Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-28 / 30. szám
Ára 5000 kor. Tizenötödik évfolyam Budapest, 1926 július 28. 30. szám. . h ti -1111 uh t« flipre Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő= 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: gazdasági hírlap VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz Postaiak, csekk-számla: 40.424 Telefon: 137—15 szám A tisztifőorvos becsületesen és jól végzett cgyesztendei munka után szabadságra ment. Mielőtt azonban útrakelt volna, szinte életének tapasztalatait, legutóbbi külföldi útjának nagy eredményeit közöltp Budapest polgárságával. Kétségtelen, hogy a tisztifőorvos megállapításai rendkívül érdekesek, módfelett fontosak és valószínűleg sokkal hosszabb időre adnak gondolkoznivalót Budapest népének, mint amennyi ideig a tisztifőorvos szabadsága tart. Amit a tisztifőorvos elmondott, hasonlatos ama kíméletlen barát szíves érdeklődéséhez, aki így szólít meg bennünket az utcán: az isten szent szerelméért, uram, csináljon valamit, hiszen a halál az arcára van írva. A tisztifőorvos elrémítő képét rajzolta meg annak, hogy hogyan élünk mi itt Budapesten. Nem is ment el ennyire. Mindössze azt állapította meg, hogy milyen levegőt szívunk. És ez a megállapítás éppen elegendő ahhoz, hogy a szegény pesti ember kétségbeessék saját sorsa fölött. De nem egyszerű szavakkal élt a tisztifőorvos, hanem valósággal tükörképét mutatta — bármilyen humorosan hangozzék is ez — annak a levegőnek, amit mi itt Budapesten éjjel-nappal nyelünk. Ez a tükörkép rideg számokból áll és egyszerűen felsorolja, mennyi korom, füst, kátrány, szerves és szervetlen porszem, penészgomba, állati Szőr, vas, réz, ólom van a levegőben, amivel — risum teneatis — táplálkozunk. Mindezeknkek utána tessék még elképzelni azt, hogy ezzel a töméntelen sokféleséggel együtt a bacillusok százezreit is tüdőnkre szívjuk. Bevalljuk, nem lepődtünk meg túlságosan a tisztifőorvos leleplezésén, hiszen minden budapesti ember régen tisztában van ezzel és régen nagyokat káromkodik a pesti levegő miatt. Eddig azonban úgy gondoltuk, hogy a világ minden nagyvárosában így van ez, a világ minden nagyvárosában nyelik a rezet, az ólmot, az állatszőrt, a port és a bacillust. A tisztifőorvos feljajdulása azonban., rávezetett bennünket valamire. Ez pedig az, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy egy nagyvárosban az amúgy is elcsigázott, rosszul táplálkozó, idegeiben agyongyötört lakosság még a levegőnek ilyen fajtájával is tökéletesen aláássa az egészségét. Igenis meg vannak a módjai annak, bár pénzbe kerül,, hogy a nagyváros levegőjét meg lehessent tisztítani, az emberek egészségi viszonyait meg lehessen javítani és ilyenformán a lakosság életét meg lehessen hosszabbítani. A tisztifőorvos sokkal gondosabb és kittinőbb közegészségügyi adminisztrátor, semhogy egyszerűen konstatálta volna a bajokat s azután autóba szállt volna, hogy külföldi üdülésre utazzék. Végh János dr. igenis megjelölte az eszközöket, módokat, amelyekkel Budapest levegőjét meg lehet tisztítani és így — hogy furcsa hasonlattal éljünk — le lehet rakni Budapest igazi közegészségügyi fundamentumát. Sajrfos, még a sajtó egy része is félreértette a főorvos nemes intencióit és igazán kiváló terveit. Olvastunk írásbeli dolgozatokat, amelyek nyomtatásban is megjelentek és amelyek egyszerűen lemosolyogják a tisztifőorvosnak azt a kívánságát, hogy hajnalonként a házmester urak mossák, vagy mosassák fel a ház előtt elterülő járdát. Ezt nagyon komikusnak találják egyesek. Hátrább az agarakkal uraim! A nevetséges az, aki ezt a rendkívüli fontosságú intézkedést lemosolyogja. A budapesti közönség neveletlensége és a tisztálkodásban való tökéletes járatlansága igenis szükségessé teszi ezt a — hogy úgy mondjuk — brutális intézkedést. Amíg az utcai köpködőket, az utcán mindent elszóró rendetleneket akár pénzbírságok, akár lecsukások. akár megérdemelt utcai pofonok árán rendre és tisztaságra nem tanítják, addig igenis, nincsen más mód, minthogy hajnalonként a járdák felmosásával mentsék meg ugyanazoknak az egészségét, akik tegnap a járdát önmaguk piszkították be. De a tisztifőorvos propozicióinak ez csak egyik apró pontja. Hasonlóképpen