Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-08-18 / 33. szám

Budapest, 1926 augusztus IS. TJov/i/eaviiimip 5 Betöltik az állatkert igazgatói állását ^ • • • Megbukott hát a jő Trocadero is. Művészi értékekért, amelyek itt működtek volna, nem könnye­zünk. A finom, előkelő és erkölcsös mulat­ságnak, szórakozásnak sem volt éppen a ta­nyája ez a mulatóhely. Valahogy mégis job­ban hozzátartozott Budapest életéhez, mint az a töméntelen sok bar, varieté és tánclokál, amelyek most „gazdagítják“ Budapest éle­tét. A Trocadero évtizedekre nézhet vissza most a romok halmazáról és ezek alatt az évtizedek alatt bizony mindenki, aki pesti­nek vallotta magát, egy szer-kétszer szívből kikacagta ott magát. A nekrológ azonban, amelyet a Trocadero sírja fölött el kell mon­danunk, mégsem ennek az intézménynek szól. Szól a pesti jókedvnek, vidámságnak, kedélyességnek, amely, úgy látszik, még a Trocadero előtt elköltözött. A mai pestiek nem nevetni akarnak, hanem robotba táncol­nak és valami savanyú, jazz-bandos világ- városiasság sír le a mulatók arcáról. Ami ma örömet szerez a pestieknek, azt a régi jó- világban ugyancsak lenézték. Nem a Troca- deroí, nem az ehhez hasonlókat, hanem a régi pesti jókedvet siratjuk. És siratjuk a jelent, amely a régi jóízű mulatság helyett savanyúan vigad. A pinkaelleraörröl egy héttel ezelőtt irtunk. És azóta olyasmi derült ki, amin már ennek a bűnös városnak a lakossága már nem is szégyenkezik, csak nevet. Szégyenkezzenek azok, akik megtű­rik, hogy június 27-től augusztus közepéig megszakítás nélkül éjjel-nappal folyik a ha­zárdjáték egy pesti kártyaklubban, azaz hogy lebujbán. Mát kik ezek az emberek, akik a ziillöttségnek ilyen fokát produkálják és melyek azok a hatóságok, amelyek ezt eltűrik? Mi csak a szegény pinkaellenőrön sajnálkozunk, aki június 27-ike óta ott ül a klub előszobájában és még augusztus köze­pén is várja, hogy mikor veheti ki a főváros számára a vámot a pinkából. Reméljük, Szent István napjára szabadságot kap a szegény pinkaellenőr. A telefon legfőbb ura, Demény Károly, a posta vezér- igazgatója olyan nyilatkozatot tett a héten, mely Budapest minden lakójának szívét őszinte örömmel tölti el. Kijelentette, hogy a jövő év júniusának végén az egész vilá­gon Budapesten lesz a legtökéletesebb tele­fon. A József számokon kívül minden tele­fon automatikusan fog működni és már egy egész év sem kell és joggal fogjuk viselni a „tökéletes telefon-város“ nevet. Ma van a föld kerekségén még egy város, amelynek lakói annyit szenvedtek a telefon révén, mint Budapest lakói, akkor csak az az egy város lehet az, amely boldogabb örömkönnyeket sír, mint amilyeneket mi sírunk a telefon legfőbb urának eme kijelentése után. A dá­tum ugyan, amelyet az államtitkár úr meg­jelölt, meglehetősen messze van még, de legalább pontos dátum.Tehát a jövő év jú­niusában ... A jövő év júniusában mi leszünk a legtökéletesebb telefon-város. Elismerjük, hogy az államtitkár úr és munkatársai kitűnő szakemberek. Ám nem tudjuk megmagyaráz­ni, hogyha egyszerre mi leszünk a legtöké­letesebb telefon-város, akkor miért voltunk eddig az utolsók? De hiszünk, mert olyan- ember beszélt, akinek szavában hinni kell és hinni illik. Csak még egyet: a tökéletes te­lefonnak egyik leglényegesebb kelléke az ol­csóság. Mert ettől azután igazán olyan messze voltunk eddig, mint Makó Jeru­zsálemtől. Ne tessék tehát elfeledkezni arról, amikor a telefont tökéletesítik, hogy a drága telefon sem egyéb, mint — hogy aggastyán hasonlattal éljünk, — tenorista a pincében. Igazgató-jelölt tudósok impozáns felvonulása egy folyóirat hasábjain Az Állatkertben minden csöndes, a zsiráftól cs az oroszlánoktól a majmokig mindenütt nagy a ta­karítás, hogy a bentlakók kellő reverendával fogad­hassák a Szent István-hét özönével érkező vendé­geit. Szent István-nap előtt különben a madárház ka­pott új lakókat, megérkezett az* óriási kacagó dacile, a katonaseregély, a búbos fiirjgalamb, az ékfarkú szarka, a nemes papagály és a színpompás vörös­nyakú lóri. Más nem is igen történt az Állatkertben, de annál inkább a kulisszák mögött. Elsősorban is sokat beszélnek arról, hogy Ra- kovszky Iván belügyminiszter még mindig nem hagy­ta jóvá azt a paktumot, amelynek révén dr. Lendl Adolf, az Állatkert volt igazgatója, nagy méltányo- lásaképpen jelentős nyugdíjat és visszamenőleg is nagyobb összeget kapna. Amint mondják, a belügy­minisztériumban a nyugdíjazásnak akadályai van­nak. Ezzel szemben azonban bizonyosra veszik, hogy a belügyminiszter végeredményben mégis csak hozzá fog járulni mennek a régen húzódó