Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-29 / 39. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926. szeptember 29. 39. szám ELŐFIZETÉSI ÁUAIC: Egész évre 20 pengő (250.000 K) Félévre - - ÍO pengő (125.000 K) Állandóan : GAZDASÁGI ÉHTESÍTÖ Városi, politikai és kösz ga&da sági J&eiilap I—■ Felelős szerlcesztö : BACSÓ JEA1IC Mlegjelenilc minden szerdán SzerResziőség és Kiadófjivatal: Budapest VI, Szív-ucca 18. szám Postaiak. csekkszámla 40.424 Telefonszám: Teréz 137—15 Néhány izgatott óra az egész, ami, mikor ezeket a sorokat írjuk, még elválaszt bennünket a mérhetetlen ‘••»lentőségű szavazástól. Hisszük és xudjuk, hogy ezekben az órákban a törvényhatósági bizottság minden tagja ismeri kötelességét, hogy mélyen tekintsen leikébe és tegyen félre minden személyi és pártszempontot, mielőtt az urnák elé járul. Itt csak egy érdek lehet: Budapest és Budapest lakosságának érdeke. Ezekben a sorsdöntő órákban mindenki emelkedjék fel a hűvös objektivitás magas ormaira és onnan tekintsen le a mélybe, ahol egy fejiődö város, egy új életre kelő város életösztönei áramlanak. Ezeknek az életösztönöknek kell érvényesülniük, ennek a városnak újra kell épülnie, ennek a népnek újra munkásnak, nyugodtnak, békésnek, jómódúnak és boldognak kell lennie. Budapest népe csak azt követeli, hogy az legyen a polgármester, akinek személye, a társadalmi, vagy politikai életben való helyzete akadályokat, gátakat nem emel Budapest lakosságának munkája, életösztönének érvényesülése elé. Ha a törvényhatósági bizottság tagjai, amint azt joggal lehet feltételezni, fel tudnak emelkedni a hűvös objektivitásnak erre az áldásos magaslatára, akkor mindenekelőtt úgy fogják látni, hogy a polgármesteri állás három pályázója: Ripka Ferenc, Bárczy István és Sipőcz Jenő személyileg egyaránt értékes, puritán, lelkes szolgálói voltak és lesznek Budapest székesfőváros nagy érdekeinek. A polgármesterválasztók undorral vessenek el maguktól minden közeledésit, amely rágalmakat kíván szórni bármelyik jelöltre. Másfelől azonban az a kívánságunk, hogy a hűvös objektivitás magaslataira ne jussanak el az érzelmi momentumok, ne jussanak el a kicsinyes pártérdekek. Budapest polgármestere csak az lehet, akinek személye békét és nem harcot jelent. Mi elismerjük, hogy nehéz lemondani a melegségről, amely egyszer a szíveket átjárta, nehéz lemondani a bajtársi együttérzésről és nehéz lemondani a győzelem szépségéről. De minden lelkiismeretes ember előtt a város fejlődésének parancsai állnak az első sorban, amely parancsoknak nagyobb az ereje minden érzelmi kapcsolatnál. Az emberek nem élhetnek légüres térben. A polgármesterválaszitás sem történhetik meg anélkül, hogy a polgármestervá- lasztók ne számoljanak azokkal a körülményekkel, amelyeket az idők és a helyzetek szabnak meg. Ezek a körülmények pedig azt diktálják, hogy Budapestnek a mai nehéz időkben, a pártok mai elosztottsága mellett nem lehet pártpolgármestere. Ezt a sokat szenvedett várost, amely a háborúban és az azt követő időkben lerongyolódott, romokká változott, nem szabad kitenni további izgalmaknak. Vagy el lehet-e képzelni azt, hogy egy baloldali polgármester varázslatos szavára bárányszelíd lemondással simul a baloldal lábához az ellenkező világnézetű jobboldal? És lehetséges-e az, hogy egy vesztett csata után pár nappal a legyőzöttségében elkeseredett baloldal hurrá-val fogadja a jobboldal polgár- mesterét? Mindezek lehetetlenségek, amelyekkel lelkiismereti kötelesség előre és végtelen komolysággal számolni. Lehetetlen, hogy a törvényhatósági bizottság tagjaiban, együtt és 'külön-külön, ne éljen az az aggodalom, amely az egész város lakosságát eltölti. A közgyűlés tagjait azért küldte Budapest népe a városházára, hogy ott dolgozzanak a város és a nép érdekében, amely népnek minden döntőfontosságú pillanatban meg kell éreznie a szíve verését. Ez a szívverés pedig, Budapest népének a szívverése ma nem lelkesedik személyekért, nem lelkesedik jelszavakért, hanem csak azért, hogy Budapest újra szép és gazdag legyen. Ne felejtsék el a törvényhatósági bizottság tagjai azt, hogy Budapest lakossága többé nem a