Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-22 / 16. szám
Budapest, 1925 április 22. Ripka ezután megköszönte a vasutasok képviselőinek, hogy megjelenésükkel idetartozanclóságukat dokumentálták. Az Államvasutak a közgazdasági élet egyik leghatalmasabb tényezője. Büszkeségünk volt mindig a Máv. A mostoha sors letörölte a Máv.-ból az első betűt, amely azt jelentette, hogy magyar. Ezt letörölhették a kocsikról, de nem törölhették ki a magyar vasutasok szivéből. A magyar államvasut tisztviselői kara impozáns nagy testület és aki Magyarországon társadalmi munkát vagy közéleti tevékenységet akar kifejteni, kell, hogy számoljon ezzel a testülettel. Lehetséges-e, hogy olyan viszonyok között, amikor a társadalom egyes osztályai .homlokegyenest ellenkező álláspontjaiba ütköznek, amikor itt a marakodás, a gyűlölködés, a széthúzás az uralkodó planéta, akkor ezt az intézményt tudják-c a vasutasok úgy fejleszteni, amint azt ennek az országnak a gazdasági érdeke megköveteli. A fejlődés, a haladás ilyen légkörben nem lehetséges. Ezért nem lehet közömbös a vasutasok testületére, hogy mi történik ma az ország fővárosában, amely az ország egynyolcada, ha a lakosok számát vesz- sziik. Ha itt a fővárosban nem lesz társadalmi béke, nem lesz termelő munka, akkor nincs meg a vasutasoknak az a lehetőségük, hogy fejlesszék az országnak ezt az egyik legnagyobb értékű intézményét. Bethlen ésja főváros A vasutasok mindig ott voltak, ahol az ország legnagyobb érdekei forogtak kockán. Ma Magyar- ország gazdasági érdekeit is a mi kivételes tehetségű miniszterelnökünk emberfeletti munkával szolgálja. Ebben az emberfeletti munkában a főváros gondjait is magára vállalta. Arra is jut ideje, hogy törődjön a fővárossal és megadja a módját, hogy itt rendezett, konszolidált viszonyok legyenek, mert az ország konszolidálási folyamata feltétlenül megakad, ha az ország szive nem működik úgy, amint működnie kell. Ha tehát önök be akarnak kapcsolódni abba a nemzetmentő munkába, amelyet az ország vezére ma végez, akkor ott van a helyük azalatt a zászló alatt, amely Bethlen István gróf szándékait és akaratát képviseli. Ripka Ferenc ezután üdvözölte az iparosság megjelent képviselőit. Az iparosság a főváros társadalmának egyik legértékesebb része; csak az a független polgárság, amely egyrészt a város iránti szerétéiből, másrészt a város iránt tartozó kötelességeinek pontos teljesítésében mindenkor példaképül szolgál. 4 Tudjuk, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok milyen rettenetes teherként nehezednek az iparos- és kereskedőosztályra. Ezért ez az osztály a legnagyobb mértékben megérdemli, hogy minden vonatkozásban messzemenő méltányosságban és a legnagyobb megbecsülésben legyen része. A főváros életének azt mondhatnám 90 százaléka a gazdasági rész. Ehhez a 90 százalékhoz fűződik a főváros iparosságának és társadalmának minden érdeke. Nem tudom a főváros gazdasági viszonyainak rendezését máskép elképzelni, mint úgy, hogy a gazdasági kérdésekre a legnagyobb súlyt helyezzük. Itt kell megfogni a dolgokat, ha azt kívánjuk, hogy a főváros kormányzása, igazgatása rendbejöjjön. Ezután a kormánybiztos a főváros üzemei- r ő 1 emlékezett meg. Beszédének ezt a nagyon fontos részét lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. Majd igy folytatta Ripka