Fővárosi Hírlap, 1926 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1926-06-23 / 25. szám

Tizenötödik évfolyam Ara 5000 kor. Budapest, 1926 junius 23. 25. szám. Előfizetési árak: Egész évre 20 pengő = 250.000 kor. Fél­évre 10 pengő = 125.000 kor. ÁLLANDÓ MELLÉKLET: GAZDASÁGII HÍRLAP vArosj, politikai és köhetilap FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMU Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Postaiak, csekk-számla : 40.424 Telefon: 137—15 szám A költségvetés költségvetési vita során. Ezzel szemben azonban nem kiváncsi az üres fecsegésekre, nem kiváncsi egyes városatya urak népszerűségi törekvéseire ép haza­szerdán tehát hosszú, szinte végeszakaclatlan vita után, -amely a pénzügyi bizottságban lezajlott, a köz­gyűlés elé kerül. Óriásiak az összegek, amelyek fölött dönteni hivatottak Budapest polgárságának és munkásságának megbízottai. Óriási azonban egyben a felelősség is, amelyet vállalniok kell. Meggyőző­désünk, hogy ennek az óriási felelősségnek tökéle­tesen tudatában van nemcsak minden párt, de a köz­gyűlésnek minden tagja is. Éppen ezért az a remény­ségünk, hogy a kivételes felelősséghez méltó komolysággal tárgyalják le majd a költségvetést. Ennek a vitának, amely majd a költségvetés körül kifejlődik, méltóságteljesnek kell lenni és hiszünk benne, hogy ilyen is lesz. A költségvetés útja kicsiny hivatalszobában kez­dődik és a közgyűlés nagy nyilvánossága előtt feje­ződik be. Ez az ut nagyon hosszú volt és nagyon sokáig tartott. A tisztviselők, akik egymás mellé és egymás alá rótták a számokat, hatalmas munkát vé­geztek. Az igazi, lelket emésztő és felelősségteljes munka azonban ott kezdődött, amikor a pártok meg­bízottai vették kezükbe a nagy feladatot, hogy Buda­pest egyévi kiadásait és bevételeit összeállítsák és összhangba hozzák egymással. Pártok és pártvezé­rek, Budapest népének megbízottai hónapokon át furták-faragták ezt a költségvetést, amig végre most a közgyűlés elé került. Megforgattak ' elméjükben minden eshetőséget. Szemelőtt tartották a mai nehéz időkben köteles takarékosság elvét és számoltak az­zal, hogy ez a szegény, nyomorékká lett város újra élni és fejlődni akar. Minden millió, amit kiad vagy bevesz a főváros, külön lelkiismereti kérdés volt a számukra. Ismételjük, hónapokon át a legnagyobb fejtörésbe került, hogy összhangba lehessen hozni a takarékosság nélkülözhetetlen elvét, a haladás, a fejlődés immár tovább el nem odázható szükséges­ségével. Világnézetek és érdekek ütköztek és egyenlítet­ték ki egymást. Még az utolsó hetekben is olyan kor­rektúrákat végeztek ezen a költségvetésen, amilyen korrektúrákat máskor, normális időkben soha nem ejtettek rajta. Soha tizennégynapos költségvetési vi­tát nem láttunk a pénzügyi bizottságban. Most tizen­négy napon át harcoltak a különböző meggyőződések egymással, hogy végeredményben megegyezzenek és kialakítsák a költségvetés végleges formáját. Ez az utolsó iram, ez a tizennégynapos bizottsági vita adta meg végső formáját a költségvetésnek, amely­ről el lehet mondani, hogy a lelkiismeretek nagy tu­sakodásából, az érdekek mérlegelésének egyensú­lyozásából jött létre, még az utolsó napok is gigászi változásokat hoztak létre. Tízszázalékos pótadóeme­lés, a 10%-os szürtax elvetése, a /hatalmas viták az adóreformok körül: mindezek olyan jelenségek, ame­lyek bizonyítják, hogy ha sok fölösleges szó hang­zott is el a vitában, mégis minden oldalon egész lel­kiismeretüket és egész judiciumukat vitték csatába. A közgyűlés elé egy ilyen kiforrott, minden lel­kiismereten átszűrt, minden tapasztalat és minden tudás retortáin átment költségvetés kerül. A közgyű­lésnek tehát tulaidonképen már kényelmes dolga lesz. A pártok vezérei fel fognak állani és mind­egyik ki fogja fejteni, hogy mi vezette őket akkor, amikor ezt a költségvtést megcsinálták és igy csi­nálták meg, ahogy most