Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-17 / 46. szám
7 izenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926. november 17. 46. szám TaiiiaiiidiiiaiiiaiiiniiiainniiioniniMaiFaíiiaiimiiiniiiBiiramatíráiiianiaiiiaiiiniuaiiigiHoiiiaiiiHiiiaitteT ECÖFIZETÉSI ÁRAK: Fgész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . ÍO pengő (125.000 K) Állandóan : GAZDASÁGI értesítő Városi, politikai és köxgaxdasági fyetilap Felelős szerKesziő: BACSÓ EMIL Meg felen Ih: minden szerdán SzerKeszíőség és Kiadófyivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám PostataK. cseKK-számla 40.424 Telefonszám: Teréz 137—15 Bethlen Budapestje robusztus erővel, frissen, tele életkedvvel és reménységgel kezd megmozdulni. Ennek a városnak sokat szenvedett polgársága emésztő lázakat élt át és rázott Le magáról. A megpróbáltatások kíméletlen erővel gyötörték az országot, de a legtöbbet ez a város szenvedett. Minden eltévelyedésnek, minden veszedelemnek és minden borzalomnak ez a város volt a centruma és ez az oka, hogy a történetíró nem fog csodálkozni, ha majd azt kell megörökíteni, hogy a lázakban elcsigázott város a szokottnál és a kelleténél tovább tévelygett a szélsőségek útvesztőjében. Az inga itt hatványozottan nagyobb erővel lendült jobbra, is, meg balra is, mint az ország bármely részében. Kisdiákos ismeretekkel is tudni kell, hogy az az inga áll meg később, amelyet nagyobb erő taszított. Érezzük, tudjuk és valljuk, hogy a megcsonkított magyar föld leginkább megpróbált része, a magyar metropolis, lelki kínjai szűnőben vannak, teste fölépül, józan nyugalma helyreáll. A szélsőségek városából, amelyet majd egy évtizedre borított el az ellentétes irányból ütköző érzelmek hullámjárása, Bethlen István Budapestje lesz. Gróf Bethlen Istvánról tudja Budapest, hogy már életében odakerült a magyar történelem legnagyobb államférfiainak sorába. A magyar politika seregestül vetett már felszínre hatalmas egyéniségeket, rendkívüli elméket, önzetlen, nagylelkű hazafiakat; de nagyobb, megfejthetetlenebb problémák elé még a magyar sors nem állított államférfiút, mint amilyenekkel gróf Bethlen Istvánnak kellett megküzdenie. A történelem végzetszerűen kegyetlen vasvillával dobálta össze ennek az országnak egész létét. Véres lendületek, tragikus rendszertelenségek, siralmas szétesések sodorták az enyészet útjára. A katasztrofális össze-visszaságot, a nemzetet megfojtással fenyegető végzetcsomót kibogozni apostolibb feladat volt. mint a semmiből valamit teremteni. A romok alatt már alig pihegtek a tüdők, alig mozdultak a szívek és alig pislogtak az élettüzek. Bethlen István takarította el a romokat, ő oldotta meg a fojtogató végzetcsomókat, ő adta meg az élet hitét, hogy azután nekikezdhessen a lábbadozó nemzet segítségével az újjáépítésnek. Budapest feküdt legmélyebben a romok alatt, Budapest szíve vert már a legelhalóban és Budapest tüdeje pihegett a legfájóbban. Ebből az aléltságból reményt, életet, munkát varázsolni: csak emberfeletti akarással lehetett. Bethlennek mindez sikerült és Budapest népe most hálával köteles fizetni ezért az apostoli munkáért. Gróf Bethlen István művésze a munkának. Homlokán sohasem láttunk verejtékcsöppeket, izmainak feszültségét nem vitte a fórumra és ajkát nem hagyta el soha panaszba burkolt dicsekvés. Szinte észrevétlenül, láthatatlanul végzett szizifuszi munkát. Az ország és annak fővárosa csak lassan ébredt arra a tudatra, hogy amíg mások öblös szájjal szónokoltak, gyűlölködve kritizáltak és meddő jelszavak rikító zenéjére vad táncot jártak, addig