Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-28 / 39. szám
Tizenhatodik évfolyam Ara 40 UUér Budapest, 1927. szeptember 28 39. szám r5rttíDHigiiiDi»ois?aíiiönioniP?noi!iaiHHÍ8s^8ÍibiTi'oíi6P8Í3^B8ioysantKig{ii@8laiíiSöitgPiHi^iiölW^iiir^!jiOMiL,,l ELŐFIZETÉSI ÁHMSC: Egész évre:...........................20 pengő Félévre .................................ÍO pengő Ál landóan : GAZDASÁGI ÉUTESÍTŐ Várost, political és teözzQaszdla&ági fö&áilap ...■llll^Ml^^l^rl^r~m----------■ ■ Fe lelős szerlcesxtö: HJICSÓ EMIC Megjelenne minden szerdutn Szerleeszíőség és Jeladófjlvaíah Hudape&i VI, Szív-uccu IS. szóm IPa&talalc. cselele-szúmla 40-424 Teleton&zdm x Teréz 137—13 amelyet a közgyűlési kis töredék-pártok olyan féltve j fogtak össze és most már tudjuk, hogy mit akartak J eltakarni az autonómia védelmének köpenyegével. Most már tudjuk, hogy a maguk szétesését, az egymás között folyó guerilla-harcot akarták leplezni, Látjuk, érezzük ezt minden lépésükön, mert amíg az autonómia-blokk meghiúsult, addig a közéleti tisztaság bokrai mögül egymást lövöldözik le és megindult ismét az a miniatűr népvándorlás, amely lassanként teljesen felőrli ezeket az apró pártokat. A fórumon azonban tovább Harsogják az autonómia védelmét. Legújabban is Buda lipótvárosi gyöngye kesereg „az önkormányzat alkonyán'1 és elme-szaladgálásában kétségbeesve fejti ki, hogy a szerinte eljövendő kis-közgyülés olyan lesz, „amelyik nem berzenkedik, nem okoz botrányokat“. Azt is szörnyűségnek tartja, hogy „hiteltúllépés sohasem lesz, a kormány mindent ellenőriz“. Szinte szerencse, hogy az < aszfalt háborít és a libamái-átférek közepette a borús lipótvárosi léleknek ideje és alkalma akad az önkormányzat sorsa fölött keseregni. Mint látjuk, aggodalmai rendkívül megfontolni valók. Hiszen nincs Pesten egyetlen szavazó polgár sem, aki ne kedvelné a közgyűlési botrányokat és akinek nem lenne szíve szerint való a hiteltúl- lépés ... íme, ilyenek a baloldali aggodalmak, és az ember önkéntelenül is rájön arra, hogy az autonómiát, atmelyet senki "meg nem támadott és senki megtámadni nem akar, csak azért védik, hogy a maguk szűk berkeiben lezajló, számukra nyilván fájdalmas, kis eseményekről eltereljék a figyelmet. Igazán kiváncsiak volnánk, hogy milyen lenne az, ha ezek a baloldali urak egyszer az őszinteség szent pillanatában meggyónnának? Vájjon meg mernék-c mondani, hogy amit ők most az autonómia védelmének ürügye alatt cselekszenek, az tulajdonképpen nem más, mint minden haladásnak megtagadása. Megvallanák-e, hogy ők „a demokratikus eszmék harcosai“ tulajdonképpen hadat üzentek minden modernségnek és a korszerűen kifejlesztett autonómia gondolatával szemben védelmükbe veszik azt az elavult autonómiát, amelynek modernizálását ötven esztendő óta minden párt sürgette. Mernék-e azt mondani ezek az urak, hogy Scitovszk.v belügyminisztertől féltik az autonómiát, attól a Scitovszky- tól, aki egész életét a törvényhatósági életben töltötte. Vagy R'.pka Ferenciül féltik az autonómiát, aki hónapok alatt megmentette Budapestet a köz- I gyűlési párt-monopóliumtól? .Vagy mernék-e nyíl- j tan és hangosan azt mondani, hogy egy Kozma! Jenő, egy Bárczy István, egy Harrer Ferenc, egy j Becsey Antal', egy Ereky Károly, egy Szilágyi La- j jós akarják elsikkasztani Budapest autonómiáját. ! Nem. Ezek az urak Budapest autonómiáját az autonómiának legőszintébb és leglelkesebb védelmezőivel szemben akarják megvédeni. Az autonómia védelme nem az, amit ők cselekszenek, hogy elakarják gáncsolni az új fővárosi törvényt. Fegyvereik, eszközeik, trükkjeik és gáncsaik azonban silányak és gyengék ehhez, bár minden ere- t •lüket latbavetik. Ha nem az elgáncsolás volna a szándékuk, akkor azt cselekednék, amit példának okáért a héten cselekedett Kállay Tibor, aki a legnagyobb objektivitással mondta el véleményét a belügyminiszter kiszivárgott terveiről. Kállay