régi, amely sohasem törődött azzal, hogy mi történik a városházán. Ma már mindenki tudja, hogy jót és rosszat innen várhat. Ez a lakosság nagyon jól tudja, hogy mi történt a városházán másfél év alatt. Tudja nagyon jól, hogy másfél év alatt a különböző világnézetű pártok becsületes akarattal dolgoztak együtt. De azt is tudja, hogy a pártok között fennálló mély ellentéteket mindig egy és ugyanaz az ember hidalta át. Ez az ember pedig Ripka Ferenc főpolgármester volt. Az ő bölcsesége, nyugalma, higgadtsága, Budapest polgársága iránt érzett mély szeretete és diplomatikus érzése tette minden egyes esetben lehetővé, hogy a pártok akaratát és munkakészségét közös nevezőre lehessen hozni. Budapest polgársága nem riad vissza a sokszor kigúnyolt paktum és kompromisszum szavaktól. Igenis, Budapestet a különböző és ellenkező világnézetű pártok között csak Szombaton délben pártközi konferencia ült ösz- sze Ripka Ferenc főpolgármesternél és ezen, a konferencián résztvettek a főváros illetékes tisztviselői is, hogy megállapítsák a polgármesterválasztás technikáját, külső körülményeit és megválogassák azokat az eszközöket, amelyek mindenkit megnyugtatnak afelől, hogy a véleményhamisításnak még a szándékát is eleve kizárták. A pártközi konferencia természetesen nem foglalkozott magával a polgármesterválasztás lényegével. Budapest közvéleményén mégis az a benyomás érzett meg, mintha a szombaton délben megtartott pártközi tanácskozás a polgármesterválasztást megelőző kampánynak kulminációja lett volna. A tanácskozáson résztvevőket a főpolgármester ajtajában és azon túl is kiváncsi, kérdő tekintetek fogadták. Ezek a kérdő tekintetek azonban nem kaptak választ, mert a konferencián — mint említettük —• lényegbevágó döntés nem történt és nem is történhetett. És mégis: a kombinációk új áradata indult meg, elejtett jelentéktelen, szándékosság nélküli szavakból új lehetőségeket kovácsol a fáma. Elsősorban is az az híresztelés kelt szárnyra, hogy a szerdai polgármesterválasztáson csak két jelölt fog mérkőzni. A dodonai jóslatot azután mindenki a maga szempontjai, a maga érzései szerint alakította. Pártszempontok szerint külön-külön mind a három jelölt közeli visszalépéséről kezdtek beszélni, természetesen olyanformában, hogy két jelölt veszi fel a küzdelmet. A jobboldalon úgy tudták, hogy Bárczy István szánta rá magát a visszalépésre, voltak aztán, akik még mindig azzal számoltak, hogy Sipőcz Jenő adja fel a küzdelmet és ismét mások újra felvették a már többször lelőtt kacsát, hogy Ripka Ferenc főpolgármester lép vissza a jelöltségtől. A hírek terjesztői felsültek, akik pedig hitelt adtak ezeknek a híreknek, mélyen csalódtak, mert a szerdai polgármesterválasztáson mind a három jelölt startolni fog. Sem Bárczy István, sem Sipőcz Jenő nem lépnek vissza, Ripka Ferenc főpolgármester pedig már a pártközi konferencia estéjén a legkategórikusabban megcáfolta a visszalépéséről terjesztett híreket: — Nem lépek vissza a jelöltségtől és mind a hárman, Bárczy is, Sipőcz is, én is végigharcoljuk szerdán a polgármesterségért folyó küzdelmet, — mondta a főpolgármester az érdeklődőknek, A küzdelem kimenetelére vonatkozóan természetesen az utolsó óráig tele volt a sajtó a legtendenció- zusabb hírekkel, közben azonban azoknak lelkében, akik szavazatukkal Budapest jövendőjét hivatottak megalapozni, nagy küzdelmek mentek végbe. Kétségtelen, hogy a közgyűlés minden egyes tagja, mielőtt szavazatát leadja, magábaszállott és mélyen megfontolta, hogy mit cselekedjék. A polgármesterválasztás sorsát tehát nem párthatározatok döntik el, hanem az egyesek jól megfontolt akarata. Párthatározatokban nem lehet mellőzni az érzelmi momentumokat, nern lehet mellőzni a harcokban való össze- forrottságot és nem lehet feladni egy választási küzdelemnek jelszavakban gazdag emlékeit. Az egyes ember azonban más. A városatyák mindegyikének meg kellett fontolnia, hogy a küzdelem állandósítása, a harcok stabillá tétele érdeke-e Budapest népének, vagy az alkotó békés munka? Szembe kellett nézni az utolsó órákban mindenkinek azzal a lehetőséggel, hogy egy munkaképtelen közgyűlés, amely az áldatlan harcok