Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-08-11 / 32. szám

Ára 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 augusztus 11. 32. szám. \< ímüi-hí i-hii-H 11 • i i i (■ 1111 - ).i n - I m»üü-JuMMífflt n uramni ti »I Előfizetési árak: E^ész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 1Ö pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP vArosl politikai és kózqazdasAqi hetilap mnOs szeukcsztú DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz« Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám 8* Hatezer gyermek nyaral az idén Budapest székesfőváros jóvoltából és ez a hatezer írvermek talán maid egészségesebb testtel és egészségesebb lélekkel 'indul neki az élet­tel való nagy küzdelemnek. Csekély szám ez akkor, amikor Budapesten a legterméketlenebb esztendőben is tizenöt—tizenhatezer újszülött köszönti a napot, a termékenyebb esztendőkben pedig húszezer körül mozog az egy év alatt születők száma. Az öt—tíz­éves gyermekek száma, akikről a gvermeknyara’l- tatásnál szó lehet, lényegesen meghaladja a hatvan­ezret és így alig tíz százaléka a budapesti gyer­mekeknek részesült a főváros nyaraltatási akciójá­nak előnyeiben. Tudjuk nagyon jól, hogy messze tartunk a világvárosoktól, amelyek közül, — hogy csak Bécset említsük. — az osztrák főváros az el­múlt esztendőben az összes iskolásgyermekek egy­negyedét, harmincötezer gyermeket küldött üdü­lésre. Tudjuk nagyon jól, hogy messze vagyunk még az ideális állapottól, mégis örömmel kell megállapí­tanunk. hogy tavalytól az idénig óriásit haladtunk. Fel kell jegyezni a két számot, hogy a múlt eszten­dőben hétszáz, ebben az esztendőben pedig hatezer gyermeket nyaraltatott Budapest székesfőváros. Ez csaknem annyit jelent, hogy tavallyal szemben az idén tízszeres sikert értünk el. Ahelyett, hogy dicsérő szavakkal adóznánk az érdemeknek, szárazon és egyszerűen elmondjuk az adatokat, amelyek vigasztaló képét nyújtják szociális irányban való haladásunknaik. A hatezer gyermek közül háromezer hatszáz fővárosi gyermeket vállalt az ország kétszáznyolc községe. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy a községek módosabb polgárai jelentős áldozatkészséggel, természeti adománnyal járulnak az akcióhoz, hanem azt is, hogy az egyes községek húsz-huszonöt millió koronát szavaztak meg erre a nemes célra. A vidék tehát tiszteletreméltóan meg­tette kötelességét és ebből látjuk, hogy a falu és a város között egy időben mesterségesen felélesztett ellentét ma már a múlté. Örömmel kell ezt megállapí­tanunk, mert a nagy társadalmi elkülönülés, a pél­dátlan ellentétek, amelyek egyidőben íelburjánoztak, mérhetetlen kárára voltak a magyar ügynek. Kétsze­res az öröm akkor, amikor konstatálhatjuk, hogy a nagy kiengesztelődés nemes cselekedeteken át törté­nik meg. Boldogoknak kell lennünk, hogy a kien­gesztelődés első gyümölcsét Budapest legszegényebb­sorsú, szomorú egészségi állapotban lévő gyermekei szakíthatják le. De nemcsak anyagiakban, hanem er­kölcsiekben is támogatják a jó vidékiek Budapestet akkor, amikor nyaralni küldik arra legjobban rászo­ruló gyermekeit. A kétszáznyolc községben, amelyek ma budapesti gyemekek zajától hangosak, a község előkelői, az elöljárók, a lelkészek, a tanítók és az or­vosok ügyelnek fel Budapest gyermekeire, akik mel­lett természetesen ott vanak a főváros kiküldöttei is. Ez a közvetlen érintkezés, a budapesti gyermek és a vidéki felnőtt között hatalmas és erőteljes kapcsola­tot fog létesíteni, amely ugyancsak a nagy társadalmi összefogás céljait szolgálja. De nemcsak a vidék tette meg kötelességét. Maga Budapest székesfőváros is hatalmas áldozatot hozott, hiszen a hatezer nyaraló gyermek közül kétezernégy­száz itt a budai hegyek aljában, a perifériák iskolái­ban van elhelyezve. A főváros tizenhat olyan iskolát bocsátott rendelkezésre, amelyek a város egészséges levegőjű vidékein épültek, legnagyobbrészt a budai hegyvidéken. Ebben a tizenhat iskolában a főváros tanácsa nyolcszázötven millió költségegl nyaraltatja a gyermekeket, és pedig a leggondosabb felügyelet