Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-30 / 26. szám
Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 junius 30. 26. szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Félévre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGI HÍRLAP VAROS!, POLITIKAI ÉS KÖZGfiZDASAGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám A köztisztaság őrei ezen a héten Budapesten találkoznak. Az egész világról, Európa minden nagy városából, die a tengerentúlról is idesereglenek majd azok a szakemberek, akik a modern városi élet eme legnagyobb problémájával foglalkoznak. Boldogan és örömmel üdvözöljük ezt a kongresszust, amelyet, hogy Budapesten tartanak meg, különös elégtétellel és különös büszkeséggel fogadjuk. Maga az a bátorság, amellyel Budapest falai közé várja a köztisztaság mindenünnen összesereglő őreit, azt mutatja, hogy ez a város ebben a hatalmas kérdésben is kiállja a legszigorúbb kritikát. Azok, akik ezen a kongresszuson résztvesznek, kétségkívül nemcsak, a tanácskozásra szánt helyet találják meg Budapesten, hanem ha ők valahol megjelennek, ott egyszersmind tanulni is akarnak. Ha tehát ezek az urak bennünket tisztelnek meg látogatásukkal, egészen bizonyos, hogy büszkén mutathatjuk meg azokat az intézményeinket, amelyek Budapest tisztaságát és így egészségét biztosítják. Nem kell magyaráznunk, hogy a modern városok életében mit jelent a köztisztaság. Ahol az emberek milliós tömegekben laknak, ezerszeresen fontos a példás rend és példás tisztaság, mert különben hiábavaló az orvosi tudomány, hiábavaló minden fáradozás, a járványok pusztítása halomra dönt minden munkát, amelyet az egészségért való küzdelem végzett. Budapest mindig sokat áldozott azért, hogy lakosainak egészségét megóvja és hogy a tisztasággal preventív módon intézkedjék a pusztító járványokkal szemben. Hatalmas intézményeink, amelyek ezt a célt szolgálják, kitűnő vezetők kezében vannak, akik a köztisztaság terén európai -nevet vívtak ki maguknak. Fájdalom, a háború és az azt követő idők az emberi nyomorúságot úgy összehalmozták a magyar ifövárosban, hogy itt százszoros veszedelmekkel kell megküzdenie a köztisztaság munkásainak. A nyomorlakások járványfészke, emberi odúk, melyekben nem lehet védekezni a ragály ellen, kész veszedelmei a lakosságnak. Csak az elmúlt héten láttuk kétségbeejtő példáját annak, hogy a nyomorúság és a lakáshiány hova süllyesztette a budapesti embert. A főváros vezetőségének arra hivatott tagjai az árvíz apropójából kintjártak a Sühajda-telepen, amelynek szörnyűséges állapotáról nemcsak a sajtóban, de a közgyűlési teremben is hangzottak el keserű kifakadások. Ezt a Suh'ajda-telepet szemtől- szembe látták a héten Liber tanácsnok és Végh János tiszti főorvos. A kétségbeejtő látvány arra kényszeritette Liber tanácsnokot, hogy ott a helyszínen rögtön bejielentette az egész nyorrforfészek, az egész járványgyüjtő telep lerombolását. íme, ez történt néhányszor huszonnégy órával azelőtt, hogy a köztisztasági kongresszus megnyílik Budapesten. Fájdalom, ha Liber tanácsnok leromboltatja is a Suhajda-telepet, még mindig számos olyan nyomortanya veszélyezteti Budapesten a közegészségügyet, mint amilyen rettenetes fészek ez volt. Ezért mondjuk, hogy Budapest köztisztasági őreinek százszorosán nagyobb munkát kell végezni, mint amilyet más európai városokban »végeznek, ott, *ahol a háború pusztításai és a háború felidézte nyomorúság nem teremtettek olyan kétségbeejtő helyzetet, mint nálunk. Éppen azért azt kell mondanunk, hogy amikor a köztisztasági kongresszus összeül Budapesten, necsak monumentális öntözőgépeinket és seprőmasináinkat, necsak a szemétgyűjtés uj rendszereit muta.ssuk be nekik, hanem ismertessük meg a világvárosok kiküldötteit azzal is, hogy a háború és Trianon milyen kétségbeesett küzdelem elé állította azokat, akik Budapest köztisztaságára és közegészségére ügyelnek. A