Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-27 / 43. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926. október 27. 43. szám ii3iiiofiiaiiioi]i£!ii!Sioiiiaiii33iii£3iiiQiiiaiiiDiiiD9iiäiami8ini2eiQB22Cä3iäeaiiiCfmä8i8E3Baas3E3S£3!SiESüiOiiiaisiKiiimiiirji ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eqész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre . . lO pengő (125.000 ÍC) Állandóan : GAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ Városi, poliíiUai és teöss&a&dasági íjetil&p Felelős szerkesztő: T1ACSÓ FMÍC Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és Riadótjivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám Postaiak, csekkszámla 40.424 Telefonszám: Teréz 137—15 A gyógyuló betegnek kijáró kímélettel és gyöngédséggel kell kezelni ennek az országnak, de főként ennek a városnak életbevágó gazdasági kérdéseit. A legéletbevágóbb gazdasági kérdés pedig viharokon, nyomorúságon, megcsonki- tottságon és tönkremcnésen át még mindig a mindennapi kenyér marad. A mindennapi kenyérre nagyon kell vigyázni, mert annál mélyebben gyökeredzik egy- cgy gazdasági probléma, minél szélesebb néprétegeket érint. Ha tehát emelik a kenyér árát, akkor a legnagyobb körültekintéssel és skrupulozitással kell mérlegelni, hogy szabad-e, jogos-e, lehetséges-e ez az ezer koronákban kifejezhető, de hatásaiban szinte kiszámíthatatlan gazdasági jelenség. A gazda, a kereskedő, a malom, a pék', vagy kenyérgyár úgy kezelje ezeknél a kérdéseknél a ceruzát, hogy érezze: ami számot leír, összead, kivon és szoroz, annak hatásai messze, túl a gazdasági életen, a szociális élet terén érezteti hatását. Ne felejtsék el soha, hogy amikor a maguk hasznát, a maguk lehetőségeit kalkulálják, egy millió lakosú világváros millió éhes szájával állanak szemben. A kenyér a világváros életében mindig az a kavics volt, amely megindul a hegyorom magaslatáról cs mire a hegy lábához ér le, hógörgeteggé, lavinává óriásodik, amely az élőlénynek tömegét temetheti maga alá. Ez az oka annak, hogy nem tudunk elmenni szó nélkül a mostani kenyéremelés mellett, amely lehet méreteiben jelentéktelen, de hivatásaiban, sajnos, veszedelmessé fajulhat. Veszedelmesnek tartjuk azért mert nem áll előttünk ennek az áremelésnek kézzelfogható szükségessége és igazságos volta. Kézzelfoghatóan kell azt ma már ennek a városnak lakosai előtt bizonyítani, hogy elkerülhetetlen volt a kenyér árának felemelése. Ebben az esetben pedig ez lehetetlenség. A gabona árának apró hullámzása nem lehet megokolás, mert hiszen a malmok raktárai telve vannak olcsóbban vásárolt gabonával és abból őrölt liszttel. A kenyérgyárak és a pékek pedig, ha jó- elöre nem gondoskodtak volna tüzelőről, amely most tényleg a drágulás útján van, akkor mérhetetlenül könnyelmű gazdálkodást folytattak és szinte megérdemlik a saját tragédiájukat. Vak volt az, aki nem vette észre, hogy hónapok óta szünetel az angol széntermelés és az ókorban élőnek képzeli magát az, aki azt meri mondani, hogy ennek az angol bányászsztrájknak a világ széngazdaságára vonatkozó eredményét nem látta előre. Momentán tehát megokolat- lan a kenyéráremelés. Lehet, sőt valószínű, hogy eljön az idő. amikor kikerülhetetlen lesz ez az áremelés, de ez csak akkor történhetik meg, ha a szemünk elé tárulnak azok a gazdasági okok, amelyek a mindennapi kenyér megdrágítását ránk kényszerítik. Most azonban egy kicsit könnyelműen, a lelkiismeret legszigorúbb megvizsgálása nélkül ültek le a kenyérgyárak és döntöttek Budapest milliónyi lakosságának életérdekei ellen. És itt önkéntelenül a főváros adminisztrációjára, élelmezési politikájára kell gondolnunk. Évek hosszú során át a főváros élelmezési politikája számos, szép sikert aratott. Ennek az élelmezési politikának meg voltak az eszközei, meg voltak az intézményei, amelyeket csatasorba állított az oktalan és lelkiismeretlen árdrágítással szemben. Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy ezek között az eszközök és intézmények között nem igen láttuk ott a főváros kenyérgyárát és nem igen vettük észre, hogy a kenyérgyár is ugyanazt a szerepet játszotta volna a maga olcsó, vagy aránylag olcsóbb termékeivel, mint példának okáért a fagyasztott hús, az amerikai zsír, a hatósági zöldség, a szabolcsi burgonya, a nyugatmagyarországi alma és a többiek. A kenyérgyár elvégezte a maga sablon munkáját, elvégzi ma is, inkább gyenge minőségű, mint jó kenyeret termel, amely már minőségében sem állít valami különös konkurrenciát a magánüzemekkel szemben. Most azonban egyenesen azt vártuk volna, hogy amikor a gazdák, a malmok, a pékek, vagy a kenyérgyárak, vagy valamennyien együttesen megdrágítják a kenyeret, akkor az első órában kiugrik Budapest fogyasztó közönsége elé a főváros kenyérgyára és harsányan belekiáltja a megokolatlan áremelők nyüzsgő forgatagába, hogy nem tűri a főváros közönsége kenyérevő népének ilyen igazságtalan, újabb megadóztatását. A főváros kenyérgyára azonban ahelyett a legjobb esetben alszik és a sablon termeléssel piszmog, ha ugyan nem állott be szintén az áremelők csatasorába. Ami a kenyérgyár esetét illeti, itt nyugodtan és különösebb felháborodás nélkül csuk annyit mondhatunk, hogy jó lesz vigyázni, mert az ilyen lépésekkel és az ilyen tétlenséggel a főváros kenyérgyára önmaga fölött kondítja meg a halálharangot. A főváros többi üzemeihez azonban ennél sokkal komolyabb intelmünk van. A kenyérgyárért nem hullatna senki Budapesten egyetlen könnyet sem, mert ez az intézmény, ha elvégezte is a maga lelkiismerete szerint való munkáját, de nem töltötte be azt a nagyszabású hivatást, amelyet a főváros lakossága tőle kívánna. A többi üzem azonban hozzánőtt Budapest lakosságának szívéhez, mert a háború és az ínséges idők alatt sok eredménnyel és még több becsületes törekvéssel bizonyították szükséges voltukat. Az ipar és a kereskedelem a maga jogos érdekeinek védelmében azonban hónapok óta a legélesebb A nemzetgyűlés most tárgyalja a felsőházról szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatnak voltak olyan hiányai, amelyeknek orvoslását maga a kormány is szükségsnek tartotta. Éppen ezért már a tárgyalások folyamán megbeszéléseket folytatott a kormány és megállapodásokat kötött a törvényjavaslat módosítására vonatkozólag. Ezekre a módosításokra valószínűleg a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál kerül majd a sor. Lényegében természetesen nem változik meg a törvényjavaslat, de a hiányok pótlása feltétlenül olyan lesz, amelyek kielégítik majd a közvéleményt. A kormány még nem hozta nyilvánosságra ezeket a pótlásokat és módosításokat, de egy és más ilyen javítás terve már ismertté lett a közvélemény előtt. Többek között az ismert lényeges módosítások -között van at is, hogy az izraelita vallásfelekezet két lelkészt delegálhat a felsőházba. Az egyiket a kongresszusi, a másikat az orthodox szervezet lelkészei választják maguk közül. A kereskedelmi és iparkamara hat tagot választ és a módosítás mosi előírja, hogy e hat tag közül kettőt a kereskedők, kettőt a kézmüiparosok sorából, kettőt pedig a Benne vagyunk még a tisztújítás kellős közepében és a politikai hullámok máris szerencsésen, bölcsen kezdenek elsimulni. A szerdai választás, úgy látszik, egyike lesz a legcsöndesebb tisztújítási napnak. Azt mondhatnánk, hogy tökéletesen politika- mentes választásra készülnek a közgyűlés tagjai. A tisztújitási küzdelem, úgy éhezzük, az alpolgármesterválasztásnál kulminált. Ha mégegyszer lobbot vet a politika, akkor az már csak a tanácsnokválasztásnál várható, de akkor is remélni kell, hogy a politika minél kisebb mértékben fo.g érvényesülni. Általában a tanácsnokválasztásnál1 már inkább személyi küzdelmek szoktak uralkodni a múltban is, mert a tömeges jelölés