szülötte lehet, teljesen visszavetheti a kompromisszumokkal lehet kormányozni. Ezek a kompromisszumok pedig mindig ott születtek meg Pipka Ferenc főpolgármester szobájában, az ő bölcs, intő szavára. Ennek a másfél esztendőnek a története az, amely parancsoló szükségessé teszi Ripka Ferenc polgármesterségét. Az a törvényhatósági bizottság, amely nagy érdekek szolgálatában másfél éven át higgadtságot, bölcseséget tudott önmagára parancsolni, most is csak emelkedett lélekkel, megfontoltan mehet az urnák elé. És ha ez így lesz, amint hogy így kell lennie, akkor Budapest népe Ripka Ferenc polgármestersége alatt fog elérkezni a megújhodáshoz, az új virágzáshoz. már megindult fejlődést. De számolni kellett azzal is, hogy Budapest polgármesteri székét annak az embernek kell elfoglalnia, aki a pártok között békét, a közgyűlésben és a város minden rétegében munkát és gazdasági fellendülést, végül pedig minden vonatkozásban a kormány jóindulatú segítőkezét hozza. Ezeknek megfontolása csak egyet eredményezhet: Ripka Ferenc polgármesterségét. Ripka Ferencet pedig nem pártok határozata, hanem a titkos szavazásban megnyilvánuló emberi lelkiismeret és a város iránt való szeretet fogja a polgármesteri székbe emelni. Ripka Ferenc kétségkívül szerette volna, ha' a választások előtt megegyezésre juthattak volna a pártok és ki lehetett volna kapcsolni azt a meleg és izgatott néhány órát, amely a fehér és fekete golyók leadásával fog eltelni. Ennek azonban, sajnos, súlyos akadályai voltak. Megfontolatlan elkötelezettségek, jószándékú Ígéretek és egykor hatásos jelszavak leküzdhetetlen gátakat állítottak a pártok elé, hogy már a választás előtt megegyeznek Ripka Ferenc polgármesterségében. A szavazás néma izgalma után juthat tehát el csak Ripka Ferenc a polgármesteri székig. Ennek a szavazásnak az eredménye azonban nem lehet kétséges. A közgyűlés tagjai bizonyára nehéz lelkiküzdelmek után, de csak azt választhatják titkos szavazással polgármesterré, akitől az adott helyzetben legtöbbet várhatnak Budapest újjáépítése és a főváros lakosságának boldogulása körül. A kormány rendületlenül bízik Ripka megválasztásában Ripka Ferenc megválasztása pedig minden befolyástól mentesen fog megtörténni. A baloldali sajtóban ugyan híre járt, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök éppen a polgármesterválasztásra való tekintettel megszakítja szabadságát és hazaérkezve, maga is aktiv részt vesz a polgármesterválasztás előkészítésében. Ez a híresztelés azonban a legélénkebb cáfolatát abban nyerte, hogy a miniszterelnök éppen ezekben a napokban hosszabította meg inke- pusztai tartózkodását, de kútbaestek azok a remények is, amelyek azzal számoltak, hogy Ripka Ferenc főpolgármester a választás előtti napokban felkeresi a miniszterelnököt Inkepusztán. Emögött a hír mögött az a reménység rejtőzködött, hogy a főpolgármester inkepusztai látogatásán majd azt- határozzák el, hogy Ripka Ferenc nem vesz részt a polgármesterválasztásban. Miután azonban sem a miniszterelnök nem jött Budapestre, sem a főpolgármester nem látogatott el Inkepusztára, már a hét első napjaiban bizonyossá lett, hogy gróf JJethlen István tartja régen kimondott szavát és ragaszkodik Ripka Ferenc polgármester jelöltségéhez, mert bizonyosra veszi, hogy a választásból a kormány bizalmi embere, a közgyűlés másfél éves békéjének megteremtője csak győztesen kerülhet ki. Ilyenformán már a hét elején bizonyossá vált, hogy váratlan eseményekre többé számítani nem lehet és a polgármesterválasztásban mind a három jelölt: Ripka Ferenc, Bárczy István és Sipőcz Jenő teljes erővel résztvesznek. Arra is számítottak, hogy Ripka Ferenc Vass József helyettes miniszterelnökkel fogja letárgyalni a polgármesterválasztás eshetőségeit. Ez kétségen kívül meg is történt, mert hiszen Vass József teljhatalmú helyettese gróf Bethlen István miniszterelnöknek, aki a népjóléti miniszter minden intézkedésében tökéletesen megbízik. Vass József helyettes miniszterelnök azonBudapest lelkiismerete az urnák előtt Nincs paktum, nincs megalkuvás, mind a három polgármesterjelölt startol Ripka Ferenc megválasztása az előtérben
