Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-09-15 / 37. szám

Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 szeptember 15. 37. szám. iifMiiMiii-fia• íju • ihHiii-liit-ttiiriüi•im•mr-ítíf-ii i-jiii-iUi-nurL*íi*Mimt: Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VAROS L POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz* Postatak. csekk-számla : 40.424 Telefon: 137-15 szám Mines korieshadjáraf, nincs választási küzdelem, a pártok talán lábhoz tett fegyverrel állanak egymással szemben, de nem azért, hogy küzdelemre, hanem, hogy béketárgya­lásokra kerüljön a sor. A polgármestcrválasztás elő­játéka véget ért és bár a praeludium kissé ideges, iz­gatott volt, ma úgy érezzük, a drámai cselekmény nem fog szenvedélyes harccá fejlődni. Az előjáték csöndes izgalomban telt el és a végén megnyugod­tak a kedélyek. A nagy kérdést megillető súlyos pil­lanatok alatt némi bizalmatlanság, némi féltékenység vett ugyan erőt a kedélyeken, a nagy játék részt­vevői kutató szemmel figyelték egymás fegyverzetét, de ma már mindenki tudja, hogy kicsinyes csínyek­től, apró cselvetésektől nem kell tartani. Az. aggá- lyoskodók már belátják, hogy a nagy probléma meg­oldásához méltatlan lett volna a törvény, a jogszo­kás bármely néven nevezendő kijátszása. Itt ma min­denki tudja, hogy Budapest életének, történetének nagy fejezetéhez érkeztünk el, amely fejezetnek mél­tónak kell lenni a nagy időkhöz és nagy feladatok­hoz. Emelkedett lélekkel, igazságszeretettel, Buda­pest népének teljes megbecsülésével, a főváros jö­vőjének állandó szemmeltartásával kell megoldani a nagy problémát. A polgármesteri állásra heten jelentkeztek. Mind a hét jelölt méltó a polgármesteri állásra, mind a hét hajlandó odaadó szeretettel, tiszteletreméltó munkával, egész és kivételes tehetséggel dolgozni Budapest jövőjéért. Örömmel kell látni, hogy sem jobbról, sem balról a polgármesterjelöltök személye és jószándéka ellen egyetlen disszonáns hang sem hangzik el Ma már eljutottunk tehát ahhoz a nyu­godt atmoszférához, amelyben objektív módon, a fő­város és a lakosság érdekeinek teljes figyelembevéte­lével, meg lehet kezdeni a döntő tárgyalásokat. Túl vagyunk a pályázatok benyújtásán és eljutottunk a jelölések küszöbére. Sikerült kiküszöbölni az izgató anyagot, sikerült olyan légkört teremteni, amely ki­zárja a gyűlölködő harcmodort. Most azután fel kell emelkedni a hűvös objektivitás magaslatára, ahon­nan nem lehet látni mást, csak egy élni, dolgozni vágyó város mindenekfelett való nagy érdekeit. A hűvös objektivitás eme magaslatán azután ki lehet kapcsolni a pártszempontokat és ha ez megtörtént, nem lesz többé személyi kérdés a polgármestervá­lasztás. Tudjuk nagyon jól, hogy jobbról is, balról is, középen is vannak olyan érzelmi momentumok, olyan meleg, baráti és bajtársi érzések, amelyeket nehéz leküzdeni. Akkor azonban, amikor Budapestet kell újjáépíteni, amikor ehhez az újjáépítéshez olyan közgyűlésre van szükség, amely a törvényhatósági munka maximumát adja, akkor minden oldalon egyetlen parancsoló akaratnak, egyetlen diadalmas erénynek kell érvényesülnie és ez az érzelmi mo­mentumokról való teljes és tökéletes lemondás. Nincsenek támpontjaink és nincsenek bizonyí­tékaink, csak reményünk van és ez Budapest népé­vel együtt mélyen gyökerezik a lelkűnkben. Hisz- szük és reméljük, hogy az a nyugalom, az a méltó­ságteljes csönd, amely a nagy eseményt megelőzi, biztos jele annak, hogy mindenki bízik egy olyan megoldásban, amely egyik oldalon sem korbácsolja fel a .szenvedélyeket, hanem minden oldalon meg­nyugvással teljes bizalmat kelt. A közgyűlés párt­jai másfél esztendőn át minden kérdésre megtalálták az összetevő erők eredményét, minden kérdést meg­oldottak úgy, hogy nem volt győztes és nem volt le­győzött. Ez a tény minden reményt megad arra, hogy akkor, amikor a legnagyobb probléma megol­dásáról van szó, ismét parancsolni fog