Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-16 / 11. szám
Ära 40 fillér Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927. március 16 11. szám iz£ÖFIZETÉ$t ÁUAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 IQ Állandóan ; GAZDASÁGI ÉUTEStWÖ Városi, polétiRai és Kösz gazdasági fieíilap Felelős szerkesztős BACSÓ EMI£ Megfelenllc minden szerdán Szerkesztőség és Kiadóhivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám Postulate, csetete-számla 40.424 Telefonszám : Teréz 137—15 A ^zécliéiiyi-fftrdő botránya — bár az az: első vizsgálat, amelyet Petrovúcz Gyula ejtett meg, a panamavádakat a legkisebb mértékben sem igazolta, — messze túlemelkedik már a városháza falain. A belügyminiszter vizsgálata, az ügyészség közelgő beavatkozása egészen a törvény- hatósági bizottság feloszlatásáról löpködő hírekig — mind azt matatják, hogy a botrányt nem sikerült és nem sikerülhetett lokalizálni a városháza kapujánál. Egyelőre azonban csak a Petrovácz-féle jelentés komoly és minden esetre hitelt érdemlő adatai vannak kezünk között és ezek az adatok azt mutatják, hogy az egész ügyben panama, vagy jogosulatlan kifizetés nem történt. A jelentés ezt mondja az egyetlen megnyugtató jelenségnek, mert egyébként megdöbbentő és példátlan lelkiismeretlenségekről, hanyagságokról és szabálytalanságokról számol be. Ez Végtelenül fájdalmas, de kétségtelenül a végső nagy \gyelmeztetés arra, hogy az építkezések körül föl- rjánzott régi, katasztrofális rendszert most már tö- '/S yen ki kell irtani. Meg kell lakolniok a lelkiis- r af^uek, a hanyagoknak és a szabálytalansá- ? * > ele ennél százszorosán fontosabb, .r':re‘ii rendszert maradéktalanul kiirtsák. Saj- h, vannak az ügynek erkölcsileg csúnya, visszataszító mellékhajtásai is, ezekkel azonban könnyebb elbánni, ezeket könnyebb mindörökre lehetetlenné tenni, mint megszabadulni attól a rendszertől, amelyet még a fölényesen komoly és higgadt Rákosi Jenő is Augias istállójának nevez. Ennek a rendszernek fészke pedig valahol ott keresendő, ahol a főváros műszaki adminisztrációját végzik. Sietünk megállapítani, hogy a bajok nem újkeletüek és a főváros dolgait éles szemmel nézők már régen tisztában voltak azzal, hogy a műszaki adminisztráció csődje miatt előbb, vagy utóbb el kell következni olyan botránynak, mint amilyen most a Széchenyi-fürdő botránya, vagy esetleg még ennél is sokkal súlyosabb összeomlásnak. Akik ismerik a főváros műszaki adminisztrációját, akik találkoztak már a főváros műszaki kiskirályaival, azok szinte matematikai precizitással állapították meg, hogy a műszaki adminisztráció rozoga, rothadó épületének hamarosan össze kell dűlnie. Amikor a műszaki adminisztráció berkeiben az év elején már javában folyj a Széchenyi-fürdő építkezési hiteltúllépésének és. a kitörő botránynak tussolása, a Fővárosi Hírlap hasábjain Becsey Antal kormányfőtanácsos a leghatározottabban, a legkifejezettebben megállapította ennek a csődnek bekövetkezését. Nem volt nehéz ezt a jóslatot kimondania ennek a nagystílű mérnökembernek, aki — hogy csak egyetlen példát mondjunk — tudta azt, hogy Budapestnek még ma sincs olyan hiteles térképe, amelyen az Andrássy-út rajta lenne. Innen- onnan ötven esztendeje annak, hogy a „Sugár-út“ megépült: azóta mint