Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-02 / 9. szám
Tizenhatodik évfolyam Ára 40 fillér Budapest, 1927. március 2 9. szám y"gii>Qí»aiiiaH»aniEiinaHiagiioiHoa8iaHií3iKm»nEss!miiiPi8iass8aai8ainQiE8ai»a8g8aiiio8iiataiOg8gasgiBSBiBi3iiifc!ii ELŐFIZETÉSI ÁHAK: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 Állandóan : GAZDASÁGI ÉUTESÍWÖ Városi, politikai és teőszgaszdasúgi hetilap Felelős szerkesztő: B MC SÓ EMIL Megjelenilt minden szerdán Szerleesztöség és leiadó&ivaíal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám 'Posiaialc. cselele-számla 40.424 Tele fonsz á m : Teréz 137—15 Scítovszky Sóim belügyminiszter bejelentette, hogy munkában van az új fővárosi törvény Búd pénzügyminiszter és Scítovszky Béla belügyminiszter megnyugtató kijelentései arról, hogy senki sem akarja csorbítani a főváros autonómiáját — „Csak a Segkivéftelesebb esetekben Sehet arról szó, hogy erősebb, drasztikusabb eszközöket léptessünk életbe“ — A pénzügyi ellenőr beállítására csak akkor kerülhet sor, ha az ügyeket per abszolúte nem lehet másképpen elintézni veszem különösen az újjáépítés korszakát, akkor méltóztassanak arra figyelni, hogy az autonóm testületek háztartásrendezési, kölségvetési joga belül marad-e az autonóm jogkör belügyi intézkedéseinek hatáskörén, nem tangál-e ezekben a súlyos, és nehéz időkben olyan kérdéseket, amelyek túlmennek ezen belügyi intézkedés határain és belevágnak a legnagyobb autonóm testület, az állam, érdekeltségi szférájába, sok olyan téren, amelyeket szűk látókörű és szűk területre szorítkozó autonóm testületek meg nem figyelhetnek, észre sem vehetnek? Csak három dologra utalok. A közhiteit például maguk az autonóm testületek kevésbbé tudják mérlegelni, vagy — mondhatnám — egyálalán nem tudják mérlegelni. A másik a takarékossági szempont, amely az egyes autonóm közületek költségvetésein belül mérlegelés tárgyává tehető, de nem tehető mérlegelés tárgyává az ország takarékossági szempontjaiból, mert erre in- gerenciájuk nincsen, látókörük nem terjedhet ki ilyen távolságokra. A harmadik szempont pedig a leglényegesebbek egyike, az, hogy az összes autonóm közületek. az állammal együtt, egy zsebben vájnak, ez pedig olyan fontos tényező, hogy tudnia kell az államnak és az autonóm testületeknek is, hogy hány kéz nyúl az adófizető polgárok zsebébe. iCem centralipalás, csak célszerűség — Ez a három szempont magasabb elbírálást igényel és ezt elbírálni csak maga a kormányzat lehet hivatott. Ez nem jelent centralizmust, csak célszerűséget, jelenti azt, hogy a mai súlyos és nehéz időkben, amikor a polgárok legnagyobb áldozat- készségével lehetett ennek az államnak háztartását rendbehozni, ennek az országnak ezt a féltett kincsét meg is kell védeni. De megvédeni csak úgy tudjuk, ha avatatlan kezek az államháztartás rendjéhez hozzá nem nyúlhatnak. Pedig ennek lehetősége meg van. Meg van a lehetősége, éppen az autonóm közülietekben azáltal, hogy túlságosan veszik igénybe a közhiteleket. Ezzel visszahatással vannak az állam hitelére, jól megfun- dált pénzünk stabilitására. — A másik kérdés a takarékosság kérdése. Én a takarékosságot nem bírálhatom el kizárólagos fináncszempontból. Én nem a rubrikák holt számainak összeadásával és lecsökkentésével akarok takarékoskodni, mert lehet, hogy ez a kizárólagos finánctakarékoskodás éppen az ellenkezőbe csaphat át, a legnagyobb pazarlásra adhat okot. Nekem, mint belügyminiszternek éppen az kell, hogy legyen a feladatom, hogy a szükséges takarékoskodásnak legyek ellenőre. — A