Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-09-30 / 39. szám

Budapest, 1925 szeptember 30. • « • A kombinációk áradata kering a polgár mester-kér (lés körül. Nem­csak személyekről van ma már szó, de való­sággal új intézményeket emlegetnek. Köz­ben pedig megoldhatatlannak kiáltják ki a problémát, amelyről nekünk az a szerény véleményünk, hogy éppen olyan simárf, éppen olyan egyszerűen el lehet intézni, mint 'azt a sok mást, amelyek az első pilla­natban szintén megoldhatattanoknak lát­szottak. A polgármester-kérdés is Kolum­bus tojása abban a pillanatban, amikor a politikáit kikapcsoljuk belőle. Amióta az uj közgyűlés összeült, számos esetben tapasz­taltuk ezt. Csupa lehetetlen, megoldhatatlan probléma torlódott össze és mihelyt men­, tessé tették a politikáitól, ki lehetett bogozni a legjobban összegubancolt csomót is. Nem kell egyebet tenni, csak kikapcsolni a politikáit és minél előbb elintézni az ügyet, mert ha ez a kérdés is megoldódik, akkor minden simábban, egyszerűbben fog menni. Ennek a kérdésnek a sürgősségével igazán úgy van a pesti polgár már, mint a hitsorsos felesége, aki hosszunapkor igy szól az urához: — Mórickám, adj egy frászt. — De Zálikám, elment az eszed? — Dehogy ment el. Csak szeretnék már csillagot látni. Budapest polgársága is szeretné már látni, minél előbb az uj csillagot. A bolond népbiztos, a ,,.. . bői fakad a jólét" nagynevű szer­zője kétségkívül vakmerő ember, de az agi­tációkoz nem igen érthet, mert öt hónap alatt édes-kevés eredménye látszik a mun­kájának. Avagy talán sokkal inkább úgy áll a helyzet, hogy a magyar munkásság lelt immunissá a bolsevista tanokkal szemben. Ügyefogyott, tehetségtelen agitátornak bi­zonyult Kun Béla megbízottja, és nem ért el más eredményt, csak azt, hogy lovat adott a reakció alá. Ez pedig tulmagas ár, talán még a kommunizmus őrültjei számára is. Általában meglepő az a friss életerő, amellyel a reakció minden ilyen alkalommal taipraugrik, Érdemes volna például egy ki­csit körülnézni, miként lehetett az, hogy még az egész Rákosi-ügy kipattanása előtt szinte egy héttel, egyszerre mint egy va­rázsintésre megujhodó erővel szervezkedni kezdett a jobboldali reakció. Honnan szerzik ezek az emberek pontos értesüléseiket, amelyek gyorsabbak, mint magáé a rend­őrségé? Vájjon telepátia ez, amely láthatat­lan szálakkal fűzi össze a jobbszélső és a balszélső végleteket? Helyreigazító nyilatkozatot kaptunk, amelyet udvariatlan és bennünket sértő hangja dacára is a következőkben köz­lünk: Mélyen nem tisztelt Szerkesztő Ur! Olvassuk a „Fővárosi Hírlap“-ban azt a vakmerő rágalmat, hogy az autótaxisok botor példáját követve, mi is le akarjuk szállítani a tarifánkat. Figyelmeztetjük a mélyen nem tisztelt Szerkesztő urat, tartóz­kodjék az ilyen kacsák közlésétől, mert a mi jóhirnevünk, reputációnk és állhatatossá­gunk rováséira semmiféle viccelődést nem engedünk. Méltóztassék tudomásul venni, hogy nekünk eszünk ágában sincs a tarifán­kat leszállítani, sőt ha lehetne és nem álla­nánk szemben a közönség zsarnoki hatal­mával, bármely pillanatban készséggel fel­emelnénk. Az aut ótaxis oknak pedig azt üzenjük, hogy mi talpig férfiak vagyunk, bennünket nem lehet levenni a lábunkról és kikérjük magunknak, hogy bárki is a vaj­szívű autótaxisokhoz hasonlítson bennünket. Nem, nem, soha! A bérkocsisok. 5 Jóvátenni kell az igazságtalanságokat, de a tanerők tömeges visszahelyezését senki sem követeli A Wolff-párt beismeri, hogy történtek méltánytalanságok A főváros közoktatásügyi bizottságának leg­utolsó ülése után kissé kaotikusnak látszik az a hely­zet, amely az elbocsátott) tanerőik ügyében kialakult. Ezt a kaotikus helyzetet azonban rendkívül leegysze­rűsíti az, iha megtudjuk, hogy ebben a kérdésben bi­zonyos komp ro m i s s z u m jött létre. Ennek bizonyítéka már maga az is, hogy a közoktatásügyi bizottságnak ezen az ülésén. Lázár Miklós bizott- tági tag, aki a blokk nevében az iigy előadója