apró pont az is, hogy a szőnyegeket ezentúl ne porolják, hanem porszívógépekkel tisztítsák. A tisztifőorvos mentegetődzve mondja ezt és bátortalanul szólván bele a polgárság anyagi ügyeibe, azt találja állítani, hogy a szőnyeg luxuscikk és aki szőnyeget tart, az megengedheti magának azt is, hogy porszívógépet vásároljon. Hát ebben nincs igaza a tisztifőorvos úrnak, mert hiszen, hogy az ember a lakását csinosítsa, ez a legtisz^e- lctremcltóbb törekvések közé tartozik. Az viszont, hogy az egészségét megóvja, kötelesség. Hátha pénzbe kerülnek is a porszívógépek, mégis csak be kell azokat szerezni. A segítség sem fekszik távol, mert hiszen egy-egy ház lakói közös porszívógépet vásárolhatnak és használhatnak, ami azután nem jelent olyan horribilis kiadást. Annál könnyebben áldozhat a lakosság ilyen csekély összegeket, mert hiszen a tisztifőorvos többi nagy, levegőtisztító tervei a fővárosra nehezednek igen súlyos teherrel. Kétségtelen, hogy ezen a téren nagy mulasztások történtek. Minden világváros arra törekszik, hogy ahol csak egy fa, vagy egy bozót elfér, oda el is ültessék azt a fát, vagy bozótot, amely nemes buzgalommal szokta felfogni levegőtisztító hivatását. Igenis, Budapest elmulasztotta a békében, hogy hatalmas erdőövet vonjon a város határai körül. Nemcsak elmulasztotta, de mesterségesen irtotta az erdőket. Nem telepítette ki a gyárakat, nem szereltette fel a füstemésztőkészülékeket és elmulasztotta végzetes hibával a sétaterek és az utcák fákkal való belültetését. Mindezeken most kell segíteni. Segíteni kell pedig minden anyagi áldozattal, sürgősen, mert különben csődöt fog mondani minden kitűnő orvosi munka, amelyet itt végeznek. Mert hiába ott az orvos, hiába ott minden becsületes törekvés, ahol a levegő öli meg az embereket. Körséta a városházán Ha Budapest a Mars csillagon lenne ... — A sebészeti osztály átengedése és a numerus c/ausus sorsa. — Amikor az autó nem luxus A városházi szünetben, amely néhány bizottság, ülés kivételével teljes csendbe burkolta a törvényhatósági életet, kiemelkedő esemény volt a héten, hogy a demokrata párt községi frakciója beszámolót tartott egyesztendős működéséről. A törvényhatósági bizottság mindenirányú munkásságára rámutattak illetékes szakemberek ezen a beszámolón. Ez kétségkívül nagy értéket ad ennek a gyűlésnek, mert igen plasztikusan mutatták meg a szónokok, hogy mi történt az utolsó esztendőben a városházán. Fájdalom, az értékes beszámoló egyes momentumai mégis kihívják a kritikát. Az a kép alakult ugyanis ki a szónokok vázlataiból, hogy ami egy esztendő alatt a városházán történt. mindannak mozgatója és megteremtője a baloldali blokk lett volna. Nem vonjuk kétségbe, hogy a baloldal számos egészséges ideát termelt és a köz ügyének akkor tett legbecsesebb szolgálatot, amikor önfeláldozó eréllyel kimenekült a politika légköréből,- elveiből is áldozott, hogy közös akarattal alkotni lehessen a város és annak lakossága számára. Mintha ezt az önzetlenségét azonban a baloldali városatya urak némiképpen feladnák akkor, amikor maguk között vannak és a maguk párthíveinek számolnak be. Ha egy esztendő történetére visszapillantunk, ha emlékezetünkben végigjárjuk a közgyűlési termet, a bizottsági szobákat és az egész városházát, mielőt- tünk úgy elevenedik meg ez a kép, hogy mindenki, akinek köze volt a város dolgaihoz, termelt, tiszteletreméltó gondolatokat, áldozott és dolgozott a város érdekeiért. A pártközi békét és az alkotómunkát csak akkor szolgálhatjuk őszintén és eredményesen, ha az utolsó esztendő eredményeit ezen az objektív módon mérlegeljük. A baloldali blokk becsületesen dolgozott, áldozatokat hozott, de ugyanezt tették mások is. Éppen azért a legkisebb mértékben sincsen igaza annak a különben kiváló baloldali városatyának, aki a demokrata beszámolón azon háborodott fel, hogy vannak, akik azt hangoztatják, hogy a városházán csak szakkérdésekről szabad tanácskozni. Hangoztatta, hogy a főváros politikája a legszorosabb összefüggésben van az ország politikájával. És haragosan kérdezte, hogy a Mars csillagon fekszik-e Budapest, vagy Magyarországon? Erre a kérdésre azután nagyon könnyű megadni a feleletet. Mert hiszen ha a Mars csillagon feküdne