Fővárosi Hírlap, 1927 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-13 / 28. szám
Tizenhatodik évfolyam Budapest, 1927. julius 13 28. szám ITe?gToll»öíniaiii08^aHia»ia8iiaii>P8Hn«i»aii8Bgi»ainaisiP»iat»auian!aiiigiuptiiQiucsnigiiiaHiPii8B»iipmcT ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 20 pengő (250.000 IC) Félévre . . ÍO pengő (125.000 IQ Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Városi, poliiUcal és i^ösQaxáasági £eíilap Felelős szerkesztő; BACSÓ EMIC Megjeleníti minden szerdán Szerlcesziőség és Kiadó hivatali Budapest VI, Sziv-ucca 18. szám Postaiak, csekkszámla 40.42-4 Telefonszám 2 Teréz 137—13 Megkezdődött a vakáció, nincs közgyűlés, nincsenek bizottsági ülések, Ripka Ferenc főpolgármester, Sipöcz Jenő polgármester, a pártvezérek és a városatyák legnagyobbrésze is elhagyták Budapestet, hog.v az év fáradalmait nyugodt. idegtelen környezetben pihenjék ki. A városházán ma csak adminisztratív munka folyik, de benne van a levegőben, benne van valamennyiünk tudatában, hogy a kérdések egész tömege maradt félben, amelyek után a vakáció nem tehet pontot. Egész tömege áll előttünk az olyan problémáknak, amelykenek megoldásáért a vakációban is tovább folyik a munka és amelyeknek végső elintézése valószínűleg az őszre vár. Mindenekelőtt itthagyták gyorsan megoldandó kérdésként a drágaságot, amely mindnyájunk torkát szorítja és mindnyájunk zsebét illetéktelen, erőszakos támadással veszi ostrom alá. Budapest polgársága és munkássága a háború óta nem emelkedhetett fel ahhoz az életnívóhoz, amely megengedhetné a drágaság pusztítását, amely lehetővé tenné, hogy beteges jelenségek nélkül ússzunk meg olyan drágasági rohamot, mint amilyen ez a mostani. Gazdasági életünk, mindnyájunk háztartásának apró kis élete annyira legyengült az idők során, hogy a betegség súlyos rombolást végez benne. Érezzük, hogy ez a drágasági roham, amely orozva rontott ránk. nem lesz hosszú tartamú és talán mire ezek a. sorok napvilágot látnak, már ki is hullanak a méregfogai. De még ezt a rövid ideig tartó rohamot is nehezen bírjuk és ez a rövidtartamú betegség is megerősít bennünket abban a hitben, hogy itt nem elegendő a fővárosnak konvencionális tíz pontokat felállítani, amelyeket minden drágasági rohamnál csak előhúznak az irattárból, hanem szükség van arra, hogy a főváros maga járjon elő példával. Jo- példával, amely állandó, maradandó gátakat vet a drágaság pusztításainak. Árvíz idején jó szolgálatot tesznek a pillanatnyi akciók is, de a mindenkori árvizektől csak az állandó gátak és csatolnák óvnak meg bennünket. így van ez a drágaság kérdésében is ás a fővárosnak végre-valahára meg kell indítania az olcsóbbodási folyamatot. Meg van rá az eszköze és a módja, ha — amint ez szándékában is van — előáll a közszolgáltatások egységárainak leszállításával. Ha a gáz, a villany, a víz, a közlekedés olcsóbb lesz Budapesten, ez a körülmény adja a leghatalmasabb védőgátat mindennemű drágasági roham ellen. Amíg a város vezetői egész éves fáradalmukat pihenik, a munkáskezek ezrei és ezrei építik tovább ezt a várost. Épülnek a kislakások, épül a Széchenyi- fürdő, a Gellért-fürdő és az építkezésekkel együtt ittmaradt megoldatlanul a hiteltúllépések kérdése is. Mire az urak visszatérnek, talán a Széchenyi-fürdő strandján már lubickolnak is az itthonmaradottak, a Gellértben talán már a hullámfürdő révén a tengeri fürdőt élvezik a pestiek és a bankok építette kislakásokon talán már ott lesznek a bokrétaünnep szalagjai, virágjai. A hiteltúllépések ügye is elmosódik egy kicsit akkorára és az ősszel nyugodtabb idegekkel, demagógiától mentesen, emberi igazsággal, emberi belátással lehet majd elintézni ezeket az ügyeket. Az ősz majd rendet teremt ezen a téren is és amíg tovább épül Budapest, rombolni is fogunk: leromboljuk azt a korhadt rendszert, amely