Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-02-16 / 7. szám
Ára 40 fillér Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927. február 16 7. szám : (rWMmiíib5jSPU80;?ias;Laf^mniaiiiaiiiainaáimniB»nniiiigiaiamoiiÍBmaiaiEl8ÍaiatogcSPi^csaatDgssoiysaasmmEr ELŐFIZETÉSI AH AK: VáTOSÍ, politikai Megjelenik minden szerdán Égés* évre 20 pengő (250.000 K) <£«> I^^flflStíOSCÍííi hGÍilGn Szerkesztőség és kiadóhivatal* Félévre .. lO pengő (125.000 eS -K^^gjCl^CICav. u. 1 Budapest VI, Sziv-ucca IS. satím: Állandóan: ------- -- Postaiak:. csekkszámla 40.424 GA ZDASÁGI É'MTFSÍWŐ Felelős szerkesztő: BACSÓ FMIC Telefonszúm: Teréz 137—15 A ibib^v kiiíbráiMlailii» katzenjammerje vett erőt a városházi baloldalon. A szerelmi mámor széttoszlásával fájdalmasan érzik, hogy soraik nagyon súlyosan megritkultak és levegővé lett az a sok álom, amelyet a városházára való bevonulásukkor, fantáziájuk megerőltetésével, valósággal tenyésztettek. Egyeduralomról, osztatlan hatalomról, polgármesteri állásról, a főtisztviselők kiszórásáról és ki tudja, mi mindenről ábrándoztak és mindebből rövid két esztendő alatt nein lett semmi. És ez az eredménytelenség egészen természetesen maga után vonta a politikai kémia szabályai szerint való elemekre bomlást. A biok szétesett és annak legnagyobb polgári pártja, felerészben szerte- széledt, míg a másik felét most igyekeznek valahogy állandóvá összekovácsolni. Sikerül-e, nem sikerül-e ez az összekovácsolás, az ebben a pillanatban még meglehetősen kétséges; de annyi bizonyos, hogy a széteső táborban csak siránkozó és elkeseredett hangok hallhatók. Ahogy már ez ilyenkor szokásos, ;a' távozók után kendőt lengetnek és biztosítják őket, hogy nem átkozzák, ne féljenek, hiszen ha az ajkuk átkot szórna rájuk, sohasem szerették volna őket. Azután nagy lemondóan, nagy elkeseredetten konstatálják, hogy a szerelem nem is volt olyan komoly és a távozó kedves nem is volt olyan csinos. A szétfoszló szerelem eme katzenjammerjában azonban mégis a legfontosabb szerepet a mandátumnak tulajdonítják. Szónoki beszédekben, vezércikkekben és párthatározatokban mondják ki, hogy nem kár azokért, akik- nék neve még a legutóbbi választásokon is vonzó lobogó volt az ő választóik számára. A párt egykori díszeit nyíltan felszólítják, hogy „a párt programmjával és a párt listáján nyert mandátumaikat a párt rendelkezésére bocsássák.“ Hát ezt a mandátumhistóriát egy kicsit érdekes közelebbről szemügyre venni. A mi véleményünk szerint nagyon komplikált számítás lenne megállapítani azt, hogy akár a községi választásokon, akár az országgyűlési választáson, kik és hányán szavaztak inkább például Bárczy István nevéért a baloldali listára, mint a puífogó demokrata jelszavakért. A baloldalról távozóknak, de minden józan ítéletű polgárnak, feltétlenül az a véleménye, hogy a községi választások óta Budapest polgárságának a városházi helyzetről táplált véleménye sokkal jobban megváltozott, mint azoké, akik ennek a nagy véleményátalakulásnak konzekvenciáit a maguk számára a közelmúltban levonták. Azok a férfiak, akik elhagyták most a baloldalt és csatlakoztak az Egységes Községi Polgári Párthoz, nem ok nélkül tették meg ezt a lépést. Megtették először azért, mert a városházi kudarcok szétzüllesztették az egész baloldalt, de legelsősorban a baloldali polgári pártokat. Egy megbomlott táborban aztán eredményeket elérni, munkával hasznára lenni a városnak, igazán nem lehet. _Ezek a férfiak, akik most az Egységes Községi Polgári Párthoz csatlakoztak, tették ezt azért, mert ott, ahol eddig voltak, nem tudtak munkájukkal hasznára lenni a városnak és azok, akik a baloldali politikát irányították, nem tudták ezeknek á férfiaknak kivételes tehetségét, hatalmas tapasztalatait és munkakészségét