tárgyalás elé kerül. Buda­pest közönsége elvárja a törvényhatósági bizottság vezetőegyéniségeitől, hogy részletesen, világosan és plasztikusan tárják a nyilvánosság elé azokat az el­veket s azokat a lelkiismereti kérdéseket, amelyek alapján ez a költségvetés felépült. Meg kell ezt cse­lekedni a vezetőknek, mert ebben a költségvetésben Budapest közönségét mélyen érintő dolgok vannak. Tudni akarja és tudnia kell ennek a közönségnek, hogy mi, miért és hogyan történt. Ne felejtsék el, hogy Budapest népe néhány év óta élesen szögezi szemét a városházára, megszűnt az a letargia, amellyel a kommunitás ügyeit évtizedeken át nézte ez a közönség. Ma már igenis, tudja Budapest, hogy ami a városházán történik, az életérdekeit sérti, vagy javítja. Éppen ezért igenis nyílt, őszinte, vilá­gos és kimerítő felvilágosításokat kíván kapni a beszéléseire. Nívós, komoly vitára számit az a közön­ség, amely irtózik már a személyi és pártharcok­tól, de komolyan érdeklődik a város ügyei iránt. Mi reméljük, hogy a közönségnek ezt a kívánságát és követelését a közgyűlés minden tagja parancsnak fogja tekinteni a maga számára. Szeretnénk, ha ezt a költségvetést, amely egy uj élet kapuit tárja fel •Budapest népe előtt, olyan magas nívójú költségve­tési vita kisérné, amely méltó a nagy időponthoz, amelyben ime elindulunk újjáépíteni Budapestet. Ripko Ferenc Főpolgármester nyilatkozik st függő és a nagy kölcsönről, a városi alkalmazottak fizetés« és stáfuszren~ dezéséröl, a surfaxe eltörléséről, a Beszkárt igazgatóságának újjáalakításé«' ról, a költségvetés közgyűlési tárgyalásáról és a nyári szünet megkezdéséről A budapesti sajtó képviselői szombaton este megjelentek Ripka Ferenc dr. főpolgármesternél, akit arra kértek, hogy most, amikor a közgyűlésen meg­indul a költségvetés tárgyalása és közeledünk a tör­vényhatósági bizottság nyári szünetéhez, tájékoz­tassa a közvéleményt az aktuális városi kérdésekről. Ripka Ferenc főpolgármester a legnagyobb előzé­kenységgel tett eleget a sajió kívánságának. A főpolgármester mindenekelőtt a kétmillió dolláros függő kölcsön kérdéséről nyilatkozott: — A kétmillió dolláros függő kölcsön kérdése szerdán kerül a közgyűlés elé. Miután ezt a kérdést a pártvezérek már teljesen letárgyalták és a kölcsön felvétele mellett döntöttek, kétségtelen, ihogy a köz­gyűlés egyhangú határozattal teszi azt magáévá. A közgyűlésre ezek szerint tulajdonképpen már csak a formai elintézés marad. Alkalmam volt a belügy­miniszter úrral és a pénzügyminiszter úrral a kér­dést megbeszélni, egyben -a miniszter urakat kellő­képpen tájékoztattam ebben az ügyben és igy minden reményünk megvan arra, hogy a közgyűlés határo­zata azonnal elnyeri a kormányhatósági jóvá­hagyást is. — Ami magát a húszmillió dollárig terjedhető nagy kölcsönt illeti, ez a kérdés teljesen a közgyű­lés határozatában foglalt intenciók szerint fog meg­oldódni. A közgyűlés tudvalevőleg ,a kölcsöniigyi bizottságot hatalmazta fel arra, hogy ezt a kölcsönt alkalmas időben, amikor a pénzpiac helyzete erre alkalmasnak látszik, felvegye. Őszig, amikor ez a kérdés ismét aktuális lesz, el fog készülni a beru­házó Programm is, amelyet, mint ismeretes, a köz­gyűlés pontonként kíván letárgyalni. A kölcsön fel­vétele előreláthatólag szárnyat ad majd a pozitív munkának és alkotásoknak. Most a sajtó képviselői arra kérték a fő­polgármestert, hogy nyilatkozzék a fővárosi alkal­mazottak fizetésrendezéséről, amelynek kormány­hatósági jóváhagyása körül az alkalmazottak kö­rében bizonyos aggodalom észlelhető. A főpolgár­mester válasza a következő volt: — Valóban értesültem róla, hogy a főváros alkal­mazottai körében a fizetésrendezés miatt bizonyos nyugtalanság észlelhető. Nem értem ezt a nyugtalan­ságot, mert erre semmi ok sincsen. A jövő nét végéig dűlőre jut az alkalmazottak fizetésrendezésének ügye. Az illetékes minisztériumok képviselőivel