Csipkerózsika aludt az öreg térképen Budapest műszaki adminisztrációja. Vájjon nem érett-e meg az ilyen műszaki adminisztráció arra, hogy — ha világrengető botrány árán is — de összeomoljon. „Nem várhatunk addig, mondta a Fővárosi Hírlap hasábjain ez év januárjában Becsey Antal, — amíg a fővárosi törvény reformja oldja meg a mérnöki szolgálat gyökeres átalakítására vonatkozó feladatok egész sorozatát, mert közben a főváros egész technikai igazgatása csődbe kerül . Mar akkor megmondta Becsey Antal, hogy a főváros mu szaki adminisztrációja képtelen lesz végrehajtani kislakásépítési programmot és képtelen lesz egy nagy beruházó programmot kívánatos határidőn belül lebonyolítani. De tovább megyünk. Nemcsak Becsey Antal tudta ezt, hanem tudta Wolff Károly is. A Széchenyi- fürdő botrányának kitörése után ugyanis Wolff Károly egy ujságnyi'latkozatban azt mondja: „Éppen azért állottam a bankajánlat mellé, mert ott a ku- batura-egységár megállapításával kizárt a túllépés. Ezért sürgettem, hogy ne saját rezsiben építsünk és nem értettem azt a nagy buzgalmat, amely a saját rezsiben való építés mellett megnyilvánult azon a címen, hogy az iparosokat támogatni kell“. Ez azt jelenti, hogy Wolff Károly sem bízott a főváros műszaki adminisztrációjában és ahogyan mi Wolff Károlyt ismerjük, tudjuk, hogy ennek a véleményének illetékes helyen is kifejezést adott. Nem mondhatja tehát a polgármester és nem mondhatja a tanács sem, hogy oka és joga volt tökéletesen bízni abban, amit a főváros műszaki osztályán csinálnak. Ök sem mondhatják, hogy nyugodt j lelkiismeretid megtehették, bőgj öt hónapig nem érdeklődtek a Széchenyi-fürdő építkezése } iránt. Mi a legnagyobb tisztelői vagyunk Sipőcz Jenő polgár- mesternek. Makulátlan tisztességű, finomlelkű, előkelő gondolkozású férfiú. Mindenképpen méltó Budapest polgármesteri székére. Vájjon azonban nem éppen ez a finomlelkűsége, ez a magasröptű gondolkoImmár elintézett dolog, hogy a Széchenyi-fürdő ügye büntetőútra terelődik és a büntető hatóságok veszik kezükbe annak kiderítését, hogy kik a bűnösök, vagy kik rágalmaztak. Sok vita folyt az utóbbi napokban arról a formáról, hogy miképpen tétessék át a vádanyag az illetékes hatóságok elé. Kétféle felfogás állott egymással szemben. Az egyik szerint Ripka Ferenc főpolgármesternek, aki a múlt szerdai közgyűlésen elnökölt, kötelessége az elhangzott vádakról jelentést tenni a bűnügyi hatóságoknak. A másik felfogás szerint a vádak tulajdonképpen az egész törvényhatóságot érintették. Ilyen körülmé- nyek között magának a törvényhatóságnak kell kérni az ügynek bűnügyi útra való terelését és felszólítani Ripka Ferenc főpolgármestert, hogy a törvényhatóság nevében és megbízásából járjon el. Hamarosan győzött az első eljárási mód, mert véglegesen arra a meggyőződésre jutottak az illetékes faktorok, hogy Ripka Ferenc főpolgármesternek fölösleges kikérnie a közgyűlés hozzájárulását, vagy megvárni azt, hogy a törvényhatóság kezdeményezze az ügynek büntetőútra való terelését. Mégis voltak vélemények, amelyek azt hangoztatták, hogy az ügynek büntetőútra való terelése előtt a törvényhatósági bizottságot meg kellett volna kérdezni. A Fővárosi Hírlap munkatársa kikérte ebben a kérdésben Kozma Jenő dr.