Tibor helyesli, hogy csak a vezető tisztviselőket választják, helyesli, hogy a megfelelő ellenőrzés illesse meg a főváros gazdálkodásával szemben a kormányt. De nem titkolja, hogy nem helyesli a közgyűlés tagszámának nagyobbméretű leszállítását, mert „a polgárságnak éreznie kell, hogy a törvényhatóságban rendelkezik és ennek az érzésnek nem szabad gyöngülnie azáltal, hogy túlsók választóra jusson csak egy- egy képviselő“. Nem tartja titokban azt a véleményét sem, hogy a magyar törvényhatóságok autonómiáját nem lehet egy kalap alá vonni, mert a családban sem lehet egyformán kezelni a már felnőtt és még fejlődésben levő gyermekeket. Budapest közönsége igenis, azt várja, hogy mindenki olyan objektivitással kezelje a nagy reform kérdését, amint azt Kállay Tibornál látjuk. A reformra mindenki szerint szükség van. de ennek a reformnak becsületesnek és jónak kell lennie. Hogy ez így lehessen, erre is megadja az alkalmat a belügyminiszter, aki számtalanszor kijelentette, hogy az összes érdekelteket és az összes hozzáértőket meg fogja kérdezni, mielőtt döntésre kerülne a sor. Ahelyett tehát, hogy az autonómia állítólagos védelmében az urak kardot csörtetnek, avagy az autonómia védelmét gyöngeségeiket eltakaró köpönyegnek Megnyugtató, jóleső érzés volt hallani, vagy akinek ez nem adatott, olvasni Kozma Jenő multheti ■ beszédét, amelyből valamennyien éreztük, hogy a budapesti polgárság jogainak és érvényesülésének védeüimélbiein olyan erős és céltudatos párt áll, miint az Egységes Községi Polgári Párt. Az azóta végbement apró kis események szinte természetes bizonyítékai mindannak, amit Kozma Jenő ebben a beszédében eímor/dott. Ma a közgyűlési teremben igenis ez az egy párt képviseli az állandóságot, a stabilitást, ez az egy párt az, amelyre Budapest egész polgársága társadalmi ést felekezeti különbség nélkül bátran támaszkodhatni. Ennek a pártnak belső élete és külső megnyivánisJásai a nyugalmat és az egységet szimbolizálják. Minden más pártban bizonyos nyugtalanság és változékonyság észlelhető. A pártokról időnként újabb és újialblb egyediek válnak le, amelyek azután mind az Egységes Községi Polgári Pártot erősítik. Elsősorban a kicsiny, talajukat vesztett pártokra vonatkozik ez, amelyeknek élete többé már megnyugodni, úgylátszik, nem tud. A héten is történt egy kiválás a magát Vázsonyi- pártja jogutódának nevező demokrata pártból. Egy kedves, okos, nagyműveltségű asszony, dr. Szent- irmay ímréné hagyta el a demokrata pártot és csatlakozott az Egységes Községi Polgári Párthoz. A megokolás? Igen egyszerű és természetes. Az asz- szonyi psziché nem szereti az örök ellenzékieskedést. inkább vonzódik az alkotó, a teremtő munkához. Igen természetes jelenség ez és mégis azt látjuk, hogy a demokrata berkekben Szentirmayné kiválása igen nagy hullámokat vetett, túlzottan erős izgalmakat váltóét ki. Nem nehéz magyarázatot találni arra, hogy miért történt ez. Nem egyetlen közgyűlési mandátum elvesztése okozza a mély gyászt, amelybe Rassay pártja borult, hanem ez a kiválás igen magasra fokozta az izgalmat és a félelmet, mert most már bebizonyosodott, hogy a párt folytonosan visszatérő jelenségekkel áll szemben. Most már látják, hogy a letöredezés folyamatát, amelyet hónapok előtt talán még könnyedebben ítéltek meg, többé feltartóztatni teljes lehetetlenség. A demokrata párt pro- gramtalansága, minden kákán csomót kereső ellenzékieskedése, az objektivitás hiánya és az alkotó munkának meghiúsítására törekvő örök és oktalan gáncsoskodása mind sűrűbben hozza meg szomorú eredményeit. * A demokrata párt lemorzsolódása mellett feltétlenül figyelmet érdemel a Dolgozó Polgárok Pártjának szétesése is. Kétségtelen, hogy ez a kis párt, amikor néhány tehetséges és jószándékú városatya benne összeverődött, komoly neimén veikkel indult és tényleg részese akart lenni az alkotó munkának. Hibázni valószínűleg ott