kihasználni a főváros érdekében. Ezek a féri iák megunták azt és joggal unták meg, hogy a baloláal mindenbe politikát elegyített, mindenben politikát látott és mindenből politikát csinált. Politikát csináltak akkor, amikor egységes, ösz- szefogó erővel kellett volna a város újjáépítésének munkáját megkezdeni és folytatni. Ezt nemcsak azok a férfiak látták, akik a közelmúltban pártállásuk megváltoztatására határozták el magukat, hanem táján még sokkal élesebben látta és érezte a saját bőrén a főváros lakossága. De ne felejtsük el, hogy nemcsak most ébredt fel ez a hangulat a város közönségében, hanem már akkor, amikor a baloldalt beküldötték a városházára, már akkor is azt remélte ,a választópolgárság, hogy a városháza nem politikával foglalkozik majd, hanem kenyérkeresti lehetőségeket teremt a város lakosságának és tovább fejleszti ezt a várost azon az úton, amelynek kegyetlenül végét szakította a háború és az azt követő forradalmak. Most, hogy a városházi baloldal elérte kudarcainak teljességét és akik nem kívánják ezt a kudarcpolitikát tovább folytatni, beléptek az Egységes Községi Polgári Pártba, egykori pártjuk elkeserdetten kiálltja utánuk, hogy mi mindent akartak volna ök a városházán csinálni. Leépíteni a gyűlölet uralmát, lerombolni a középkori reakció omladozó bástyáit, megszüntetni a korrupciót és helyreállítani a közélet tisztaságát, — szavalják a frázispuffogtatás elaggott' művészei. Hát ha ezt akarták csinálni az urak, miért, nem csinálták, hiszen volt elegendő idejük rá. Vagy,, ha már nem csinálták, miért nem fogtak legalább, hozzá. Hát igenis, a Bárczyak, meg a többiek azért hagyták ott az egyébként is széteső tábort, mert mindig csak programmokat szavaltak és célok kiT tűzésével űztek gyermeki játékokat. Azért hagyták\ ott őket, mert ott nem lehetett dolgozni, mert ott a>. frázisok ágyudörejében, a politika kavargásában és a személyeskedés pocsolyájában megszűnt minden alJ kötő tevékenység. Különben is maguk mondják, hogy az ő számukra nem veszteség az eltávozottak távo-1 zása. Ha ez így van, mi megnyugszunk benne, mert* mégis csak a legjobb megoldás az, hogy ami nekik1 nem fáj, annak mi viszont őszintén örülünk. / Kinyerni, rugalmasad is egyszerűd lesz; a Sodrás aiminisztriciu Készül a fővárosi Sörvény revíziója, mely rövidesen az országgyűlés elé kerül Annak a törvényjavaslatnak az indokolásában, amely javaslatot a pénzügyminiszter terjesztette be az autonómiák; gazdálkodásának hatékonyabb ellenőrzéséről, többször előfordul az az Ígéret, hogy a kormány az autonómiák ügyét véglegesen külön törvényben kívánja rendezni. Most azonban nyilvánosságra jutott a kormánynak az a szándéka, amelyet illetékes helyen is megerősítenek, hogy a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya máris dolgozik az új fővárosi törvényjavaslaton. Aligha lehet kétség benne, hogy a fővárosi törvény revíziójára igen nagy szükség van, mert az 1872. évi XXXVI. t.-c., amely Budapest székesfőváros törvényhatóságának alakításáról és rendelkezéséről szól és amely három város egyesítésekor született, már régen elavult. A fővárosi törvény revíziója már évtizedek óta állandó követelése úgy a közgyűlési pártoknak, mint magának a főváros tanácsának is. Az 1872-iki törvény revíziójának első tervét még Széli Kálmán belügyminisztersége alatt készítette e]_Fascho-Moys miniszteri tanácsos, amelyet azután 1907-ben gróf Andrássy Gyula belügyminiszter újból átdolgoztatott. Azóta is folytonosan készülnek a fővárosi törvény revíziójára, amely most, úgylátszik, végre tényleg tető alá kerül. Az eddig kiszivárgott információk szerint az új fővárosi törvény tehermentesíti az apróbb ügyekkel való bibelődéstöl a főváros törvényhatósági bizottságát, egyben pedig növeli a polgármester és a tanács hatáskörét, de egyben felelősségét is. Mindez azt jelenti, hogy könnyedebbé, rugalmasabbá és egyszerűbbé tesz a főváros közigazgatása. Nem kell másra gondolni, csak azokra a hosszú közgyűlési tárgysorozatokra, amelyek néha százával sorolják fel az apró-cseprő ügyeket, amelyekkel a közgyűlésnek a törvény értelmében foglalkoznia kellene. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a törvényhatósági bizottság ezekben a kisebb kérdésekben valóságos darálógéppé szokott átalakulni, az illetékes ügyosztályvezető lereferálja a tárgyát és a közgyűlés a legtöbb esetben szankcióját adja anélkül, hogy tudná, miről van szó. Mindazonáltal ezeknek a jelentéktelen ügyeknek a közgyűlésen való tárgyalása megakadályozza azt, hogy a közgyűlés elegendő idővel és erővel rendelkezzék a legfontosabb községi problémák tárgyalásánál. Az új fővárosi törvény célul tűzi ki. hogy a jelentéktelenebb ügyeknek nagyrészét a tanács hatáskörébe utalják. A tanács hatáskörének ilyen kiszélesítése és a közgyűlés ilyetén való tehermentesítése kétségkívül jó szolgálatot fog tenni a főváros közigazgatásának egyszerűsítése irányában. A kisebb ügyeket a tanácsnokok a maguk hatáskörében intéznék el és egyénileg viselnék az elintézésért a felelősséget is. Az új javaslat szerint nem úgy, mint most, a tanács lenne a közgyűlés végrehajtó szerve, hanem a végrehajtás joga teljesen a polgármester , kezébe szállana át. Ez is könnyítené a főváros adminisztrációját, de> egyszersmind azt is jelentené, hogy a polgármester felelőssége növekszik, mert amiért eddig egy szerva a tanács volt felelős, addig az új törvény életbeléptéi után az egész felelősség a polgármester személyőrei hárul. A kis ügyeknek a közgyűlés hatásköréből való* elvonása révén valószínűleg X meg lehet ritkítani a főváros közgyűlésének albizottságait is, amelyek ma amúgyis alaposan túltengenék. , A bizottsági retorták megritkítása kétségkívül óriási' hatással lesz az ügyek simább és gyorsabb elinté-i zésére. A kiszivárgott hírek szerint azonban a belügyminisztériumban ismét fölvetették a tanácsi ügyosztályok számának újabb redukcióját és egyes ügyosztályoknak más ügyosztályokba valói beolvasztásának tervét. Ebben a kérdésben még nem igen lehet döntés, de nem is valószínű, hogy d belügyminisztérium arra az elhatározásra juthatna, hogy a már tizenkettőre redukált ügyosztályok számát még jobban lehet csökkenteni. Különös lenne ez akkor, amikor a főváros összes pártjai úgy tartják, hogyha. Magyarország fájdalmas megcsonkí-' tásával az ország adminisztrációja túlnaggyá vált is, de Budapest adminisztrációjának munkája ugyanakkor csak gyarapodott. De meg a törvényhatósági bizottság kebelében a közigazgatási bíróságnak egyik legutóbbi döntése alapján többen azt a gondolatot vetették fel, hogy a belügyminiszteri rendelettel összevont ügyosztályok számát ismét tizenhatra kell felemelni, mert hiszen a főváros lakosságának növekedése, az adóügyek, a népjóléti ügyek* stb. megszaporodása révén a főváros adminisz-# trációja óriási munkaszaporulatot kapott. Ha a tizenhat ügyosztály visszaállítását f ellenezni fogja is a belügyminisztérium, kétségtelen, hogy a tizenkét ügyosztály számának redukálásából szintén el fognak tekinteni. Természetesen van még sok szállongó hír, amelyeket a törvénytervezetekről terjesztenek, amely azonban még csak annyira van, hogy a törvényelőkészítő osztály most tanulmányozza a külföldi nagyvárosok tervezetét. Ilyenformán mindazok a hirek, amelyek a részletkérdéseket érintenék, természetesen nem lehetnek komolyak. Megnyugtató azonban mindenesetre az, hogy a kormány végre komolyan foglalkozik a fővárosi törvény revíziójával, mert hiszen lehetetlen az, hogy 1872 óta a főváros alkotmányán állandóan csak foltozásokat eszközöltek.