ezeket a jelenségeket felidézte és amely mindig gátnak, akadálynak gördült oda, amikor Budapestért valami szépet és nagyot akartak cselekedni. Jöjjenek vissza az urak abban a tudatban, hogy komoly, igazságos módon teremtenek rendet és egészséges viszonyok között, tisztult levegőben folytatják tovább annak a nagy munkaprogramnak a lebonyolítását, amelyet magukra vállaltak. Az ősz új és nagy feladatokat hoz. Legeslegels'ő feladat az építőmunka továbbfolytatása, mert nagyon, de nagyon messze vagyunk még attól, hogy negyed- félezer lakással tizenöt-húszezer lakásigénylőt kielégíthetnénk. De nagyon messze vagyunk attól is, hogy az egy évtized alatt elmulasztottakat pótoljuk és Budapestet tovább vigyük a világvárosias fejlődés útján. De sokminden mást is hozni fog még az ősz, így a közüzemek kérdésének végső elintézését. Eddig csak annyi történt, hogy a közgyűlés akaratát nyilvánította, mely üzemeket kíván fentartani és melyeket akar megszüntetni. Ez azonban még nem az üzemi kérdés megoldása. A megoldás ott kezdődik, hegy minden üzem politikáját és gazdálkodását átszervezzük majd a ma számára, a város lakosságának új és megnövekedett igényei szerint. Mindezek koronájaképpen pedig, amíg a vakáció tart, erőteljes iramban készül a belügyminisztériumban az új főváAz utolsó előtti közgyűlésen leszavazták, az utolsó közgyűlésen pedig többször leszavazták a tanácsot. Ebből az alkalomból akadémikus viták folytak arról, hogy a íeszavaztatásnak a tanács számára vannak-e parlamentáris természetű konzekvenciái? Végső eredménye ezeknek a vitáknak az volt, hogy a tanács számára nincsenek parlamentáris következmények, más szóvaj a polgár- mester. az alpolgármester és a tanácsnokok nem bukhatnak meg. Az utóbbi napokban azonban kétségkívül bebizonyosodott, hogy ha nem is parlamentáris forrnák között, de meg van a módja annak, hogy a főváros egyik vagy másik vezetötisztviselöie megbukjék. A városházán ugyanis azt a rövid kommünikét, amelyet a polgármester szombaton adott ki a pénzügyi ügyosztály vezetésében beállott változásról, egész általánosságában, mint Csupor József dr. tanácsnok bukását könyvelik el. ’ A pénzügyi diktátor tehát megbukott. A főváros pénzügyi ügyosztálya élén sóik kiváló ember állott már. Az utolsó évtizedekben ebben a szép pozícióban és gazdag munkakörben láttuk kivirágzani Bódy Tivadar, Déri Ferenc és Bérezel Jenő tehetségét, de ezek közül egyik sem tulajdonított olyan fontos- • ságcit a maga hivatásának és egyik sem tört olyan hatalomra, mint Csupor tanácsnok. A diktátorok virágkorában Csuporból is a városháza pénzügyi diktátora lett. Kétségkívül igen jelentős hatalmat ragadott magához és igen sokszor a vele egyenrangú ügyosztályvezető megkérdezése, vagy véleményének ftgyelembevétele nélkül döntött messze kiható kérdésekben. Ma már mindenki nagyon jól tudja, hogy ez a módszer nagyon káros volt. súlyos kellemetlenségek fakadtak belőle, de egyszersmind ez a módszer volt az, amely megindította a Csupor Józsefet maga aiá temető lavinát. Hát legyünk vele tisztában, hogy Csupor tanácsnoknak a pénzügyi ügyosztály vezetése, alól való felmentése tényleg bukást jelent. A polgármesteri kommüniké meglehetősen homályos fogalmazású. Először másfél hónap beb’g-szabadságról, azután másfél hónap rendes szabadságról beszél, ami három hónapot tesz ki és ezt az időt olyan hosszúnak mondja, hogy ennyi ideig ilyen fontos ügyosztály, mint a pénzügyi ügyosztály, nem maradhat vezető nélkül. Akkor azonban, amikor a polgármester kommünikéje bejelenti, hogy Csupor József tanácsnokot fölmenti a pénzügyi ügyosztály vezetése alól, ezt a fölmentést nem három hónapra mondja ki, bár a végleges szót sem használja. A városházán azonban mindenki tudja, hogy a felmentés végleges és — amint a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában már megírtuk, — Csupor