ügynek ilyen méltányos elintézéséhez. Arinál inkább remél­jük ezt, mert hiszen Lendl nyugdíjazásában az összes közgyűlési pártok megegyeztek. Az Állatkert körül megindult kombinációknak van még egy másik ága is. Ez pedig az, hogy betölteni készülnek az Állatkert igazgatói állását. Milbert Rezső, az Állatikért helyettes igazgatója ugyan 1919 óta kitünően tölti be hivatását, de mégis kívánatosnak tartják, hogy az Állatkerti élén vég­leges igazgató álljon. Az igazgatói állás betöltése körül pedig máris nagy a kavarodás. Mihelyt Lendl Adolf nyugdíjazása végleges lesz, úgylátszik, az új igazgató kinevezésére is rá fog kerülni a sor. Az igazgatói állásra legelsősorban dr. Szabó- Patay Józsefet, a Nemzeti Múzeum állattani osztá­lyának kiváló vezetőjét, kezdték emlegetni. Már- már úgy látszott, hogy nem is igen akad majd ellen- jelöltije, amikor új név került forgalomba. Ez az új név pedig dr. Leidenfrost Gyula, aki a legkiválóbb magyar oceánológus. Kétségtelen, hogy mind a két tudósnak igen nagy pártja lesz. Sajnos, a korteskedés máris különös eszközökkel folyik. Körülbelül ugyanazokat a vádakat vetették be a hívatlan prókátorok a küzdelem­be, amely vádakkal annakidején dr. Lendl Adolfot is illették. Pedig tulajdonképpen egyik tudósnak sincsen bűne: a proletárdiktatúra alatt ugyanis mind a kettő tudományos munkát végzett, éppen olyan becsületesen és éppen olyan odaadás­sal, mint bármikor máskor. Érdekes megemlíteni hogy mind a két tudós tel­jes tudományos fegyverzetben vonult fel éppen ezek­ben a napokban egy folyóirat hasábjain. A Szabad Lyciim hivatalos lapja, a Szabad Egyetem, amelynek főszerkesztője dr. báró Fejérváry Géza Gyula és fe­lelős szerkesztője, dr. Löbl László, a napokban pom­pás állatkerti számot adott ki. Ez az állatkerti szám rendkívül eleven, kitűnő cikkekben ismerteti a bu­dapesti Állatkert nagyszerű állatállományát, gyö­nyörű képeket közöl és valósággal nélkülözhetetlen azoknak a számára, akik az állatkertet látogatják. Dr. Bérezel Jenő tanácsnok megegyezett arra vonat­kozólag, bogy a Szabad Egyetem állakerti számát az Állatkert hivatalos szervei árusítják a látogató közönségnek. Ebben az állatkerti számban érdekesen váltogatja egymást dr. Szabó­Patay József és dr. Leidenfrost Gyula neve. Leidenfrost professzor az Állatkert hatvanéves tör­ténetét ismerteti, majd körutazást tesz Kapillariá- ban, az Állatkert aquariumában, ismerteti a majmo­kat, a rágcsálókat, erszényeseket, szarvasokat, ké­rődzőket, a vízilovat, a zsiráfot, a ragadozókat, meg a többieket. Egyszóval hatalmas sétát tesz az állatkertben. Ugyanakkor dr. Szabó-Paluy József az állatkerti hangya-államot ismerteti rendkívül ér­dekes cikkben. Meg kell vallanunk, hogy a cikkírás terén feltétlenül Leindenfrost pro­fesszor a győztes, mert magyar nyelven álla­tokról még olyan eleven tollal, mint ö. talán senki sem írt. Valósággal a magyar Bölschenek kell neveznünk őt, ezek után a meglepő cikkek után. Az aquariumról írott cikkéből vesszük ki ezt a pár mondatot: „Az adriai virágállatok jóval gyengébb fegyver­zete a remeteráknak éppen elég védelmet biztosít. A viszony a virágállat részéről sem önzetlen, mert a rák házán gyorsabban mozog, mint saját csigatal­pán, tehát több oxigénhez és táplálékhoz jut. A rák figyelme annyira kiterjed hűséges asztaltársa iránt, hogy ízesebb falatokból felnyujtogat neki egy-egy darabot. Ha lakást változtat, a virágállatot vagy virágállatokat is viszi magával és átülteti az új haj­lék tetejére. Mondanom sem kell, hogy nem minden virágállat él remeterákkal asztalközösségben, hanem csak bizonyos fajok. Legszebb házékítménye annak a virágállatnak van, amelyik az Adamsia palliata nevű virággal társult, mert olyan, mintha élénk lila köpenybe burkolta volna csigahéját.“ Ilyen kalauzzal végigmenni az Állatkerten, nagy élvezet. És az ilyen író valószínűleg nagyobb propa­gandát tudna csinálni az Állatkert mögött, mint a legszínesebb plakát, amelyekre bizony ma súlyos milliókat költ a főváros. Ha a vételárai a megtett kilométerekkel osztja e!, meggyőződhetik arról, hogy LEGOLCSÓBB ÜZEM HANNOVERI CONTINENTAL pneuk és tömörabroncsok használata által érhető el Főelárusitó: WIRTH EMIL R.-T., BUDAPEST VI., Lázár-utca 7 Telefon 95-37 TETŐFEDÉST minden anyaggal vállal és karbantart DOBAI JÁNOS m. kir, udvari szállító Budapest, IX., Ráday-utca 24. szám. Telefon : József 15-16. Alapítva 1160-ban 111 Ilii J-duiwr L TUNGSRAM Az uj TUNGSRAM-D-LÁMPA 1 spirális fonállal (15—25—40 Walt) Kapható mindenütt ! Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Újpest

Next

/
Thumbnails
Contents