hibáztak, hogy politikát vegyítettek tevékenységükbe és a politika őket is a mindenáron való ellenzékieskedés veszedelmes útjára vitte. A tanács összetételével és akárhányszor a tanács használják, inkább azon gondolkoznának, hogy mit fognak majd mondani, milyen nagyszerű új propo- ziciókkal állanak majd elő, ha majd megkérdeztet- nek. Tisztelettel kérdezzük a kardcsörtető vezér urakat, hogy esténként, mielőtt pihenőre térnek, lapozgatnak-e Budapest történetében és London, Páris. Berlin, Bécs, Newyork meg a többiek alkotmányának könyvében, amelyeket nyilván már régen beszereztek. Mert nem kardra, nem ágyúra van itt szükség, hanem tudásra és ismeretekre, amelyekkel nem megvédeni, hanem megjavítani és tökéletessé tenni kell Budapest „autonómiáját. munkájával az Egységes Községi Polgári Párt sincs megelégedve, de konkrét esetekben, alkotások idején figyelmen kívül hagyja, ezeket a szempontokat. A Dolgozó Polgárok Pártja bármily jó szándékokkal volt is eltelve, politikai frontot csinált a tanáccsal szemben és ami még nagyobb hiba, politikai szempontok szerint igazodott a közgyűlési teremben az ott ülő pártokkal szemben is. Ez a politizálási láz most meghozta á párt teljes bukását. Elvesztették a párt legnagyobb erősségét, a nagytekintélyű, kiváló Lázár Miklóst, kivel együtt hagyta el a pártot Vértes Emil és Fóthy Vilmos is. Akik bennmaradtak a Dolgozó Polgárok Pártjában és akik kiléptek onnan, teljesen azonos helyzetbe kerültek. Nem jelent egyikük számára sem az új helyzet sem stabilitást, sem megnyugvást, sem a törvényhatósági életben való komoly elhelyezkedést. Ami ebben a pártban és ekörül a párt körül történt, szinte még tipikusabb jelenség, mint amit a demokratáknál látunk. Az egész szecessziónak, az egész -bizonytalan liaMisságnalk egyetlen magyarázta van és ez az,^hogy mindazok, akik ma a törvényhatósági életben a politika járszalagján vezettetik magukat, sehol, semerre nem találják a helyüket. Ezeknek a kicsiny, talajukat vesztett pártoknak egész élete ma már csak vibráló bizonytalanság, szomorú ide-oda vándorlás, örök 'bolygás, amely csak akkor érhet véget, amikor az egyik, vagy a másik belátja, hogy nincs más út, ha az ember Budapest érdekében akar cselekedni, csak a politikamentes alkotómunka. Amíg ezt be nem látják, még az olyan kiváló egyéniségek is, mint Lázár Miklós, vándorolni fognak B. Virágh Gézától Rassay Károlyhoz, Gál Jenőtől Bendő Mórhoz, meg a többiekhez mindaddig, míg ezeket a neveket és ezeket az ellenzékieskedő programnélküliségeket variálni és premutálni lehet. Ugyanez a magyarázata annak a most kitört kátrány- és libamáj-háborúnak, amely a botrány izgalmaival szórakoztatja Budpest polgárságát. Pedig ez a polgárság inkább olcsó villamost, villanyt és gázt kívánna mint botrányt. Az alapjukban megrendült kis pártok, miután az alkotó munkán nincs támadni való, egymás ellen hirdetnek szent háborút. És megindult a guentlliadiarc. A közéleti tisztaság bokraiban helyezkednek el és onnan dobálják egymást kátránnyal, meg libamájjal. Rajvonalban fölfejlődni nem tudnak, hiszen a kis vidéki városok színházainak mintájára hadseregük felvonulása abban áll. hogy hárman-négyen kerülgetik a kulisszákat. Ezek a három-négy emberből álló csoportok azonban ahelyett, hogy a város dolgairól okos és objektív ítéletet mondanának, ahelyett, hogy új gondolatokkal és ötletekkel állanának elő, egymás kiirtását tűzték ki életcélul. Ez az eredete és erkölcsi alapja a kátrány- és libamáj-háborúnak, amely, ugylátszik, a közeli napokban mindinkább botrányos fejlődést fog majd venni. Ezt jelentette be a minapi pártvacsorán Rassay Károly is, aki azt hangoztatta, hogy szigorú cenzúrát fognak alkalmazni és „ennek A demokraták között kitört a kátrány- és iibamájháború Az apró pádok örök hoSygói — Miért idegesek a demokraták? — Rassay cenzúrát hirdet — Srodexerí a szaktudás Kitárult a köpéiiyegf,