Ferenc; Ki az úr a csárdában? — Ismételten hangsúlyozom ma is, hogy nekünk főgondunk az legyen, hogy a községi életből, a városházból kikapcsoljuk a nagy politikai kérdéseket. Mert ha az fog történni, aminek előszelét látjuk a plakátharcban, hogy a szélsőségek oda behozzák rettenetes, le nem fékezhető gyűlölködésüket, akkor megint hiába beszélünk hasznos munkáról. Megint nem arról lesz szó a városházán, hogy a polgárság olcsóbban tudjon élni, olcsóbb legyen a közlekedés, az utcák tisztábbak és a közegészség- ügyi viszonyok jobbak legyenek,, hanem arról lesz szó, hogy ki az ur a csárdában és erre fog elfecsé- relődni minden erő, nem pedig arra fordíthatjuk, hogy a főváros lakosságának életviszonyait meg tudjuk javítani. — Az egyik felszólaló célzott a plakátharcra. Ezek a plakátok ígérik, hogy lehozzák a csillagokat az égről és az óramutatót a Bazilika tornyáról. A baloldali szélsőség már egyszer Ígért eget-földet és meghozta — a gerstlit. A jobboldali szélsőség is minden szépet és jót ígért és lett belőle faji meg felekezeti gyűlölködés. Azt ajánlom önöknek, hogy mivel már csalódtak a jobb- és baloldali szélsőségben, bizakodjanak már egyszer egy komoly, reális ember szűkén szabott Ígéreteiben, aki ezeket az Ígéreteket valóra is fogja váltani. — Amikor az én nagy politikai vezérem, gróf Bethlen István, arra a merész elhatározásra jutott, hogy ö a főváros élére nem exponált politikust, hanem üzemi embert, dolgozó embert állít, ezzel jelezni kívánta azt az irányt is, amelyet ő a főváros törvényhatósági életében meg akar teremteni és valóra akar váltani. En tehát szerénytelenség nélkül kívánhatom iparostársaimtól, akikkel éveken át egy kenyéren éltem, hogy azt a polgártársukat, akit a miniszterelnök emelt a város élére, bizalmukkal támogassák. Mines paktum — Az utóbbi időben egyre sűrűbben olvashatni egyes lapokban, amelyeknek célja, hogy zavart csináljanak, hogy Ripka elpaktált Wolffékkal, majd azt, hogy még nem paktált, de a jövőben el fog paktálni. Erre ki kell térnem, mert sokan vannak a választók között, akiket nincs szerencsém ismerni, akik engem nem ismernek közelebbről. Kijelentem, hogy én arról az egyenes útról, amelyet szeptember 15-én magam elé tűztem, amikor elfoglaltam tisztemet, semmi körülmények között letérni nem fogok. Nincs olyan fülbemászó kedves szirénhang, amely engem erről a nagyon göröngyös útról le tudjon téríteni. Ezt én a becsületes magyar ember egyenességével jelentem ki és ha bárki azt kívánja, hogy letérjek erről az útról, otthagyom a tisztemet, mert én ezt nem teszem. — Olyan helyről, amelyről azt tételeztem fel, hogy bizonyos rokonszenvvel és fegyverbarátsággal támogat nehéz utamon, olyan helyről is van részem támadásban. Értem ez alatt a volt és nagyrészt feloszlott liberális tábort. Én azokat a polgártársaimat, A budapesti községi választásokon megkezdődött a végső küzdelem, mert a belügyminiszter május 14-ére és 15-ére tűzte ki a napot, amelyen Budapest polgársága dönteni köteles a saját sorsa fölött. Az elmúlt hét a jelölések hete volt. A pártok, amelyek a választáson felvonulnak, többé-kevésbbé készen vannak az ajánlóivekkel, amelyeken körülbelül ezer budapesti polgár neve szerepel. Ma már bizonyos, hogy mindössze négy számottevő párt indul meg a cél felé; Községi Polgári (Ripka) párt, Fővárosi