frissen öntözött körutak, a tisztára söpört mellékutcák és az olajozott hegyi utak mellett igenis vonuljanak fel a 'Suhajda-telep és a többi járványfészkek is, mert csak akkor fogják meglátni vendégeink, hogy milyen hősi küzdelmet folytatunk ennek a városnak az egészségéért. Tudják meg ezek a vendégek, hogy 1918 óta, amikor az alig befejezett háború nyomán a spanyol- nátha-járyány pusztított kegyetlenül, nem volt komoly, számottevő járvány ebben a városbán. Nyolc esztendőn át tudta megőrizni Budapest lakosságát a példás rend és példás tisztaság, a szakemberek és orvosok előrelátása attól, hogy halomszámra pusztuljanak, mint másutt, itt is az emberek. Ezek a nagyszerű ' férfiak, akiknek egész Budapest elismerése és hálája jár ki, meg tudtak védeni bennünket minden komolyabb járványtól, bár nem volt erőnk kipusztitani, kegyetlenül kiégetni az olyan járványfészkeket, mint amilyen például a Suhajda-telep is. Nem szégyeljiik a nyomorúságot, nem szégyeljtik a szegénységet, amely megakadályozza, hogy a város minden lakosának egészséges és emberhez méltó lakása legyen. Nem szégyeljiik, de a szilvünk elíacsarodik és tele vagyunk keserűséggel emiatt. Büszkék vagyunk azonban arra, hogy még azokat a nyomorult páriákat, akiket a sors ezekbe a nyomortanyákba gyömöszölt bele, azokat is meg tudjuk védeni a predestinált pusztulástól. Szegénységünk megakadályoz benne, hogy lakásokat emeljünk, de minden emberi erővel, ésszel és tehetséggel megóvjuk a tisztaságunkat. i ^ Budapest fájdalmasan hasonlít a nyomorgó kul- ruremberhez, aki kenyeret és szalonnát ebédel, de ha maga mossa ki fehérneműjét, tiszta ingben jelenik meg az emberek előtt és önkezével borotválja simára az arcát. Tökéletesen ugyanaz Budapest esete is. Nekünk eddig nem volt módunk arra, hogy építkezzünk, szegénységben, az éhségig való nyomorúságban éltünk, de mérhetetlen büszkeségünkre megőriztük a város tisztaságát és egészségét. És ezt büszkén fogjuk bemutatni azoknak, akik mint Európa nagyvárosainak küldöttei, kiváncsi szemmel rogjak kémlelni Budapest házatáját. Grandiózus tervek Budapest lakásínségének megszüntetésére Hatalmas angol és hollandi) pénzescsoportok komoly ajánlata Magyar vállalkozók a MagSódi-uti szőlőtelepei akarják beépíteni — Lakásépítés nyereménykötvények kibocsátásával — ÖJ bérhásak a Horthy Miklós«uton Megoldás előtt a Tabán rendezésének évtizedes problémája ' A héten, a költségvetési vita során határozottan beigazolódott az, hogy a közgyűlési terein levegője alkalmas arra, hogy előkészítse az alkotó munkát. Szimbolikus jelentőségűnek kell ezt mondanunk, mert kétségtelen az, hogy maga a közgyűlési terem levegőjének megtisztulása bizalmat és kedvet visz be mindenhova, ahol az alkotómunka előfeltételeit megteremtik. A közgyűlési teremben ma mindenki a munka, a megértés, a belső kiengesztelődés gondolatát hirdeti. Ez a hangulat feltétlenül átterjed a városháza hivatali szobáira, ahol kiépítik a felmerülő gondolatokat, átterjed a vállalkozókra, iparosokra, a munkásokra, de egyszersmind bizalmat kelt a külföldön is, ahonnan a munka megindulásához nagyrészben várjuk a segítséget. Mintha csakugyan eredményeket látnánk is már, amennyiben a közeli napokban egymás után merültek fel tervek és ajánlatok, amelyek azt bizonyítják, hogy hamarosan eljön már az idő, amikor téglát téglára lehet rakni és Budapest visszatér a fejlődésnek a háború által megszakított útjára. A héten két nagy építkezési terv merült fel, amelyeket alább ismertetünk. Ezek mellet megoldásra vár az a harmadik nagy terv, amely a lakásépítési akció folytatását, lakásépítési nyereménykötvény kibocsátásával akarja előmozdítani. A tervezet, — mint ismeretes, — a főváros lakásügyi bizottsága előtt fekszik és azt a szociálpolitikái ügyosztály készítette. A terv szerint a kibocsátandó kamatszelvénynélküli nyereménykötvények darabja 400.000 korona lenne, amely