alatt, a legkitűnőbb táplálékok mellett. Tiszteletre­méltó és jelentős áldozat az, amit Budapest ványadt, egészségtelen gyermekeiért hozott. Mi büszkén állít­hatjuk, hogy egyik esztendőről a másikra annyit ha­ladtunk, hogy igenis, aránylag fölülmúltuk azt a Bé­cset, amely hosszú esztendők szisztematikus munká­jával harmincötezer gyermek nyaraltatásáig jutott el. Ha Bécs a maga állandóan kirakatban fitogtatott szociálpolitikájával hosszú évek alatt jutott el a har­mincötezer nyaraló gyermekig, akkor Budapest igenis büszke lehet, ha tavalytól idénig hétszázról hatezerre tudta felemelni a nyaraló gyermekek számát. Ismételjük, nem dicsérünk senkit, mert mindenki, aki ennek a haladásnak részese, csak igaz. emberi kötelességét teljesítette. Csak emberi kötelességet teljesítettek azok a bizottsági tagok, akik a gyer- meknyaraltatást szorgalmazták, csak ezt tette a ta­nács. amely az anyagi feltételeket előteremtette és csak ezt cselekszik azok a végrehajtó közegek, akik becsületes akarattal és emberséges szívvel, mélysé­ges szeretettel állnak ott állandóan Budapest üdülő gyermekei mellett. Mégis örömmel kell konstatál­nunk, hogy ez az akció nemcsak méreteiben sikerült, de meg kell állapítanunk azt. hogy a közgyűlés leg­szélsőbb baloldali pártjának kiküldöttei, a szociál­demokrata bizottsági tagok is. teljes megelégedés­sel látták ennek a nyaraltatási akciónak szépségét és erkölcsi sikereit, ök maguk nyilvánosan, nyom­tatásban. a szooiálista sadtóban adtak kifejezést megelégedésüknek és 'elismerésüknek. Ebben a kér­désben kétségtelen, hogy ők azok. akik már csak politikai szempontból is, a legtöbbet kívánnak és Fiumébe kiküldött tudósítónk jelentése. A napilapok már hírül adták, hogy e hó 6-án nagy ünnepségek között megnyílt a Fiera Inter­nationale di Fiume, a fiumei nemzetközi árumintavá­sár. A hajdani magyar kikötőváros zászlódíszt öltött és első pillanatban az az érzés támadt bennünk, hogy a tenger felől áramló lágy szellő a magyar trikolort lengeti. De gyorsan fájdalmas kiábrándulásban volt részünk: a zászlódísz nem Szent István birodalmá­nak dicsőségét hirdeti, a trikolor színei, a zöld-fehér - vörös az olasz egységet jelképezi. Fiume olasz város lett. A magyar szó még sűrűn hangzik a mólón, de a kávéházakban, vendéglőkben már camerierek szol­gálják ki a vendégeket, akiket kifüggesztett plakátok figyelmeztetnek, hogy szigorúan tilos borravalót adni. A kiállítást a volt kivándorlási épületben rendez­ték. A háború előtt ebben az óriási kétemeletes ház­ban gyűjtötték össze azokat a véreinket, akik Ame­rikába igyekeztek új hazát, boldogulást keresni. A kiállítást Belluzzi földmivelésügyi miniszter nyitotta meg, akit Lanfranconi képviselő, elnök üd­vözölt. Dörgő ,,Eja, eja“ üdvrivalgás kíséretében in­dult el a miniszter a gazdag tárlat megtekintésére. A kiállításon Budapest főváros hivatalosan résztvesz és bennünket főleg ez a része érdekel a kiállításnak. Budapest kiállítását, amely az épület első emeletén két hatalmas termet foglal el, Ágotái Lajos kormány­főtanácsos, a székesfővárosi iparrajziskola főigaz­gatója szervezte, akinek kiváló munkájában Vértes Rezső és Lakatos Artur iparrajziskolai tanárok mű­ködtek közre. Olasz lapok a magyar kiállításról A főváros kiállítása olyan impozáns és annyira kiemelkedik a tárlaton, hogy az olasz lapok a legna­gyobb elragadtatással írnak róla. A „La Vedetta d’ltalia" a kiállításról szóló beszámolójában pél­dául így emlékezik meg a székesfőváros tárlatáról: „A már egészen berendezett kiállítási termek között elsősorban Budapest fővárosnak a valóban művészi érzékkel összeállított kiállítása köti le a fi­gyelmet. Ez a kiállítás, amely két termet foglal el az első emeleten, két külön osztályból áll. Az egyik Budapest városának a kiállítása, azé a vá­rosé. amely elragadó földrajzi fekvése, von­zó ereje és utcáinak tökéletes részarányos­sága folytán ma elismerten a kontinens leg­szebb városainak egyike. Csinos fényképek mutatják a látogatónak azokat a nagyszerű márványból és vasból készült hidakat, köztük a Lánchidat, amelyek