Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-11-18 / 46. szám

Budapest, 1925 november 11. 5 • • • Városatyák, akik foglalkozásukra nézve iparosok és ke­reskedők, pártállásukra nézve pedig a köz­gyűlési terem más és más oldalán, foglalnak helyet, elhatározták, hogy ezentúl az ipart és kereskedelmet érintő kérdésekben ko­operativ műnkéit fognak kifejteni. A Keres­kedelmi és Iparkamara elnökének vezeté­sével esett meg ez a tanácskozás, amely nagyon szépen, nyugodtan, okos ötletek tárgyaláséival ment végbe. Igazéin őszintén és becsületesen örül mindenki ennek a szép egyetértésnek. Szükség van erre az ipar és a kereskedelem érdekében, amelyek ebben az országban és főképen ebben a városban olyan elhagyatottak, olyan elnyomottak voltak még a legközelebbi múltban is. Kein is csodálkozunk, hogyha \az egyenlő foglal­kozású városatyák egymásra találtak. '£Ia valamin csodálkozunk, akkor ez az, hogy csak most találtak egymásra, csak most vették észre, hogy milyen szükséges az együttműködés. Hiszen éppen a kereskede­lem és az ipar volt az, amely a kurzus bű­neit a saját bőrén érezte legelőször és leg­jobban. A kurzus szülte gazdasági .pangás ezeket a foglalkozási ágakat teperte földre legelsősorban. És most a zöldasztalnál bol­dogan és lelkesedve szavalnak az ipar és kereskedelem védelmében azok az urak, akik ezeket a kurzusbünöket fedezték és imitt-amott dicsőítették is. A kooperativ együttműködés és a kari szolidaritás^ úgy­látszik, csak azóta lett fontos, amióta kisebb­ségbe jutottak. Míloíay Ist/án a héten debütált a vár őshazán. A Batthyány örökmécses ügyében szólalt fel a képző­művészeti bizottságban. Volt egy nagyon finom, nagyon okos megállapítása és ez az volt, hogy a történetem az a nagy erdő, amelyből mindenki olyan bunkósbotot vág­hat ki magának, amilyenre éppen szüksége van. Arról volt szó tudniillik, hogy Kossuth és Batthyány négy-négy tételét válasszák ki elfogulatlan historikusok és ebben a néhány mondatban örökítsék meg a két nagyember t'anitását. Be kell vallani, hogy Milotay szel­lemes mondásában sok az igazság. A törté­nelem minden politika számára{ hol argu­mentum, hol flastrom, hol meg bunkósbot. A kurzus például kisajátított mindenkit, aki már 'nem élt. Kisajátította Petőfit, Tiszát, Adyt. De egyiket se használta argumentum­nak, dianem valamennyit bunkósbotnak. A pénzügyi ügyosztály szörnyű dilemmában van. Most csinálják az 1926. évi költségvetést és állandóan arról folyik a vita, 'hogy- papír koronákban, arany­koronákban, vagy pengőben állítsák-e be azokat a mérhetetlen kiadásokat, amelyekre a fővárosnak a jövő évben szüksége lesz. Az idei költségvetés már aranykoronás volt, az 1927-es pedig egészen természetesen pengős lesz. A pénzügyi ügyosztály böl­csessége úgy véli, hogy az idén meg kell tar­tani a középutat és 1926-ra mégegyszer utoljára, talán a csúnya inflációs idők utolsó emlékeként papírkoronás költségvetést kell csinálni. Isten neki fakereszt, hát legyen ez a költségvetés papirkoronás vagy aranyko­ronás, de lehet már akár pengős is, legfel­jebb az emberek megtanulnak egy kicsit számolni. Ezen már úgy sem lehet segíteni, mi már csak ilyen ' keveredett korszakban éiiink, csak azután legyen a fővárosnak pa- pirkoronája, aranya, vagy pengője annyi, amennyire szüksége van. HALMOS ISTVÁN és FIA Rőyiző- és útépítő vállalkozók ---- Budapest, X., Halom-utca 25. Al apittatott 1890. Tel.: József 39-52. Útépítő és kövezőmunkák beton-, aszfaltburkolás- és föld­munkák. Vasútépítési munkák. Költségvetés díjtalan! Budape t székesfővárosnak, a Máv-nak és az Államépitészeti hivataloknak állandó szálliiói. Körséta a városházán Újra kisért a polgármester-kérdés — Megoldás készül a bal- és jobboldal együttműködésére nézve — Fátyott kell boritani a múltra a jövendő haladás érdekében — Az