Szabadelvű Párt maradványai, a Demokratikus Blokk és az Egységes Keresztény Községi Párt. Legelsősorban a Ripka-párt készült el a jelölésekkel, ami bizonyítéka annak is, hogy itt nem nyilvánulhatott meg egyes törtetők akadékoskodása, hanem a párt tagjai meghódoltak a közérdek előtt és könnyűszerrel kiválogatták a tisztes polgári munka legpregnánsabb képviselőit. Ebben az órában azonban, amikor e sorokat Írjuk, már a többi pártok is végeztek a jelölésekkel. Vannak a négy jelentős párton kiviil apró koteriák is, amelyeknek tagjai egyéni sérelmeik orvoslását olyanformán remélik, hogy külön pártot igyekeznek alakítani, de a siker minden reménye nélkül. Természetesen minden párt igyekezett a listák élére kimagasló egyéniségeket megszerezni, Budapest polgárságát azonban nem fogja elkábitani az, hogy egyes listákon volt miniszterek és képviselők tömege jelentkezik, mert Budapest népe megelégelte már a személyi harcokat és ma pusztán arról kell döntenie, hogy akarja-e azt, hogy a városházán a jövőben politikamentes, békés, nyugodt alkotó munka lépjen örökébe az eddig való romboló rendszereknek. Érdemes egy pillanatra seregszemlét tartani a jelöltek óriási tábora fölött, éspedig olyan formában, hogy választókerületenként tekintjük meg az egymással szemben álló elemeket. Fölvonulás'Wolff Károly ellen Ripka Ferenc kormánybiztos pártja az I. választókerületben veszi fel a küzdelmet magával Wolff Károllyal szemben. Itt a Ripka-párt listavezetőjel dr. Z eiliger Vilmos apátplébános, akihez a kerület katholikus hívei rendkívüli szeretettel ragaszkodnak. Második helyen Baránsky Gyula dr. kormányfőtanácsos, ügyvéd a jelölt, aki hosszú vá- rosatyasága alatt a kerületben rendkívüli érdemeket szerzett, de tudják róla azt is, hogy mindenkor szivén viselte Budapest egész lakosságának sorsát is. A sorban G a m a u f Géza pénzintézeti igazgató, dr. Németh Béla kormányfőtanácsos, a Háztulajdonosok Szövetsége elnöke következnek. A további változatos és szép névsorral szemben Wolff Károly igen gyengén tud felvonulni, hiszen listáján még csak ismert nevek sem igen vannak, hacsak nem vesszük annak a fülbesugó liberalizmusáról nevezetes Joanoakik liberális táborban kívántak tömörülni és a szélsőségektől mentes városi politikát tűztek ki célul, a legmelegebben támogattam. Kívánságukra letettem arról a szándékról, hogy a főváros öt választókerületében megszervezzem pártomat, nehogy megbontsuk a polgárság frontját. Kijelentem, hogy keserű szemrehányásokat kaptam azoktól a polgártársaimtól, akik ott meg akarták szervezni a fővárosi polgári pártot. Végtelenül rosz- szul esik, hogy erről az oldalról is állandó támadásnak vagyok kitéve és a polgárság is állandó ugratás tárgya, amikor erről az oldalról rosszakarattal hiresztelik, hogy elárulnám azt a politikát, amelyet magam elé tűztem. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. Ezután a zsidókérdésről emlékezett meg Ripka Ferenc. Beszédének ezt a kiemelkedő részét szintén lapunk más helyén ismertetjük. Majd igy fejezte be beszédét: — Azalatt a 7—8 hónap alatt, amelyet mint kormánybiztos eltöltöttem, ennek a helynek a díszét még nem élveztevmi. Nem tudom, mit jelent ez a disz, de hogy mennyi keserűséget jelejnit, azt tapasztalom. Ez nem rózsás ut, ez a kálvária útja, amelyet most végigjárok, de járnom kell, mert az igazságot is1 megfeszítették és csak a megfeszítés után jöhet a föltámadás. — De hogy jöjjön a feltámadás, szívesen vállaltam a megfeszittetést és végig is csinálom. A polgárság 'Segítse lehengerelni azt a nagy kősziklát, amely jövendőnkre nehezedik, hogy életre keltsük legszebb reményeinket, a boldog nagy Budapestet. vits Pál nyugalmazott államtitkárt és Szigeti Jánost, akit a budaiak még akkorról ismernek, amikor intranzigens függetlenségi párti volt. A Demokratikus Blokk Szilágyi Lajossal kísérletezik, mint listavezetővel, de azt nem magyarázzák meg, hogy milyen címen kér részt a bihari követ a pesti kommunális politikából ? Veszélyben a Gellért-szálló Benárd-szobája A II. választókerületben Wolffék Platthy György nemzetgyűlési képviselőt állították listavezetőnek, akinek tudvalevőleg engedelme Van pártja részéről, hogy a községi politikában kitartson régi vezére mellett. A kerület polgárai azonban aligha nézik valami jószemmel, hogy együtt halad B e n á r d Ágostonnal, a szélső fajvédők egyik tipikus képviselőjével, akiről a Gellért-fürdő vendéglőse, mint kitartó stammgastról, külön szobát nevezett el. Ugyanezen a listán szerepel a közgyűlési terem egyik hires kurzusálakja, Kossalka János is. A Ripka-párt B e c s e y Antalt, a kommunális ügyek eme régi kiváló ismerőjét állította listavezetőnek és vele együtt küzd a győzelemért a népszerű Din ich Vidor kormányfőtanácsos, volt nemzetgyűlési képviselő, dr. Sümeghy László közjegyző és a kerületnek még számos kimagasló alakja. A Demokratikus Blokk itt Fényes Lászlóval, a forradalmi kormánybiztossal, és dr. R á c z Vilmossal, a neves párbajszakértővel tüntet, mig F ó t h y Vilmos, aki a múlt közgyűlésnek meglehetősen hangos tagja volt, erősen háttérbe szorult, úgy, hogy mandátumra nem is igen lehet reménye. Akii Wolffék megfosztottak a mandátumától, ma újra keblükre ölelik A Ripka-párt nagyon díszes listát állított össze a III. választókerületben is, ahol Ziegler Géza kormányfőtanácsos, a hírneves műépítész a listavezető. Nyomon követi őt Hohenburger Antal ny. altábornagy, Hubert Vilmos iparos, de a lista többi részén is csupa ismert és népszerű nevet találunk, mint amilyenek H e n n y e y Vilmos államtitkár, akinek neve és szaktudása egész Európában ismert, valamint Hódy Lajos dr., akinél népszerűbb és ismertebb társaságbeli egyéniség talán egész Budapesten nem akad. Wolffék szánalmas listáját ebben a kerületben P e r c z e 1 Béla vezeti, akinek évtizedes városházi szereplése úgy látszik a kurzussal végződik. Kénytelen-kelletlen befogadták erre a listára Wolffék K r i z s Árpád dr. lelkészt is, akit a keresztényszocialisták erőszakoltak rá Wolff Károlyra. Emlékezetes, hogy Krizs Árpádot, mert a városi alkalmazottak érdekében többször felemelte szavát_ és a városnál alkalmazásban lévő munkások érdekében küzdött, Wolffék összeférhetetlenség címén megfosztották mndátumától. Most az a mulatságos eset történt meg, hogy kénytelenek vele egy listán haladni. Enyhítő körülménynek odatették' a lisEzer jelölt küzd a városházi mandátumért Elsőnek a Ripka-párt készült el a jélölésekkel és rekordot teremtett az első ajánló-iv elkészítésével is Seregszemle a jelöltek fölött Telefon: 48-21, 191-46 Sürgönyeim : LUXAUTÓ MERKÚR RÉRAUTÓÜZEM Budapest, VI. kerület, Gróf Zichy Jenő-u. 11.