József tanácsnok nem megy vissza többé a pénzügyi ügyosztály élére. Majdha három hónap múlva hazatér, más ügyosztály vezetését bízzák rá, de sokkal, de sokkal valószínűbb, hogy ősszel nyugalomba vonul. Csupor József mögött igen érdemes múlt áll, sokat dolgozott és eredményes munkát végzett a főrosi törvény. Ez a végső nagy megoldás, amely valószínűleg évtizedekre teremt majd új rendet a város életében. Kipihent aggyal, megsokszorozott munka- kedvvel, mjegti$ztult érzésekkel és lehiggadt kedéllyel kell majd elintézni ezt a kérdést. Akik majd pihenten hazatérnek, hisszük, alkalmasak lesznek ennek a munkának elvégzésére és a nyári pihenés meghozza majd azt az atmoszférát, meghozza azt a lehetőséget, hogy ennek és a többi nagy problémának elintézésénél semmi más szerepet ne látszhassák, csak egyetlen egy: Budapest szeretete. város érdekében. A katonai ügyosztály élén kitünően megállta helyét, pedig nehéz időket töltött ott, az ő kezén ment át a háborús mozgósítás, de a leszereléskor már elkerült az ügyosztály éléről. A pénzügyi ügyosztályban azonban nem bizonyult annak a finánczseninek, amire a háborút követő és mindmáig tartó nehéz időkben feltétlenül szükség lett volna. Nem volt szerencsés választás, amikor mindenáron pénzügyi kapacitássá akarták tenni. Máshol nagyszerűen megállta volna a helyét, itt is csak az volt a baj, hogy a nehéz feladatokhoz nem volt elég az az adminisztratív tudása és rátermettsége, améllyel -máshol érvényesülhetett volna. Itt nem voltak meg azok á súlyos pénzügyi szakismeretei, amelyek nélkül ezekben az időkben Budapest pénzügyeit intézni nem léket. Annál több volt benne a tiszteletreméltó ambíció, amely azután kiváltotta diktátor! hajlandóságait is. Most, hogy a pénzügyi ügyosztály élén való tevékenysége végétért, meg kell állapítani, hogy nem követett el bűnöket, vezetése alatt nem történtek szabálytalanságok, csak kiderült, hogy Budapest pénzügyeit mégis másképpen kell vezetni, mint ahogy ö vezette. Csupor tanácsnok bukásának meglehetősen ismertek a kulisszatitkai is. Talán ott kezdődött a dolog, amikor a nyílt színen, a pénzügyi bizottság nyílt ülésén élesen összeütközött azzal a Purébl tanácsnokkal. akinek megkérdezése nélkül súlyos tanügyi költségeket törölt az 1927-es költségvetésből. Azután — éppen a Fővárosi Hírlap híradásai nyomán — egyre-másra derültek ki az ilyen diktatórikus eljárással törölt tételek, amelyek miatt azután igen nagy zavarok álltak be. így volt ez a ferencvárosi kikötő építésére előirányzott összeggel, valamint a szivattyútelep kibővítésére felvett költséggel is. Mind a két helyen megállt a munka és a törvény- hatósági bizottság tagjai kétségbeesve látták, hogy milyen módon alkotnak a budapesti városházán költségvetést. Amikor a 20 millió dolláros kölcsön felvételére került a sor, akkor már Csupor tanácsnok elkedvetlenedett, ambíció nélküli ember volt. Ezek a kellemetlenségek súlyosan hatottak a kedélyére és beteget jelentett. Nem is vett részt a kölcsöntár gya- lásokban, amelyek pedig életbevágó fontosságúak voltak a főváros számára. A városházán rossznéven vették, hogy a betegeskedő Csupor teljesen elvonult ennek a nagy ügynek az elintézése elől. mert — mint mondották — láttak már városi főtiszt- viselőt, aki sokkal súlyosabb betegen, sokkal kisebb jelentőségű ügy lebonyolításától sem vonult vissza. Városigazgatási körökben hibáztatják Csupor tanácsnoknak a Gyöngyösvidéki Kőszénbányánál alkalmazott jóhiszemű, de elhibázott pénzügyi koncepcióját is. amely a városnak most sok gondot és évenkint milliárdos kiadásokat okoz. így gyűltek, így értek a dolgok, míg végre most azután Csupor Józsefnek félbeszakadt, ha nem is a pályája, de mindenesetre maCsupor József pénzügyi tanácsnok bukásának kulisszatitkai A pénzügyi diktátori széktől Igiófüredig — Lamotte Károly a pénzügyi ügyosztály élén