volt, nem is szólalt fel, hanem hozzájárult mind­ahhoz, amit Kozma Jenő dr„ a Ripka-párt elnöke indítványozott. Ennek alapja az. hogy Lázár Miklós .révén a bajiol­dali blokknak a közoktatásügyi bizottságban helyet foglaló tagjai, előre értesülitek Kozma Jenő dr. fel­szólalásáról, annak anyagáról és indítványainak tár­gyáról. Ugyancsak a baloldali blokk hozzájárulásá­val tette meg Kozma Jenő azt az indítványát is., hogy P u r é b 1 Győző tanácsnok egész beszédét nyomassák ki a „Fővárosi Közlönyében. Ennek okára vonatkózolag a blokk egyik tagja a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának a következőket mondotta: — A közoktatásügyi bizottságinak a balol­dali pártokhoz tartozó tagjai örömmel járultak hozzá Kozma Jenő dr.-nak amaz indítványához, hogy Puirébl tanácsnok beszédét sziószerint kö­zölje a főváros hivatalos közlönye. Nem tudjuk, mi vezette Kozma Jenőt ennek az indítványnak megtételében. De valószínűleg az, hogy az elbocsátott tanerők ügyére vonat­kozó összes hivatalos adatok egy cso­móba összegyiijtessenek és a bizottság tagjai számára hozzáférhetők le­gyenek. Nekünk azonban e g y é b célunk is van ennek a beszédnek a k i nyomtátá­sával. Mi ugyanis abban a politikusnak éppen­séggel nem nevezhető beszédben, amelyet Pu- irébll tanácsnok mondott, teljesen igazoltnak lát­juk mindazt, amit Lázár Miklós beszédében elmondott. Igazolva látjuk azt a sok-sok igaz­ságtalanságot, amelyet a kurzus elkövetett, iga­zolva látjuk, hogy a tanerők százait tették a legkisebb ok nélkül földönfutóvá és hogy a kur­zust eblbeli cselekedeteiben politikai céljai irá­nyították. Nekünk igenis,' szükségünk van arra, hogy ezeket az adatokat összegyűjtve kezünkben tart­hassuk és Purébl tanácsnok beszédéből olvashassuk rá a kurzus fejére azokat a bűnöket, amelyeket elkövettek. Az elbocsátott tanerők ügyével különben ^ a Ripka-párt értekezlete is foglalkozott. A kér­déshez csaknem minden bizottsági tag hozzászólt. A felszólalások lényege az, ami különben Kozma Je­nőinek a közoktatásügyi bizottságban tett indítvá­nyában is beninfogtaltatik, hogy az igazságtalanságo­kat feltétlenül reparálni kell. Annak ki­mondását azonban, hogy az elbocsátott B-listás taní­tók en bloc visszahelyeztessenek, a párt nem találja helyénvalónak és azt a megoldást tartja célszerűnek, hogy akik kérik, azoknak ügyét vizsgálják meg és ahol jogtalanság történt, azt mindenesetre tegyék jóvá. A Ripka-párt ülése után alkalmunk volt a bal­oldali pártoknak ezt a kérdést intéző egyik vezetőjé­vel beszélni, aki a „Fővárosi Hírlap“ munkatársának a következőket mondotta: — Egészen természetesnek tartjuk azt, hogy a B-listás taimeirők en bloc visszahelyezi- tetése lehetetlen dolog. Ezt azonban senki sem kívánta. Már a közoktatásügyi bizott­ság ülésén is hallottuk annak hangoztatását, hogy az en blíoc való visszahelyezés lehetetlen­ség. Ezt mi sem tagadjuk és ezt mi sem kíván­juk. Hiszen ez annyit jelentene, hogy a kommunizmusban tényleg bűnös tanerők számára is rehabilitálást követelnénk. Erről soha senki sem beszélt, de egyben azt is hangoztatnunk kell. hogy a közgyűlés baloldali pártjai a főváros anyagi helyzetére is tekintet­tel vannak. Tudjuk nagyon jól, hogy a kurzus bűneinek expiálása nem mehet el addig a mértékig, hogy a főváros ezért túlzott anyagi áldozatokat hozzon. De a kiáltó igazságtalanságok reparálása elől ma már elzárkózni nem lehet és teljes meggyőződé­sem az, hogy a közeljövőben ezen a téren igen szép eredményt fogunk elérni. A Fővárosi Hírlap már többször megírta, hogy részben a közgyűlési béke érdekében, részben pedig a belátás által vezéreltetve, a Wolíf-párt sem zárkózik el már ridegem a revízió elöl. Ennek érde­kes dokumentuma az. hogy. a közoktatásügyi bizott­ság legutóbbi ülése előtt Tab ó d y Tibor Wolff- párti bizottsági tag többek jeleni étében*, akiki között ott volt Lázár Miklós is. azt a feltűnő kijelentést tette, hogy a Keresztény Községi Párt belátja