alpolgármesterek is aktuálisak A városi politika valamelyik hegyszakadékából megint előbukkant a polgár m este r-k érdes. Mint mikor a gyorsvonaton járó utas figyeli a hol eltűnő, hol újra előbukkanó sebesvizü folyót. A pol- gármester-kérdés is hol elbújik a városigazgatás nagy gondhegyei mögött, hol újra előkerül a nyu- godtabb órák derűs napfényében. De a gondhegye- Ren kívül a polgármesterkérdést néha mesterséges, kulisszák is eltakarják. Mert aligha lehet benne két­ség, a kulisszák mögött többet beszélnek erről,_ mint a nyilvánosság számára. És amit a nyilvánosságnak mondanak, az sohasem olyan érdekes, mint a hát­térbeli tanácskozások. A nyilvánosság számára még mindig úgy áll az ügy, hogy Woiffék makacsul. ragaszkodnak Sipőcz- höz, a baloldaliak meg Bárczyhoz. A kulisszák mö­gött azonban — a városházán elterjedt hírek sze­rint— Woiffék már lemondanának Sipőczről, ha • a demokraták elejtenék Bárczyt és .a demokraták már lemondanának Bárczyról, ha Woiffék elejtenék Si- pőezöt. A kulisszák mögött és a nyilvánosság szá­mára körülbelül csak egy bizonyosság van és ez iaz, hogy Budapest p o lg ármestere R i p k a Ferenc lesz. A pletyka, amire nem kell sokat adni, de amely rendszerint mégis igazat mond, már arról is tud, hogy a polgármester-kérdés körül a legkülönbözőbb közvetítők révén folynak a tárgyalások az egyes pártok között. Azt mondják, hogy már meg is van a megegyezés és ezt a megegyezést januárban per­fektuálják. Még annak a két urnák a nevét is ismeri a fáma, akik állítólag Sipőcz Jenő polgármesterrel is tárgyaltak a visszavonulás és lemondás részletei­ről. A másik név nem is pikáns, de az egyik Wolff Károly... ❖ Akár megtörtént már a megegyzés a jobb- és baloldal között a polgármester, azaz R i p k a Ferenc személyére nézve, akár nem, az egészen mindegy. Ma még nem történt volna is meg, meg fog történni egy hét múlva, vagy két hét múlva, a-föladat most a közvélemény preparálása a kompromisszum szá­mára. Azokat a határozott, megalkuvást nem ismerő kijelentéseket és párthatározatokat ugyanis, amelyek Sipőcz, illetve Bárszy érdekében történtek, most valahogy át kell kottázni. Nem szégyen és nem elv­feladás ez, mert mindenki tudja, hogy .a városházán ma csak kompromisszumokkal lehet kormányozni. Merő lehetetlenség tehát, hogy .akár a jobboldal, akár a baloldal polgármestere megállja helyét a po­litikai ellentétek nehéz csatáiban. Lehetetlenség ez még akkor is, ha azt a polgármestert Bárczy Ist­vánnak hívnák, akinek értékét mindenki elismeri, de aki ma mégis csak egy exponált politikai alakulat- 1 nak a jelöltje. Bárczy István kétségkívül lehetett volna, ha vállalta volna, újból Budapest polgár- mestere, ha megmarad, mint ahogy elindult, az egyik középső, mérsékelt párt jelöltjének.. Bárczy azonban balfelé lendült és ezzel lehetetlenné vált az a meg­oldás, hogy őt .a kormány is szívesen, lássa a pol­gármesteri székben. Ha az országos politikában gróf Bethlen Istvánnak minden taktikai bölcsességére szüksége van a középuton való haladáshoz, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a nagy és értékes ba- lanszirozás még súlyosabb feladat Budapest városi politikájában, ahol egyenlő nagyságú, de ellenkező irányú erők működéséből kell kiépíteni az alkotó munkát. Jobboldali vagy baloldali polgármester erre a dolgok természete szerint képtelen volna. Buda­pest uj polgármesterének tehát azt az irányt kell képviselnie, amely az egymással ellentétes hatóerők között a kiegyenlítést képviseli. Ripka Ferenc kormánybiztosi és főpolgármesteri működése olyan volt, hogy ez a műkö­dés eg'yen esen és határozottan pre­desztinálja őt a polgármesteri szék betöltésére. Be kellett látniok ezt a politikai pártok vezé­reinek, a jobboldalon csakúgy, mint a baloldalon. A demokratikus blokknak a Ripka-párt szavazatai