Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-24 / 8. szám
Budapest, 1926 február 24. Betsey imis! szsKszerffl es tonulsfisss éiíníáss o sózmüueh jövőjéről, az uj vízíázsyúrrói tí űíIüüK oz országos közgazdaságra kiható körülményéről, valamint a gázmelléktermékek éfiÉKéiíííisíÉsérő! A világítási bizottság hétfői ülésén sok tárgyilagos kritika és több figyelemreméltó gondolat merült fel annak az eőterjesztés- nek a kapcsán, amellyel a Gázmüvek igazgatósága az 1926. évi költségelőirányzatot bemutatta. Természetesen sok szó esett a gáz egységárának erőteljesebb leszállítása, a gáz-propaganda és ennek nyomán a Gázmüvek fejlesztésének dolgában is. Ez utóbbi kérdés kapcsán Becsey Antal törvényhatósági bizottsági tag teljesen uj szemszögből szólalt fel. A felszólalás lényegesebb elvi szempontjait a következőkben foglaljuk össze. — Ami a gáz egységárának általában sürgetett erőteljesebb mérséklését illeti, az tisztára a gázmű rentabilitásának ügye. A külföldi szén mai ára a békebelivel szemben több mint 47%-al, a magyar szén 130%-al drágább. Mivel a gázgyártás költségeit csaknem felerészben a szén beszerzése képviseli, további 27—30% erejéig pedig személyzeti költség kérdése, nyilvánvaló, hogy a gáz egységárát ez a ké.t főtétel dönti el. A szén árában nem várható csökkenés; a személyzeti költségek pedig természetszerűleg emelkedőben vannak, hiszen a bérek és fizetések még messze alatta vannak a békebeli életstandardot követelő paritástól. Nem lehet figyelmen kiviil hagyni azt sem, hogy viszont az értékesíthető melléktermékekben, igy főleg a koksz tekintetében az értékesítési lehetőségek a külföldi verseny hatása alatt szintén leromlottak. Hogy mindezek dacára a gáz köbméterenkénti egységára a békebeli egységárnál még mindig kb. 14%-al alacsonyabban tartható, ez csak azáltal vált lehetővé, hogy a békebeli kb. 5000 kaloriás gáz helyett ma átlagos 3300 kaloriás generátor-gázzal kevert gázt termelünk. —Az egységár-leszállítás helyett sokkal eredményesebben kívánható a gáz minőségének javítása, ami végeredményben szintén viszonylagos egységárcsökkenést jelent. — Nincs akadálya annak, hogy a gáz minősége kb. a bécsi gáz íiitöértékéig, azaz mintegy 4000 kalóriáig feljavittassék. A Gázmüvek igazgatóságia már elő is készítette az e célra szolgáló terveket, amelyek szerint a 2 millió aranykoronával létesítendő uj vizgázgyár szolgáltatná a generátor-gáz helyettesítésére szükséges, nagyobb hőértékü vizgázt. A gáz teljes békebeli melegértékét csakis vagy a meglevő óbudai gázgyár erőteljes nagyobbitásával, vagy uj gáz- gyáir létesítésé ved lehetne biztosítani; mert az óbudai gázgyár termelőképessége elérte már legfelső határát; úgy. hogy a fokozódó igényeket csakis kevert gázzal tudja kielégíteni. — És itt érkezünk el ahhoz a kérdéshez, hogy vájjon időszerű és racionális dolog-e az uj gázgyár terveinek előkészitésével foglalkozni? Addig, míg ez a kérdés kellően tisztázva és előkészítve nincs, a gázgyár által tervbe vett gáz-propagandával is csínján kell bánni, nehogy a propaganda oly arányú igényeket váltson ki a közönségből, amelyeknek azután a Gázmüvek nem tudnának eleget tenni. Es számolni kell az uj gázgyár létesítésére vonatkozó megfontolások során még egy messzemenő, az ország közgazdaságára kiható körülménnyel is. Ez pedig a következő: , , . 95 millió köbméter gáz előállítására a folyó évi költségelőirányzat 187.000 tonna külföldi szenet irányzott elő, mintegy 110 milliárd korona költséggel. Ha ebből a költségből a kövezetvámot és a magyar vasúti és kocsifuvart levonjuk, kb. 85 milliárd koronára értékelhető az az összeg, amelyet ezidöszerint a jelenlegi gáztermelés mellett a külföldnek kell szénért adnunk. Ez az összeg erőteljes propaganda hatása alatt természetszerűleg lényegesen növekedni fog. Az a kérdés már most, hogy nemzetgazdasági és külkereskedelmi szempontból mi a jelenlegi és várható egyenlege ennek a nagyarányú és még fokozódó szén-importnak? Más szóval, hogy a külföldnek fizetendő jelentős behozatal ellenében a gáztermelésnél előálló melléktermékek, u. rn. koksz, kátrány, ammóniák. stb., mily értéket képviselnek? Az ezekben megtakarítható behozatal kompenzálja-e és mily mérvben a behozott szén értékét; és mennyiben jaVétkezik önmaga ellen, aki nein törődik a főváros ügyével. A Fővárosi Hírlap Budapest érdekeinek a harcosa. Ezt a har- cot segíti diadalra, aki a Fővárosi Hírlapot előfizetésével erősiti. vitják még e mérleget azok a munkaalkalmak, amelyek a gázgyártással kapcsolatban jelentkeznek? — Ezzel a közgazdasági szemponttal kétségtelenül számolnunk kell. És ebben .a tekintetben a mi viszonyaink különleges elbírálást tesznek szükségessé más európai nagy városok gázmüveivel szemben. Mert természetesen egészen más a helyzet azokban az országokban, amelyek maguk termelik a gázgyártáshoz szükséges kőszenet, mint nálunk, ahová az utolsó kilogrammig külföldről kell behoznunk a gázgyártáshoz ezt a nyersanyagot. A gáztermelésnek ezt a közgazdasági kihatásait gondos mérlegelés tárgyává kell tennünk, amikor az uj gázgyár tervezésével foglalkozunk. A gázgyártás maga végre is még nem öncél, sem a lakosság kényelmét szolgáló intézmény, hanem az ország termelő gazdaságának egy igen jelentős tényezője, amelynek a maga koncepciójában, céljaiban. méreteiben és produktumaiban a magasabb országos érdekekhez kell alkalmazkodnia. — Meg kell tehát csinálnunk a rendelkezésre álló gazdaság-statisztikai adatok felhasználásával a gázgyártás külkereskedelmi és gazdasági mérlegét. Ez a mérleg rendkívül érdekes támpontokat fog nyújtani a gázgyártásra vonatkozó további tervek tekintetében, nemkülönben arra nézve is, hogy mily irányban tehet a gázgyár a maga melléktermékeivel szolgálatokat a magyar iparnak és közgazdaságnak oly területeken is, amelyek ma még kellő figyelemben nem részesültek, de amelyek a gázgyár létjogosultságát és a fejlesztésre irányuló terveket kellően alátámasztják. Paprikás hangulat a teremben, kedélyes barátkozás a büffében Megfigyelések a szerdai közgyűlésen Ez volt a harmadik folytatás. Az elsőben még csöndes kis viharok lappangtak, a második már bővelkedett zajos jelenetekben, a harmadikban pedig már — a hogy Pesten mondják — pofonok lógtak a levegőben. Szinte szerencse, hogy ennek a pontos mértani haladványban növekvő izgalmu közgyűlésnek ez a harmadik folytatása egyszersmind a végét is jelentette. Pedig csöndesen és békésen kezdődött, amikor a főpolgármester megbélyegezte a Vázsonyi) ellen elkövetett merényletet és kijelentette, hogy Budapest mindig tiltakozni fog az ellen, hogy valakit a főváros területén meggyőződéséért bántalmazzanak. A baloldal lelkesen éljenzett R i p k a Ferenc szavaira, Wolf- fék pedig csöndesen helyeseltek. Némely apróságok elintézése után, Propper Sándor interpellációjára került a sor, aki mind tüzesebben kezdett szónokolni arról, hogy. a Wolff-uralom egyebet se csinált, csak politizált és Budapestet tette meg a reakció főfészkének. A jobboldal itt már nagyon ideges volt és amikor Propper azt mondta, hogy a 250 választott törvényhatósági bizottsági tag közül 152 a haladás táborából került ki, valaki a Wolff-pártból odakiáltotta : ; — Merre haladnak? A bolsevizmus felé haladnak! — Nem a mozik kommunizálása felé! — kiáltották vissza a szocialisták. Propper tovább beszélt a reakcióról, amely Okolicsányinak és Pödörnek is állást adott. — Állást adtak a rablógyilkosoknak! — siivöl- tötte valaki a szocialisták közül. A viharos hangulatban egymást érték a személyes inzultusok, amelyek során az egyik szocialista városatya kinevezte az egyik Wolff-pártit Kunapé- nek. Propper még egy darabig idézgette a szocialista sérelmeket, amelyek a plakátcenzura révén álltak elő. Az ember nem is tudja, hogy keletkeznek a nagy viharok. Ezúttal legalább Propper Sándornak nem a legélesebb mondatánál tört ki a kavarodás. Ahogy az ember végignézett a termen, szinte látta, hogy a mélyen tisztelt városatyák kétharmadrésze talán nem is hallotta a vihartkeltő mondatot. Úgy van azonban az ilyenkor, hogy az embernek ha a szomszédja kiabál, akkor ő maga csupa virtusból kontrázik hozzá. Ha a jobboldal ordít, a baloldal igyekszik nagyobbat kiáltani. És ez a tétel természetesen megfordítva is ill. Nem is mondanak ilyenkor a tárgyhoz tartozó közbeszólásokat. Megvan már a városháza közgyűlési íCjTPérek a maga vihar-szótára. A baloldal terminus-technikusai ezek: — Tolvajok! Panamisták! Fehér bolsevisták! A jobboldal sohasem felejti el ezt kiáltani: — Csupa kommunista ül ott! Vörös terroristák! Mi van a parlament pincéjével? Nem lesz többet vörös farsang! Ezekből fakadnak ezután a személyes ügyek. Ezúttal ez annyira ment, hogy a baloldalon cigy nő- orvos az öklét rázta egy jobboldali építőmester felé. A vége az lett, hogy a nőorvos az építőmestert röviden „gyáva kutyádnak titulálta. És ez volt az a pillanat, amikor a pofonok már lógtak a levegőben. Néhány békés ember azonban leiogta a fölemelt öklöket és végül R i p k a Ferenc erélyes rendcsinálása ismét sima mederbe terelte a tárgyalásit Propper interpellációjára Buzáth János alpolgármester válaszolt, akit egy szocialista közbeszólás nagyon súlyosan és igazán érdemtelenül Tnegbántott. A jobboldalon ezúttal őszinte volt a felháborodás, amikor ezt kiáltották a szocialista közbeszóló felé: — Szégyelje magát, igy nem lehet beszélni egy érdemes tisztviselővel! Néhány apró epizód még együtt tartotta a közgyűlés tagjait eigy ideig, de az érdeklődés negyed- óráról-negyedórára csökkent. Féltizkor már alig lézengett egypár ember az ülésteremben, mire azután a szónokok is meggondolták a dolgot és Ripka Ferenc bezárhatta az ülést. TíU gilűgossúgoí! Deutsch Lajos, az Elektromos művek vezérigazgatója nyilatkozik a közvilágítás nagymérvű javításáról A közvilágítási bizottság hétfőn tartott ülésén kifogásolták, hogy a főváros közvilágítása még most is mélyen alatta van a békenivónak. Nemcsak a perifériákról van szó, de .a felszólalók rámutattak, hogy a Dunapart, a Baross-tér. a Szabadság-tér és még számos belterületen levő utca is kísértetiesen sötét, ha beköszönt az este, ami cseppet sem járul hozzá Budapest világvárosi színezetéhez. De köz- biztonsági okokból is veszedelmes. A elhangzott panaszok és az elégtelen közvilágítás ügyében kérdést intéztünk Deutsch Lajos elektromos vezérigazgatóhoz, aki a következő felvilágosítást adta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A főváros közvilágítása a háború előtt majdnem teljesen gázra volt alapozva. Abban az időben harminckétezer gázlámpa égett a főváros utcáin. 1918-ban azonban, minthogy külföldi szenet nem igen tudtunk importálni, az Elektromos Müvek pedig, ellentétben a gázgyárral, magyar szénnel dolgoznak, részben a villanyvilágításra voltunk kénytelenek áttérni a főváros egész területén. Ma mindössze tizenkétezer elektromos és ö t- ezer gázlámpa ég, ami a békebeli közvilágítás felét alig haladja meg. — Meg kell említenem, hogy biztonsági okokból feltétlenül fenn kell tartani a gázvilágitás egy részét. Sőt feltétlenül és a leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy azokban az utcákban, amelyeknek vezetékeit csak egy villanytelepünk táplálja és igy zavar esetén más áramot nem kapcsolhatunk át, a legteljesebb mértékben megmaradjon a gázvilágitás is. Egyébként pedig megnyugtatom a közvéleményt. a főváros utcáinak világítása fokozatosan javulni fog és nemcsak, hogy el fogja érni a békenivót, hanem túlszárnyalni is fogja. Az Elektromos Müvek ugyanis hétről-hétre száz u j v i 11 a n y 1 á m p á t szerel fel. A Ba- ross-téren, amely idegenforgalom tekintetében a legfontosabb, hiszen valamennyi nemzetközi vonat a Keleti pályaudvarra fut be, az elmúlt héten öt ven uj v i 1 lány 1 á m pá t szereltünk fel. Tudomásom szerint a Gázmüvek ugyanott 110 uj gázlángot helyeztek el. A Baross-tér világítása tekintetében azonban hátrányos az a körülmény, hogy a térnek a pályaudvar környékére eső része a MÁV világítási területéhez tartozik. Éppen ezért felhívtuk a MÁV-ot. hogy a maga világítási területén feltétlenül szaporítsa a villanylámpák számát. — Végül megemlítem még, hogy most kisérlete- zünk az utcáknak a középen való megvilágításával. A villanylámpák itt az utca közepe felett húzódó vezetékről csüngnek le. Ezzel a világítással láttuk el kísérletképpen a Wesselényi- utcát és ezt a rendszert a közel jövőben még egy sereg eddig rosszul megvilágított mellékutcában is alkalmazni fogjuk. Rövidesen sor kerül azután a hatalmas és impozáns Szabadság-tér közvilágításának kiépítésére. Itt művészi kivitelű diszkan- deláberek kerülnek felállításra. fcflKOS fcflSOS THKHRéKTÜZHeiiysyflR R..T. BUDAPEST VÁROSI ÜZLET: IV., VÁCI-UTCA 40. SZ. Irányi-utca sarok. Telefon: József 153—62. IRODA ÉS GYÁR: VIII., BEZERÉDY-U. 8. Telefon: József 21—34.