mintegy magával hozza azt, hogy minden jelölt érvényesíti a maga rokoni, baráti és társadalmi összeköttetéseit. Ezek az összeköttetések szokták háttérbe szorítani a politikumot, amint azt például nagyon eklatánsán láttuk a kommunizmus után összpiilt első közgyűlés tisztújításánál, amikor ugyanis megesejt, hogy az uralmon lévő Keresztény Községi Párt leginkább szívhez nőtt jelöltjei buktak ki és bejutottak a tanácsba olyanok, akiket annakidején indexre tettek. attakot vezeti a főváros nagyhivatású és sok szolgálatot tett üzemei ellen is. Ezeket az üzemeket védi a főváros fogyasztóközönsége, mert tudja, hogy ezekre a harci eszközökre mindig szüksége van, amikor a gazdasági élet módot nyújt arra, hogy a lelkiismeretlen kufárok a tisztességes kereskedelem és ipar minden törekvése ellenére is szóhoz jussanak. Ezekre az üzemekre tehát szükség van. De — éppen ez a mi nagy intelmünk az ő számukra — vigyázzanak és mindig legyen a szemük előtt a főváros kenyérgyárának szomorú példája. Ne feledkezzenek meg ezek az üzemek soha arról, hogy mi a hivatásuk. Nem azért hívta őket életre Budapest közönsége, hogy úgy termeljenek, ahogyan mindenki tud, hanem dolgozzanak úgy, hogy a főváros lakosságának zsebét az áremelés minden jogosulatlan formájával szemben tökéletesen megóvják. Amely üzemek be fogják tölteni ezt a hivatást, azok meg fognak állani a legvéresebb attakokkal szemben is; de amelyek nem állnak majd hivatásuknak ily magaslatán, azok az első gyenge szellő fúvallatára is, mint a rothadt gyümölcs, lehullanak. GyOSz közgyűlésén kijelölt hat gyáriparos közül küldenek be a felsőházba. Főrendiházi képviselethez jutnak végül az orvosok is. A legfontosabb módosításról azonban, amely Budapest székesfőváros közönségét rendkívüli módon érdekli, a Fővárosi Hírlap szerzett értesülést. Képtelenség lenne ugyanis az, hogy Budapest székesfővárosnak ne legyen képviselete a demokratikus alapon álló felsőházban, amelynek tagjai között ott lesznek minden társadalmi rétegnek a képviselői. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint Budapest székesfővárosnak a képviseletét úgy oldotta meg a kormány javaslata, hogy a felsőháznak tagja lesz Budapest székesfőváros mindenkori főpolgármestere is. Ezek szerint a felsőház összeülésénél Budapest székesfőváros képviseletében Ripka Ferenc főpolgármester foglal helyet. Ez a megoldás kétségkívül mindenkit kielégít, mert Budapest székesfőváros méltó képviseletet kap a törvényhozás felsőházában. De csönd van egyébként is a városi politikában. Mozdulatlan minden és valószínűleg csak akkor kezdődik majd egy kicsit mozgalmasabb élet, ha ismét rendes közgyűlések, rendes tárgysorozattal veszik át újra birodalmukat. Egyetlen politikai természetű hír látott napvilágot a héten a sajtóban és ez a hír Bárczy István pártalakításáról szólt. Maga a hír azt mondta, hogy Bárczy István új liberális városi párt alakításán fáradozik. Ezt a hírt maga Bárczy István cáfolta meg meglehetősen sürgősen és kijelentette, hogy ő inkább azon gondolkodik, „hogyan lehet a blokk polgári elemeit egy pártban tömöríteni és a polgári elemeknek egy táborban való egyesülését előmozdítani“. Hamarosan ki fog derülni, hogy miként érti ezt Bárczy István. így első pillanatra egyetlen hiteles mondatából csak az érzik ki, hogy Bárczy István, aki nagyszerűen ismeri a városi politikáit, maga is arra a meggyőződésre jutott, hogy a polgári elemeknek külön kell szervezkedniök és ha szabad továbbmentjén következtetni, akkor feltételezzük Bárczy Istvánról azt is, hogy hisz a polgári szupre- máciának a közgyűlési teremben való biztosításának szükségességében. fiükii ftracz főpolsórmester Milizi tus lesz A felsőházi törvényjavaslat módosításánál Budapest mindenkori főpolgármesterét is beveszik a főrendek sorába Márczy István szétrobbantja a Szocialisiameníesen egy táborba tömöríti a baloldali polgári pártokat
