Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-01-20 / 3. szám

Építési tervekben nincs hiány, csak pénz legyen Újabb munkaalkalmak kínálkoznak a keleti pályaudvar kitelepítése, az uj autóbusz-vonalak úttestének megjavítása és az állandó kiállítási terüket létesítése révén ____________________________s A F ővárosi Hírlap legutóbbi számában megemlékeztünk azokról a lehetőségekről, amelyek a folyó évben Budapest ipara és gazdasági élete előtt állanak. Elmondottuk, hogy mik .azok a munkák, ame­lyeknek elvégzéséit a főváros tervbe vette és megem­lékeztünk azokról is, amelyek tulajdonképpen nem1 magától a fővárostól függenek, de mégis vonatkozás­ban vannak a városháza tevékenységével. Ezuttal még egypár tervvel óhajtjuk kiegészíteni ezt a fel­sorolásunkat, sajnos azonban, amiket itt említeni fo­gunk, legnagyobbrészt olyan tervek, amelyeknek ki­vitele valószínűleg még nem áll a holnap előterében. A múlt számunkban felsorolt építkezések között, mint legjelentősebb munkát említettük a főváros 120 milliárdos kislakásos építési tervét. A kislakás-cpités terén azonban ez még nem minden. A kormány ugyanis megállapította, hogy a lakások csak akkor szabadulhatnak fel. ha minimálisan 3000 uj lakást ter­mel Budapesten az építőipar. De az is kétségtelen ma már. hogy a kormány és a főváros 1926 novembe­rére, amikorra a lakások felszabadítását tervezik, há­romezernél több lakást fog felépíteni. Maga a fővá­ros valószínűleg nem 120, hanem 200 milliárdot fog a. kislakások termelésére fordítani. Ebhez járul még maid a pénzügyminisztérium és a közhasznú vállala­tok építkezése. A háztulajdonosok tehát abban re­ménykednek, hogy ilyen körülmények között a tör­vényben foglalt terminusra a felszabadításnak semmi sem áll majd az útjában. Ä Keleti pályaudvar kitelepülése és a Eóversenyfér A főváros és az állam között folyó megbeszélé­sektől függ az, hogy a Keleti pályaudvar kitelepítése és a régi lóversenytér jövendő sorsa juttat-e na­gyobb munkát az iparnak és a munkásságnak. E z a kérdés f é 1 é v e n belül okvetlen el fog dőlni. Mint ismeretes, a főváros évekkel ezelőtt terveket készített arról, hogy mi történjék a régi ló- versenytérrel, amely az uj lóversenypálya megnyi­tása révén felszabadult a régi hivatása alól. Arról volt szó, hogy a Garai-téri piacot helyezik ide át. ez ellen azonban az érdekeltségek erős agitációt fejtenek ki. Ha ez a terv elesnék, akkor a főváros azt tervezi, hogy a terület égy részét parkírozni fogja, felépiti a VII. kerületi strandfürdőt, a többi részt pedig családi házak építésének céljára parcellázzák. Ugyanekkor azonban nemcsak .a főváros, de a kereskedelmi mi­nisztérium is terveket sző a régi lóversenytér felsza­badult területének felhasználásáról. A Máv. ugyanis már évek előtt bejelentette, hogy erre a területre szüksége van a Keleti pályaudvar áthelyezésének céljaira. A Máv. azonban túlságosan sokáig gondolko­zik ezen a kérdésen, a főváros pedig nem hajlandó tovább parlagon lievertetni az óriási területet. Éppen ezért a tanács a közgyűléshez fog fordulni és a tör­vényhatósági bizottság felhatalmazása alapján kérdést intéz majd a kereskedelmi minisztériumhoz, amelyet felszólít, hogy féléven belül nyilatkozzék, szüksége