Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-06 / 1. szám

Budapest, 1926 január 6. 5 ^v/w^77//pmp Politikamentes, alkotó munkát ] végez a főváros az ujeszfendőben is Minden oldalról elismerik már, hogy az uj törvényhatósági bizottság életképes — Munkában a tizenkettes bizottság Az interjúk és nyilatkozatok egész áradata jelent meg a napilapok karácsonyi és ujesztendei számai­ban és ezekből a nyilatkozatokból kiviláglik az, hogy a főváros minden vezetője és a politikai pártok ve­zérei egyaránt békés, alkotó, politikamentes munká­val akarják eltölteni az 1926. esztendőt is. Ezek á nyilatkozatok a legteljesebb mértékben dokumentál­ják R i p k a Ferenc főpolgármester hatalmas sikerét. Ezelőtt egy esztendővel még. senki sem bízott abban hogy a városházáról száműzni lehet a politikát. De nem bíztak ebben még akkor sem, amikor a tőváros közönsége megválasztotta az ui törvényhatósági bi­zottságot. Csak egv ember bízott mindig és ez Ripka Ferenc főpolgármester volt. A választási harcba a pártok régi jelszavakkal indultak el. És a régi jel­szavak mellett ott volt a régi gyűlölet is. Alig kez­dődött meg a választási küzdelem, kiállott a küzdő­térre Ripka Ferenc is, akkor még a főváros kor­mánybiztosa és addig ismételte a békés alkotómunka, a politikamentes tevékenység és a megértő szeretet szükségességét, amig a választási küzdelem végén már az összes pártvezérek ezt hirdették. A választások után következett el azonban igaz valójában Ripka Ferenc nehezebb missziója. Ez a misszió pedig abban állott, hogy az egymástól rend­kívüli módon eltérő világnézeti alapokon álló párto­kat egységes munkára hangolja. Hogy ez meny­nyire sikerült Ripka Ferencnek, nincs szükségünk egyébre, mint szószerint idézzük Ugrón Gábornak nagyfontosságu újévi nyilatkozatát, amielvben többek között a következőket mondta: — Tagadhatatlan, hogy a városi politikában a választás eredményeként egészen más irányzat lett úrrá. Ha személyi változások is megtörténnek, akkor a liberális lakosság óhajai a városi politikában telje­sülni is fognak. Azok. akik a múltban vezérei voltak a gyűlölködő politikának, ma egészen más húrokat pengetnek és objektivitást gyakorolnak, aminek csak örülni lehet, mert igy megvan a lehetősége a ter­melő munkának. * * * Ugrón Gábor ezekben a szavaiban megmon­dotta;. hogy miért lett munkaképessé Budapest tör­vényhatósági bizottsága. Pedig valljuk be — ma már megtehetjük, hogy bevalljuk — senki sem hitt benne. Az ui törvényhatóságról ,az volt az általános véle­mény, hogy nem lesz munkaképes és hamarosan fel fogják oszlatni. Budapest ettől a törvényhatósági bi­zottságtól rengeteg sokat - várt. Óriási feladatok há­rulnak a mai közgyűlésre. Egészen természetes tehát, hogy az aggodalmak egész tábora vette körül az ui közgyűlést és mindenki félt, hogy ennek a rengeteg kivána,lomnak még csak elenyésző csekély részét sem tudja ez a közgyűlés megvalósítani. Csoda történt. A közgyűlés, igenis, bebizonyí­totta, hogy életképes és ennek az életképességnek az adta meg a lehetőségét, hogv Ripka Ferenc fő­polgármester a pártok vezéreivel való állandó érint­kezésében a diplomácia legnemesebb eszközeit és a meggyőződés egész lelkesedését vitte harcba. Ma már Magyarország belügyminisztere, Rakovszky Iván. jelentette ki a Fővárosi Hírlap hasáb­jain, hogy a törvényhatósági bizottságot életképes­nek