az az élő lelkiismeret, amely eddig mindig a megegyezés meg­oldását követelte. Ha vannak még ellentétek, ha a le­mondás erényének gyakorlása még akadályokba üt­közik, mi úgy véljük, annak oka az, hogy a távolból még mindig idelátszik a választási zászló lobogása. Budapest népe azonban már régen begöngyölte a választási zászlókat, régen elültek a politikai jelsza­vak, régen megnyugodtak a kedélyek és Budapest polgársága már régen munkára készen várja az al­kotó napok hajnalhasadását. A városházi pártok is felejtsék el tehát, amikor a polgármesterkérdés nagy problémájának megoldásáról van szó, hogy politikai árkok és sáncok osztják részekre a közgyűlési ter­met. Több mint két esztendeje annak, hogy Ripka Eerenc mint kormánybiztos került a városházára. Az első szava az volt, hogy Budapestnek ma poli­tikamentes alkotó munkára van szüksége. A válasz­tási zászlók erdejéből ekkor még rikoltóan hangzot­tak a politikai csatakiáltások, de mire az urnához ke­rültek a választók, maguk a pártok vezetői is lehig­gadtak és maguk a közgyűlési pártok vezérei voltak azok, akik számtalanszor hátat fordítottak a politi­kának, a pártérdeknek és a város egyetemes érdekeit helyezték előtérbe. A sok csillogó jelszóból, a sok dübörgő kortesszónoklatból nem maradt meg semmi. Egyetlen egy jelszó él és hódit mindig nagyobb erő­vel ás ez az a jelszó, amelyet Ripka Ferenc mondott ki először, hogy Budapestnek ma politikamentes alkotó munkára van szüksége. Szívre tett kézzel, a lelkiismeretnek mélyen való átkutatásával ez az egyetlen gondolat vezérelje ma is a pártokat és azokat a jószándékú, komoly és bölcs férfiakat, akik a pártok élén állanak. Egyezze­Szeptember 10-én lezárták a pályázatot a polgár- mesteri állásra, szeptember 17-én összeül a kijelölő választmány és megejti a polgármesteri állásra a je­löléseket, szeptember 29-én pedig megválasztja Buda­pest új polgármesterét. Ez most már befejezett dolog. Többet azonban ezekben az órákban még senki sem tud. A pártok egyelőre leszögezték magukat jelölt­jeik mellé, mindjobban kezdi azonban mindenki be­látni, hogy Budapest polgármesterét csak a pártok között létesítendő megegyezés alapján lehet megvá­lasztani. Budapest polgármesteri székét csak az fog­lalhatja el, aki a békét és az alkotómunkát hozza. Harc árán beülni a polgármesteri székbe, a zavar állandósulását és a harcok örökös kiújulását jelenti. Nem személyek ellen szól ez. Kétségtelen azonban, hogy az eddig békésen működött törvényhatóság esetleg munkaképtelenné válhatik és ebben az esetben bekövetkezhetik az ultima ratio is: a közgyűlés fel­oszlatása. A héten bizonyos oldalakról ezt az ultima ratiot úgy próbálták beállítani, mintha ez fenyegetés lenne arra az esetre, ha a polgármesteri székbe Bárczy István kerülne, vagy pedig nem Ripka Ferenc lenne a polgármester. Kereken és leghatározottabban meg kell állapítani, hogy sehol, még magánszemélyek részéről sem hangzott el ilyen személyek ellen, vagy személyek érdekében szóló fenyegetés. Nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy munkaképtelen közgyű­léssel dolgozni nem lehet. Hivatalos helyen ezzel az eshetőséggel ma még nem is számítanak, de ha mégis bekövetkeznék, akkor kétségkívül sor kerülne az 1924. évi XXVI. te. 19. §-ának alkalmazására, amely szerint a belügyminiszter a főpolgármester előterjesztésére, vagy meghallgatása után feloszlathatja a törvényha­tósági bizottságot, ha az tartósan munkaképtelenné válik. Azok, akik aggódva tartanak attól, hogy esetleg a szeptember 29-iki közgyűlés pártpolgármestert vá­laszt, attól félnek, hogy a közgyűlés munkaképtelen­sége bekövetkezik. Amikor tehát, mint magánvéle­mény szóbakerült a törvényhatósági bizottság esetle­ges feloszlatása, akkor nem arra gondoltak, hogy a kormány be akar avatkozni Budapest székesfőváros autonómiájába, hanem azt az eshetőséget említették meg, hogy a belügyminiszter az esetleg munkaképte­lenné