Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-14 / 2. szám
Tizennegyedik évfolyam Ara 3000 kor, Budapest, 1925 január 14. 2. szám. muniüiHdiiiúiilhiiimiihillffmBllfömBtlIöiiiniiiniiirifnniiinuinuiniiiaiiiaiiiniHaiiiöiiiaiiimiiHiimmt ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 150.000 korona. Félévre 75.000 kor. Állandó melléklet: TŐZSDEI HÍRADÓ VAROS/, POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. kér., Sziv-utca 18. sz. Telefon: 137—15. szám Romokat elég nagy számban produkált! Wolff Károly ur társaságra, de szeretnénk megkérdezni 'tőle ebben a pillanatban, íhogy vájjon mit épített? Azt is nagyon jól tudjuk, hogy — ha erre a kérdésünkre válaszolnia kellene — pompásan kertelne, beszélne minden másról, csak a kérdésről nem, mint (amikor Bodónétól a bor árát kérik. A frázis-zuhatagok nagymestere órákig, el tud besizélni, anélkül, hogy valamit mondana, de rezsimjének „alkotásait“ csak újabb szópiramiisok építésén tudná kimutatni. Egyszer az egyik fullajtárja már vállalkozott arra, hogy uralmuk kézzelfogható alkotásait felvonultatja ámuló szemünk előtt. Esi volt benne elég szemérmetcsség, hogy a Wolff-rezsim leghatalmasabb műveként a Budapesti Állat- vásár p é n z t á r t állítja oda, amelyről mindenki, aki a főváros ügyeiben csak egy kicsit is járatos, tudja, hogy 1907 december 15-ikén alakult meg. Akkor teremtette meg a liberális rezsim, amikor Wolff úrról még azt sem tudtuk, hogy a világon van, amikor Csilléry ur még viigan huzitai a fogakat és, amikor még tényleg hatalmas teremtő munka folyt a városi- házán. Aki pedig nem alkotott, annak tombolni kétszeres okból nem szabad. Éppen ezért megdöbbenve az emberi önteltség visszataszító példájától elfordulva vesszük tudomásul, hogy Wolff Károly ,,i n- K ab íj r o m okban látja a főváros ti, d e nem engedi, hogy kivegyék kezéből a hatalmat.“ Ismertük ezt a férfiút, aki legalább olyan üres, amilyen elbizakodotí; de nem 'tételezitek fel róla, hogy a nevetséges pöffeszkedésnek ;a lejtőjén ilyen mélyre zuhanjon. Ezt a megbélyegezni való kjelentését kellő módon, bár túlságosan kesztyűs kézzel — no hiszen előkelő társaságban hangzott el a válasz — visszautasította már Ugrón Gábor. Meg kell államink azonban mégis egy pillanatra, mert a Wolffok és Gömbösök fenyegetései kezdenek nem sporadikus jelenségek lenni. Megértjük, hogy a jó meleg fészek elvesztése fájdalmas, tudjuk, hogy a liberális erők utolsó bagolyvárból készülnek kilendíteni a tobzódó reakciót; de hai ez, igy van is, csak keseregni, sírni, vagy dühöngeni van joguk. Fenyegetniük nem szabad, mert ők fognak rosszabbul járni. Ha ők erőszakos (fegyverekhez merészelnének nyúlni, akár úgy, ahogy Gömbös mondial, akár úgy, ahogy most meséli az; ábrándos Wolff, ez a fegyver csak őket pusztíthatja el. Tudjuk, hogy ezek a pukkanó szó-bombák keserű pulyka-méireggel vannak csak megtöltve. Ez aj hadjárat, lehet komikus is, de mi nagyon szomorúnak tartjuk. Gömbös ur annakidején sietett magyaráz- gatni, hogy ö nem fegyverrel akarja megakadályozni a „destruktiv“ igyözelemnek ;ai városházán való bevonulását; de később, amikor ismét barátai között volt, újra megismételte kijelentését. Most Wolff ur jön azzal, hogy inkább romokban látja a fővárost, de nem engedi, hogy kivegyék a kezéből aiz uralmat. A végletekig talán mégsem lehet folytatni a fenyegetések eme sorozatát é's mi sietve várjuk az illetékes fórumot, amely visszautasítja ezt a bangóit és amely kijelenti, hogy mindfen erővel meg fogja védeni azt a döntésit', amelyben a főváros lakosságának igaz akarata fog megnyilatkozni. Ez :a döntés pedig nem lehet kétes. A Wolff— Gömbös-féle gyűlölködés és uszítás ma már teljesen talaját vesztette, ia,z antiszemita-fajvédő irányzatnak ma már csak akarnokai és kortesei vannak, de szavazói csak naigyon kevesen. Budapest népe ma már belátja Kossuth Lajos igazát, aki azt mondta: „az antiszemitikus agiitációt, mint a XIX. száziad embere, sziégyenlem, minit magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom ...