Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-11-02 / 44. szám
Tizenhatodik évfolyam ára 40 fillér Budapest, 1927. november 2 44. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ......................... 20 pengő Fé lévre................................ lO pengő Ál landóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Vöröst, pOliílMal és tcöxQa&dasógl ßeillap Felelő» szerkesztő: DACSÓ EMIS Megfelenllc minden szerdán Szerkesztőség és Kiadóhivatal s Budapest VI, Szív-uccu IS. szdsn Postaiak, csekkszámla 40.42-4 T&lelonszám z Teréz 137—13 A közgyűlési botránykrónika ismét meggyarapodott egy vastag, sötét lappal. A városházi skandalum-tár bőven dicsekszik ilyen oldalakkal. de meg kell nyugtatni a botránygyárosokat, hogy már régesrégen nem tudnak semmi újai produkálni. Bátran, lelkiismeretfurdalás nélkül nyugalomba vonulhatnak, letehetik a lantot, amelyen nem tudnak új hangot megütni. A városházi botránykrónika szombaton keletkezett új lapja szakasztott olyan, mint a többi, mert ennek a botránykrónikának egyik lapja úgy hasonlít a másikhoz, mint az egyik tojás a másikhoz. Nem sok örömük lehet benne azoknak, akik ezekkel az eszközökkel, ha nem is a közönség rokon- szenvét. de mindenesetre érdeklődését, kíváncsiságát és botrány éhségét akarják maguk felé irányítani. Ismételjük, a világon semmi új nem történt a szombati szörnyű kavarodásban és éktelen hangzavarban. Ha a szocialista és demokrata mező nem lett volna olyan éktelenül hangos, a dolgok unalomig ismétlődő volta bizonyára álomba szenderitette volna a mélyen tisztelt közgyűlést. Csupa régi rozsdás fegyver, csupa elavult rekvizitum vonult fel újra. Öreg fringiák, szablyák és buzogányok, Rátultöitős puskák és elaggott mozsarak nem tudtak többé meglepőt produkálni 'és senki sem ijedt meg tőlük. A hadsereg, amely a nagy attakot intézte, szintén a régi: ezek a gascognei legények és Bendő Móric a kapitány. Nem is volna érdemes sok szót vesztegetni az egészre, ha olyan sokat nem forogna mostanában a szőnyegen az autonómia és a közgyűlési munkaképesség kérdése. A közgyűlési vita során eddig is megemlékezett minden szónok ezekről a problémákról, amelyek az új fővárosi törvény szülési fájdalmai között olyan aktuálissá váltak. Hallottuk előkelő közgyűlési szónokok szájából, hogy nagy az averzió a fővárossal szemben, hallottuk, hogy meg kell védeni az autonómiát és hallottuk még Wolff Károlytól is, hogy ez a közgyűlés úgyis, ahogy ma van, tud és akar dolgozni. Fél hét sem telt el azóta, hogy Wolff Károly ezt a gavalléros bókot megeresztette a baloldal félé és a baloldal ime, sietve siet, hogy kézzelfogható és füllel ki nem bírható cáfolattal szolgáljon a kereszténypárt vezérével szemben. Pedig hát nagy szükség van az olyan jószándékú prókátorokra, mint amilyen Wolff Károly volt ebben az esetben. Nagy szükség van rájuk, mert ha az új fővárosi törvény javaslata a parlament elé kerül, meg kell nyerni Budapest számára mindenki szimpátiáját, hogy ez a város' ősi jogait, autonómiájának teljességét, önkormányzatának felfokozottságát minden körülmények között megtarthassa. De mit használnak a legjobb szándékú és legékesebben szóló prókátorok akkor, amikor válaszul rapid gyorsasággal jön a fölösleges, minden értelem nélkül való botrány, amely mindig jobban az emberek emlékezetében marad, mint a szép szavak és a nemes gondolatok. Hát kérdezzük, hogy milyen céllal és milyen eredménnyel rendezték meg a szombati botrányt? A BSzKRT ügyeit, a BSzKRT éllen felhozott vádakat már régesrégen ismeri mindenki, még a sarki hordár is Budapesten. Itt már csak egy köVetkezhetik, hogy ezek a vádak igaz értékükre redukálódjanak, ami pedig a gascognei legényeknek és kapitányoknak egyáltalán nem célja. Vagy talán tényleg azt akarják, hogy a Budapestellenes hangulat ismét kirobbanjon és amikor a fővárosi törvény revíziójára kerül a sor, egymásután álljanak fel a parlament tagjai és mondják el azt a véleményüket, hogy az a város, amelynek közgyűlésén egymást érik a fölösleges, céltalan és még nüanszokban is azonos botrányok, nem érdemel autonómiát. Ezek a botrányok csak őzt az egyetlenegy célt szolgálhatják és ezt az egyetlenegy eredményt hozhatják meg. Vagy talán a nagyközönség, a választópublikum számára rendezték a legújabb skandalumot? Ezt sem mernénk hinni, mert sokkal több kortesböicsességet tételeztünk fel azon az oldalon, ahol — ha máshol nem is — eddig a választási kampányokban sok ügyességet árultak el. Nagyon jól tudják, hogy a köA főváros pénzügyi bizottsága tudvalévőén törölte a költségvetésből az úgynevezett Lágymányosi holt Dunaág feltöltésére fölvett 400.000 pengős tételt. Érmeik a négyszázezer pengőnek a költségvetésből való törlése élénk feltűnést keltett mindazokban a körökben, amelyek Budapest székesfőváros