azt, hogy egyes esetekben történtek méltánytalansá­gok a tanerők elbocsátása körül és a pártközi béke érdekében hajlandó a feltűnő ese­tek átvizsgálására és hajlandó hozzájárulni ahhoz is, hogy az ilyen méltánytalan esetek szenvedő ala­nyait visszahelyezzék állásukba. Zilahi-Kiss Jenő „csak három ügyet intézett el“ Apróságok a közoktatásügyi bizottság ülése körül A közoktatásügyi bizottság múlt heti üléséé sok miaudén történt. Mint eddig minden bizottsági ülés­nek, ennek is megvoltak a maga komoly eredményei. Emellett azonban akadtak apró. bosszantó jelensé­gek, kis gixerek, sőt igen rendes csodabogarak is. Legelsősorban is Purébl tanácsnok ur szólta el magát. Szinte egyértelműén mindenki a tandij- meinitesség kiterjesztése mellett beszélt, majd Bod­ri á r Gyula, a tanárok deputátusa, messzebbmenő engedményeiket kért, mert szerinte ai tandíjmentes­séget nem is a gyerekeknek, hanem a szülőknek ad­ják meg. Amikor példákkal illusztrálta a szülők sa­nyarúi helyzetét, Purébl tanácsnok izgatottan közbe­szólt: — Engedjük el talán egészen a, tandijat! Purébl tanácsnok ur nem ált régen a közokta­tásügyi ügyosztály élén, de ilyen elszólást akkor, amikor a közgyűlési pártok, balról, középről, de kényszerűségből még jobbról is a demokráciát hir­detik, mégsem engedhet meg magának. Tudjuk na­gyon jól, hogy Puirébl tanácsnokból, ezúttal a régi közgazdász szólalt meg, aki a város anyagi érdekeit védi. A város kulturális érdekei azonban igenis pa- rancsolóan követelik az ingyenes oktatást nemcsak a népiskolában és a középiskolában, de még az egyetemeken is. Ne méltóztassék azonban azt hinni, hogy az ingyenes oktatás forradalmi gondolat. Am ha a tudás destrukciót jelent, akkor az ingyenes oktatás tényleg destruál. Wolff Károly is kimondta végre azt a gondo­latot. amelyet régen vártunk tőle. Ha a régi paripát csak most nyergelte meg újra először, annak oka, hogy nem igen szokott újabban szerepelni nagy szó­noklataival. De vártuk már a régi frázist és végre sikerült is hallanunk: ő már csak azért sem: vihette be az iskolába a politikát, mert a kereszténységet és a nemzeti érzést nem tartja politikának, már pedig ő az iskolákban csak ezeket hirdette. Nyugodjék meg Wolff-vezér, senki sem tartja politikának a kereszténységet és a nemzeti gondola­tot. De amit ők ez alatt a jelszó alatt véghezvittek, azt viszont senki sem tartja se kereszténységnek, se nemzeti gondolatnak. * Es most jöjjön a csodabogár. A közoktatásügyi Ibizottság ülése ufán az egyik kurzuslap a következő mulatságos dolgokat írja: „Sóikat szerepelt a baloldali választási agitáció- ban az „igazságtalan“ kommunista fegyelmik és el­bocsátások ügye is. A szociáldemokraták ezt is fe­szegetni akarják, azonban itt sem kecsegtethetik ma­gukat a siker reményével, mert a kommiin után az összes kommunista ügyeket Bódy Tivadar polgár- mester, Déry alpolgármester. Buzáth és Városy ta­nácsnokok intézték. Zilahy Kiss Jenő. a baloldal ál­landó céltáblája, összesen csak három kommunista ügyet intézett el. Sipőcz Jenő akkoriban még csak kormánybiztos volt. a (felelősség a fenti négy úr­ból álló bizottságon nyugodott, amelynek tagjai ak­kor lefolytatták az eljárást, ma pedig Bódy és Déry annak a pártnak exponensei, amely eljárásuknak revízióját követeli.“ Ehhez nem igen kell kommentár, ezen csak ne­vetni muszáj. Nem is beszélünk arról, hogy a liberá- lispánti Bódy Tivadart összekompromittálják a de­mokratapárti Déry Ferenccel. De egészen mulatsá­gos. hogy Zilahy Kiss Jenő számláját mindössze há­rom elbocsátás terhelné. A vérengző fenevadak el­lenben Bódy, Déry, Buzáth és Városy voltak. Hát nem muszáj ezen nevetni? _______________________ Ör ömkönnyek zsidó revü RÓTT és STEINHARDT felléptével október 1 tői a KIS KOMÉDIÁBAN Telefon : 14-22._____________________ í m i!7i lin Piti nnótfon ín lífffí7D! m Budapest, ül., Horn Eds-u. 5. JiU Mii ilgfKiLllitfU !|f Ul Ulti Hl Teleton: 194-51, 185-25.

Next

/
Thumbnails
Contents