nyereménykötvények havi 40.000 koronás részletekben volnának vásárol- hatóir. Az egész kibocsátás alapelve az, hogy nem mint az osztálysorsjátéknál, minden második, vagy mint a tárgysorsolásoknál minden hat-hétezredik sorsjegy nyer, hanem minden egyes sorsjegy vissza- váltatik vagy nyereményházzal, vagy nyereménylakással, illetve nyereményösszeggel. A nyeremény- kölcsön kibocsátásából 130 milliárd korona állana rendelkezésre és ebből felépíthető volna a főváros által adott telkeken hat darab hetvenöt lakásos, továbbá három darab huszonöt lakásos bérház és negyven darab családi ház. Ez a terv nagyon egészséges, különösen azon a réven, hogy teljesen vagyontalan elemeket juttat lakáshoz, esetleg háztulajdonhoz. Egyben pedig igen nagy mértékben volna hivatott a budapesti lakásínséget csökkenteni és igy — már csak a munkaalkalom teremtése szempontjából is — igen sürgős volna annak letárgyalása. Az angol tőkések 300 bé^háza a Tabánban A nyereménykölcsönből építendő 565 uj lakásról szóló terv mellett talán legnagyobb jelentőségű az a másik ajánlat, amelyet a héten angol tőkések tettek a fővárosnak. Erről a tervről Wolff Károly is megemlékezett csütörtöki közgyűlési beszédében. Rámutatott, hogy az a terv, amely az örökbérlet gondolatán alapszik, a megvalósulás stádiumába lépett. Most jelent meg egy hatalmas angol p é n z- c s o p őrt ajánlata, — mondotta, — jön egy ho 11 a n d i tőkecsoport is és ezek mind az örökbérlet koncepciójának jegyében akarnak itt építeni. Az angol tőkecsoport ajánlatát különben a főváros lakásépítési albizottságában is ismertették és ebből az ismertetésből kiderült, hogy ez az ajánlat meglepő és óriási koncepciójú. Az ajánlat összefüggésben van azzal a tervvel, amelyet nemrégiben Wolff Károly vetett fel a Tabán beépítésére vonatkozóan a pénzügyi bizottságban. Az Equitable angol házépítő rt.-ról van szó, amely felajánlotta, hogy a Tabánnak ama részén, amelyet nem villaépiíkezésre kíván a főváros igénybevenni, háromszáz, egyenként négyemeletes bérházat épit fel. Az ajánlattevők azt kérik a fővárostól, hogy negyven évre adja át az építkezés céljaira a szükséges telkeket és építse ki a kérdéses területen a közmüveket. Még a közmüvek építésének költségeit is egyhar- madrészben az Equitable vállalná, a költségek kétharmadrészére pedig hajlandó igen olcsó és előnyös kölcsönt szerezni a fővárosnak. A házakat negyven éven át a részvénytársaság adná bérbe és azokat természetesen jókarban is tartaná, negyven év után pedig a háromszáz bérház minden további megtérítés nélkül a főváros tulajdonába menne át. Oly terv ez, amellyel kétségkívül sürgősen foglalkozni kell, mert hiszen egymagában véve is igen erősen enyhítené a lakásínséget (hiszen minimálisan 7500 uj lakásról van szó) és egyben megoldaná a Tabán rendezésének évtizedes problémáját "is. A hollandusok terve Értesülésünk szerint a főváros lakásépítési albizottsága hirt kapott arról is, hogy egy nagyobb holland pénzcsoport a kormánynál járt és ajánlatot tett a Tabán újjáépítéséről. A bizottsággal Wolff Károly közölte, hogy egy hollandi pénzcsoport, amely nagyobb tőkét akar elhelyezni Budapesten, komoly tárgyalást folytat a főváros városrendezési kérdésével kapcsolatban a kormánnyal. Egyben előadta hogyha gyakorlati eredményt akar a főváros elérni, akkor csakis reális, nem túlságos megterheléssel lehet bevonni a magánérdekeltséget. Hangoztatta, hogy az egész dolog még csak embrionális stádiumban van. A rendezés céljából még törvényhozási intézkedésre is szükség van, mert hiszen az örökbérlet, vagy a kilencven évre szóló bérlet típusa még nincs általánosan precizirozva, kivéve a Gyöngyös városára vonatkozó törvényt, amely nagyon kedvező precedenst, sőt bizonyos kezdeményezést jelent. A lakásépítési albizottság tagjai egyébként egyetértenek abban, hogy a rendezést csak egészben, egy komplexumban lehet megvalósítani, részletek kiszaki-