van-e a régi. lóversenytér területére, vagy nincs. Ha a kereskedelmi minisztérium nem válaszol, illetve nem veszi igénybe a területet a Keleti pályaudvar át­helyezésének céljaira, akkor aktuálisak lesznek a fő­város tervei. Akár a Keleti pályaudvart telepitik azonban ki. akár a főváros veszi kezébe a régi ló­versenytér ügyét, az építőiparnak ezen a területen jelentős munkára van kilátása. Az autóbusz és az úttestek A főváros — mint lapunk más helyén megemlít­jük — jelentékenyen meg akarja növelni ia.z autó­buszüzem kocsiparkját. Az autóbuszközlekedés kiter­jesztéséhez azonban kitünően kiépített, sima úttes­tekre van szükség. A most forgalomban levő autóbu­szok közül is állandóan vannak maródiak, amelyek az úttestek elhanyagoltsága miatt szenvednek teu- gelytörést, vagy egyéb bajuk esik. A szakértők véle­ménye szerint, ha az uj kocsik a mostani úttesteken járnak, akkor a legerősebb alkotmányoknak is hat hónapon belül eltörik a tengelyük. Egészen kétségte­len tehát, hogy az úttestek kijavítása ese­dékessé vált és különösen azokat az úttesteket kell majd alaposabban megjavítani, ahol az ui .autó­busz-relációkat tervezik. Az ipar ezen a réven is je­lentékeny munkához jut. A ^láílorkerí A főváros — mint ismeretes —■ megvásárolta a Nádor-kertet. Ezt a vásárlást a közgyűlés baloldali pártjai részéről támadás érte. Folk u s li á z y alpol­gármester már akkor kijelentette, hogy ezt az ügyet, mint rendes közgyűlési tárgyat fogják felvenni a na­pirendre. Ez miár legközelebb meg is fog történni, amennyiben a tanács elkészült azzal a jelentéssel, amely megokolja, hegy miért volt szükség a Nádor­kert sürgős megvásárlására. A tanács megokolása szerint a Nádor-kert egy vagyonközösség kezében volt. amely vagyonközösség azonban megszűnt és részietekben nehéz lett volna, a telket megvásárolni. A tanács jelentésében azonban az ipar és a munkás­ság számára is találunk reménytkeltő momentumot és ez az, hogy a főváros szerint az állandó kiál­lítási terület létesítése most már halaszt­hatatlan feladattá vált. Az ipar és a munkásság tehát az állandó kiállítási terület kiépítése révén szintén munkához fog jutni. Kicserélik a Hafabukokat Útban vasi as igazság as elbocsátott tanerők ügyében Budapest, 1926 január 20, • * • Hipka Ferencnek, Budapest főpolgármesterének nagyon sok gondja és nagyon sok munkája van. Valaha a főpolgármesteri állás nem kívánt egyebet, minthogy a viselője jói reprezentáljon. Vol­tak Budapestnek nagynevű főpolgármesterei, de valahogy úgy alakult a helyzet, hogy ehhez az álláshoz a tehetségnél sokkul in­kább szükség volt egy előkelő disz magyar ruhára. Ripka Ferenc azonban a munka em­bere és a főpolgármesteri stallumból is robo- íos állást csinált. Kora reggeltől késő éjszakéi­ig dolgozik és még éjfélkor is azzal a vágy- gyaí hajtja pihenőre fáradt fejét, hogy mi­lyen jó lenne, ha a napnak nem huszonnégy, hanem negyvennyolc órája lenne. Akik ezt a páratlan munkát, amit a főpolgármester vé­gez, látják, most igazéin el fognak ám nini, ha megtudják, hogy Ripka Ferencnek ezer teendője mellett még arra is volt gondja és ideje, hogy a nagybeteg Blahánénak szép, javulást kívánó levelet Írjon és hatalmas rózsacsokrot küldjön. A