váló közgyűléssel szemben alkalmazni fogja törvényadta jogát és kötelességét. Nincs szó tehát arról, Rogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága ne választhatná meg polgármesterré azt, nek meg végre az új polgármester személyében, aki legyen bárki, de első és utolsó programpontjaként az­zal lépjen a polgármesteri székbe, 1iogy politikamen­tes alkotó munkát akar végezni. Legyen pedig a polgármester az, aki ebben a politikamentes alkotó munkában egyesíteni tudja a közgyűlési pártokat. Mi csak olyan polgármestert tudunk elképzelni, sze­rintünk csak olyan polgármester tudja megállani a helyét, aki így kezében tartja a közgyűlés munka- képességét és hozni tudja azokat az eszközöket, amelyekkel Budapestet újjá lehet építeni. Nem lehet azonban polgármester az, aki bármily erényekkel és bármily jószándékkal jön, de talán személyén kívül eső okokból nem tudja biztosítani a pártok békés, nyugodt, harmonikus együttműködését. Budapest népe boldogságban úszna és áradó szeretettel venné körül, akárki legyen az, akit egyhangúlag fognak megválasztani Budapest polgármesterének. Az utolsó órákban a pártok lelkiismeretére apellál Budapest népe és jövőjét féltő aggodalommal kéri, találják meg azt az embert, akire egyhangú lelkesedéssel mondhatják ki: íme a polgármester, aki újjá akarja és újjá tudja építeni Budapestet. aki a polgármesterválasztó közgyűlésen a szavazatok abszolút többségét megkapja. De igenis, szó van ar­ról, hogy i a pártok között való megegyezés alapján kell megoldani a polgármesterkérdést, mert letagadhatatlanul fenyeget a veszedelem, hogy a harc árán megválasztott polgármester természet­szerűen nem tudja a közgyűlés békéjét és alkotó mun­káját biztosítani. A közeli napok valószínűleg meghozzák a pártok között való, mindenképpen kívánatos tárgyalásokat. Reméljük, hogy ezek a tárgyalások a legjobb ered­ménnyel fognak végződni és amint eddig minden nagy kérdésben meg tudtak állapodni egymás között a pártok, éppen úgy meg fogják találni azt a polgár­mesterjelöltet is, aki a közgyűlés munkaképességét biztosítani fogja és akit a pártok egy akarattal vá­lasztanak meg. A döntőbe három jelölt kerül A polgármesteri állásra a szeptember 10-én lejárt pályázat szerint heten jelentkeztek. A Fővárosi Hír­lap legutóbbi számában már beszámoltunk arról, hogy a polgármesteri állásra jelentkezett Bárczy Ist­ván, Ripka Ferenc, Sipőcz Jenő, Folkusházy Lajos, Buzáth János és Márkus Jenő. A szeptember 10-iki dátum csak egyetlen új polgármesterjelöltet hozott, Bérezel Jenő dr. tanácsnok személyében. Mind a hét jelentkező kétségkívül érdemes arra, hogy Budapest polgármesteri széket betöltse, a pártok között való hangulat azonban azt mutatja, hogy a küzdelem Bárczy István, Ripka Ferenc és Sipőcz Jenő között fog eldőlni. Ök hárman azok, akik mellett eddig egy-egy párt le­szögezte magát. Azok a pártközi megbeszélések, amelyekre a legközelebbi napokban kilátás yan, e három jelölt közül lesznek hivatottak kiszemelni azt a férfiút, akit a pártok közös akarattal fognak a pol­gármesteri székbe ültetni. Bárczy a demokratikus blokk jelöltje, Sipőcz Jenő a Keresztény Községi Párté, a jobboldal és a baloldal mereven ragaszkodik a maga jelöltjéhez, de egyszersmind mind a két oldal elzárkózik attól, hogy a másik oldal polgármesterje­löltje személyében kompromisszumot kössön. Ma te­hát az a helyzet, hogy gróf Bethlen István miniszter- elnök éleslátása győzhet csak a kompromisszumos tárgyalásokon és így csak Ripka Ferenc főpolgármes­ter lehet az a jelölt, akinek személyében a pártok számára mód kínálkozik a megegyezésre. Budapest polgármesteri székébe csak az ülhet, akinek személyében az összes városi pártok megegyeznek Alaptalanok a fantasztikus puccs-hirek — A kijelölő választmány elnöke Gaár Vilmos lesz Dr. Kozma Jenő, az Egységes Községi Polgári Párt elnökének nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents