Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-17 / 7. szám

Budapest, 1926 február 17. 3 Bud Jcnos: „Budapest széhesfüvtiros óriási áldozatost hoz u falu népóért“ A vidékiek sokkai nagyobb számban feküsznek a közkórházakban, mint az autokton pestiek Az ország törvényhatóságait még mindig állan­dóan foglalkoztatja az országos betegápolási és az országos gyermekvédelmi költségek ügye, amely azonban a múlt héten szóbakerült a parlamentben is. G a á 1 Gaszton képviselő intézett ebben az ügyben éles támadást Búd János pénzügyminiszter ellen és úgy felszólalásában, mint később közbeszólásai so­rán Budapest székesfőváros ellen is kitört. Hogy Gaál Gaszton képviselő urnák ezekben a ki­töréseiben mennyire nem volt igaza, azt el­sősorban Búd János pénzügyminiszter álla­pította meg. Mi csak annyit válaszolunk Gaál Gaszton képviselő urnák, hogy jól tette volna, ha felszólalása előtt be­tekintett volna egy kicsit abba a statisztikába, ame­lyet Budapest székesfőváros betegeinek, kórházi ápoltjainak illetőségéről vezet. Ha ezt megtette volna Gaál Gaszton, akkor nem kérdezte volna, hogy a vá­ros költségeit fizesse-e a falu és hogy „talán a nyo­morult paraszt fizesse Budapest kórházi költségeit?“ Ha Gaál Gaszton be fog tekinteni az említett statisz­tikába. akkor nagyon különös dolgokat fog ott ta­pasztalni. Ha egy hajszálnyi objektivitás van a kép­viselő urban, akkor megállapítja, hogy nem a nyomorult paraszt fizeti Budapest kórházainak fenntartási költségeit, ' hanem Budapest székesfőváros hoz óriási áldozato­kat a falu népéért, amelynek gyermekei sók­kal nagyobb tömegben feküsznek és nyernek ápolást a budapesti közkórházakban, mint az autokton budapestiek. Búd János pénzügyminiszter beszédéből külön­ben a kórházakra vonatkozó részt a következő ki­vonatban közöljük: — Igen nagy problémával állunk itt szemben és nemi ok nélkül mentünk bele ahba, hogy a hasznos beruházások keretében is támogatjuk a kórházakat. Szabad-e egy percig is kételyeket támasztani, hogy nem mindenkinek kötelessége a tuberkulózis ellen harcolni és ebben nem találkozik a város és a falu? fin nem látok különbséget, ha a kettőnek az egészségéről van szó: egyfor­mán kedves nekem mind a kettő. Gaál Gasz­ton képviselő ur megtámadta ezeknek az intézkedéseknek a törvényességét. Ezzel szemben kijelentem, hogy a rendelet törvé­Ujitsa meg előfizetését és győzze meg polgártársait, hogy a városi politikában csak úgy tud eligazodni, ha a Fővárosi Hirlap-ot olvassa. nyes alapon áll, még pedig az 1924/25. költ­ségvetési törvény alapján, amelynek 17. §-a felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy a betegápolási költségeket átháritsa a tör­vényhatóságokra, egészen természetesen a törvényhatóságok pedig a községekre. Ez a törvény már júniusban érvényben volt, á rendelet pedig szeptemberben jött ki. — Tulajdonképpen semmi egyéb nem történt, mint az, hogy a községekre és vá­rosokra hárítottunk át bizonyos terheket. Még nem tudom, hogy melyik községre mennyi fog esni, azt azonban már konstatá­lom!, hogy Budapest 12 százalékát teszi ki az ország lakosságának és ezzel szemben 23 százalékot visel a terhekből. Nagyon nehéz a mostani illetőségi viszonyok mellett vala­kinek az illetőségét megállapítani. Közben azonban a betegápolási terheket valakinek viselnie kell. Ezért szabályoztuk úgy a kér­dést, hogy az illetőség puhatolása nélkül oldhassuk meg a problémát. Aki utánanéz, megállapíthatja, hogy a budapesti közkór­házakban a betegek 90 százaléka szegény­ségi bizonyítvánnyal fekszik. Ne tessék tehát a kérdést uigy beállítani, hogy csak Budapest könnyítése érdekében egyedül a falura akar­nánk áthárítani a terheket. Ha Zala vár­megye valóban meghozta a sajtóban ismer­tetett határozatát, akkor máris tiltakozom ellene, mert senkinek nincs joga a rendelet törvényességét megcáfolni és annak végre­hajtását megakadályozni. Soha törvényelle­nesen nem jártam el, viszont a jogos pana­szokat mindig meghallgattam és a jövőben is meghallgatom. Gaál Ga.sztonnak Budapest ellen való támadá­sát Búd miniszter egyetlen számadattal verte vissza. Ezekután fölöslegeseknek tartjuk, hogy tovább is vi­tatkozzunk vele, mindössze csak azt ajánljuk figyel­mébe, hogy a napokban a városok kongresz- s z u s a is foglalkozott ezzel a kérdéssel és szósze- rint a következő határozatot fogadta el: .^Megnyugvással vették tudomásul a városok, hogy az országos betegápolási és országos gyermek- védelmi költségeiket az állam külön céladó alakjában fogja beszedni és pedig a föld, ház, ötszázalékos ke­reseti adó és tantiém-adó után és igy ez a költség, bár újabb terhet ró az adózókra, mégsem érinti a vá­rosok és községek háztartását.“ csak azzal a feltétellel, ha biztosítékokat kapunk arra vonatkozólag, hogy ez nem a telekspekulációt szol­gálja. Éppen ezért erős építési korlátozásokat is fo­ganatosítani fogunk. Ez az egész ügy különben most van a Közmunkák Tanácsa előtt. Meg kell még em­lítenem, hogy a meghosszabbított Andrássy-ut nem. lesz egészen sugáregyenes, kétszer ugyanis többé- kevébbé megtörik. Egyszer a Városligetnél, egyszer pedig a Hajcsár-utcánál As ábécés könyvnél fontosabb eszköze alig van a pedagógiának. Nagy eseménynek kelt tehát tartanunk, hogy a főváros tanácsa pályázatot hirdet és ki akarja választani Budapest iskolái számára a legkitűnőbb alkotást. Valami rendet tényleg kell ezen a téren csinálni, mert úgy tudjuk, hogy ma nem kevesebb, mint háromféle kü­lönböző rendszerű könyvből tanítják Buda­pesten a gyermekeket a betűvetésre. Tud­juk azt is, hogy a használatban levő ábécék között van kitűnő könyv is, de ha mégis job­bat kíván a tanács, ám jöjjön a nagy pályá­zat. Méltó is Budapesthez, hogy az elemi nép­oktatás legfontosabb eszközét a legkitűnőb­ben válassza meg. Szinte azt mondanánk, hogy az lenne ideális, ha Magyarország min­den pedagógusával megcsináltatnák azt az ábécés könyvet, amelyet tapasztalatok alap­ján a legkitűnőbbnek tart. Pályázzon min­denki, vagy legalább is legyen a pályázat a lehető legszélesebbkörii. Bárhogy örülünk azonban a tanács elfíátározcisának, mégis meg kell döbbennünk a pályázat egyik fel­tételétől. A pályázati hirdetmény ugyanis nemes egyszerűséggel kijelenti, hogy aki pe­dig ábécéskönyv-pályázaton részt akar ven­ni, annak kemény száz aranykorona bírálati dijat kell lefizetnie a főváros pénztárához. Nem tudjuk, hogy a tekintetes tanács gon­dolkozott-e azon, hogy ez a száz aranykorona nem kevesebb, mint 1,450.000 papirkorona, amely egy középosztálybeli családnak fél­hónapi megélhetése. Hát hol vegyék a sze­gény pedagógusok azt az erkölcsi erőt, hogy félhónapig koplalnak a magyar kultúra nagyobb dicsőségére. Jó lenne, ha a tanács idejekorán megfontolná, hogy kik pályázza­nak, szegény pedagógusok-e, vagy gazdag nagyvállalkozók. Mert tudja meg a tanács, hogy ennek a száz aranykoronás bírálati díj­nak az lesz az eredménye, hogy a koldus­pedagógusok el fogják adni szellemi termé­küket a gazdag könyvkiadónak, aki azután lefizeti a száz aranykoronát és bezsebeli a sok-sok millió papirkoronát, azaz hogy jö­vőre már a pengőt. Megépül a világ legragyogóbb sugárutja Uj tervek az Andrássy-ut meghosszabbítására — Wargha műszaki főtanácsos nyilatkozata A főváros illetékes szervei már a háború előtt is igen sokat foglalkoztak az Andrássy-utnak, a. vi­lág egyik legszebb sugárútjának a meghosszabbításá­val. Erre vonatkozólag többféle tervet is kidolgoz­tak, közbejött azonban a világháború, az azt követő bir. A főváros e réven egy uj közlekedési fővonal­hoz jutna, hasonlóan a Váci-uthoz, Ullői-uthoz és a Soroksári-uthoz. A főváros belemegy abba, hogy az Andrássy-ut meghosszabbításával a Városliget meghosszabbittassék, hangsúlyozzuk azonban, hogy FICZEK ES MENTCSIK A.-né szobor-, mű- és ércönfőde Budapest, Vtl., Tábornok-utca 12. szám. Öntelnek Szobrok, domborművek, életképek, plakettek, stb., homok- és cera-perduta módszerrel, kész kivitelben. Mindennemű nyersöntvények. forradalmak és megszállás, majd a nyomasztó gaz­dasági krízis, amely lehetetlenné tette ennek a ra­gyogó városfejlesztési tervnek a megvalósítását. Az Andrássy-ut meghosszabitására vonatkozólag már egy évvel ezelőtt történtek bizonyos lépések, most azután az érdekeltségek együttesen beadványt intéztek a tanácshoz, amelyben azt ajánlották, hogy ingyen átengedik a telkekből a fővárosnak azokat a területeket, amelyek az Andrássy-ut tervezett meg­hosszabbításának útvonalába esnek, ha a tanács ki­építteti az utat. Ezzel a tervvel kapcsolatosan kérdést intéztünk Wargha László műszaki főtanácsoshoz, a főváros európai hirü városrendezési szakértőjéhez, aki a következő felvilágosításokat adta a. Fővá­rosi Hírlap munkatársának: — Az érdekeltségek részéről a napokban tényleg ajánlat érkezett a fővároshoz az Andrássy-ut régen vajúdó meghosszabbitásával kapcsolatosan. A meg­hosszabbított Andrássy-ut a tervek szerint a millen­niumi emléktől majdnem egyenes irányban vezetne egészen a főváros határáig és párhuzamos lenne az Erzsébet királyné-uttal és a Nyugati pályaudvarból induló szobi vasútvonallal. Az uj ut a Városligetben 45 méter szélességű lenne és szinte észrevétlenül keskenyedye, 30 méternyi szélességben torkollana a főváros határa mentén vezető útba. Az Andrássy-ut meghosszabbítására nemcsak közlekedési, de város­szépítés] szempontból is rendkívül nagy jelentőséggel TUNGSRAM Az uj TUNGSRAM-D-LÁMPA spirális fonállal (15—25—40 Watt) Kapható mindenütt ! Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest

Next

/
Thumbnails
Contents