“ Ezt ma már azok iái tömegek is vallják, amelyeket egy beteg kor lázas órájában a maguk jármába hajtatta. Hol vannak ezek a tömegek ma már? Amivel ők ma fenyegetődznek, nem sokkal jelent többet, mint mikor a rossz diák a pad alajtt fügét mutat a professzorának. Ha a kommün utáni antiszemita fellendülés, a Wolff—Gömbös-féle fajvédelem mai helyzetére ráillik egy hasonlat, akkor az nem lehet más. mint amit Miklós cár mondott a XIX. század kö- zepebeli Törökországra: — Az én minisztereim között két vélemény van Törökországról: az egyik, hogy haldoklik, a másik, hogy már meg is halt; egyik esetben) sem lehet feltartóztatni .a halált. Hogy azután halottakkal hogyan fogja Wolff Károly rombadönteni a fővárost, ezt az egyetlen problémát nyugodtan bízzuk őrá, akire igazán semmi másít nem mernénk rábízni. „Építésre készen a kövünk, nagyot alkutni már csak mi fogunk” A Fővárosi Szabadelvű Párt szervezkedése Bárczy István, Ugrón Gábor és Rassay Károly nagy beszédei a Belvárosi Polgári Körben Annak a nagyszabású agitációs útnak, amelyet a Fővárosi Szabadelvű Párt a liberális gondolatnak jogaiba iktatása és az egységes polgári front megalkotása érdekében megindított, igen jeletn- tős stációjához értünk el szombat estie. amikor Bárczy Istvánnak, Ugrón Gábornak és Rassay Károlynaki a Belváros polgárságához volt módjában szólama. A Belvárosi Polgári Kör előkelő otthonában. a fehér asztal mellet’ találkozott! a, Belváros szabadelvű polgárságának eiitíje, hogy meghallgassa a liberális vezéreik prograirtmját. Mert ezúttal már a liberális városi Programm körül mozogtak a felszólalások: a politika háttérbe szorult és leginkább csaikl Rassay Károlynak volt igt|n nagy jelentőségű mondani valója, amely azóta már erős visszhangot váltott: ki a politikai életben. Városi kérdésekkel legfelsősor ban Bárczy István foglalkozott, aki efzuttal szélesen, minden problémába mélyen belenyúlva tárgyalta a főváros jövőjét és beszédét páratlan érdeklődéssel hallgatta az egybe- gyült társaság. Ugrón beszédében a liberális eszmét méltatta és költői lemidületü szavai mély benyomást tettek a hallgatóságra. A vendégek üdvözlése Este nyoilc órakor már megtelt a nagyterem, ahol a Belvárosi Polgári Kör nevében G a a r Vilmos, Gálos Kálmán, Lajta Henrik és Balogh István, belvárosi káplán, a kör titkára fogadták a vendégeket, akik között Bárczy Istvánom, Ugrón Gáboron és Rassay Károlyon kívül, ott voltak Márkus Jenő1 miniszteri tanácsos, Papp József, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, dr. D é s í Géza, dr. Meise Is Vilmos, dr. Halom Dezső vezérigazgató, Dán Leó, Alapi bankigazgató, dr. Kraemer József, Kun Sándor, P é r y Dezső. Holczxr Sándor, Tolnay Kornél, volt máv. elnökigaizgató, Gün- d i s c h Guidó és kívülük még számos nagyiparos, kereskedő, ügyvéd, orvos. A kör jelenlevő tagjai között ejgymás után tűntek felt a régi. jól isimért fejek, akiik a liberális rezsim idején a közgyűlési termet be- níépe&i tették. Az ejlső felköszömtőit