és munkaképesnek tartja. Ripka Ferenc főpol­gármester pedig ugyanezzel a kijelentéssel Horthy Miklós. Magyarország kormányzója előtt tisztelgett ujesztendökor. Ma már senki sem kételkedik benne, az aggodalmak teljesen eloszlottak, mert Ripka Fe­renc íŐpolgármfeSterinek volt elegendő meggyőző ereje és a pártok vezetőinek volt belátásuk. Ripka Ferenc büszkén könyvelheti el, hogy az egymással szembenálló erőket sikerült neki alkotó energiává átváltoztatni. Ennek a hatása nyilvánul meg abban a munkakészségben, amellyel a bizottságok és maga a közgyűlés is az egész vonalon kezeli a kérdéseket, * * * A közgyűlés életképességét és munkaképességét semmi sem bizonyítja jobban, mint az elmúlt néhány hónap eredményei. Ezek között az eredmények kö­zött természetesen a legfontosabb az, hogy tiz év­nél hosszabb szünet után. ha csekély mértékben is, de megindult Budapesten az építkezés. Joggal mond­hatta erre Ripka Ferenc főpolgármester egyik mi­napi nyilatkozatában: — Én az építkezés megindulását úgy tekintem, mint a jövő szimbólumát. Mert eredménynek kell tekinteni azt, hogy a fő­város eddig nyolcszáz kislakásnak a kitermelését biztosította és amennyiben a pártok vezetőinek szán­déka megvalósul, további ezerhatszáz lakást építe­nek. Természetesen az építkezés nagyobb lendületé­nek még mindig megvannak a maga pénzügyi eshető­ségei. de a főváros vezetőségének elhatározása ép­pen olyan komoly, mint amilyen komoly a pártvezé­reké. A városházán ma, az 1926. év kezde­tén egyetlen nagy uralkodó elv van és ez az, hogy minden akadályt minden eszközzel legyőzve, fel fogják lendí­teni az elernyedt gazdasági életet, elsősorban azáltal, hogy az iparnak munkát biztosítanak. * * * A másik rendkívüli eredménye az utolsó hóna­pok munkájának, hogy az ostendei egyezményt már a közgyűlés is ratifikálta. Ezzel a külföldi kölcsö­nök ügyét rendezték és igy a főváros pénzügyi hely­zetében stabilitást teremtettek. Az ostendei egyez­mény ratifikálása a főváros pénzügyi életében ha­tárkövet jelent, hiszen most már elmúlt az a bi­zonytalanság, amely a főváros háztartását eszten­dők során át állandóan irritálta. Ezek után a legelső feladat a főváros háztartá­sának rendbehozatala. Ebben a tekintetben többé nem lehet kifogás, hogy a külföldi kölcsönök ügye nincs rendezve és igy a ceruza, amely a költségve­tést összeállítja, nem mozoghat szabadon. Ma már megvan annak a lehetősége, hogy a főváros háztar­tását igenis rendbehozzuk. Éppen ezért ma a legna­gyobb figyelem a pénzügyi bizottság által kiküldött tizenkéttagu sziikebb bizottság munkájára irányul. Ez a bizottság a legnagyobb körültekintéssel készíti elő a főváros pénzügyeinek rendezését. A bizottság a legmesszebbmenő figyelemmel van a közönség te­herbírására is és a főváros elodázhatatlan szükségle­teire is. A bizottság revizió alá veszi az összes meg­lévő bevételi forrásokat, megvizsgálja a bevételek fokozására mutatkozó lehetőségeket és az a szán­déka. hogy az adóterhek, amelyeket, sajnos, egy­előre nem igen lehet lényegesen enyhíteni, méltá­nyos megosztásban háruljanak a közönségre. ❖ ❖ * Végül a legelső feladatok közé tartozik az üze­mek gazdálkodásának rendezése is. Erre vonatkozó­lag a Fővárosi Hírlap mai számában E r e k y Károly szenzációs nyilatkozatot tesz. Ereky pesszi­mizmusával szemben Ripka Ferenc főpolgármester mindent elkövet, hogy