Fővárosi Hírlap, 1925 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1925-04-01 / 13. szám

Budaipest, 1925 április 1. 5 • • • Budapestet megmenteni valószínűleg címek a vái-osnak mindéit pol­gára szeretné. És boldognak kellene lenni ennek a városnak, ha őszintéit, és becsülete­sen minden politikai párt, amelyek olyan siiriln vesznek részt a községi választások­ban, ezt irta volna fel zászlajára. Milyen szép is lenne, ha senkinek más törekvése nem volna, minthogy boldoggá, egészsé­gessé, széppé és gazdaggá tegye Budapes­tet. Milyen lélekemelő volna, ha emellett a törekvés mellett eltörpülnének az egyéni hiúságok, száműzve lernte az önös érdek és senki másra nem gondolna, csak Budapest lakosságának boldogulására. Egyetlen sze­rencse, hogy tényleg vannak ilyenek, de aligha hittnők, hogy ezek ott találhatók, abban a társaságban, amely négy észtem deig kormányzott és négy esztendőn át szo­morú helyzetbe juttatta Budapestet és né­pét. Ha van városi politika, amely Buda­pesten megbukott, akkor az tegelsősorban Wolff Kár oly é és barátaié. Hogy mennyire tudja ezt Budapest lakossága, alaposan ki fog derülni a választásokon és csodálatos­képen a magyar politika legfurcsább natur- burscha, Friedrich István mégis azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy „Budapestet csak a legszélsőségesebb keresztény poli­tika mentheti meg.“ Szeretnénk tudni, miből vonja te ezt a következtetést Magyarország leglogikusabb fejű, volt miniszterelnöke. Hát a Wolff-párt már csak elég szélsőséges volt és még sem mentette meg Budapestet, hanem inkább tönkretette. Vagy talán úgy gondolja a mátyásföldi népvezér, hogy ő még emtél is szélsőségesebb városházi kur­zust tudna csinálni? Csak azt szeretnénk tudni, hogy hol tanulta: Mussolinitól, aki nem fogadta, vagy Kernal basától, aki üldözi a keresztényeket ? Rassay Károly nagy elbusulásában, hogy egyetlen remény­ségét, Bárczy Istvánt elvesztette, mindenkit felelőssé tesz a Fővárosi Szabadelvű Páli korai haláláért. Felelős és bűnös mindenki, aki él, csak ők nem, akik nem fértek meg egymással, csak ők nem, akik a fővárosi liberális polgárságot két részre akarták szakítani és mindent elkövettek, hogy gán­csot vessenek annak a másik szervezkedés­nek, amely békét és munkát hirdet, de — politika nélkül. Biinös természetesen Ripka Ferenc kormánybiztos is, aki elég vakmerő volt, hogy pártot alapítson és ez a pártala- kitás sokkal jobban sikerüljön, mint Rassay- éké. Csatát vesztett haragos embernek azonban nem szabad zokon venni azt, ha káromkodik és bűnbakot keres. Be fogja még látni ö is azonban, hogy a hibát egye­dül ö követte el, aki makacsul elzárkózott az egyirányú erők együttműködésétől. Lesz majd ideje ezen gondolkozni, politikai bar­langjában, ahol most olyan szomorúan, egyedül maradt. SCHÖNDORFERJENŐ MÉRNÖK KÖZPONTI FŰTÉSI, SZELLŐZTETÉSÉ VÍZ­VEZETÉKI ÉS CSATORNÁZÁSI BERENDE­ZÉSI VÁLLALATA Budapest, Vili,, Gólya utca 22. Telefon: József 13172, KARTSCHOCKE J„ és FIA ecsetgyár Iroda és raktér: BUDAPEST Gyár é3 rak ár: V., DE ÁK-TÉR 4. " VJ.. R Ó Z S A-U. 72. Telefon: 60-43. — Alapíttatott 1849. Jllspittatolt 1893. Telelőn: József 123-24. Ifj. HABER SÁNDOR PRLH-, CSERÉP-, KÁTRÁNY LEMEZ», FftCEMENTFEDÉSl ÉS TETÖZETJ0KARBÄNTARTÄSI YflLLflLftT BUDAPEST, VIL, KIRÁLY-UTCA 7. Megalakult a nemzetgyűlés Egységes Pártjának fővárosi választási bizottsága A miniszterelnök legteljesebb erkölcsi támogatásával indul küzdelembe a Ripka-párt A községi választások nagy hadjáratában Wolf- fék látszólagos egyetértéssel, de a győzelem minden reményei nélkül egyik gyűlést a másik után tartják. Hasonlóképen a legnagyobb eréllyel rolyrk a szocia­listák földalatti szervezkedése is, itt azonban a blokk­ban már az egyenetlenségek a nagy nyilvánosság előtt