Bethlen István elvégezte az országmentés munkáját. Most odaáll Budapest népe elé, amely tagjaiban új erőt, lelkében új munkakedvet érez és megmutatja a jövendő útjait. Amikor elindult, csak a személyének, múltjának, zsenialitásának szóló meztelen bizalom követhette. Hiszen abban a halálos kipusztultságban, ahol n munkába fogott, nem akadt egy csákány, egy kapa még arra sem, hogy a törmelékeket széthanvhassa. Még a munkának eszközeit is magának kellett megteremtenie. Időbe telt, amíg a tömegek feleszméltek és megismerték Bethlen útját. Ma, amikor Budapest népe előtt ismerteti programmját, nyugodtan értelmezheti a most közelgő választást úgy, mint III. Napoleon értelmezte a francia népszavazást: „Ezzel a választással elhárítjátok a forradalom fenyegetöd- zését, biztos alapot adtok a rendnek és szabadságnak“. Budapest polgársága abban a tudatban seregük gróf Bethlen István zászlaja alá, hogy ennek a nagy államférfidnak a magyar történelemben is szinte páratlanul álló missziója tulajdonképpen most tér az igazi fejlődés útjára. Eddig biztosította az alkotások lehetőségét, alapot adott a rendnek és megszilárdította azt úgy, hogy az fundamentuma lehet a visszatérő nagyszerű magyar szabadságjogoknak. Ez a város többé nem vakítható el jelszavak káprázatával, álmodozások csábításával. Bethlen István volt a nagy tanítómester, aki megtanította a szivárványok után futó kamaszvárost a reális élet, fénytelen, de nyugodt és lázmentes eredményeinek megbecsülésére. A nagy tanítómester átalakította Budapest lelkét anéíBud János pénzügyminiszter az elmúlt héten 5 nagyszabású beszédet mondott a nemzetgyűlésen és ebben a beszédben sorra foglalkozott a legaktuálisabb pénzügyi és adókérdésekkel. Budapest székes- fővárosról is megemlékezett ebben a beszédében és azok a szavai, amelyekkel a főváros gazdálkodását illette, nagy érdeklődést keltettek'a törvényhatósági bizottsági tagok sorában. A napilapoknak nem volt módjában a pénzügyminiszter beszédének a fővárost érintő passzusait egész terjedelmében közölni és ezért a Fővárosi Hírlap vállalja azt a szolgálattételt, hogy a pénzügyminiszter beszédének Budapest lakosságát érdeklő részeit szószerint való szövegében közli. A pénzügyminiszter már, amikor a házadóról beszélt, mondott Budapestet érdeklő dolgokat. Beszédének ez a része így hangzott: — Ami a városokat illeti, bizonyos mérséklésekről ott is kell gondoskodni. Budapest székesfővárost illetően az adótétel a házbéinek 24 százaléka, a vidéki városokban pedig 20 százaléka. E tekintetben is le kell vonni a következtetést, mert túltengenék ezek az adótételek is. Ezért a házbérek bizonyos mérséklését tervezzük, a székesfővárosban 24 százalékról húszra, a vidéken pedig 20 százalékról tizennyolcra akarjuk leszállítani. Ilyenformán a városokban való adócsökkentés hétmilliót jelent a következő költségvetési évben. Természetesen a következő években abban az arányban, amint emelkednek a lakbérek, a házadóbevételek is emelkedni fognak, tehát ez a százalékos leszállítás meg fogja hozni a maga kiegyenlítő hatását. A házadóval kapcsolatban rá akarok térni a házadómentességre is. Az 1922-es törvény a házadómentességet korlátozza. Lehet erről vitatkozni és ha normális viszonyok volnának, én is azt az álláspontot foglalnám el, hogy végeredményben helyes volna egy ilyen törvény fentartása. Ma azonban, amikor mégis a gazdasági élet szempontjából is minden erővel azon kell lenni, hogy az építkezést előmozdítsuk, nem tartanám helyesnek ennek a törvénynek ebben a formában való fentartását. Visszatérni, illetőleg