ismételten alkalmam volt ezt az ügyet tárgyalni. Intern termé­szetű tárgyalások voltak ezek, amelyeken a miniszté­riumok képviselőin kívül én voltam jelen. Alkalmam volt egyébként magukkal az érdekelt miniszter urakkal is tárgyalni. Személyesen hívtam fel a kormány tag­jainak figyelmét ennek a kérdésnek nagy fontosságára és kértem a jóindulatú támogatást abban az irányban, hogy a közgyűlés határozata lehetőleg változatlanul jóváhagyassák. Örömmel állapítom meg, hogy az érde­kelt miniszter uraknál és legelsősorban a miniszter- elnök urnái a legnagyobb megértést és jóindulatot tapasztaltam. Ez magyarázhatja meg, hogy a tárgya­lásokon jelentős sikert érhettünk el. A kormány a köz­gyűlés kívánságát igen nagy mértékben honorálja és a magasabb fizetési fokozatokban való csekély eltéréssel jóvá fogják hagyni a közgyűlés határozatát. Ezután a szürtax eltörléséről nyilatkozott a főpolgármester: — Örömmel vettem tudomásul, hogy a pártok megegyeztek a szürtax eltörlése dolgában. A magam, részéről örülök ennek a megegyezésnek, aminthogy örülök minden törekvésnek, amely megkönnyíti a fő­város közönségének megélhetését. Viszont nem sza­bad elfelejtenünk, hogy semmi sem olyan könnyű, mint eltörölni egy adót. Mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy el ne törüljünk adókat, mielőtt gondos­kodtunk volna az azokból származó jövedelmek megfelelő pótlásáról. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor honnan fedezzük a kiadásokat, amelyek egyre nagyobb mértékben jelentkeznek, ment hiszen a tör­vényhatóság dolgozni, alkotni akar. Vigyázni kell nagyon, hogy az alkotási lehetőség az adók eltör­lésével is megmaradjon. Kívánatos volna, hogy a lakosság terhein a fogyasztási adók eltörlésével is enyhítsünk, mert hiszen a fogyasztási adó súlyos és igazságtalan megterhelései a közönségnek. Mielőtt azonban eltöröljük a fogyasztási adókat és áttérünk az uj adórendszerre, ennek az uj adórendszernek az útját megfelelően ki kell krasszirozni. Mielőtt ebben a kérdésben bármilyen lépést tennénk, legelőször is a kormány szándékait kell ismernünk, mert amig ezeket nem ismerjük, .addig elhatározó lépéseket a törvényhatósági bizottságnak tennie nem lehet. Szóba került azután a Beszkárt igazgatóságá­nak újjáalakítása is. A főpolgármester ezt a kér­dést a következőkben ismertette: — A Beszkárt igazgatóságának újjáalakítása két­ségkívül sürgős, mert a Beszkárt közgyűlését a kor­mány engedélye alapján junius végéig kell megtar­tani. A Beszkárt igazgatóságának újjáalakítása körül már az elmúlt év óta állandóan folynak a városi pártok vezetői között a tanácskozások. Én magam is a közvetítő szerepét játszottam és játszom ebben a kérdésben és már kétizben véltem, hogy a dolog tökéletesen rendben van. Két megállapodás is volt és a két megállapodás közül a másodikat, amikor Vázsonvi Vilmossal sikerült a kereteket megállapí­tani, a jobboldal is elfogadta. A Vázsonyi-féle meg­állapodás értelmében a Beszkárt uj igazgatósága tizenöt tagból állott volna. A tizenöt tagsági hely közül négy a hivatalos aparátusnak jutott volna és ezek a helyek. a polgármestert, az alpolgármestert, a közlekedésügyi tanácsnokot és a Beszkárt vezér- igazgatóját illették volna meg. Három helyre a fő­város tanácsa küldött volna ki szakértőket és pedig a mostani igazgatóságban helyetfoglaió két szakér­tőt és még egyet. A pártoknak e megállapodás sze­rint még nyolc hely maradt volna, amelyek igy osz­lottak volna meg: három hely jutott volna a de­mokratikus blokknak, három a Keresztény Községi Pártnak és kettő az Egységes Községi Polgári Párt­nak. Azok a pártok, amelyeknek az igazgatóságban három hely jutott volna, két bizottsági tagot és egy külső szakértőt küldtek volna az igazgatóságba, a községi polgári-párt pedig, amelynek két hely ju­tott volna, egy bizottsági tagot és egy külső szak-

Next

/
Thumbnails
Contents