Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-04-09 / 14-15. szám
Tizennegyedik évfolyam Budapest, 1925 április 9 14—15. szám. ___________ - - — ----- - —————— — - ... - ----------------- ■ - - — Wr gm5iifflmai{reflfl5nmnMlg!írg1?lHlTiBuiD«HPÍKqwiouik»niniHQiiiaMia»ianigiiiaMioiiiBii«^!rr ELŐFIZETÉSIÁRAK:Egész VÁROSI, POLITIKAI ÉS HETILAP évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán . Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Feltámadás Nőm lehet menekülni a gondolattól, hogy szim- bólikus jelentősége vt.n annak, hogy a feltámadás tiiintpű a budapesti községi választások küzdelmének szinte forrpontján köszönt ránk. Szimbólikus jelentőségének kell ennek lenni, hiszen tizenegy éve már, hogy súlyos anyagi és erkölcsi válságok pusztítják azt, amit félszázad békés fejlődése felépített. Itt az idieje.hogy férfias elszántsággal gátat vessünk a pusztulásra k és előkészítsük a feltámadást. A kereszténység nagy ünnepén Budapest székesfőváros érdekében nem hirdethetünk nagyobb gondolatot, minthogy Budapestet újjá kell építeni, a lakosság terheit elviselhetővé kell tennünk és ezen a szent nar pon azt kell hirdetnünk, hogy merüljön ej gondolataiba Budapest minden polgára, mert rövidesen mindenki egy-egy téglát fog vihetni ahhoz, hogy olyan törvényhatóság üljön össze, amely alkalmas lesz efre az újjáépítés rét A húsvéti ünnepek időt és módot nyújtanak Budapest polgárságának erne a megfontolásra. Alkalmasak ezek az órák arra, hogy mindenki szemei elé varázsolja a jövendőt. Mert tudni kell, hogy ha az uj törvényhatóságnak nem sikerül jó munkát végeznie, akkor ez szerencsétlenség lesz, amely éveken át érezteti majd keserves hatását; ha pedig jó munkát végez, akkor az a mai súlyos viszonyok megváltó- ] zását jelenti. A polgárságnak nyílt szemmel keli lát- i nia, hogy minden szélsőséges gondolat megöli azt a békés munkát, amelyre nekünk múlhatatlanul szükségünk van. Szomorú találkozásunk volt az utolsó évtizedben mind a- két szélsőséggel, amelyek közül az egyik a kereszténység, a másik meg a demokrácia kaiózlobogója alatt, lopakodott be a polgárság soraiba. Igenis szükség vnn kereszténységre és demokráciára is, de ennek a kereszténységnek a krisztusi szeretet kereszténységének, a demokráciának pedig a békét és alkotó munkát hirdető demokráciának kell lennie. Ezeket az eszméket a mfr- guk egészében és teljességében szabad csak hirdetni, aki pedig ezeket akár kisajátítani, akár osztályozni akarja: az árulója, vagy kufára ezeknek a nagy és szent gondolatoknak. A küzdelem, amelynek talán a közepén állunk, igen éles és nagy áldozatokat követelő. Budapetst feltámadásáról van sző, ezért folyik az elkeseredett harc és éppen ez az oka annak, hogy mindenkinek nemcsak joga, hanem kötelessége is Budapest újjáépítésében részt venni. Csak összefogó erővel tudunk a meglévő bajokon segíteni. Nincs joga senkinek ahhoz, hogy a polgárokat faji és felekezeti szempontok szerint osztályozza és visszautasítsa a segítő Kezeket csak azért, mqrt azok más felekezatiiek. A városházára olyan rezsimnek kelt bevonulnia, mely mindenkit arra bír, hogy résztvegyen a békés alkotó munkában, amely ezt a várost úgy testben, mint lélekben újjá fogja építeni. Mindezt azonban csak úgy érhetjük el, ha a polgárság megfelelő módon állítja össze az uj törvényhatóságot. Í1a vizsgáljuk a választásra szervezkedő pártokat, három csoportot állapíthatunk meg. A baloldali és jobboldali szélsőségeket, amelyek között középen áll az a szélsőségmentes párt, amelyet minden törvényes etszköz