is felszínre kerülnek. A szélső baloldal szinte egészen nyíltan civódík egymással és Budapest kö­zönségéneik szemeláttára vindikálják az egyes pártok maguknak a mandátumok valóságos imaginárius számait. Legsúlyosabb azonban az a válság, amely a Fő­városi Szabadelvű Pártban tört ki Bárczy István kilépésével. Szinte napok kérdése, hogy ez a párt, amely a mérséklet politikáját hirdette, de amely nq.n vonta le azt a konzekvenciát, hogy más mérsékelt pártoktól együtt kell haladnia, teljesen széthullik. Heinrich Ferenc már az első pillanatban félre­állott, de számolnak azzal, hogy Ugrón Gábor és Márkus Jenő szintén másfelé orientálódnak, sőt igen valószínű ez is, hogy Sándor Pál és Glück stahl Samu szintén otthagyják a romo­kat. Egyelőre ez a folyamat alulról Indult meg és a Fővárosi Szabadelvű Pártnak számos szervezete máris bejelentette a Ripkw-párthoz való csatlako­zását. A Ripka-párt különben mitnd erősebb támoga­tásban részesül fölülről is, amennyiben gról Betih- 1 e n István miniszterelnök most már nemcsak saját személyében exponálja (magát, de egyben magát az egységes pártot is szolgáltába állítja a Ripka-párt választási győzelmének. Ebből a célból a miniszterelnök összehívta pártjá­nak ama tagjait, akik a főváros életében erőtelje­sen résztvesznek. Ezen az értekezleten a miniszter­elnökön és Rakov szky belügyminiszteren kívül megjelent Ripka Ferenc kormánybiztos is, aki in­formálta a képviselőket a választási küzdelem jelen­legi helyzetéről. Gróf Bethlen István miniszterelnök igen ha­tározott formában kérte meg ia képviselőket, hogy mindazok, akik budapesti lakosok és a főváros életé­ben résztvesznek, teljes erővel kapcsolódjanak be a Ripka-párt Szervezkedési o(s agitárctós munkájába. Határozottan kijelentette a miniszterelnök, hogy az egységespárt tagjainak a községi politi­kában sem szabad semmiképen sem más párthoz csatlakozni, mint a Ripka-párthoz. amelyet a kormány legteljesebb mént)ékben* támo­gat és amelynek győzelmét ai leghatározottabban kí­vánatosnak tartja. Egy képviselő kérdésére azulán annyi koncessziót tett a miniszterelnök, hogy P 1 a 11 h y György, V I c z i) á n István és Putnoky Móric képviselők esetébein mébányosság szempont­jából eltekint ettől a kívánságtól és nem kifogásolja, hogy ezek hárman, régi jogon tovább Is & Wotff- párthoz tartozhassanak. A miniszterelnök kívánságára egyébként hétfőn es^ megalakult Kállay Tibor volt pénzügyminisz­ter elnöklésével az egységespárti képviselők 14 tagú bizottsága, amelynek tagjai) lettek: Biró Pál Dréhr Imre dr., D i n i c h Odón, Erőd y-Harrach Tihamér, G a á I Endre, Görgey István, Kállay Tamás, Kállay Tibor, P e r 1 a k y György, R u b i n e k István. S z a- b ó Sándor, T emesváry Imre, T a m á s s y Jó­zsef és W i 1 d József. A miniszterelnök kívánságára ezek a képviselők & legtevékenyebben részt fognak venni a Ripka-párt választási mozgalmában. Hétfőn este Ri p k a Ferenc kormánybiztos meg­jelent az Egységes Párt klubjában, ahol a párt­tá g j a i v :a 1 megbeszéléseiket folyta­tott a választás esélyeiről. A kormány­biztos a pártvacsorán is résztvett, hol a fehér asz­talnál Bethlen mellett foglalt helyet. Bárczy István is résztveft az ügyosz­tályok összevonásának előkészítésében Takarékossági szempontból a tervezethez ö is hozzájárult Az elöljáróságok számát tízről mindössze csak tizenegyre szaporítják A belügyminisztcjrne'ki a tanácsi ügyosztályok Összevonásáról és a létszámapaszíiás keresztülvite­léről szóló rendelete- ezideig még nem érkezett lej a Városházára, amely kedvező alkalmat több oldalról Igyekeznek kihasználni. Mindenekelőtt Wolffék azok, akik utolsó reményüket vetik abhá>, hagy a rendelet még mindig nem született meg. A legfantasztikusabb híreket terjesztik, igy legelsősorban