Gaar Vilmos, kúriai bíró, a kör elnöke mondotta, aki tartalmas, szép beszédben méltatta a nemes liberalizmust, kiemelte a fővárosi polgárság liberal's vezéreinek érdelmeit és üdvözölte a vendégeket, miközben mind siirübbetn csattant föl az éljen. Különösen, amikor Bárczy István neve hangzott el, szűnni nem akaró tüntetés tört ki Budapest nagynevű építője mellett. A belvárosi polgárság nevében Balogh István titkár mondott elmélkedett szellemű beszédet. Ez a szimpatikus, fiatal pap, egy csapásra meghódította az est résztvevőit, (mélyen járó gondolataival, bölcs mérsékletével, szavaiból sugárzó tiszta és nemes emberi érzéseivel. Szavai páratlan hatásúak voltak, amely hatás később Ugrón Gábor beszédébe^ váltódott gondolatokra: — Az önök igen tisztelt titkára nemcsak azt bizonyította bei ma este, hogy egyházának hű fia. a papi ruha méltó viselője, de azt is, hogy bátor ember... B ia 1 o g h Istvánt meleg szerettette! hosszasat! ünnepelték. Bárczy István: Mikor hnsz év előtt Budapest polgármesterévé választottak . . . A vacsora szenzációja feltétlenül Bárczy István nagy beszéde volt. Rámutatott arra, hogy a sza- badüTvüség minden város fejlődésének alapfeltétele és itt különösen hangsúlyozta az egybegyűltek á landó helyeslése közben, hogy a liberáliamushoz a Belvárost és a kört a múlt tradíciói is erőteljesen hozzákötik. — Az ellenforradalom hintette el a reakciós mételyt — mondotta azután — s az ország közönsége ebből csak lassan tud kigyógyulni). Hangoztatta azután, hogy nem akar pártküzdelmet folytatni, niem érez gyűlöletet senkivel szemben, békés harcot és szabadelvüséget hirdet mindéin vonalon, mert csak ennek révén lehet a fővárost mai zülött helyzetéből kimenteni. Szólott azután a csillogó és harsogó programimok- ról, amelyeket azért adnak, hogy ne váltsák be. Hasonlóképen dolgoztak Wolff ék is. A Fővárosi Szabadelvű Párt éppen ezért arra törekszik, hogy programmja megmaradjon a reális határok között, mert nagyon nehéz lesz a mai romokat eltakarítani és a főváros háztartását rendbehozni. — Amikor húsz efszitendővel ezelőtt Budapest ptojllglárjníesjiier é v é .választottak... Tovább nem' folytathatta, mert a zugó tapsban elvesztek a szavai, majd az egész terem egyértelműen, lelkesen kiáltotta: — Éljen Bárczy István! Újra kelleftt kezdeni a mondatát: — Amikor húsz esztendővel ezelőtt Budapest polgármesterévé választottak, én is adtam programmot. de ezt a programmot be is váltottam ... Óriási tetszés és helyeslés kisérte e(zeket a szavakat. Hiszen számosam voltak itt, akik húsz év előtt hallották Budapest fiatal polgármesfetrének gyönyörű programmját, amelyről akkor talán azt mondhatták, hogy egy álmadozó lélek költői kitörése: de azóta bebizonyosodott, hogy amit igért, me|g is csinálta, amit tervezett föl is építette. Aztán folytatta BárciZ'y Istiván a jövő törekvé- vések vázolását. Kijelentette. hogy nem akar politikát a városházán, mert a polgárság nem jelszavakat és világnézeti felfogásokat keres, hanem kenyeret, megélhetést akar, s nyomorúságának orvoslásai kívánja. A Fővárosi S’ z a|\b a d e 1 v ü Párt nem kortesprogbammot ad. ment azt vallja, hogy komoly gyakorlati tapasztal at ok kai rendelkező férfiak tudják csak a fővárost' mai teljesen züllött állapotából kiemelni és újra arra a nívóra emelni, amelyen a háború előtt volt. — Nekünk — folytatta azután — erős szociális érzékről áthatott közigazgatásra van szükségünk, s nagyjában azt a rendszert akarjuk követni, amelyet sa háború előtt követtünk.