igénybevételével győzelemre kell segíteni. A baloldali pártok mai jelszavaival indult el annak idején az az aknamunka i's, amelynek áldozatául esett nemcsak Budapest, haneyn egész Massryarország integritása L$. Megdöbbenve láttuk akkor, hogy a vezetők képtelenek voltak megállítani a ISvlnát, lehetetlen tehát, hogy ennek a szomorú tanulságait most le ne vonja a polgárság. A jobboldali pártok kezében viszont a nagy és fenséges gondolat, amelyet hirdetnek, nem tudott a gyakorlatban megvalósulni, mert a vezetőkben nem volt meg az erkölcsi erő, úgy, hogy a keresztény gondolatból nz ő rezsimjük alatt széthúzás és gyűlölködés lett. A felekezeti kérdéssel a társadalmat darabokra szaggatták. Ezek után csak természetesnek kell tartani, hogy a polgárság is egyformán elítéli a destrukciót, akár fehér lepel alatt, akár pedig vörös rongyokban jelentkezik az. Be kell látnia a polgárságnak, hogy ezeknek a rezsimekrrek, amelyek rneddökA választási agitáció a legerőteljesebb lendülettel folyik. A start felé közeledik, s igy egészen természetes, hogy egyik-másik versenyző kidől. Elsőnek Rassayék jutottak kátyúba, az ő agi- tációjuk mind csendesebb, inár népgyííléseket se tartanak, vacsorákat se rendeznek, és tulajdonképen ma már csak azt akarják mutatni, hogy még nem haltak meg teljesen. Ennek bizonyítékaként az utóbbi napokban kiragasztottak egy léleknélküli, álmos, savanyu plakátot, amely mellett részvétleniil megy el az olvasó. A másik kidiilőfélben levő .versenyző a Wolfí- párt, illetve a keresztény-biok^, amelynek kebelében — úgy látszik — mind élesebbek lesznek az ellentetek. Hogy agítáelójuk hirtelen megrekedt, iegelsösorban talán a belső egyenetlenséggel lehet megokolni, ugyanakkor azonban sokan azt mondják, hogy Wolffék olyan korán kezdték az agitá- ciót és olyan vehemens módon rohantak neki, hogy ina már kimerültek, nem bírják tovább szusszal. A belső marakodásnak a keresztényszocialisták régi elégedetlenségén kívül két újabb momentuma van, amely momentumok közül az egyik Gömbös Gyula, a másik Csiliéry András nevéhez fűződik. Gömbös Gyulát eleinte, és elég hosszú időn át, mumusként állították oda, hogy ő lesz a budapesti községi választások mumusa. Gömbös vállalta is ezt a szerepet, csak éppen nem ijedt meg tőle senki, még akkor sem, amikor gépfegyverekkel fe- nyegetődzötí. És most csodálatosképen megnémult és csöndesen visszavonulóban van; valószínűleg ö, a stratéga, belátta, hegy ezen a fronton nem terem az ö számára babér. Valószínű azonban, hogy valamin megsértődött. Az ok azonban többé-kevésbbé mellékes, a fontos, hogy visszavonulót fuj, amit röviden úgy fejez ki, hogy „nem vállal jelöltséget“. Meg is okolja: „a városatyaság nem egyeztethető össze az országos politikában való résztvétellel“. Ezt eddig nem hallottuk, sőt eddig Gömbös Gyula is az ellenkezőjét vallotta és mondotta. De ha már igy gondolja, miért nem tudja ezt a tételt elfogadtatni barátaival, Wolffal, Petro váczcal, meg a többiekkel? Ám lehet, hogy Gömbös tisztábban látja a jövendőt, mint ezek az urak. Sokkal nagyobbjelentöségü lenne a CslUéry- aífér, ha ugyan nem láttuk volna, hogy Wolff Károly és sztikebb társasága, ha összevesztek is időnkint és ha véresre marták is egymást, a végén mégis kibékültek, mert nem tudnak egymás nélkül élni, Csiliéry — az elterjedt hirek szerint — megneheztelt, mert a párt a protestánsokat háttérbe szorította. Csiliéry megaprehendált, pillanatnyi- 1 a g visszavonult a politikától és még Budapestet is itthagyta. Mindez a mai napig igaz is, de megjósoljuk, hogy