-nak, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének véleményét. Kozma Jenő dr., országgyűlési képviselő válasza a következőképpen hangzott: — Az eljárás megindítása tekintetében a főpolgármester, vagy a polgármester illetékes dönteni. Az ő hivatásuk, hogy — amennyiben annak szükségét látják. — feljelentést tegyenek. A jelen esetben zása teszi-e őt a polgármesteri székben gyengévé, nem ezek a szép lelkitulajdonságok adják-e meg neki azt a korlátlan és néha káros bizalmat, amellyel egyesek talán visszaélnek a városházán? Ha nem a finomlelkű Sipőcz Jenő, hanem egy a gyeplőt nála keményebben tartó férfiú ül a polgármesteri székben, nem lehetett volna-e elkerülni a Széchenyi-fürdő botrányát azáltal, hogy a műszaki adminisztráció a polgármester erélyétől való félelmében tartózkodott volna a fatális ballépésektől? Vagy előfordulhatott volna-e a polgármester negligálása nélkül a múlt héten az, hogy a főváros egymillió dolláros váltókölcsönét szinte a polgármester tudtán kívül tárgyalták le? Itt, ezeken a pontokon érezzük és látjuk azokat a bajokat, amelyek lehetővé tették a Széchenyi-fürdő botrányának megszületését. Itt és ezeken a pontokon kell segíteni, még pedig minél sürgősebben, mert — különösen, ha a technikai adminisztráció gyökeres reformja meg nem születik — akkor nem lesz módjában egyetlen tényezőnek sem hozzájárulni ahhoz, hogy a mai rendszer mellett kezdődjék meg a főváros nagy beruházóprogrammjának végrehajtása. „Ezúttal mindenkire és mindenre való tekintettel söpörni keli» — mondja Ripka Ferenc főpolgármester egyik nyilatkozatában — mert nem kisebb érdekek vannak kockán, mint a főváros autonómiája, a városi gazdálkodás becsülete és mindenekfölőtt a fővá ros hitele, amely, ha bűnös emberek könnyelmüskö- dése folytán megrendülne, ez megölhetne itt minden munkát és életlehetőséget". a helyzet az, hogy a törvényhatóságot, illetőleg a törvényhatóság egyes tagjait nyilvánosan megrágalmazták; a főpolgármesternek tehát feltétlen kötelessége, hogy ezekre a rágalmakra világosságot derítsen. Ez e feladat minden esetre legmegfelelőbben úgy teljesíthető, ha a főpolgármester, vagy a polgármester az egész ügyét kivizsgálás céljából átteszi az illetékes hatósághoz, amely nem lehet más, mnit a rendőrség. A főkapitányság ezekután kivizsgálja az egész ügyet és amennyiben kriminalisztikus anyag merül fel. az ügyet bűnvádi útra tereli; ellenkező esetben a főkapitánysági eljárás hivatott elégtételt szolgáltatni azoknak, akiket alaptalam.il megrágalmaztak. — Azzal a felfogással szemben, hogy az ügyészi vizsgálat csak a törvényhatósági bizottság ilyen arányú határozata után indítható meg, nem szabad elfelejteni, hogy azon a közgyűlésen, amelyen a vádak elhangzottak. jelen volt a budapesti államrendőrség főkapitánya is. A főkapitány hallotta ezeket a vádakat, tehát saját hatáskörében is megindíthatja a nyomozó eljárást. Különbenis az ügyészi vizsgálat megindítása és az iratoknak az ügyészségre való áttétele nem azonos eljárás. A jelen esetben is lehet tehát az illetékes hatóságnál az egész anyag kinyomozását, illetőleg tisztázását kérni anélkül, hogy a főváros konkrét feljelentést tegyen és e konkrét feljelentés alapján az ügyészség hivatalos vizsgálatot indítson meg. Kozma Jenő a Széchényi-fürdő ügyében indult bűnügyi eljárásról