harmadik, amiről szólottám volt, az adózóközönség védelme. És ez a legfontosabb, de itt sem kívánok arra az álláspontra helyezkedni, hogy ahol meg van a lehetőség nagyobb áldozatok hozatalára és meg von a készség is erre anélkül, hogy más, nagyobb érdek ezzel sértetnék, maguk az autonóm testületek is hozzájuthassanak azokhoz az összegekhez, amelyek a maguk fenntartására szükségesek. Ha ígv állítom be a kérdést, akkor egyáltalában nem látok a törvényjavaslatban semmi olyan intézkedést, amely sértené az autonómiának azt a részét, amely szerint jogosult a maga költségvetésének kötelessége, hogy együttesen küzdjenek a kibontakozásért. A főváros szempontjából még nagyobb érdeklődésre tarthat számot Scitovszky belügyminiszter felszólalása, .amelyet alább egész terjedelmében közlünk azokban a részeiben, amelyek Budapest nagy érdekeit is érintik. A belügyminiszter beszéde sorún őszinte és meleg szeretettel nyilatkozott meg az autonómiák jogai melleit és ez a meleg szeretet feljogosít bennünket arra a reménységre, hogy a főváros autonóm jogait a kormányzat az új törvényben gyökeredző újabb felhatalmazások mellet is a legmesz- szebbmenö tiszteletben fogja részesíteni. Egészen természetesnek tartjuk ezt akkor, amikor a belügyminiszter aláhúzottan hangsúlyozta, hogy a kormány nem azért kér a főváros és egyéb autonómiák fölött újabb intézkedési jogokat, hogy ezekkel a jogokkal feltétlenül éljen fs. Kijelentette, hogy csak a legkivételesebb esetekben lehet szó arról, hogy erősebb, drasztikus intézkedéseket léptessenek életbe és csak a lehetőségeket kívánták ebben a törvény- javaslatban létrehozni, de akkor is abban a Íriszemben és abban a tudatban, hogy ezekre sor nem fog kerülni, iia hozzávesszük még ehhez, hogy a belügyminiszter bejelentette azt is, hogy az új fővárosi törvény máris munkában van, akkor azt hisszük, hogy minden objektív ítélet elismerheti, hogy a főváros autonómiája a legkisebb veszélyben sincs és ha a kormány mégis törvényes felhatalmazásokat szerez a maga számára, akkor ennek más értelme nem lehet, csak az, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között az állam és a főváros pénzügyi gazdálkodása terén összhangot kell létrehozni. A magyar országgyűlés képviselőháza az elmúlt héten általánosságban letárgyalta és a részletes tárgyalás alapjául elfogadja Búd János pénzügyminiszter adómérséklő javaslatát, amely a fővárosra és általában az ország összes autonóm testületéire nagy fontosságú intézkedéseket tartalmaz. A törvényjavaslat külön részben foglalkozik az autonómiáik gazdálkodásának hatékonyabb ellenőrzéséről és ez a rész természetesen a legnagyobb érdeklődést váltotta ki a főváros törvényhatósági bizottságában is, amely egyhangú határozatot hozott és föiiratban kérte a kormányt a főváros autonómiájára nézve sérelmesnek tartott intézkedések megváltoztatására. Az általános vita azonban rendkívül sok megnyugtató jelenséget vetett fel és az e héten végbemenő részletes vita során kétségtelenül olyan módosítások történnek, amelyek azokat is kielégítik, akik a legmesszebbmenő módon kívánták megvédeni a főváros autonómiáját. Ebben a tekintetben rendkívül fontos volt az általános vita végső felvonása, amelyben Bud János pénzügyminiszter és Scitovszky Béla belügyminiszter nagyhatású nyilatkozatokkal erősítettek meg mindenkit abban a hitben, hogy a kormány a legcsekélyebb mértékben sem kívánja az autonómia jogainak megcsorbítását. Bud János pénzügyminiszter, aki szerdán szólalt fel a képviselőházban, hangsúlyozta, hogy