglalták le a politikusokat, akik között erősen szerepelnek a város- politikusok is, bár Budapest kommunális érdekeit a három téma közül közelebbről inkább csak Vázsonyi emlékezete érintette volna. Vázsonyi sírkőleleplezésének tulajdonképpen Budapest gyászünnepének kellett volna lennie. Vázsonyi Vilmos nagyvonalú felejthetetlen alakja volt a magyar országos politikának, de elsősorban Budapest politikusa volt. Elismerésraméltó, mélységes kegyelettel ülték meg Vázsonyi emlékezetét azok, akik ma az ő politikájának örököseiként szerepelnek. Volt egy pár nagyszerű szónoki beszéd, elárasztották a sírt koszorúkkal és fogadalmat tettek Vázsonyi politikájának folytatására. Vázsonyi Budapestjéről. Vázsonyi községi politikájáról azonban fájdalmasan egyetlen szót sem hallottunk. Pedig megjelentek a temetői ünnepen a főváros tanácsának, a közgyűlésnek és a közgyűlési pártoknak képviselői is. Koszorút tettek Budapest közönsége nevében a sírra, amely Budapest nagy fiának halott porait fedi. Fájóan és megdöbbenve kellett azonban tanasz- talni, hogy arról a Vázsonyi Vilmosról, aki elsősorban Budapesté volt. aki Budapest kispolgáraiért harcolt, Budapest felvirágoztatásáért, széppé, nagyyá, boldoggá tételéért folytatta legnagyobb küzdelmeit, egyetlen szónok sem emlékezett meg. Nem szólunk itt arról, hogy Rassay Károly nagy beszédében nem terjeszkedett ki Vázsonyi Vilmos községi politikájára, a főváros érdekeiért folytatott gyönyörű munkájára, hiszen valamennyien tudjuk, hogy Rassay Károly nem városi politikus és még nem is volt alkalma a főváros iigveit kellőképpen megismerni. Szólunk azonban Baracs Marcelről, Bródy Ernőről és Fábián Béláról, akik kegyeletes beszédeik során nem látták, nem érzékeltették Budapest Vázsonyiját. A kegyeletnek ebben az órájában nem akarjuk azt mondani, hogy féltek idézni Vázsonvi Vilmosnak, a községpolitikusnak emlékéit, mert messze, nagyon messze letértek arról a reálpolitikai útról, amelyet Vázsonyi mindig képviselt. Mégis meg kell azonban mondanunk annyit, hogy Vázsonyi Vilmos városi kérdésekben sohasem ült fel a mindenáron való ellenzékiség csökönyös paripájára. hogy az evangélium a szeretet és nem a gyűlölet evangéliuma. Újra elő kellett államok azoknak, akik megtisztították Budapest társadalmi életének légkörét a gyűlölet mérgétől. Mert most már nem a magvetők állanak igéikkel Budapest népe elé, hanem azok a harcosok, akik megszervezték a polgári munkát és akik most minden erejükkel megvédik ennek a polgári munkának aratását. A szeretet hirdetőinek vetése gyönyörű szárba szökkent, de vigyázni kell, hogy szentségtörő kezek hozzá ne érjenek. Budapest társadalmi békéjét többé senkinek megrontania nem szabad. Vége a husáng korszakának, az evangéliumi őserdő ma már csak épületfákat terem... Mindig reálpolitikus volt a városi dolgokban, ahol nem nézett egyebet, csak annak a polgárságnak az érdekeit, amely rendületlen bizalommal követte őt. Soha egy demagóg beszédet néni mondott városi kérdésekben, mindig számolt a lehetőségekkel és sohasem ragadtatta magát arra az útra. amelyen ma, várospolitikai ..utódai“ haladnak. Vázsonvi sohasem követelt többet, mint amennyit a város háztartásának egyensúlya megbírt, sohasem kéjelgett mondvacsinált panamavádakban, mert városi politikájának legfőbb atributumai a város és a polgárság szeretete. az objektivitás. a jóhiszeműség és a város ügyeinek tökéletes ismerete voltak. Vájjon elmondhatják-e mindazt magukról azok. akik má öröíköseinek mondják magukat? \ ' £ Bizony nem épületes látvány Vázsonyi szétszéledt nváiára tekinteni. A marakodó örökösök a síremlék előtt sem tudtak kibékülni. A síremlék előtt sem akadt egy szónok, aki fogadalmat tett volna arra, hogv a város ügyeit Vázsonyi szellemében fogják a jövőben kezelni. Nem akadt, aki elmondta volna ennek a városi dolgokban oly nagy reálpolitikusnak sírjánál, hogy egyedül és kizárólag a politikamentes alkotómunkát akarják a jövőben gyakorolni. Az örökösök harcot hirdetnek a numerus clausus revizióia ellen, amelv nedig letörli a sárp-a foltot. Egyszóval vívmányok ellen harcolnak ahelvett, hogy a megrí,aradt töredékpárt komoly városházi munkára gondolna. Pedig nagy események előtt áll a városháza és a jövő hónap elején nyilván megkezdődik a nagy munka. Minden párt szervezkedik és felkészül erre a munkára. még a kis Dolgozó Polgárok Pártja is nagygyűlést hirdet jövő vasárnapra. Vázsonyi örökösei pedig nem törődnek mással, csak azzal, hogy a két tagra szakadt párt egvmás soraiból lövöldözze ki azokat, akik valaha együtt masíroztak. * Vagy talán ezt sem kell nagyon komolyan venni? Abból legalább, ami az igazoló választmány legutóbbi ülése után történt, erre kell következtetni. Földváry Béla dr. és Hegedűs József, a két szemben álló fél karonfogva távozott a dúló csata lezajlása után. Ez olyan tény, amit szemtanúk erősítenek meg. de mit szóljon a szegény budapesti polgárság, amely Vássonyi emlékét tovább marjáit egymást kájának Testvéri csólkot csak as inasoló válasstmány döntése után váltanak. — /I törvény betűje és as erkölcsi inkompatibilitás