nél­kül nincsen többsége ahhoz, hogy Bárczyt polgár- mesterré válassza és ilyen körülmények között Bár­czy István sem lenne hajlandó polgármesterséget vállalni. Ugyanez a helyzete a Wolff-pártnak is, amely a Ripka-párt szavazatai nélkül viszont Si­pőcz Jenőt nem tudná megtartani m.ai pozíciójában sem. Az agitáció tehát, amelynek többé sem Bárczy, sem Sipőcz érdekében nem halljuk a hangját, ter­mészetszerűen elcsöndesedett és most már bizonyos, hegy a jobb- és a baloldal hallgatagon bele fog nyu­godni Ripka Ferenc polgármesterségébe, akinek pol­gármestersége mellett a kormány semmi esetre sem fog főpolgármestert kinevezni, hiszen Ripka másfél esztendő alatt állandóan a kormány bizalmával ren­delkezett és ezt mint polgármester is megtartja. * Sokat beszélnek mostanában a városházán egy párbeszédről, amely Vázsonyi Vilmos és Wolff Károly között folyt le. Wolff Károly volt az, aki megpendítette ,a gondolatot, hogy végre-valahára végleges megegyezést kellene létesíteni a két nagy politikai oldal állandó együttműködésére vonatko­zólag. Akik ennek a beszélgetésnek a tartalmát is­merik, azt mondják, hogy Váz-sonyinak sem volt lényegbevágó ellenvetése, csak éppen az időpontot nem tartotta m;a még alkalmasnak a megegyezésre. Úgy tudják, hogy. a baloldal vezére a városházi és üzemi gazdálkodás felülvizsgálása után hajlandó csak az együttműködés tekintetében végleges vá­laszt adni. A baloldalon ugyanis nyilván arra szá­mítanak, hogy ezen a réven oly.án eszközökhöz jut­nak, amelyek által a maguk részére a kompro­misszum megkötésénél előnyöket szerezhetnek. En­nek a megegyezésnek csak 'egy része a polgár­mester-kérdés megoldása, ahol a jobb- és a baloldal körülbelül egyenlő mértékben kapitulál a másikkal szemben. Jobbról elejtik Sipőczöt, balról Bárczyt és jobbról is, balról is támogatják Ripkát. * A jobb- és a baloldal várható megegyezése azt fogja jelenteni, hogy a függő kérdések egész kom­plexumában igyekeznek közös plattformot létre­hozni. Hogy ez sikerülhessen, mind .a két oldalnak a legnagyobb engedelmességgel kell egymással len­nie. Teljes sikere azonban az ilyen kompromisz- szumnak csak akkor lehet, ha a pártvezérek a párt­tagok temperamentumának megfékezésére is ígére­teket és garanciákat tudnak egymásnak nyújtani. Az alapelvnek annak kell lennie, hogy fátyolt kell boritani a múltra és közösen kell dolgozni a jövendő haladás érdekében. Ha tehát most hol az egyik oldal, hol .a másik oldal vezérének szájából vádak hangzanak el a múltra vonatkozólag, ezeket objektiv szemmel úgy Ítélik meg, hogy részletei a nagy taktikai harcnak, amelynek a végleges megegyezést kell kiváltani. Már sokkal alárendeltebb jelentőségű az, hogy a jobboldal és baloldal megegyezésének ma még a polgármester-kérdésen túl más személyi akadályai is vannak. Ha már Sipőcz Jenőt el kell ejtenie a jobb­oldalnak, legalább Folkusházy Lajos alpolgár­mestert akarja megtartani, aki amugyis spiritusz­rektora volt a városházi kurzusnak. Foíkusházyt vi­szont a baloldal akarja kinyomni mai állásából. Buzáth János ialpolgármestersége ellen egyik ol­dalnak sincs lényegbevágó kifogása, de nem lehe­tetlen, hogy amennyiben a jobboldalnak sikerülne Foíkusházyt megtartania, akkor a baloldal mégis A JÓZSEF KíR. HERCEG SZANATÓRIUM - EGYESÜLET 36.000. 000 18.000. 000 9,000.000 melynek főnyereményei: élethossziglan évi korona Élethossziglan évi korona Élethossziglan évi korona a Fonciére Általános Biztosító intézet által, azonnali kezdet­tel, havi részletekben lesz ki­fizetve. Ezenkívül 1000 darab arany és ezüst nyereményíárgy 1,553.000,000 korona értékben. Ara • egész sorsjegy... 30.000 K • fél sorsjegy ... 15.000 K Sorsjegyintézőség: IV., Apponyi-tér 1. sz. (Kir. bérpalota.) Telefon: József 115—09, Felvilágosítás és levelezés ugyanott.

Next

/
Thumbnails
Contents