eleven cáfolatként legkésőbb egy hét múlva Wolff Károly és Csiliéry András szerelmes csókokat váltva jelennek meg a szinen. A demokratikus blokk olyan híreket terjeszt, hogy már megosztoztak a mandátumokon, ezzel szemben azonban mindössze annyi az igazság, hogy7 amikor legszebbet álmodnak, akkor azt nek és rombolóknak; bizonyultak, exponált alakjai többé vezető szerephez nem juthatnak. Meg kell alkotni teháít a nagy politikai kérdésektől és szélsőségektől mentes törvényhatóságot. Amig a városháza polit/zál és nem dolgozik, addig nincs meg a légkör amely alkalmas volna az alkotó munkára. Pedig csak békés, alkotó munka az, amely elvezet Budapest feltámadásához. hirdetik, hogy százötven mandátumra számítanak. De megelégszenek ennek a felével is. A blokk által kolportált hirek szerint a 250 betöltendő mandátumra a nemzeti demokratapárt ................125 a szocialisták .................................100 a demokratikus szövetség, a szabadelvűek és a Kossuth-párt .... 25 jelöltet állítanának. Ezzel szemben igaz az, hogy a demokraták és szociáldemokraták tényleg rendben lennének egymással, de állandó bajokat okoz a Kossuth-párt örökös tulköveíelései vei, amelyek rendkívül bosszantóan hatnak V á z s o n y í Vilmosra nézve, akinek meggyőződése, hogy a Kos- suth-pártnak semmi talaja nincsen Budapesten Ezzel szemben Rupert Rezső és társai állandóan tizenegy jelöltet szeretnének a blokkra ráoktrojálri és ez a tizenegy jelölt csupa hetpróbás októbrista, akiket Vázsonyi Vilmos tudvalevőleg — szive egész melegével szeret. Ilyen jelöltjeik lennének: Fényes László, akit a szocialisták erőlködésére párton- kiviili jelöltként, listavezetőnek tettek meg az egyik- kerületben. Kossuth-párti jelöltek lesznek még V á rabé r y Rusztem, Feleky Géza, a Világ főszerkesztője, S u p k a Géza és mások. Vannak azonban olyan hirek is, amelyek szerint a Kossuth-párt sértett ambíciói miatt kiváLk a blokkból és a Vágj.féle túlzó szocialistákkal közös listán veszi fel a küzdelmet a községi választásokon. Ilyen helyzetben azonban még kisebbek az esélyeik, mintha Vázsonyiékkaf mennek együtt. Ebben az esetben — aligha kei/ sokat bizonyítgatni — a Kossuth-pártnak egészen bizonyosan nem lesz egyetlen mandátuma sem. Ezidőszerint Vázsonylnak mégis legtöbb baja van Ekr- lichékkel és Bárczyékkal, akik későn érkeztek a táborba, de természetesen makacsul követelik jogaikat. Még Bárczyva! leginkább megbékélne Vázsonyi, mert Bárczy- nak legalább rátermett jelöltjei vannak, mint Harrer Ferenc, Wildner Ödön és Nagy Ferenc volt közélelmezési miniszter. Ehrlich G. I Gusztávnak azonban fékezheltetlenj ambíciói vannak: nagyon sok helyet követel barátai számára ős igen előkelő helyet a maga becses személyének. Csoda-e, ha ilyen körülmények között Vázsonyi Vilmos tartósan és engesztelhetetlenül haragszik. Innen kell magyarázni azokat az egyelőre ellenőrizhetetlen híreket, hogy a demokratavezér a választások lezajlása után lemond a városatyai mandátumáról és visszavonul a kommunális élettől. Végül még, mint érdekes hirt kell megemlíteni, hogy a demokratikus blokk polgárraester-jeiöltje Bárczy István lenne, s ha tényleg megválasztanák, akkor Bárczy István lemondana képviselői mandátumáról és igy a parlamentbe B a r a c s Marcellt hívnák be, mint józsefvárosi képviselőt. A jobboldal is, meg a baloldal is összevesztek a jelölések körül Fényes László listavezető, Bárczy polgármester, Baracs képviselő, Csiliéry félre vonul, Ehrlich pártot üf és Vázsonyi tartósan és engeszfeShetetlenül haragszik