kulturális szempontokból való fejlesztészét szükségesnek tartják. Nemcsak kormánykörökben és nemcsak a fővárosi vezetőiköröikben, hanem a politikai élettől teljesen távolálló tudományos körökben is erősen hangoztatják, hogy a jelen körülmények között Budapestet kell minden tekintetben kulturgócponttá szélesíteni. nemcsak azért, mert Budapest természetes adottságánál fogva aránytalanul nagyobb gócpont a vidéki városokkal szemben, hanem azért is, mert a kultúra decentralizálása belátható időn belül lehetetlen. Az 1928. évi köLtégvetés közgyűlési vitája elé mindenki a legszebb reményekkel nézett, mert a pénzügyi bizottságban igen tiszteletreméltó módon dolgoztak a városatyák. Maga' Sipőcz Jenő polgár- mester ismerte el közgyűlési expozéjában, hogy „soha még ilyen alaposan nem tárgyaltak meg költségvetést, mint most a pénzügyi bizottságban“. A közgyűlési vitához fűződött remények a három első napon a legteljesebb mértékben beváltak, míg azután a negyedik napon kitört a botrány, amelynek sem célja, sem oka nem volt. de amelynek ártaknasságát igazán nem is kell vitatni. A közgyűlési vita négy első napja, amely a múlt héten zajlott le. az expozét mondó polgármesteren és a személyes kérdésekben felszólalókon kívül összesen tizennégy szónokot emésztett fel. de a szónokok száma is több lett volna, ha a szombati napon ki nem tör a szokatlan vihar. A vitát természetesen Sipőcz Jenő dr. polgármester expozéja nyitotta meg. amely komolyságával, tárgyilagosságával és részletekbe menő gondosságával mindenkit kielégített. Megemlékezett a polgármester mindazokról a nagyfontosságú kérdésekről, amelyesk a pénzügyi bizottság vitája alatt felmerültek. Mégis két része emelkedett ki leginkább ennek a beszédnek. Az egyik zönség érdeklődését ma már sem a politikai fene- gyerekeskedés, sem pedig a megőszült, elaggott, rogyadozó inú leleplezések nem tudják felkelteni, vagy ébren tartani. Budapest választóközönsége sem fog fölülni többé annak az ámításnak, hogy neki olyan városatyákra van szüksége, akik a közgyűlési teremben nem dolgoznak, hanem botrányokat rendeznek. Budapest polgársága nem kiváncsi többé a BSzKRT- ról szóló és gyorsforralón unos-untalan fölmelegített leleplezésekre, Budapest polgársága a BSzKRT-tál már csak egyet kíván: olcsóbb villamosjegyet. És akik ezt hozzák, azoknak nem lesz szükségük hasonló kortesfogásokra. az, amdy a kormány és a főváros viszonyáról szólott és az autonómia védelmében hangzott d. A másik nagyfcintosságú része a beszédnek az rvolt, amikor a polgármester a tanács álláspontját képviselve kijelentette, hogy a közterheket és az üzemek szolgáltatási árát csökkenteni kell. de a tanács a leépítésnek azt a mértékét, amelyet a pénzügyi bizottság képviselt, túlságosan gyorsnak találja. Kijelentette a polgármester, hogy a pénzügyi bizottságban teremtett papíregyensúly nem reális életből fakad és a bizottság által előirányzott új jövedelmek véleménye szerint jobbára nem fognak befolyni. A polgármesternek ezt a pesszimizmusát a közgyűlés ugyan nem osztotta, de éppen az expozé komolysága és mérséklete arra kötelezte a közgyűlést, hogy a polgármesternek a közgyűlés többségének véleményével ellentétes véleményét nyugodt tisztelettel hallgassa végig. A közgyűlési vita második napján azután felvonultak a pártok vezérei, akik szintén nyugodt, higgadt, megbecsülő hangon odták meg a választ a polgármester aggodalmaira. Első volt ezek között Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselő, az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, akinek közgyűlési beszédét a Fővárosi Hírlap mai számában szószerint való szövegében közöljük. Kozma beszédének rendkívüli sikere volt és az őszKlebelsberg kultuszminiszter reméli, hogy a közgyűlés hozzájárul a lágymányosi holt Dunaág feltöltéséhez A tervek nemcsak tudományos szükségből, hanem a főváros érdekében is történtek, — mondja a miniszter Három méltóságteljes közgyűlési nap után a negyediken kitört a botrány Sipőcz polgármester expozéja, a pártvezérek felvonulása, változatos problémák és csattanó botrány — Négy nap, tizennégy szónok j A Lágymányosra vonatkozó kedvezőtlen döntésről megkérdeztük Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert. — Nem akarok érdemleges nyilatkozattal elébe vágni a közgyűlés határozatának. Megvárom. »amíg ebben a kérdésben elhangzik az utolsó szó. Abban a reményben vagyok ugyanis, hogy ' a székesfőváros közgyűlése a szavazás során megváltoztatja a pénzügyi bizottság kedvezőtlen döntését és módot nyújt arra. hogy terveimet megvalósíthassam.- Ezek a tervek a székesfőváros érdekében is készültek, nemcsak tudományos szükségből. Ezeknek a terveknek a megvalósítása némi áldozatot követel a fővárostól. Ez az áldozat azonban az idők folyamán sok- szorozottan fog megtérülni.