ezt a régóta vajúdó kérdést megoldja. Éppen erre vonatkozik a belügyminiszternek az üzemvizsgáló állandó bizottságra vonatkozó ja­vaslata is, amelyről most már tökéletesen bebizonyo­sodott a pártok vezetői előtt is, hogy bizalmatlan­ságra nincsen ok. A javaslat nem érinti a főváros autonómiáját, sőt inkább a belügyminiszter hajlandó megosztani a fővárossal felügyeleti jogkörét. Na­gyon valószínű tehát, hogy a pártok beleegyezésével ez a bizottság igenis meg fog alakulni, mert ennék az uj szervnek a működése hosszadalmas bürokrati­kus eljárást rendkívül leegyszerűsíti. Általában remény van arra, hogy a bizottságok és a közgyűlés minden nagy problémát simán és könnyen fog megoldani, ha a pártok közös akarattal egyesülnek az alkotómunkára és kikapcsolják a poli­tikai kérdéseket. A városháza politikamentes eszten­deje mérhetetlen hasznot fog jelenteni Budapest kö­zönsége számára és minden reménység meg is van arra, hogy ez a belátás, amely az elmúlt esztendő­ben már megnyilatkozott, a jövőben tökéletesen ki fog fejlődni. Ez az oka annak, hogy úgy a főváros vezetősége, mint a politikai pártok vezetői és a nagyközönség a legteljesebb reménységgel indul meg az 1926. esztendő utján. „Utunk nem a szétomlás mélységeibe, banem egészséges fejlődéssel a magasba vezet“ Ripka Ferenc főpolgármester cikke a Prágai Magyar Hírlapban Ripka Ferenc főpolgármester .,B uda- pest üzenete“ címmel magas szárnya­lása gondolatokban gazdag és nagyon érde­kes cikket irt a „Prágai Magyar Hírlap“ ka­rácsonyi számába. Ezt a Csehszlovákiában megjelenő magyar lapot a tőlünk elszakí­tott területek lakóinak ezrei olvassák és igy Ripka Ferenc főpolgármester őhozzájuk szól Budapest érdekében. A cikk kifejti, hogy Magyarország és igy Budapest is egy nem­zeti konzervativizmus nyugodt atmoszférá­jában találta meg az orvosságot. Meg akar­juk mutatni — mondja a főpolgármester — azoknak, akik egy nyelvet beszélnek ve­lünk, hogy nem kell magukat miattunk szé- gyenleniök, mert utunk nem a szétomlás mélységeibe, hanem egészséges fejlődéssel a magasba vezet. Szép szavakkal buzdítja az elszakadt magyarságot, hogy jusson eszükbe Budapest és keressék fel. mert sok régi falat, sok uj embert, sok emléket és né­hány uj eredményt is találnak itt. A főpol­gármester cikkét különben a következőkben mutatjuk be olvasóinknak: „Budapest úgy épült, hogy perspektíváját egy 20 milliós állam adja meg. A keretek megsziikiiltek, ezért az egyes részek már tulmagasaknak látszanak, másutt az ivek átfogó erejéből tört le egy darab és ismét másutt a széles bástyák alapja van alá- mosva. Mindezek a dolgok inkább a múltat magya­rázzák, mint a jelent. A fájdalom a múltat látja, ia jó­zanság a jelent és a reménység a jövőt. Az egyes embernek is újra kell kezdenie néha az életet. Nemcsak megtévelyedések és elhibázott élet­célok kényszerítik erre. Nem egyszer a szerencsét­lenség földrengése dönti halomra az eddigi élet tá­masztó oszlopait. Ilyenkor a gyöngét maga alá te­meti az élet. de az igazi férfi fölemelkedik a romok közül és újra kezdi az építést. Nem a szerencse méri meg az ember értékét, hanem a szerencsétlenség. Budapesten is sok mindent halomra döntöttek bűnök és szerencsétlenségek. Van abban valami föl- emelöen vigasztaló, hogy a bűnök kevesek bűnei vol­tak. A derék szándék, az uj jövőt épitö munkakedv pedig százezrek