csak elvi rendszabályokról van szó, amelyeknek célja az, hogy a költségvetési jogot rendszerbe foglalják és az autonómiák háztartását összhangba hozzák a pénzügyi kormányzat cselekedeteivel. Kifejtette, hogy az áldatlan helyzetet az infláció okozta és a kormánynak, valamint az autonómiáknak i Scitovszky belügyminiszter: Nem a rubrikák ho't számainak lecsökken» lésével akarok takarékoskodni tettem, rta a történelmet visszameitoztatnaK lapozni, azt méltQztatnak látni, hogy mindaz, ami Magyar- országon szabadság, ami megbecsülendő, ami erkölcs, ami erény, ami megfontolás, ami hazaszeretet, mindaz az ősi autonóm közületekből sarjadt ki. Én őre kell, hogy legyek ezeknek az autonóm testületeknek és így méltán gondolkozhattak sokan afölött, mi indíthatott engem mégis arra. hogy a benyújtott törvényjavaslat révén, látszat szerint, bizonyos rést engedjek ütni ezeken az autonómiákon. — Én az autonómiát nem önmagáért valónak látom. Nem azért van az autonómia, hogy mindenre való tekintet nélkül csak a maga boldoguláséit nézze. Scitovszky Béla belügyminiszter felszólalásában a javaslat vitáját igen érdekesnek és objektivnek nevezte és kijelentette, hogy az összes felszólalásokból az autonómiákhoz való ragaszkodását és az autonómiák szeretetét hallotta kicsendülni. Ez örömmel tölti el öt. Nem kell azonban attól félni; hogy ezek az ősi autonóm testületek ennek a törvényjavaslatnak benyújtása alkalmából egy kissé ki- nyitogatták az ablakaikat és ezáltal friss levegőt kaptunk és éreztünk. Majd így folytatta a miniszter: — A régi idők emlékezését idézte fel ez és ránk és rám is azt a benyomást tette, hogyha az ablakok zárva is voltak, nem romlott levegő áramlott ki onnan, nem a múltaknak berozsdásodása tárult elénk, hanem az a friss levegő, amelyről az előbb említést Csak a költségvetési jogot tangáSja a javaslat pedig a belügyeikben való rendelkezés joga. Ha így ^©komponálom az autonómiát, akkor méltóztatnak látni, hogy a törvényjavaslat tulajdonképpen csak egy részt tángál. Sem az általam említett első rész, sem az általam említett második rész nem tángálja, de tángálja a beliigyekbe való beavatkozást. De milyen vonatkozásban? Ez maga természetesen megint többfázisú. Az autonómia jogköre kiterjed a háztartás rendezésére, a zárszámadások rendezésére, szabályrendelet alkotásjogára, stb. Ebből a részből is csak egy részt tángál: a költségvetés jogát. Ez tagadhatatlanul autonómikus jogkör, autonómikus hatáskör. Normális viszonyok között az autonómiák háztartásának rendje, amely különben mindig ellenőrzés alatt állott, alig igényelt többet a normális ellenőrzésnél, amit régi és űjabbkeletű törvényeink ís fokozottabb mértékben megadtak a kormányhatóságnak. Ha a háború utáni viszonyokat veszem és Ezután a belügyminiszter történelmi visszapillantást vetett a magyar autonómiák fejlődésére, majd így folytatta: — Az az érzésem, hogy mindenkitől, aki itt a vitában felszólalt, távol állott az a gondolat, mintha itt erőszakos beavatkozás készülne. Tulajdonképpen az összes felszólalók gondolatmenetében megérzett három dolog: féltek, hogy az autonómiákon esetleg sérelem esik, elismertek bizonyos szükségességeket és végül harmadszor bizonyos intézkedések szükségességét is elismerték, csak a módus vivendi tekintetében voltak a gondolatok, a felfogások eltérőek. — Az autonómia első része politikai rész: felirati jog, panaszjog a legfőbb közigazgatási bírósághoz. Az autonómia másik főtényezője az állami köz- igazgatás közvetítése, a harmadik lényeges része