közeledni akarok a háború előtti rendelkezéshez és megadni kívánnám a háború előtti adómentességet. De még egy további intézkedést is akarok e tekintetben fentartani és pedig azt, hogy harminc évig nem állítom vissza a háború előtti állapotot. I kül, hogy ezt Budapest észrevette volna. Csak ma, amikor Budapest polgárságának vizsgálódó szemmel kell belenézni a saját lelkiismeretének tükrébe, csak most veszi észre ez a város, hogy lehullottak légi, hamis ideáljai és szilárd, nyugodt, biztos léntekkcl követi az új vezért, gróf Bethlen Istvánt. Csak most veszi észre ennek a városnak lakossága, hogy mint formálódott át lelke a reális élet, az alkotó munka akarásának irányában. Bethlen hatalmas munkájának pionírjai Budapesten Ripka Ferenc és Kállay Tibor voltak, akik nem tettek egyebet, csak példának álltak oda Budapest polgársága elé, amely mohón tanulta el , tőlük a józan polgári gondolkodást és a becsületes, a feltűnéstől irtózó polgári munkát. Budapest polgárságának bizalma Ripka Ferencen és Kállay Tiboron át árad ma gróf Bethlen István felé. hanem azok, akik 30 évig építenek, meg fogják kapni az adómentességet az összes közterhek szempontjából is. Ezzel, mint hatalmas tényezővel járulok hozzá az építkezések fellendüléséhez úgy a városokban, mint a falvakban. Ezzel kapcsolatban rá akarok mutatni arra, hogy a tatarozási kedvezményeket még egy évig fenn akarom tartani. De már most kijelentem, hogy ennél továbbmenöleg a tatarozási kedvezményt megadni nem akarom, mert már akkor a bérek olyan színvonalat fognak elérni, hogy a tatarozás azokból is eszközölhető lesz. A pénzügyminiszter beszédének az a része, amely Budapest székesfőváros adminisztrációját érinti, szószerint való szövegében a következő: — Méltóztassék megengedni, hogy egy kissé részletesebben foglalkozzam a helyhatóságok, autonómiák büdzséjének kérdésével. Azt hiszem, hogy amikor az állam az állami pénzügyek, az államháztartás rendezését határozta el és ezt óriási erőfeszítésekkel meg is oldotta, a kérdésnek tulajdonképpen csak az egyik oldala nyert megoldást. A kormánynak ezt a kérdést erre a másik oldalra nézve is meg kell oldania. Ha a mai helyzetet nézem, egész őszintén meg kell állapítanom, hogy azokat az elveket, azokat a takarékossági szempontokat, amelyeket az állam követ, nem látom más köztestületeknél érvényesülni, sőt az ellenkezője mutatkozik. Szintén az infláció egyik hatása, hogy a köztestületek nem mérlegelik eléggé az adózók teherbíró képességét, s a múltban sem tették eléggé mérlegelés tárgyává. De nemcsak nálunk történt ez, mert ha a külföldet figyelem, ott is ez a helyzet szignatúrája. A külföldön is hasonló irányban látunk jelenségeket. Nem akarok az autonómiák hatáskörébe belenyúlni, azonban meg kell mindenkinek értenie, hogy hiábavaló az egyik oldalon a terhek csökkentése, ha a másik oldalon meggondolatlanul történik a költekezés. Végeredményben az adózó polgárság szempontjából teljesen közömbös, hogy hová kell fizetnie, csak az a fontos, hogy mennyit kell adóznia? Méltóztassék megnézni Budapestet. Egészen határozottan merem állítani, hogy itt túl- magas a pótadó, mert nagyon sok tételt lehetne a költségvetésből törölni. Ugyanezt találom a vármegyéknél, a törvényhatóBúd János pénzügyminiszter nagyhatású parlamenti beszéde a házadó mérsékléséről és annak mentességéről, a tatarozási kedvezményről, a főváros túlmagas pótadójáról, a költségvetés ellenőrzéséről és a községi üzemek hivatásáról A pénzügyminiszter nem avatkozik az autonómia hatáskörébe, de három évig pénzügyi ellenőrzést akar gyakorolni