nagybeteg Blaháné­nak bizonyéira jólesett a magyar • dalért annyira rajongó főpolgármester kedves figyelme. Sajnos már elszállt a nagy művész­nő lelke, de a halálos ágyán a főpolgármester kedvességéről eszébe juthatott a tanács szűk- kebliisége, amely „a nemzet csalogányának“ utolsó éveit nagyon szegényesen akarta kel­lemessé tenni. Blaha Lujza ravatalánál most keserűen gondolunk arra, hogy a főpolgár­mester rózsacsokra valószínűleg többe ke­rült, mint amennyit a nagy művésznőnek a tanács havi járadékként szavazott meg. Hégyszáztizenhat család él ma Budapesten a szabad ég alatt. Ezt a lakáshivatal egyik előkelősége mondotta. Négyszázhetvenhét család kért lakást a fő­városnak a Mester-utcában épülő uj házában. Fzt meg a főváros tanácsának egyik előter­jesztése állapítja meg. Azonkívül, — mint szintén a tanás előterjesztése mondja — a Suhajda-telepen, a Lóversenytéren, a Fe­rencvárosban pedig úgy segítenek magukon a lakásnélküliek, mint az őskorban. Kalyibá­kat fákolnak és sátrakat vonnak a fejük fölé. Ezek már nem is számítanak a lakás- nélküliek közé. Ezek már azt mondják ma­gukról, hogy fedél alatt vannak. És hol van még a többi, akik tömeglakásokban szoron­ganak, akik közül hárman alusznak egy ágy­ban, akiknek a föld is édes párna? íme, most derül ki, hogy milyen óriási a lakás­hiány Budapesten. Vájjon mikor, hogyan és miből lehet megoldani ezt a problémát, ho­gyan és mikor lehet likvidálni ezt a ször­nyű nyomorúságot? íme, most álljanak elő azok, akik ugyan már kevesen vannak, de ma is politizálni szerelnének a városházán, hogy van-e fontosabb és sürgősebb elin­téznivaló, mint a lakáskérdés. tíótssáz papirkorona nem nagy pénz, de sok kétszáz papirkorona mégis csak sokat tesz ki. És kétszáz papír- korona mégis nagy pénz akkor, amikor a félbarna kenyérről van szó. Mert megint az hallatszik, hogy emelni akarják a kenyér árát. A kenyérgyárak máris összeültek, ha­tároztak és kimondták, hogy kétszáz koro­náival drágább lesz a kenyér. Vájjon szembe- szállnak-e a kenyérgyárakkal a pékek? Minden tiszteletünk az övéké, de nem hisz- sziik, hogy volna bennük annyi önzetlenség, hogy ellenállni tudnának a kenyérgyárak csábításának. Egészen bizonyos tehát, hogy a kenyér ára az egész vonalon emelkedni fog. És ez nagy baj, mert semmi olyan biz­tosan és olyan katasztrofálisan meg nem tör­heti az olcsóbbodási folyamat egyenes vona­lát, mint éppen a kenyér drágulása. A kor­mánytól várjuk a legerélyesebb intézkedést. A kormánynak kell végre odakiáltani, akár a gabonaspekulánsoknak, akár a malmoknak, akár a kenyérgyáraknak, akár a pékeknek, mindenkinek: a mi mindennapi kenyerünket végre valakúra hagyjátok békében! Az elmúlt héten az egyik kurzuslap —- nem tudni, mi okból — feltűnést ikeltö cikkben azt irta, hogy a főváros elbocsátott tanerőinek nincs szükségük arra a revízióra, amelyet a közoktatásügyi bizottság hatá­rozata kilátásba helyezett. A kurzuslap semmi esetre sem szolgálta azoknak az érdekeit ezzel a hírrel, akiknek szolgálatában áll. Nem szolgálhatja a ke­resztény községi párt érdekeit, mert ez a párt maga is-a legteljesebb mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a revízió révén a tagadhatatlanul megtörtént igaz­ságtalanságokat