a Dunától átszelt vá- | rost összekötik. Más fényképek és a fővárosi mú­zeumból átengedett festmények, a fővárosnak tör­ténelmi nevezetességű épületeit, múzeumait, fürdőit, kertjeit tüntetik fel. Budapest kiállításának második termét a budapesti városi Iparrajziskola kiállítása tölti be. Ez a választékosán rendezett, gazdagon dí­aikik a legélesebb kritikával élnének, ha volna ok és alkalom a kritikára. Elismerjük, hogy becsületes objektivitással kezelték a kérdést és éppen azért nyugodt lelkiismerettel szögezhetjük le. hogy a fő­város ezidei gyermeknyaraltatási akciója a legtel­jesebb mértékben sikerült. Ennek a sikernek mér­tékeképpen csak még egyetlen egy adatot iegyzünk! fel. Ez az adat pedig az. hogy a nyaraló gyermekek atlag és fejenként hetenként egy kilogrammal gyara­podnak súlyban. Nem kell orvosnak lenni, de minden laikus is megállapíthatja, hogy ez olyan hatalmas eredmény, amit szinte várni is alig lehetett. A tö­kéletes siker fölbátorít bennünket arra, hogy a jö­vőben is reménykedjünk és hisszük, hogy akik ilyen becsületesen és jól megszervezték az idei nyaral- tatást. jövőre már olyan káprázatos eredményeket érnek el, amelyekkel egyetlen világváros kirakat­szociálpolitikája sem vetekedhetik. szített kiállítás a tárgyak sokféleségével, művészi becsével, kétségtelenül már az első pillanatban le­fogja kötni a látogatók figyelmét. Ágotái Lajos kor­mányfőtanácsos, iparrajziskolai főigazgató úr lekö­telező udvariassággal ismerteti jelentős iskolájának jellegét és készítményeit. Budapest főváros iparrajz- iskolája, amely felöleli az iparművészet valamennyi ágáé változatos és gazdag anyagot állít elő, így pl. műbútorokat, könyvkötéseket, üvegfestést és üveg­mozaikot, ötvösséget,^ grafikát, dekorációkat, mű­vészi bútorokat stb. Értékes munkatársai az érdemes Ágotái kormányfőtanácsos úrnak, aki a kiállítást szervezte, Vértes Rezső és Lakatos Artur urak, az Iparrajziskola tanárai.“ Beluzzi miniszter, Lanfranconi képviselő és a többi olasz előkelőségek, hasonló elragadtatással nyi­latkoztak a látottak fölött és őszinte örömmel gra­tuláltak Ágotái főigazgatónak, akit Beluzzi miniszter külön is megkért, hogy fejezze ki szerencsekívánatát a székesfőváros vezetőségének. Ágotái főigazgató nyilatkozata Ágotái Lajos kormányfőtanácsos, főigazgató a kiállításról és annak megvalósításáról a következő- képen volt szíves a Fővárosi Hírlap munkatársának nyilatkozni: — Liber Endre tanácsnok úr megbízásából, a ta­nács hozzájárulása értelmében, két munkatársam­mal: Vértes Rezső és Lakatos Artur tanár urak köz­reműködésével, rendeztük meg a kiállítást. Főleg az a cél vezetett bennünket, hogy bemutassuk a főváros kulturális színvonalát és kidomborítsuk Budapest fürdőváros jellegét. A tárlaton bemutatjuk a gyö­nyörű fekvéssel bíró Budapestet és annak környékét, valamint köz- és kulturális intézményeit, technikai építkezéseit, hídjait, részben fényképfelvételekben, részben pedig a fővárosi múzeumból rendelkezésre bocsátott festményekben. És minthogy Budapest első­rangú fürdőváros, nagy súlyt fektetünk a tüdők be­mutatására, valamint gazdag ásványvizeinek ismer­tetésére, továbbá Budapesten, a Dunán, valamint a környéken űzött sportokra. Egyszóval bemutatjuk Budapestet, a gyö­nyörű fekvéssel bíró várost. Budapestet. a kultúrvárost. továbbá Budapestet, a fürdő­várost. az idegenforgalmi szempontból rend­kívül érdekes várost. Ez az anyag Budapest kiállításának első termét foglalja el. — A második teremben van a székesfővárosi Iparrajziskola kiállítása, amely a fővárosi ipar és a művészi ipar magas színvonaláról tesz tanúságot. Az iskola műhelyoktatással foglalkozik. Minden művészi iparágnak megvan a maga műhelye és az iskola ta­nulói 1 évi rajzi előkészítés után az általuk válasz­tott szakmának megfelelő tanműhelyekbe kerülnek ahol kiképeztetnek és mint gyakorlati munkások az életbe kerülnek. így van: „Fiume visszatért az anyaországhoz, de gondos nevelő­szüleire mindig hálatelten fog visszaemlékezni" Budapest kiállításának nagy sikere Fiumében

Next

/
Thumbnails
Contents