szivében él. A nép mindig sokkal jobb, semhogy megérdemelné a rossz vezetőket. A népek tengerén a budapesti világítótorony ma rövidebb utakon irányítja a hajók járását. De a belőle kisugárzó piros-fehér-zöld jelek a független magyar államot, hirdetik a világnak, egy ezeréves és mégis most újra szervezkedő államot, melyet a megtéve- lyedésekből, a józan bölcsességből, az uj munka vezet jobb jövő felé. Akik nem élnek velünk egy közös államéletet, sok mindent nem értenek és ezért nem egy jelensé­get félreértenek abból, ami nálunk történik. Nem egy, nagyon is felszínen lévő irány nem a nemzet: leiké­ből, hanem csak az idők változásából támadt. Más elvek pedig, amiknek alig ad hangot valaki, milliók szive mélyén élnek. Mindig a kisebbség hangos és pedig minél gyöngébb, annál inkább. Budapest székesfőváros népének lelkületét is erős viharok szántották végig. Az egész Európát foglakoztató nagy kérdések itt mind megkísértették az érvényesülést. A polgári köztársaság és kommu­nizmus kísérletén keresztül egy nemzeti konzervati­vizmus nyugodt atmoszférájában találtuk meg az or­vosságot. amely láthatólag gyógyuláshoz vezet. Senkisem dolgozik csak magának. A munka él­teti, a dologtalanság megterheli környezetét is. Buda­pest lelkületűnek lehiggadása, uj munkába kezdése sem magáért való. Ami itt az ország szivében meg­indul, azt a nemzeti élet vérkeringése szétviszi az egész országba és a válságok évei alatt begubózott vidék lassankint gazdaságilag, sőt szellemileg is bele­kapcsolódik a közös nagy életbe. Aztán őszintén be kell vallanunk, hogy mi nem­csak ezért dolgozunk. Mi meg akarjuk mutatni, hogy újraéledünk, gyógyulunk, hogy a reánk bízott nem­zeti föladatokat erőnkhöz mérten, hűséggel szolgál­juk. Meg akarjuk mutatni, hogy a magyarság nagy értékeit, amiket a kataklizmák mélybe döntöttek, mi egymásután kiemeljük, megtisztítjuk, fölvisszük a magasba, mindig magasabbra. Meg akairjuk mutatni azoknak, .akik egy nyelvet beszélnek velünk, hogy nem kell magukat miattunk szégyelniö.k, mert utunk nem a szétomlás mélységeibe, hanem egészséges fej­lődéssel a magasba vezet. Én a magam részéröl csak a;rra kérem azokat, akik e magyarul írott sorokat megértik, akár ma­gyarnak vaJliák magukat, akár nemi, de a közösen megértett nyelv jogán mégis kapcsolatban állnak, arra kérem őket, hogyha elindulnak hazulról a vilá­got megtekinteni, jusson eszükbe Budapest és keres­sék föl. Sok régi falat, sok uj embert, sok emléket és néhány uj eredményt is találnak itt. Talán, ha is­mételten visszatérnek, mindig több lesz az alkotás és kevesebb a rombolás. Az egész emberiség figyelmé­ből különösen az ő figyelmük értékes nekünk, mert úgy érezzük, hogy erkölcsi leszámolásunk van velük, amelyben mindig tisztában akarunk állani. hogy az emberiség nagy harmóniájában egyre jobban megért­hessük egymást. Budapest szívesen hivó üdvözletét küldi és örömmell át mindenkit, aki a magyar főváros termé­szeti szépségeit látni és érezni akarja.“ Budapest Székesfőváros Ásványvíz Üzeme = a Hungária-gyógyforrás szénsavval teliíett vize Kapható mindenütt! Telefon: József 112—59. —■—■— BUDAPEST, VII., ViImos-c«ászár-ut 19 ALAPITTATOTT 1887. TELEFON SZ. 44—18, Cimfestészeti mű­terme. Specialista üvegtáblákban. FLOHR KÁROLY FELVONÓGYÁR BUDAPESTI FIÓKTELEPE VI., PODMANICZKY-UTCA 12. TELEFON 129—26.

Next

/
Thumbnails
Contents