a lehetőséghez és a főváros anyagi eszközeihez mérten repiarália. Maga az a hir azon­ban, hogy eddig mindössze két tanerő jelentkezett és kérte ügyének felülvizsgálását, furcsán tendenciózus. A reparáció elvégzésére a demokratikus blokk által kiküldött ötös bizottság egyik tagjához fordultunk eb­ben a kérdésben és a következő érdekes nyilatkoza­tot Kaptuk a Fővárosi Hírlap számára: — A kurzusLap híre lehet, hogy megfelel az igazságnak, de az is kétségtelen, hogy tudatosan ferdíti el a dolog lényegét Lehetséges, hogy ed­dig csakugyan mindössze két tanerő adta be a revízióra való kérelmét. Ezzel szemben azonban az a lényeg, hogy .az elbocsátott és igazságukat kereső tanerők nem egyenesen a tanácshoz adják be reparáció iránt való kérelmüket, hanem hoz­zánk, a demokratikus blokk által kiküldött bi­zottsághoz Ez a bizottság állandó permanenciá- ban van, mindenkinek a panaszát felveszi és jogos igényeit orvosolni igyekszik. Naponta tömegesen Csak az tájékozódhatik alaposan a iőváros ügyeiről, aki a Fővárosi Hirlap-ot olvassa. Előfizetési ára fél évre 10 pengő (125.000 korona). jelentkeznek az elbocsátott tanítók és igazgatók s mi magunk is készen vagyunk már 'nagyrészben, hogy minden pillanatban beadjuk a reparációra vonatkozó kérelmek egész tömegét. — Hogy ezt a lépést mindezideig nem tet­tük meg, annak az az oka, hogy a közoktatásügyi ügyosztály ezideig még nem csérélte ki a refe­renseket. Tudomásunk van azonban .arról, hogy a referensek kicserélése is folyamatban van. Ez a kicserélés a mi követelésünk volt, hiszen ab­szurdum lenne .az, ha a reviziót is ugyanazok a referensek vennék kezükbe, akik résztvettek az igazságtalanságok elkövetésében. Egészen ter­mészetes, hogy mi a Halabukok kicserélését kö­veteltük és meg is van a garanciánk arra, hogy a Halabukok kicserélése rövidesen meg fog tör­ténni. A reviziót semmi esetre sem hajthatják végre azok, akiknek emlékezete mint vészbiróké élt a tanerők körében. Reméljük, hogy a közok­tatásügyi ügyosztály vezetője olyan referenseket fog kirendelni, akiknek objektivitásában minden­ki, legelsősorban pedig maguk az elüldözött tan­erők, a legteljesebb mértékben megbízhatnak. — Mihelyt a Halabukok kicserélése megtör­tént, azonnal be fogjuk nyújtani ,a revízió iránt való kérelmeket és azoknak sürgős letárgyalása érdekében minden erőnkkel küzdeni fogunk és éber szemmel vigyázunk arra, hogy többé ezen a téren a legkisebb igazságtalanság se fordulhas­son elő. Az elbocsátott és elüldözött tanerők számára feltétlenül bizalomkeltő lesz az a körülmény, hogy a régi referensek többé nem vehetnek részt ügyüknek tárgyalásában. El kell azonban ismerni, hogy úgy a demokratikus blokk, mint az elbocsátott tanerők kö­rében némi nyugtalanságra ad okot az a körülmény, hogy a reviizió ügye késedelmeskedik. Vannak, akik a tanácsot ameriikázással vádolják, remélni kell azon­ban, hogy most már rövidesen megkezdik a revízió munkáját. Annál is inkább fontos ez, mert amig a re­vízió meg nem történik, az elbocsátott tanerők közül még az sem részesülhet reparációban, akinek ügye a legtisztábban áll. Figyelmébe kell ajánlani azonban a tanácsnak azt is, hogy nagyon rossz vért szül az,

Next

/
Thumbnails
Contents