azt. hogy a kormánynak nincs is szándékában ezt a redukciós rendeletet kiadni és az egésztet csak arra találták ki, hogy Ripka Ferenc kormánybiztos a rendelet mumusával! meg tudja őket — már mint Wolffék at — .zsarolni Ez a nevetségesen ostoba híresztelés abba a másik, szinte az őrültséggel határos fantaz­magóriába kapcsolódik, hogy a kormánybiztos fu­zionálni szeretne a rieakció sötét és bukott lovag­jaival. Ezt a íuziót kívánná Ripka Ferctnc — mint az ostoba álhirek mondják — 'kizsarolni a Zilahi- KLssek B-listájával. Úgy képzelik lázias . álmaikban, hogy Ripka nemcsak életüket menti meg. de egy­szersmind a belügyminiszteri fenyegető rendeltet el­ejtésével városházi kreatúráik éleiét is meghosz- szabbithatja. Nem lehet tagadni, hagy fantáziájuk bőven van-, de azután egyébbel nem is igen rendel- kezntek, legkevésbbé pedig ezeknek a reménysé­geknek a jogosságával. Hamarosan elérkeznek a keserű csalódáshoz, amely a létszámot redukáló rendlelet megjelenései nyomán fakad, azt pedig, hogy Ripka Ferenc cser­benhagyja a köréjei sereglefct liberális tábort, ők maguk sem hihetik komolyan. Ripka Ferenc táborában nincsenek reakció­sok, de nem is tátnaszkodhatik a kormány- biztos másra, mint Budapest komoly liberá­lis tömegeire és azokra, akik az öt eszten­dős kurzusuraloíHtó! megundorodtak és ki­józanodtak a idszópolitikából, llyejn körülmények között igazán nincsen szükség cáfolatokra:, de maga a cáfoltat is hamarosan meg­érkezik a miniszteri reinídelet formájában. Meg fog érkezni, dacára annak, hogy Petrovácz Gyula interpellált a parlamentben és dacára annak, hogy híreket terjesztenek, amely szerint Bárczy István is minden áron magi akarja akadályozni az ügyosztályok számának redukálását. Ez az utóbbi már csak azért sem lehet igaz, ment hlszeln az ügyosztályok redukciójának tervét an­nakidején Bárczy István jelenlétében és közbejöttével tárgyalták le, Bárczv eme tárgyalások idején teljesen azonosította ma­cát ezzel a terv veL Ami most már a Petrováczi-féle interpellációt illeti, előre is meg tudtuk volna adni azt a választ, amit Rakovszky Iván belügyminiszter adott. Azt kérdezte ugyanis a képviselő ur a bel­ügyminisztertől, hogy hajlandó-e! a székesfőváros adminisztrációjában tervezett létszómredukclót minden politikai vonatkozástól mentesen és a fővá­ros autonómiájának tiszteletben tartásával fogana­tosítani? Az utóbbi kérdésre szinte tfeleskjges is a válasz, hiszen a Bethlen-kormány számtalanszor be­bizonyította;, hogy a legnagyobb figyelemmel visel­tetik Budapest székesfőváros érdekei vei szem- bdn. tehát még csak feltételezni is merészség, hogv a főváros autonómiáját a belügyminiszter bár­milyen módon meg akarná sérteni, A létszámredukció kérdésébe azonban semmi szlp alatt stem akar a belügyminiszter politikát bele­vinni. A belügyminiszteri rendeletben ügyosztályok­ról lesz szó, amelyeket össze kell vonni, nem pedig megszüntetni, személyi motívumok azonban a miniszt- teri rendelettől távol fognak állani. Hogy azután ho­gyan kell végrehajtani az ügyosztályok megszünte­tése után a létszámredukciót, annak alaptelvei már régen ismeretesek ési régóta gyakorlatban varrnak Sem a belügyminiszter, sem pedig Ripka kormánybiztos nem tehet majd arról, hogv ennek a létszámredukciónak Wolffék ked­vencei esnek majd áldozatul. Hiszen nem a belügyminiszter és nem Ripka kor< mánybiztos választotta harmadik alpolgármesterré Zilahi-Ki ss Jenőt és ök ketten arról sem tehet­NAGY MENYHÉRT polgári és katonai szabóság Budapest, IV., Kecskeméíi-u. 9, félem (a Calvln-tér közelében) n Telefon: József 104—25. NÁDOSY Ta&TVEKEK UTÓDA trtÄ STORER VIKTOR TEK°"! Ifischer és hartmannI MÁZOLÓMESí EREK ÉS FESTÉKKERESKEDÓK TELEFON; József 10!-3Ő BUDAPEST IV., KÉPÍRÓ-U. 3.1

Next

/
Thumbnails
Contents