Budapest, — nem tudjuk, — de talán megengedhetné magának azt a luxust, hogy a közgyűlési terembe politikát vigyen be. Budapest azonban a megcsonkított, a háború által ronggyá tépett, leszegényedett Magyarország szomorú sorsra jutott fővárosa. Ilyen körülmények között ez a város csak akkor állhat talpra, ha minden polgára és minden városatya belátja, hogy Budapestet csak politika- mentesen, mindenkivel, aki a város javát keresi, szorosan összefogva lehet fölépíteni. Ha a Mars csillagon lenne Budapest, talán módjában lenne politizálni, de miután Magyarország fővárosa, az isten óvjon attól, hogy a politika legyen úrrá a közgyűlési teremben. * Amióta a Polgári Egység Klubjának alakulóülé- sén Kállay Tibor megemlékezett a numerus clausus- ról, ez a kérdés ismét az aktualitás gyújtópontjába került. Bevalljuk, ezt nagyon helyesnek találjuk. Nem félünk attól sem, hogy valaki azt találja mondani, hogy a numerus clausus kérdésének felvetésével politika kerül bele a város dolgaiba. Kállay Tibor, mint országos politikus emlékezett meg a numerus clau- susról, de különben is a numerus clausus kérdése összefüggésben lehet a politikával, de Budapest gazdasági, szociális és társadalmi érdeke is követeli, hogy ez a kérdés minél előbb közmegelégedésre megoldódjék. A városházán határozottan igen kedvező a hangulat ennek a megoldásnak az érdekében. Már amikor Gál Jenő a költségvetési vita keretében megemlékezett a numerus clasusról, még a jobboldalon is olyan enyhe hangulattal találkozott a kérdés felvetése, hogy minden liberálisan gondolkodó ember és mindenki, aki a társadalmi megbékélés híve, őszinte és komoly reményt meríthetett. Most azután, hogy Kállay Tibor a maga nemes szempontjainak kidomborításával a numerus clausus ellen foglalt állást, egészen természetes, hogy megmozdul mindenki, aki az utolsó tövist is szeretné kiküszöbölni a társadalmi béke útjából. Hogy mennyire foglalkoztatja Budapest népének kedélyét a numerus clausus kérdése, mutatja az, hogy egy hét óta újból mindenhol és minden alkalommal foglalkoznak vele. Az egyik baloldali szónok még a közegészségügyi bizottság ülésén is azt a kijelentést tette, hogy csak azért járul hozzá a Szent István kórház fertőző sebészeti osztályának tanítási célokra való átengedéséhez, mert azt reméli, hogyha a demokratikus blokk az ősz folyamán a numerus clausus eltörlése ügyében és a külföldön szerzett diplomák nosztrifikálása kérdésében feliratot fog intézni a kultuszminiszterhez, ahhoz majd a főváros összes pártjai hozzájárulnak. Egy kicsit merész gondolat a Szent István kórház fertőző sebészeti osztályának átengedése és a numerus clausus eltörlése között jung- timot állítani. De kétségtelen, hogy mindenki foglalkozik már a numerus clausus megoldásával. Hibázni csak azok hibáznak, akik nem veszik figyelembe, hogy előbb meg kell találni a megoldás módját és csak azután lehet teljes erővel odaállani és a megoldást követelni. Azoknak, akik a fertőző sebészeti osztály ügyét a numerus clausus ügyével kapcsolják össze, újból csak Kállay Tibor beszédét ajánlhatjuk figyelmébe. Ebből a beszédből meg kellett érteni, hogy a kormány, amely ezt a törvényt örökségképpen kapta, ezt csak átmeneti rendszernek tartja, amelyet fokozatosan éppen úgy fog leépíteni, amint megszüntette a kiviteli és behozatali korlátozásokat. Még kell érteni, hogy a kormány máról holnapra nem szüntetheti meg a numerus clausust, mert ezzel nem azt a célt érné el, amit akar. Felszabadulnának a szenvedélyek, az agitációnak és gyűlölködésnek a zsilipjei. Akik ezt nem veszik figyelembe, rossz szolgálatot tesznek annak az ügynek, amelyben pedig mindany- nyian egyetértünk, akik hiszünk a magyar liberalizmus jövőjében. * Mire a szabadságok végetérnek, a főváros tanácsának tagjait nagy öröm éri. A legtöbbnek ugyanis automobilja lesz és pedig mindenkinek kitűnő új, modern gépkocsija. Történt ugyanis, hogy amikor az új közgyűlés összeült, a purifikáló lázban a tanács tagjainak rendelkezésére álló gépkocsik számát nyolcra redukálták. Azóta azonban az új városatyák is meggyőződtek róla, hogy ez így teljesen lehetetlen. Nemcsak arról van szó. hogy Budapest székesfőváros magasrangú főtisztviselőinek reprezentálniok is kell.
